Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nézzük először azt, amiben, egyetértünk  remélem. Gondolom, ön sem vitatja, hogy 2010-et követően egy nagyon jelentős és érzékelhető foglalkoztatáspolitikai fordulat következett be, hiszen 2010 előtt és 2010-ben egy 13 százalékot meghaladó munkanélküliséggel vettük át a terület irányítását, ma a munkanélküliség 3,7-3,8 százalék, tehát mindenképpen 4 százalék alatt van, ami a nemzetközi szokványok szerint gyakorlatilag teljes foglalkoztatásnak minősül. Ma, tehát 2023-ban ott tartunk  és, gondolom, ön ezt sem vitatja , hogy a gazdasági fejlődés a Covid, a háború és mindezek mellett és ellenére évek óta egy változó intenzitású, de egyenletes trendet mutató, egyenletes fejlődési trendet mutató gazdasági fejlődés korszakát éljük, amely ezt a foglalkoztatási helyzetet alapvetően megváltoztatta.

(11.40)

Ma  és ez az ön napirend előtti felszólalásából kitűnt  a munkanélküliség fenyegető réme helyett a munkaerőhiány problémájával kell egy fejlődő gazdaság feltételeit, a munkaerő, az élőmunka feltételeit biztosítani. Kétségtelen, hogy ez is egy feladat, ez is egy sürgető feladat, de az egész társadalomra nézve egy lényegesen kedvezőbb feladat, mint a munkanélküliség réme.

A kérdés az  és ez az elmúlt napokban, hetekben többször is felmerült itt, a parlamentben , hogy ezt a foglalkoztatási igényt, amit ön is, ha jól emlékszem, az előbbi hozzászólásában egyébként velünk azonosan 2030-ig körülbelül mintegy 500 ezer főben jelölt meg, ez egy prognosztizált szám, de nagyságrendileg úgy gondolom, hogy mindkettőnk számára elfogadható, miből biztosítjuk. Az első  és ebben semmiféle vita nincs közöttünk , hogy elsősorban és alapvetően a magyarországi magyar munkaerőnek kell a munkalehetőséget biztosítani.

A kérdés az, hogy az a létszám, ami ma jelenleg az országban rendelkezésre áll, mennyire képes ezt az igényt kielégíteni. Különböző felmérések szerint egyébként jellemzően az ország három térségében, Északkelet-Magyarországon, valamennyire a Duna-Tisza közén és Dél-Magyarországon van olyan potenciális munkaerő-tartalék, amely ön által is helyesen mondottan képzéssel, átképzéssel, meg kell mondjam, hogy alapképzéssel, tehát nemcsak szakmai képzéssel, hanem alapképzéssel, az alap intellektuális feltételek biztosításával oldható meg. Van természetesen más forrás is, a nők, asszonyok szélesebb körbe való bevonása, a 40 év utáni nyugdíjba vonulási lehetőség számos női munkaerőt is biztosít erre a célra, lehetőséget ad az örvendetesen kitolódó életkor-növekedés kapcsán az idősek bevonása ebbe.

Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, és kérem, hogy ebben ne keltsünk olyan hangulatot, amely ezt az egyébként örvendetes trendet  hogy mondjam  kicsorbítja vagy megváltoztatja. Ez az arányokról szól. Ön a vendégmunkásoknál több százezer emberről beszél. Ma Magyarországon 4,7 millió foglalkoztatott mellett  ez az utolsó szám  talán 82-83 ezer vendégmunkás van. Egy. Ne felejtsük el  és ezt kérem, legalább itt, a magyar parlamentben tekintsük egy pozitív elemnek , hogy ennek a nyolcvan-egynéhányezer vendégmunkásnak a jelentős része a környező országokból, többnyire háborús, megengedem, van, aki gazdasági, de túlnyomórészt háborús kényszer miatt Magyarországra átjövő magyar nemzetiségű munkavállalóból áll. Nem akarok számot mondani, nincs erre nézve pontos kimutatás, de mindenképpen egy jelentős szám.

Kérem, hogy ezt a téma megítélésénél szíveskedjen figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)