Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjából Molnár Zsolt képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, öné a szó.

DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A következő órákban itt az Országgyűlésben Tolsztojt és az orosz történelmet megidézve háborúról és békéről lesz szó, egy nagyon fontos kérdésről, amely nagyon aktuális most mindannyiunk számára. Érdeklődve figyeltük, amikor a Fidesz frakcióvezetője békenyilatkozattal állt elő, és ennek szükségességéről beszélt. Azonban az érdeklődésünk gyanakvással volt vegyes, hiszen ismerjük az önök csapdapolitikáját, amikor olyan helyzeteket teremtenek, ahol csak rossz és rossz között lehet választania sokszor az ellenzéki pártoknak, nagyrészt visszaélve a parlament ügyrendjével.

Azonban ebben a Fidesz által meghirdetett békeversenyben  hiszen mondjuk ki, erről van szó, hogy ki békepártibb jobban  mi, patrióta szociáldemokraták (Derültség a kormánypártok soraiban.) kemény ellenfelek leszünk, ha önök ezt meghirdetik, és nem hátrálnak ebből a kérdésből, hiszen világos, hogy önök egy olyan versenyt hirdettek, hogy a magyar választók előtt ki jobban békepárti.

(9.50)

Igen, mi, patrióta szociáldemokraták, ha önök valós konszenzust szeretnének, akkor partnerek tudnánk lenni egy olyan békenyilatkozatban, ami valóban a békéről szól. Azonban kemény ellenfelek leszünk, hiszen a mi történelmünk, a világ szociáldemokratáinak történelme  és nem a világ kommunistáiról vagy proletárjairól beszélek  nem szólt másról, mint a békeharcról, amikor nagyrészt az önök szellemi elődeit képező jobboldali pártok által felheccelt ifjúság az első világégésben önként és dalolva ment vágóhídra.

Jól ismerjük a magyar történelmet, és aki ismeri a magyar történelmet, például járt a Don-kanyar katonai temetőiben  magam ott voltam, és leróttam kegyeletemet azon több tízezerszámra elpusztult magyar katona előtt, akik a húszas éveikben adták életüket egy rossz ügyért-, mi ismerjük a magyar történelmet, és ismerjük a felelősségünket, ami a békére vonatkozik.

Ha nem lenne tilos a szemléltetés, akkor akár békegalambnak is öltözhettem volna, annyira békepártiak vagyunk (Derültség a kormánypártok soraiban.), de föl kell tennünk azt a kérdést, hogy miről szól ez a nyilatkozat, hol van a csapdahelyzet. Az önök által benyújtott nyilatkozatnak bár vannak támogatható pontjai, mert mondjuk ki, hogy igen, vannak benne olyan pontok, amelyekkel egyetértünk, nemcsak a „béke” kifejezéssel, hanem ami Kárpátaljára vonatkozik; támogatjuk, hogy továbbra is mindenféle segítséget, humanitárius segítséget adjunk meg Ukrajna és Kárpátalja számára; az ottani magyarságért is felelősséget érzünk; értjük a NATO-ra és az Európai Unióra való utalást, ezzel is egyetértünk; az agresszor megnevezésével is. Azonban hol a csapdahelyzet? Ott a csapdahelyzet, hogy önök ebbe a nyilatkozatba belecsempésznek olyan pártpolitikai kérdéseket, mint az infláció kérdése, amelynek nem kizárólagos oka a háború, hanem emellett az önök adópolitikája, az élelmiszereket terhelő nagyon magas adók is jelentős szerepet játszanak ebben a kérdésben, valamint a nemzeti konzultáció kérdése, ami, ugye, arról szól, hogy 1,4 millió embert az ország többségének akarnak beállítani.

Arra kérjük önöket, hogy ezt a csapdapolitikát hagyják abba, és valóban a békéről és egy olyan nyilatkozatról szóljon a kérdés, amely nem az önök pártpolitikai érdekeit szolgálja. Természetesen mi, patrióta szociáldemokraták, erre a csapdahelyzetre felkészülten reagáltunk, amikor egyébként a magyar kormány által is támogatott ENSZ-nyilatkozatot, az ENSZ Közgyűlése által több mint háromnegyeddel elfogadott nyilatkozatot terjesztettük önök elé, és ha ezen múlik, hogy hiúságbeli kérdés, hogy kinek a nyilatkozatát fogadjuk el, akkor terjesszék be önök is! Hiszen az önök nyilatkozatával nem a béke a probléma, nem azok az utalások, amelyek valóban a nemzet érdekét szolgálják, hanem az a probléma, hogy aktuális kérdéseket, mint az inflációt vagy a nemzeti konzultáció kérdését kívánják legitimálni velünk, hiszen, ha megszavazzuk ezt a nyilatkozatot, akkor azt tesszük, hogy az önök hibás politikáját legitimáljuk, ha meg nem szavazzuk meg, akkor tudjuk, háborúpártiak leszünk. De mint tudjuk azt az örökbecsű mondást, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele, vigyázzanak, hogy ne önök essenek bele, hiszen a magyar kormány támogatta, és Magyarország miniszterelnöke is pozitívan beszélt erről az ENSZ-határozatról.

Ezért arra kérjük önöket, forduljanak vissza erről a hibás útról, teremtsenek valódi nemzeti konszenzust legalább ebben a kérdésben, mert megérdemelné a magyar történelem, az a viharvert magyar történelem, a több mint ezeréves múltunk, hogy ebben a kérdésben, a háború kérdésében nemzeti konszenzus legyen, és végre felülemelkedjünk pártpolitikai kérdéseken. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány részéről Dömötör Csaba miniszterhelyettes, államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, öné a szó.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Érdeklődéssel nézzük a baloldali pártok identitáskeresését és újfajta önmeghatározását. A Jobbikról hallottuk, hogy konzervatív, mindezt úgy, hogy posztkommunistákkal indultak egy választási listán, meg olyanokkal, akik az antifát is támogatják. Akkor most kiderült, hogy az MSZP egy patrióta szociáldemokrata párt. (Rétvári Bence: Vajon mi lesz a jövő héten?) Mindezt arról a pártról mondják, amelyik magyarok ellen kampányolt egy népszavazást megelőzően, és még sok mást mondhatnék. Ennél már csak az lenne a meglepőbb, ha a Mi Hazánk azt mondaná magáról, hogy ők a liberális élcsapat, de tényleg. (Dúró Dóra: Mi ezt nem mondjuk!  Derültség.) Nem ez a legfontosabb kérdés, de érdeklődéssel nézzük.

Ami a békét illeti. Értem én azt a próbálkozást, hogy csak azért, mert az ötvenes években is használták a „béke” szót, ezért azt próbálják bebizonyítani, hogy ha a kormánypártok most békéről beszélnek, akkor valójában ők is kommunisták. Sok sikert ehhez a próbálkozáshoz! Tehát csupán azért, mert a kommunisták az ötvenes években, egyébként kifacsart módon használták a „béke” kifejezést, az még nem ok arra, hogy mi most ne küzdjünk a békéért. Márpedig, ha megkérdezik a magyarokat, megnézik a választás eredményét, megnézik akár a mostani felméréseket, a magyarok békét szeretnének! Úgyhogy érdemes felvetni azt a kérdést, hogy mi az, ami most ezt veszélyezteti.

Ha valaki megnézi a tagállami felajánlásokat, vagy éppen az Európai Parlament állásfoglalását, akkor azt látja, hogy ez a kontinens sajnos mintha háborúra készülne. A közös ezekben az állásfoglalásokban az, hogy nagyfokú optimizmus uralja őket, ami valahogy arról szól, hogy küldjünk minél gyorsabban minél több fegyvert, és akkor majd nagyon gyorsan vége lesz a háborúnak. 1914-ben is ezt gondolhatták, aztán tudjuk, hogy mi lett belőle. Egy éve sisakokról meg humanitárius segítségről beszéltek, most meg arról, hogy hogyan küldjenek vadászgépeket, rakétarendszereket és tankokat. A „béke” helyett most már a „Fegyverbe!” az irányadó szólam; ide jutottunk.

Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a magyar parlament határozatban is rögzíti hazánk háborúval kapcsolatos álláspontját. Tudjuk, hogy van az ENSZ-határozat, ismerjük az Európai Parlament határozatát, ezeket figyelembe vesszük. Az európai parlamentitől nem vagyunk boldogok, de a magyar parlamentnek is el kell mondania a véleményét, nem másokhoz méricskélni ezt a véleményt, hanem abból kiindulni, hogy a magyarok mit szeretnének, és mi ennek az országnak az érdeke.

És egy vissza-visszatérő szólam a baloldali pártok részéről egyébként, hogy a kormány nem ítéli el az orosz katonai agressziót. Ez egész egyszerűen nem igaz. Attól, hogy sokan mondják, és külföldön is ezt állítják, még nem lesz igaz. A napokban például a momentumos képviselőtársa követelte nagy vehemenciával, hogy ’56-os kötelességünk alapján a kormánypártok is ítéljék el az orosz katonai beavatkozást. Arra is utaltak, hogy a 15 évvel ezelőtti Fidesz biztosan elítélte volna.

Sajnálom, hogy nem sikerült eljutniuk a határozat második  nem sokadik, hanem a második  pontjáig, mert abban az van, hogy „Ismételten elítéljük Oroszország katonai agresszióját, és elismerjük Ukrajna jogát az önvédelemhez.” Az „ismételten” szó egyébként azért szerepel benne, mert már a korábbi határozat is elítélte az intervenciót. A határozat egyébként minden közéleti szereplőt arra kér, hogy tartózkodjon az olyan állásfoglalásoktól, amelyek Magyarország háborúba sodródását eredményeznék.

Ön úgy fogalmazott, hogy akár galambnak is öltözne. Ez mind szép és jó, de nem mi voltunk, hanem a baloldali pártok, akik rögtön az elején fegyvert küldtek volna, katonát is küldtek volna. (Dr. Molnár Zsolt: Én nem.) Lehet, hogy ön nem, csak mégiscsak van egy egységes baloldal, amelyik együtt indult egy választási listán, közösen indultak, és ez volt az uralkodó álláspont. Amikor most vitatkozik egy kormánypárti képviselő egy baloldali képviselővel, most is kiderül, hogy fegyvert küldenének. Tehát, ha ön erre azt mondja, hogy ön ezt nem támogatja, akkor ön van egyedül a baloldalon.

Ha az elmúlt hónapokat megnézzük, akkor azt látjuk, hogy az ellenzéki képviselők minden lényeges döntési ponton a háború irányába kanyarodtak volna. Azt is mondhatnám bő egy év után, hogy az ég kék, a fű zöld, a baloldal pedig továbbra is fegyvereket küldene a hadszíntérre. A fő különbség tehát az, hogy míg a baloldal az egész országot berántaná a háborúba, mi még a baloldali héjafiókákat is megkímélnénk ettől a háborútól.

Arra kérjük önöket, még egyszer, hogy vegyék figyelembe a tavalyi választás eredményét, és értem én az előzetes magyarázkodást a határozat ügyében, de végső soron egyetlenegy gombnyomáson fog múlni minden, és a kérdés az, hogy támogatjáke ezt a békehatározatot vagy nem támogatják, minden más csak magyarázkodás. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   15-18   19-22   23-26      Ülésnap adatai