Készült: 2024.05.10.20:46:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

105. ülésnap (2024.03.19.),  29-32. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:40


Felszólalások:   25-28   29-32   33-36      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük szépen, Rétvári Bence államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Latorcai János, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, alelnök úr: „Isépy Tamás emlékezete és politikai öröksége” címmel. Öné a szó, alelnök úr.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt és kedves Képviselőtársaim! Régi hagyományunk, hogy időről időre megemlékezünk olyan történelmi eseményekről, olyan, egykor köztünk tevékenykedő országgyűlési képviselőkről, amik és akik döntő hatást gyakoroltak hazánk fejlődésére. Ehhez a hagyományhoz illeszkedve jelentkeztem ma felszólalásra, hogy megemlékezzek az éppen ma száz esztendeje született Isépy Tamásról, a rendszerváltás egyik meghatározó politikusáról. Egy olyan kereszténydemokrata államférfiről beszélek, akinek műveltségét, tisztességét és szakmai felkészültségét pártállástól függetlenül elismerték.

Isépy Tamás a felvidéki Barancson látta meg a napvilágot. Miskolci gimnáziumi tanulmányait követően a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán 1946-ban diplomázott. Mint fiatal ügyvéd megismerkedett a keresztényszociális és kereszténydemokrata eszmékkel, Barankovics István és a Demokrata Néppárt politikájával, de a véres kegyetlenséggel előretörő kommunizmus politikai teret számára már nem tudott, nem akart biztosítani. Sőt, mivel az ötvenes évek elején még politikai indíttatású perekben is védőként szerepelt, 1952-ben mint fasiszta, klerikális ügyvédet és osztályidegent kitelepítették a hortobágyi Borsós-tanyára. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben is képes volt meglátni a szépet a hortobágyi napfelkeltében és meglelni a juhaklok árnyékában is a szerelmet.

Az internálásból visszatérve segédmunkásként dolgozott, majd a rendszerváltásig újra ügyvédként tevékenykedett, principálisként ifjú ügyvédek sorát nevelve. 1988-tól korát meghazudtoló lendülettel kapcsolódott be az ellenzéki politikába. A Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőjeként és az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkáraként számos meghatározó javaslatot, köztük kétharmados törvényeket vitt sikerre.

Szinte a rendszerváltás teljes jogalkotása átment a keze alatt. A teljesség igénye nélkül néhányat felsorolva: az alkotmánymódosítás, az alapszerződések a szomszédos államokkal, a kárpótlási törvény, a polgári törvénykönyv reformja, a komplett igazságszolgáltatási reformcsomag, a szellemi tulajdon védelmének piacgazdasági körülmények közötti megteremtését célzó rendelkezések, valamint az állampolgári jogok biztosa intézményének létrehozása. Egyik legnagyobb sikerének mégis az egyházak ingatlanrendezési törvényét tartotta, melynek köszönhetően egyházi iskolák alakulhattak és a különböző felekezetek pedig visszakaphatták ingatlanjaikat.

Frakcióvezetőként is kemény és célratörő volt. Vita közben soha nem ment fejjel a falnak, mert tudatában volt, hogy az esetek többségében  saját szófordulatával élve , kis felemelkedettséget követően egy probléma jobbról is és balról is megkerülhető. Kereszténydemokrataként vallotta, hogy maradandót csak szilárd elvi alapokon, de észszerű kompromisszumokkal lehet megteremteni. Ahogy fogalmazta: a kereszténydemokrácia hagyományos keresztény értékeket, kipróbált elveket és Európában sikeresnek bizonyult politikai gyakorlatot jelent. Vallotta, hogy a közjó tisztelete, a szociális érzékenység vagy a szociális piacgazdaság igénye nem teológusi vagy közgazdászi erény, hanem a kereszténydemokrácia alapvető értékeinek gyakorlati megjelenítése.

Isépy Tamás a szó igaz értelmében humanista volt, nemcsak jogász és politikus, hanem széles látókörű, rendkívül olvasott ember, a művészetek lelkes és szakképzett rajongója. Egy személyben képviselte azt a művelt nemzeti keresztény polgárságot, melyet a kommunizmus vérrel-vassal ki akart irtani, amit ő átmentett és örökül hagyott politikai közösségünk számára.

Adja Isten, hogy ezt az örökséget hűséggel megőrizzük. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Latorcai alelnök úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr fog majd válaszolni.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Ha megnézzük a politika világát nemcsak itt Magyarországon, hanem Európa-szerte, vagy akár az egész atlanti civilizációnkban, azt látjuk, ahogy a korábbiakban is már látható volt, hogy egyes politikai erők a saját politikájukat közvélemény-kutatások alapján állítják össze. Megmérik, hogy az emberek pontosan mit gondolnak, és úgy állítják össze egy pártnak a programját vagy az értékvilágát is akár.

Ez ma már kicsit felpörgött, ma már egyes politikusok a lájkokban mérik a saját mondandójuknak az erejét, hitelességét, és sokan egy buborékba is kerülnek, úgy gondolják, hogy amit sokan lájkolnak, amire sokan reagálnak, az igaz, az helyes és az a többségnek is a valós támogatottságát élvezi. Nagyon sok tehát a percember, a percpolitikus, és nagyon sok párt is van, amelyik egy-egy választásra jön létre, hirtelen valamilyen ügyet megpróbál meglovagolni, és abból politikai többségre szert tenni.

Mi, kereszténydemokraták az előző hetekben is, most is Barankovics Istvánra, Isépy Tamásra emlékezünk, az ő emléküket idézzük fel itt, a Parlamentben. Itt, a Parlamentben ők is tevékenykedtek, Barankovics abban az időben is, amikor a demokrácia egyre szűkebb teret kapott, amikor előbb a náci, majd a szovjet elnyomás miatt nem tudtak demokratikus viszonyok között tevékenykedni. De így is vállalták. Volt, aki a mártíromságot is sajnos kellett hogy vállalja, volt, aki az emigrációt, volt, aki az elnyomatást. Így éltek évtizedeken keresztül, de az elveikből nem adtak alább.

Azt a világot, amikor sokaknak tényleg a lájkok száma a legfőbb mérő, érdemes összevetni azzal az időszakkal, amikor nem a lájkokat, hanem a személyes szabadságukat is feláldozták az emberek, mint Isépy Tamás is az ötvenes években, amikor vállalta az akkori kommunista rendszer által üldözött emberek jogi védelmét. Tudta, hogy ezzel azt kockáztatja, hogy nagy jogi pályát nem fog tudni abban a rendszerben befutni, mert a kommunisták ezt egy életre meg fogják jegyezni. Hiába volt jó képességű, hiába végzett szép eredménnyel a Pázmányon, hiába volt egy törekvő, nagy igazságérzetű ember, joghallgató és ifjú jogász, de tudhatta, ha ezen a pályán ilyen ügyeket vállal, akkor a hatalom szemében örökre elássa magát. De ezt vállalta. Nem tudta, hogy majd egyszer eljön egy rendszerváltás, nem tudta, hogy majd belőle is lehet akár befutott ügyvéd vagy akár országgyűlési képviselő, de mégis vállalta.

Azért fontos rájuk emlékeznünk, mert ők a mi példaképeink. A példaképeink abban, hogy ha valakinek szilárd erkölcsi alapjai vannak, és azok szerint tevékenykedik, akkor az életében a valódi célt elérheti, az erkölcsi alapjait egész életén keresztül vallhatja, és őszintén nézhet bele a tükörbe, és bele tud nézni a tükörbe, mert megalkuvás nélkül viszi mindezt.

Akkor, amikor ebben a társadalomban tényleg a gyorsaság, a pillanatok alatt jövő siker, a másodpercek alatt való felemelkedés, aztán a percek alatt való porba hullás sokszor jellemző, fontos elmondanunk, hogy a politikában nemcsak ennek lehet része, a politika nem a marketing része, hanem a politika mégiscsak értékekről szól, nekünk a kereszténydemokrata értékekről. Isépy Tamás pedig az egyik oszlop, akire visszaemlékezhetünk, nehéz időkben is kiállt és vállalta ezt.

Nekünk legfeljebb a megszégyenítés jut a liberális média részéről, hogy azt mondják, nem vagyunk civilizáltak, nem vagyunk európaiak, de mégiscsak a hétköznapi, egzisztenciális életünket ez nem veszélyezteti. Nekik  Barankovicsnak, Isépynek és a többieknek, Kovács K. Zoltánnak, Varga Lászlónak vagy más, rendszerváltó kereszténydemokratáknak  ez igenis a teljes egzisztenciáját veszélyeztette, vagy a gyerekének a továbbtanulási lehetőségét veszélyeztette.

Nem kicsi dilemma egy ember számára, hogy ott vannak a fontos keresztény értékei, de ha azok szerint tevékenykedik ügyvédként, és bizonyos embereket megvéd a hatalom igazságtalanságával szemben, nemcsak a saját sorsára, hanem a gyerekei sorsára is esetleg egy pecsétet tesz, és ezzel ők sem tudnak úgy boldogulni, mint ahogy ezt a tulajdonságaik, az alapvető képességeik lehetővé tennék.

Ezekben a helyzetekben is merték vállalni a kereszténydemokrata elveket, és a történelem őket igazolta. Azért beszélünk most róluk, mert akik őket B-listázták, akik nem engedték a pályát befutni, vagy akik megfigyelték és üldözték őket, azok szégyenteljesek, és szégyelli mindenki az ő tevékenységüket, és akik akkor áldozatok voltak, és abban a pillanatban úgy tűnt  nem ha lájkbajnokság van , az élet egzisztenciális részén nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, őket viszont az élet igazolta. Ezért megerősítő nekünk Isépy Tamás is, az ő életpályája is, ami felér egy kalandregénnyel. Legendák tucatjai vannak az ő életében is, a parlamenti szakaszában és egy klasszikus rendszerváltás utáni időszakban, és nyilvánvalóan az ügyvédi pályán is.

(10.30)

Tehát legendák gyűjteménye, de másrészről megerősítés, hogy így kell politizálni. És nem hiába van 80 év után is kereszténydemokrácia, ez egy olyan alapérték, olyan alapelv, amely 80 éve is volt, és meggyőződésem szerint 80 év múlva is lesz. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen párt lesz a mostani pártok közül itt a parlamentben, de a kereszténydemokrata politikának biztosan lesz helye 80 év múlva is, és emellett kiállni, akár nehézségeket is vállalni, erkölcsileg mindenképpen fontos és kötelezettségünk, hiszen erre kötelez minket Isépy Tamás emléke is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)




Felszólalások:   25-28   29-32   33-36      Ülésnap adatai