Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, a Jobbik frakciójából. Megadom a szót öt percben. Parancsoljon!

(20.30)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Komár Lászlónak volt egy slágere, úgy szólt, hogy itt van Amerika. Ő a legszebb asszonyról énekelt, Amerika legszebb asszonyáról. Én is azt mondom, hogy itt van Amerika, de én Latin-Amerikáról fogok beszélni, a demokráciát megcsúfoló banánköztársaságokról, arról, amit mondjuk, Mario Vargas Llosa, a Nobel-díjas perui író Mexikó kapcsán úgy jellemzett, hogy a tökéletes diktatúra. Hiszen Mexikóban is voltak, vannak pártok, szabadnak nevezett választás, viszont 1929-2000 között, tehát 71 éven keresztül mindezek ellenére az Intézményes Forradalmi Párt volt hatalmon. Nem tartozom egyébként azok közé, akik valamiféle törzsi logikától fűtve csak azért a patás ördögöt látják a politikai ellenfelekben, mert azok más csapatban fociznak, viszont igenis föl kell hívni a bajokra a figyelmet, és ki kell mondani azt, hogy a meglévő bajok kapcsán a mindenkori hatalomnak kardinális felelőssége van.

Amikor a hatalom filozófiája úgy szól, hogy az emberek alattvalók és nem állampolgárok, akkor azt kell mondani vagy föl kell idézni ezt a másik slágert, a P. Mobil egyik slágerét, amelyik úgy szólt, hogy: „A pofádat befogod!” Nagyon sok magyar embernek, nagyon sok magyar polgárnak ez a mindennapi érzése, hogy a hatalom így viszonyul hozzá; annak a nyugdíj előtt lévő, idős, szociális szakember hölgynek is, akit egy kisvárosban csak azért, mert úgymond rossz szövetségeket kötött, viszont a lelkét is kitette a pártfogoltjaiért, elbocsátottak az állásából. Ez lehet az érzése annak a gimnazistának, középiskolai tanulónak is, aki egy mémet gyártott a nemzeti szalagot fordítva fogó kollégium igazgatójáról, és ezért valami alpári pitiánerséggel viszonyultak hozzá, és az érettségi előtt két héttel kirúgták a kollégiumból.

Szóval, ezt nevezem én egyfajta újfeudalizmusnak, egyfaja NER-sevik szemléletnek. Ennek a szemléletnek a lényege az, hogy függő, kiszolgáltatott embereket szeretne. Minél kiszolgáltatottabb a hatalom számára, annál jobb nekik, és ódzkodik, mint ördög a tömjénfüsttől a magabíró polgároktól, azokra gyanús elemként tekint, úgy, ahogy az történt egyébként a kommunizmus idején is.

Hadd hozzak ide néhány statisztikai adatot, mondjuk, a GKI-től, 2022 végi statisztikát a választókerületemből! A három legszegényebb település: Istvándi, ahol a 69 ezer forintot alig haladja meg az egy főre jutó nettó jövedelem, Somogyaracs 79 ezer forinttal, Kőkúti 86 ezer forinttal. A kormánypárti jelölt tavaly tavasszal 90, illetve 85-85 százalékkal tarolt ezeken a településeken. Ha megnézzük viszont azt az 1400 fiatalt, akik vagy külföldre, vagy más településre, az ország szerencsésebb részeire kényszerültek, és távolról szavaztak, ott egészen más szavazati arányok jöttek ki. Na, ők azok, ez az a társadalmi réteg, amelyik fájdalmasan hiányzik a halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított vidéki régiókból. Akik maradtak, azok egy részét viszont majd egy Kis Grófónak szóló szülinapi üdvözlettel szépen le lehet kenyerezni.

De más is jellemzi ezeket az európai banánköztársaságokat is: hatalmas társadalmi szakadékok. Például az, hogy a leggazdagabb 1 százalék birtokolja Magyarországon is az összvagyon egyharmadát. Aztán vannak olyan szupergazdagok, köztük, mondjuk úgy, a közbeszerzési bajnok, luxusparazita, a kormányhű elit egyik prominense, Mészáros Lőrinc, aki tavaly 180 milliárd forinttal gyarapította a vagyonát, tehát napi 500 millió forinttal. Percenként 350 ezer forintot jelent ez az összeg, nagyobb ez a pénz, mint amit én tanáremberként még tavaly szeptemberben hazavittem havonta.

Ezzel szemben azonban ott van az orbáni infláció által sújtott lakosság. 24,5 százalékos inflációról beszélhetünk az EU-átlag 8 százalékkal szemben, a top 10-es az élelmiszerár-drágulás a maga 50 százalékot közelítő szintjével a világ egyik legjobb agráradottságokkal rendelkező országában, ahol 20 millió embert lehetne egyébként ellátni jó minőségű élelmiszerrel.

Nos, de van más szakadék is az országon belül. Óriásiak a területi különbségek, és ha csak szűkebb pátriámra, Dél-Somogyra gondolok, akkor bizony elképesztő állapotokkal találkozunk ott is, mert 270 ezer forint környékén mozog az átlagos nettó havibér. Ezzel szemben van olyan település, amelyik arról vált híressé ott helyben, egy 150 lelkes kis település, ahol 7 millió forint volt az egy főre jutó tőkejövedelem; no nem azért, mert olyan gazdagok lennének az ott élő emberek, hanem ott van egy helyi, külföldről betelepedett szupergazdag cége bejelentve, ami még egyébként a felcsúti egy főre jutó tőkejövedelmet is megelőzte.

Ezekre kellene, hogy tekintettel legyen a mindenkori kormányzat, csökkentse ezeket a szakadéknyi különbségeket, és azt kellene megjegyezni, hogy a magyar ember nem cseléd, a magyar ember polgár a saját hazájában. Köszönöm a figyelmet. (Sas Zoltán tapsol.)

Felszólalások:   281-282   283-284   285      Ülésnap adatai