Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem az előttem szóló képviselőtársaimhoz képest egy kicsit más aspektusból megközelíteni a dolgokat, és talán azzal érdemes kezdeni, hogy az Európai Unió vízpolitikájának az egyik alapfeltétele vagy pillére a víz keretirányelv elfogadása és teljesítése lett volna, ami hazánkra 2015-re rótt volna kötelezettséget; ez a mai napig nem készült el, és a rossz hír, hogy 2027-ig ennek mindenképpen el kell készülnie; de egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy hadilábon állunk ezzel a feladatunkkal is.

Az elmúlt évtizedek során vészes vízhiányokról, eltűnő tavakról, szennyvízelhelyezési problémákról, elöregedő infrastruktúráról és szennyvízelhelyezésről és vízszennyezésekről is szóltak a vízzel kapcsolatos híradások, ami aggodalomra ad okot. Napjainkra egyértelművé, ismertté és elfogadottá vált, hogy a víz stratégiai fontosságú, korlátozottan rendelkezésre álló, sérülékeny és jelentős társadalmi és gazdasági értékkel bíró erőforrás.

A 2022. évben hazánknak rég nem látott mértékű aszállyal kellett szembenéznie, melynek következtében több településen, például a Pest vármegyei Solymáron is napokig víz nélkül maradtak az ott élő emberek, az ott élő családok. Ez az időszak is bizonyította, hogy folyamatosan lépéshátrányban van országunk a változó klíma okozta helyzetek kezelésében, és sajnos úgy néz ki, hogy az akadálymentes vízellátásban is.

Az ENSZ Közgyűlésének 2010. július 28-ai határozata alapvető emberi jogként ismeri el a biztonságos, tiszta ivóvízhez és a megfelelő higiéniai feltételekhez való jogot, és ezt az Alaptörvényünk XX. cikkelye csak tovább erősíti; valamint az ENSZ-nek ez az elfogadott okirata arra is felszólítja az államokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy erre a célra biztosítsanak pénzügyi forrást és bővítsék a meglévő kapacitásokat  mint látjuk, hazánknak ezen a téren is bőven van hova fejlődnie.

Fontos kiemelni azonban, hogy a törvényjavaslat megkárosítja az önkormányzati vagyont, és talán ennek az egész törvényjavaslatnak ez a legnagyobb aggodalomra okot adó szegmense. Az elvétel helyett inkább forrásokat kellene biztosítania az államnak a folyamatos karbantartásra és a felhasználói szám bővítésére, hiszen Magyarországon még mindig mintegy 200 ezer ember vízellátása ismeretlen. Vannak ellátatlan területek is, elsősorban a külterületi, zártkertes és tanyás, üdülőövezetes részek. A közszolgáltatás szervezésében az ágazati elvárások még a legerősebben központosított államokban is szükségszerűen társulnak területi szempontokkal, mivel az infrastruktúra telepítése és a közszolgáltatások ellátása az egész településhálózatot érinti, az térben elosztva valósul meg.

A víziközmű-szolgáltatási szektor éves nettó árbevétele 255 milliárd forint. 2012-ig az iparági aggregált árbevétel nőtt, 2013-tól viszont szűkült a rezsicsökkentés hatására, ami összesen mintegy 20 milliárd forint bevételkiesést jelent az ágazatnak, ami az idő előrehaladtával egyre csak növekszik. A szektor teljes ráfordításainak nagyjából 45 százalékát teszi ki az anyagjellegű ráfordítások összege. Az anyagköltségek között iparág-specifikus tétel a kitermelt víz költsége, amely a ráfordítások teljes összegének csupán néhány százalékát képviseli, az ivóvíz-szolgáltatás önköltségének legjelentősebb részét ugyanis a tisztítással és az elosztással összefüggő költségek jelentik. A víziközműszektor  vezetékes iparág lévén  magas fix költségek mellett működik. A ráfordítások legalább 80 százaléka nem függ a szolgáltatott vízmennyiségtől, a kisebb vízfogyasztás így csak minimális mértékben csökkenti a szolgáltatói költségeket.

A Századvég Gazdaságkutató Zrt. és a Magyar Víziközmű Szövetség közös tanulmányából derült ki az, hogy a hazai ivóvízellátó rendszerek 56 százaléka túlnyomóan kockázatos, további 30 százalékuk pedig kockázatos minősítésű. Ez azt jelenti, hogy hazánkban a víziközműrendszer kaotikus állapotoknak örvend  vagy inkább nem örvend, sajnos. A 2021-ben a kormány által elfogadott nemzeti víziközmű-közszolgáltatási stratégiában is alapvetésként köszön vissza, hogy a közel 100 ezer kilométernyi vízvezeték-hálózat 45 százaléka régen túl van már a műszakilag hasznos élettartamon. Rá kell világítanunk egy hasonlóan súlyos problémára is, hiszen a víziközmű-szolgáltatóknál egyre kevesebb fiatal dolgozik, az előrejelzések szerint 2027-re a dolgozók negyede hiányozni fog ebből a szakágból is.

Szögezzük le: nemzetstratégiai kérdés, hogy hazánkban mindenkinek zavartalanul rendelkezésére álljon a tiszta ivóvíz. Ebben a kérdésben nincs helye pártpolitikai csatározásnak, bővítés nélkül van, ahol nem lesz továbbra sem víz, folyamatos és preventív karbantartások nélkül pedig már sokszor ott sincs sok esetben víz, ahol eddig volt, márpedig víz nélkül nincs meg az élethez szükséges legelemibb feltétel sem.

Feladat van tehát bőven, de nem az önkormányzatok további sanyargatásának az irányába, hiszen az elmúlt évek nagy vesztesei ők maguk voltak, hanem a víziközmű-szolgáltatások bővítése és korszerűsítése érdekében kellene azonnali lépéseket meghoznia a kormányzatnak. Éppen ezért a Mi Hazánk Mozgalom ezt a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában nem tudja támogatni. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)