Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszterhelyettes úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Tordai Bence frakcióvezető úr, Párbeszéd-képviselőcsoport: „Aktuális ügyekről” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Magyarországon ma súlyos megélhetési válság van, de már régóta nő a létbizonytalanság, és folyamatosan szélesedik és mélyül a társadalmi különbségek szakadéka is. Egyre kevesebb embernek adatik meg a hosszú távú munkaszerződések biztonsága, egyre kevesebben lehetnek biztosak abban, hogy fél év, két év, öt év, tíz év múlva is lesz munkájuk. Egyre többen csúsznak le, miközben a fideszes felső tízezer felfoghatatlan tempóban halmozza fel a vagyont, a köz vagyonát a privát kincstárában. Az árak emelkedése ráadásul messze megelőzi a bérek, a nyugdíjak, a társadalmi juttatások emelkedését. Az infláció felzabálja a jövedelmeket, a pusztító drágulás magyarok millióinak keseríti meg az életét, nehezíti a megélhetését.

Még a Központi Statisztikai Hivatal politikailag motivált bűvészkedése nyomán kijött számai is 10 százalékos inflációról beszélnek, az élelmiszereknél 16 százalékról éves alapon, de gazdasági portálok sokkal valóságosabb, realisztikusabb számításai azt mondják, hogy nem egy év alatt nőtt 16 százalékkal, hanem 5 hónap alatt nőtt 20 százalékkal egy átlagos bevásárlás költsége. Ezzel szembesülnek a magyarok, ez az az évtizedes inflációs rekord, amivel ma szembe kell nézni, és egy ilyen infláció okozta megélhetési válságban látjuk azt, hogy a kormány tétlen, a kormány tehetetlen, magára hagyja az embereket a bajban.

Az ársapkák rendszere nem jelent megoldást. Ennél sokkal kiterjedtebb, komplexebb, erőteljesebb megoldásra van szükség, hogy a mindennapok megélhetési válságát kezeljük. Akkora a baj, olyan súlyos az infláció, hogy minden eszközt be kell vetni az enyhítésére. Az árak oldaláról és a jövedelmek oldaláról is be kell avatkozni. Az árak oldaláról áfacsökkentésre van szükség, ahogy azt az ellenzék a kampányban nagyon sokszor elmondta, és az emberek támogatták is, a kormány azonban a füle botját nem mozgatta: az alapvető élelmiszerek széles körére a legkedvezményesebb, legalacsonyabb áfakulcsot kell alkalmazni. Tudjuk, hogy a Fidesz emelte világrekorder szintre, 27 százalékra az áfát, a Fidesz az, amely tízszer annyi jövedelmet szed be az emberek vásárlásai után, mint például a nagyvállalatok adóztatása után, ami egészen elképesztő, adóparadicsom az óriáscégeknek és adópokol a hétköznapi embereknek. De nemcsak az árak oldaláról kell beavatkozni, hanem a jövedelmek oldaláról is, hiszen jövedelmi válság is van, és ezenközben az embereknek egy alapvető elvárása, hogy a közösség, a politikai közösség, az állam mindenkinek garantálja az alapvető megélhetését. A magyarok háromnegyede egyetért ezzel a gondolattal.

A Párbeszédnek pedig van megoldása a létbiztonság garantálására, az alapjövedelem. Már 2015 óta ezt javasoljuk, de egyébként ezt a logikát jeleníti meg a családi pótlék  amit a Fidesz nagy gonddal nem emel  a gyermekek számára, és ezt a logikát jeleníti meg az alapnyugdíj, amiről már meg tudtuk győzni a többi ellenzéki pártot. Azt hiszem, az emberek túlnyomó többsége is érti azt, hogy az alapvető biztonság jár időskorban, jár gyermekkorban, és mi azt mondjuk, hogy egy ilyen megélhetési válságban ezt kell kiterjeszteni, ezt a logikát minden tagjára a társadalomnak.

Volt már Magyarországon válságkezelő alapjövedelem, Budavárban V. Naszályi Márta párbeszédes polgármester vezette be, és valamelyik államtitkáruk szörnyen leszólta, hogy persze, mert nekik nincs arra szükség. Hát, mondanám, hogy Magyarország minden településén és minden kerületében vannak nehéz helyzetben lévő emberek, akiknek a megélhetési válságban igenis segítség, hogy százezer forintig kipótolják a jövedelmüket, úgyhogy örülnék, ha kicsit több érzékenységet mutatnának. Szükség van erre mindenhol. Nem véletlen, hogy most is fut egy európai polgári kezdeményezés az alapjövedelem bevezetéséért. Javaslom mindenkinek, hogy keresse meg a honlapját, és támogassa ezt, hiszen az alapjövedelem a létbiztonság záloga, egy biztos alap, a kiszámítható élet és a gazdasági-társadalmi siker egyik kulcsa.

De az alapjövedelem nemcsak egy válságkezelő eszköz, hanem egy vízió része is, a zöld-Magyarország víziójának része, amit mi, párbeszédesek szembeszegezünk az orbáni Magyarország gyakorlatával. Az orbáni Magyarország pénz- és hatalomközpontú, a zöld-Magyarország emberközpontú, és éppen ezért teremt biztonságot, létbiztonságot és ezen keresztül méltóságot mindenkinek. Ezért javasoljuk, ezért kérjük, ezért követeljük azt, és ezért petíciózunk azért, hogy Magyarországon és lehetőleg mindenütt Európában vezessék be az alapjövedelmet, ami a sikeres jövő és a nyugodt, kiszámítható, emberhez méltó élet záloga. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Párbeszéd soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Dömötör Csaba államtitkár úr kíván válaszolni.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én is fontosnak tartom, hogy a gazdasági kilátásokról beszéljünk, és ebben a kérdésben egyáltalán nem mellékes, hogy minden nehézség ellenére, háborús, járványos nehézség ellenére a magyar gazdaság erősödő pályán van. A tavalyi gazdasági növekedés 7 százalékos volt, és a legfrissebb negyedéves adatok szerint több mint 8 százalékos, 8,2 százalékos a gazdasági növekedés mértéke. Ez azért is fontos fegyvertény vagy azzal együtt is fontos fegyvertény, hogy a foglalkoztatási szint közben újra rekordot ért el, 3,6 százalékos a munkanélküliség. Talán ha másban nem is, abban egyetérthetünk, hogy az, hogy minél többen dolgoznak ebben az országban, az a jövedelmi viszonyokat is jó értelemben befolyásolja.

Tudomásul vettem, de nem örülök neki, hogy az árstopok intézményét önök nem támogatják. Ne tegyék, nem jó irány! Azt mondják, hogy nem megoldás. Hallom, hogy újra áfacsökkentést követelnek. Egy dolgot kérdeznék, amit tegnap is megtettem: hogyha támogatják az áfacsökkentéseket, akkor miért nem szavazzák meg azokat, amikor itt, a parlamentben szavazni kell? Számtalan döntés volt itt, a Házban, és önök nem támogatták. Nem tudom, hogy milyen megfontolásból, de nem támogatták. Ezek után idejönni azzal, hogy csökkentse a kormány az áfát, az meglehetősen hiteltelen.

Ami pedig az alapjövedelem kérdését illeti, arra szeretném önt kérni, hogy hozzon ide jól működő gyakorlatokat, ne petíciót, hanem olyan példákat, amelyek azt mutatják, hogy ez jól működik, azaz úgy növelte a jövedelemszintet, hogy közben a magas foglalkoztatottsági szintet meg tudta tartani. A finn példára nem tud hivatkozni, mert ott miután bevezették, ki is vezették, mert nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket.

(9.20)

S még egy dolog: ha gazdasági kérdésekről van szó, akkor a jövőbeli mozgásteret alapvetően meghatározza az, hogy milyenek a háborús kilátások, és hogy az Európai Unió milyen döntéseket hoz a szankciók terén. A mi célunk az, hogy mérsékeljük a gazdasági károkat. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a baloldal teljesen tévúton van az energetikai szankciók kérdésében. Azért hozom ezt fel, mert már eddig is óriási volt az energetikai áremelkedés az uniós piacon, és a szankciók csak rátennének erre egy lapáttal.

Azt látom, hogy szinte teljes az egyetértés a patkó túloldalán abban, hogy ezeket az energetikai szankciókat be kellene vezetni, amelyek nekünk épp annyira fájnak, mint Oroszországnak, ha nem jobban. Csak halkan jegyzem meg, képviselő úr, hogy Oroszország már idén áprilisig megkereste azt az összeget az energiapiacon, mint amit tavaly összesen. A szankciók nekik nem fájnak, nekünk viszont nagyon is, Európának nagyon is. Németországban például egyes városokban a közvilágítás korlátozását tervezik. Az energiaárak Európában egy év alatt több mint 30 százalékkal nőttek. Erre tenne még egy lapáttal az olajembargó, és ez nagyon nem jó irány, önök pedig támogatják. Úgy érvelnek például, hogy a kormány az olajembargó vétójával túszul ejti a magyarokat. Hát, pont ellenkezőleg: az ejtené túszul a magyar gazdaságot, ha úgy vezetnék be ezeket az embargókat, ezeket a szankciókat, hogy nem vennék figyelembe a magyar gazdaság alapvető körülményeit.

Olajimportunk 64 százaléka Oroszországból érkezik, és ezt nem lehet, akármennyire is szeretnénk, nem lehet egyik napról a másikra kiváltani. Például ön is azt javasolta egy interjúban, hogy inkább szerezzünk be norvég olajat  szépen hangzik. Mintha ez ilyen egyszerű lenne! Nézzék már meg, legyenek szívesek, hogy ha Norvégiából kellene olajat importálnunk, akkor az mennyibe kerülne, mennyi lenne a pluszköltség. S azt is mondják meg, legyenek szívesek, hogy ezt a pluszköltséget honnan kellene előteremtenünk, mert Karácsony Gergely malacperselyében aligha akad annyi, hogy ezt fedezze. A brüsszeli emberük, Jávor Benedek is amellett érvel, hogy be kell vezetni az energetikai szankciókat, mert meg kell fizetnünk a tanulópénzt. Hát nem! Nem a magyaroknak kell megfizetniük a tanulópénzt, ők már megfizették épp elégszer, hanem azoknak a baloldali képviselőknek, akik nem hajlandók figyelembe venni, hogy milyen súlyos kockázata van ezeknek a tervezett szankcióknak.

Öt szankciós csomagot már támogattunk, de a hatodik súlyos károkat okozna. Ezt nem fogadjuk el, mert súlyos ellátási zavarokat okozna, 700-800 forintos üzemanyagárakat hozna, s akkor még nem is beszéltem a százhalombattai finomító átállási költségeiről, amelyek szintén tetemesek.

Szóval, amit önök javasolnak, az jó a nagy olajcégeknek, lehet, hogy jó egyes gazdag államoknak, de nem jó a magyaroknak. Nem tudjuk, hogy kinek a kérésére kell ezt az álláspontot képviselniük, de egy dolgot kérünk, hogy ne a magyarokkal fizettessék meg a háború árát, tanuljanak április 3-a eredményéből. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   2-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai