Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék gratulálni a termet már elhagyó Varga Mihály miniszter úrnak, ugyanis amit elmondott, azt pókerarccal, rezzenéstelenül végigmondani, végigdarálni önmagában is rendkívül figyelemre méltó teljesítmény.

A másik felvetésem, hogy úgy látszik, az előttem felszólaló kormánypárti és ellenzéki vezérszónokok közül senkinek nem tűnt fel, hogy nincs itt Matolcsy György. Hova tűnt Damon Hill, hol van Matolcsy György? Önök szerint az nem furcsa vagy éppen nem ér fel egy beismerő vallomással, hogy egy, az MNB jövőjét, gazdálkodását hosszú távon meghatározó, befolyásoló törvényjavaslat általános vitájában nincs itt az MNB elnöke, sőt még egyetlen helyettese sem? Sem az elnök, sem az alelnökei közül senki nincs itt. Valószínűleg lebeszélték őket a jelenlétről, valószínűleg a miniszterelnök úr és a Fidesz-KDNP szűk politikai vezetése már nem tűri a harmadik nagy kirohanását vagy éppen teljes körű feltáró jellegű beismerő vallomását Matolcsy Györgynek azzal kapcsolatban, hogy mi történt itt.

De egyébként azzal a fajta beismeréssel sem vagyunk sokkal előrébb, amit ő már legalább kétszer a nagy nyilvánosság előtt előadott, egyszer egy bizottsági ülésen, majd idén valamikor kora tavasz tájékán, ha jól emlékszem, itt, ezen a pulpituson állva. Ugyanis ő is lerázta magáról a felelősséget. Úgy látszik, hogy a felelősségvállalás továbbra sem tartozik a jobbközép kormányzó párt erényei közé, pedig higgyék el, hogy az egyre csökkenő népszerűségüknek jót tenne, és sokkal szimpatikusabbá tenné önöket, ha képesek lennének olyan mondatokat megfogalmazni, főleg felső vezetői szinten, hogy elhibáztuk, tévedtünk, felelősséget vállalunk valamiért, felelősséget…  majd folytatják valahogy a mondatot. Erről szó nincs. Önök folyamatosan azt csinálják, abba lovallják bele magukat, hogy csak az egyre kevesebb sikerért vagy eredményért érzik magukat felelősnek, a hibákat, károkat, veszteségeket pedig ráfogják külső körülményekre.

Úgy pedig meglehetősen könnyű gazdálkodni vagy éppen pénzügyileg garázdálkodni ebben az országban legfelsőbb vezetői szinten, hogy a profitot részben fehér-, nagyobb részt feketepénzek formájában egy rendkívül szűk kör, egy, még az önök léptékeihez képest is rendkívül szűk kör zsebre vágja, a károkat, a kockázatokat, a veszteségeket pedig szétteríti közel tízmillió magyar emberre. Ez azért a korrekttől, a sportszerűtől nagyon-nagyon messze áll, mint ahogy ugyanilyen messze áll, mondjuk, a jobboldali, konzervatív, keresztény értékektől és gondolkodástól is.

Képzeljék el mindazt, ami itt történik ma az ülésteremben, tisztelt kormánypárti képviselők, ellenkező előjellel! Képzeljék el, hogy önök vannak ellenzékben, és azt, amit önök előadnak, mondjuk, egy balliberális vagy bármilyen más színű kormányzó párt adja elő! Ugye, egyértelmű, hogy önök milyen érvekkel állnának elő? Amikor önök ellenzékben voltak, azt mondták, azt mondta a miniszterelnök úr is, hogy a magas infláció nem más, mint hogy ellopják az emberek pénzét. Amikor önöknek nagyon komoly és elévülhetetlen felelősségük van ebben a rekordinflációban, akkor mindenki hibás, mindenki felelős, csak a miniszterelnök úr és önök nem. Amikor ellenzékben voltak, önök azt mondták, hogy a 300 forint feletti euróárfolyam már hazaárulással ér fel és szintén az emberek, a vállalkozások, a magyar nemzet megkárosítása. Most közelebb van, sokkal közelebb a 400-hoz, mint a 350-hez, mégis úgy látszik, hogy ezzel önöknek semmi gondja, semmi teendője nincs. Felelős érte a Covid nevű világprojekt, amelynek önök is alávetették magukat a döntéseikkel, felelős érte az ukrán területen zajló orosz-amerikai háború, felelős minden és mindenki, csak éppen önök nem.

Volt olyan hónap ebben az évben, amikor 44 százalék volt az élelmiszer-infláció, tisztelt képviselőtársaim. Biztos vagyok benne, hogy decemberre, ha a fene fenét eszik, akkor is 10 százalék alatt lesz az infláció. Biztos, hogy egy számjegyű lesz, körülbelül hasonló rendező elvek mentén, mint amit annak idején a méltán híres Hofi Géza előadott, hogy igaz, hogy a koca csak tízet fialt, de mire az faluhelyről felérkezett a központi pártbizottság szintjére, abból 14 lett. Teljesen mindegy, hogy valójában vastagon két számjegyű lesz még december 31-én is, önök meg fogják oldani statisztikai módszerekkel, papíron, a pénzügyi tervezőasztalon, hogy egy számjegyű lesz.

(12.10)

Azért ez is rendkívül messze áll a keresztény, konzervatív, jobboldali értékektől. Mint ahogy nem kaptunk választ azokra a kérdésekre, hogy kik a felelősei ennek a helyzetnek; bár tudjuk magunktól is, a jegybankelnök és legalább két miniszter.

Nem kaptunk választ azokra a felvetésekre sem  bár még reménykedem az államtitkár úr ez irányú egyértelmű tisztázó válaszában , hogy mit értenek önök középtáv alatt. Mi az a középidőtáv? Nincs olyan egyébként a normaszövegben, hacsak valami el nem kerülte a figyelmemet, sem az indoklásban, hogy mi az elfogadható idő; önök ezt említik, hogy elfogadható időn belül. Ez mit jelent? Az önök számára elfogadható idő? A politikai érdekeik szempontjából elfogadható idő? Vagy a magyar vállalkozások és a magyar emberek szempontjából elfogadható idő? De ne beszéljünk félre, valószínűleg meg tudjuk válaszolni ezeket a kérdéseket magunktól is, egyetemi diploma sem kell hozzá.

Gyakorlatilag önök nem egy ötéves keretbe akarják zárni ezt a bizonyos csúnya, barna színű, bűzölgő mellékterméket, nem akarják egy keretbe zárni, hanem szétterítik; szétterítik korlátlan, határozatlan időtávra. Csak az a rossz, ugye, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a csúnya melléktermék már szétterítve is nyakig ér, és egyre gyakrabban hullámzik is. Ez egy rendkívül nagy probléma.

Itt nagyon érdekes okfejtéseket hallhattunk  valóban érdekeseket  a miniszter úrtól, ugyanis, ha jól emlékszem, arról beszélt, hogy 2011 és 2020 között 600 milliárd forint többletet termelt a Magyar Nemzeti Bank. Akkor ezt ők elhasználhatták szabadon, tudjuk, hogy magánvagyonokat, családi vagyonokat  alapítványi meg egyéb formában  ez hogyan gazdagított. De rendkívül érdekes, hogy ennek semmilyen büntetőjogi relevanciája nem lett az elkövetés időpontjában, azóta sem, tartok tőle, hogy egy darabig ez még így megy tovább.

Aztán most ott tartunk, vagy év végére ott fogunk tartani, hogy 2000 milliárd forint mínusz, 2000 milliárdos veszteség lesz a jegybank működése kapcsán, és önök még valamikor négy-öt hónappal ezelőtt úgy látták, hogy ezt egy ötéves keretrendszerben, körülbelül 400 milliárd forintos éves nagyságrendben lehet finanszírozni. Rájöttek arra, hogy a lángok sajnos már tovaterjedtek, ez kezelhetetlen, éppen ezért korlátlan, határozatlan időtávra önök ezt szétterítik, széttolják. De attól, hogy nyelvtani, normaszövegezési meg kommunikációs bűvésztrükköket alkalmaznak, a probléma még nem fog megoldódni, a probléma egyre súlyosabb lesz.

Értem a politikai logikát, jövő év június elején egy időpontban, egy napon EP- és helyi önkormányzati választások lesznek, tehát nyilván a politikai veszteségek mérséklése, minimalizálása az önök egyelőre még kimondatlan, de egyértelműen nyomon követhető célja. De ezzel egyébként a gazdasági problémákat nem fogják megoldani, mint ahogy azért ez az inflációra, az infláció megfékezésére nézve is nagyon kevés lesz. Tehát a nyelvtan nagyon szép dolog, a világ legszebb nyelvét beszéljük, de azért önmagában ezekkel a bűvésztrükkökkel semmit, de semmit nem fognak megoldani.

És, tudják, az a legfelháborítóbb, főleg valóban konzervatív képviselőként mondom ezt, az a legfelháborítóbb, hogy ilyen bajok közepette, sajnos, az államcsődtől nem olyan túl távol még mindig jut arra pénz, amire az önök legfelső vezetői akarják és kitalálják. Természetesen helyi szinten, mondjuk, a keleti végeken  csak egy példát hadd említsek a sok közül, az én egyik nagy szívfájdalmamat  a csengeri mentőállomáson, mondjuk évi 70 millió forint nincsen a teljesen indokolt rohamkocsi üzemeltetésére, de van pénz 700 milliárd forintért Vodafone-felvásárlásra, vagy ki tudja, mennyiért. Nincs pénz normális ügyeleti rendszerre, nincs pénz normális egészségügyi ellátásra, de ha egyesek kitalálják, akkor sokszorosan túlárazott, 240 milliárd forintos irodaházvásárlásra csak összekaparják a pénzt a bogrács aljáról valahogy.

Önök szerint meddig lehet még ezt a játékot játszani? Nyilván amíg a választópolgárok hagyják, ugye. De azért ilyen helyzetben, ilyen felelőtlen döntéseket hozni… Én mindig próbálok az egyszerű ember nyelvén beszélni, és nem bonyolult jogászkodásokba meg közgazdász okfejtésekbe bocsátkozni  lévén nem is vagyok közgazdász, jogász vagyok , próbálom az emberekkel megértetni, hogy mi is történik, mi ennek a vitának a tárgya, a tétje, a súlya itt a mai nap folyamán. Körülbelül az, hogy ezek miatt az MNB-s veszteségek miatt mondják azt, vagy hallják azokat a válaszokat, hogy gyakorlatilag lassan semmire nincsen pénz, kivéve, amire az önök legbefolyásosabb emberei azt mondják, hogy mégis kell hogy legyen.

Az azért egy megfutamodásként értékelhető Matolcsy György részéről is, hogy nem vette a fáradságot, a jól fizetett munkaidejéből nem tudott kiszorítani ma néhány órát arra, hogy itt elénk álljon és az ország nyilvánossága elé álljon, és elmondja, hogy a legutóbbi, ezen pulpitusról elmondott felszólalása óta mennyit is romlott a helyzet. Valószínűleg elmagyarázhatták neki, hogy az MNB-elnöki pályafutásának másfél év múlva így is, úgy is vége lesz, és hogy utána hogy folytatódik a jövője, azért nem mindegy, ezt nyilván neki át kell gondolni. Ha igaz az, amit itt a politikai zuhanyhíradós pletykákból hallani lehet, majd Nagy Márton jelenlegi miniszter úr követheti őt az MNB-elnöki székben, aki isten tudja, milyen kalandorpolitikát fog majd tovább folytatni.

Mi lesz a következő? Kérdezném a tisztelt államtitkár úrtól, hogy mi lesz a következő. Tehát mire számítsunk? Mire készüljünk? Mi lesz a következő e tárgyú törvényjavaslat? Milyen mértékben akarják még tovább tágítani a közel 2000 milliárd forint szétterítését, tehát milyen további időtávlatok fognak még előttünk megnyílni? Arra is szeretnék egy helyzetértékelést, elemzést hallani, hogy ez hogyan érinti majd mondjuk a jövő év első negyedévétől kezdve a magyar emberek mindennapjait. Tehát reálisan, korrektül, normálisan kiszámolva mégis mennyi lesz az infláció, főleg az élelmiszerinfláció? Mert az is nagyon érdekes egyébként, hogy önöknek az infláció az egyik, ha nem a legnagyobb ellensége, az infláció növekedéséért semmilyen felelősséget nem éreznek és nem vállalnak, ellenben az infláció csökkentése csak és kizárólag az önök érdeme. Ez is elég furcsa logika.

De egyébként beszéljünk már arról is, hogy most az infláció csökkenését mi az, ami az egyik legnagyobb mértékben előidézi. A kereslet, a fogyasztás, nem kizárólag, de jelentős mértékben a kereslet, a fogyasztás visszaesése és  valóban  a feketegazdaság fellendülése. Hiszen például azzal, hogy a katát 24 óra alatt kivégezték, valószínűleg sokan, akik addig tisztességgel, becsülettel befizették az adót, elkezdtek inkább a feketegazdaság irányába elmozdulni, mert azért, mert önök mindig csak arra találnak pénzt önző módon, ami önöknek fontos, az önök úri huncutságaira és hóbortjaira, azért még enni csak kell, azért még élni, működni csak kell a családoknak, fűteni, világítani, vizet használni, gyermekeket taníttatni, ruhát vásárolni, alapvető létszükségletekre mégiscsak kell pénzt találni, és önök miatt senki nem óhajt éhen veszni. Éppen ezért elindultak a feketegazdaság irányába, arról nem beszélve, hogy hányan hagyták itt ezt az országot.

Arról is beszéljünk, amit itt idén tavasszal, nagyon korrekt módon, a nagyon kevés egyenes mondat egyikét megfogalmazva az MNB alelnöke mondott, hogy ez az infláció jelentős részben egy profithúzta  megjegyeztem ezt a kifejezését , profithúzta infláció. Lefordítom ezt kelet-magyarországi nyelvezetre: a kajmánok és hiénák feneketlen étvágya által generált infláció. Tehát a világon semmi nem indokolta ezt, persze meg lehet magyarázni mindent, semmi nem indokolta ezt, egyedül csak az, hogy a nagyobbnál is még nagyobb és még nagyobb profitot akartak zsebre vágni. Élen járt ebben az élelmiszeripar, köszönhetően annak, hogy önök most is, mondjuk, akkumulátorgyárakat építenek, és nem a mezőgazdasági feldolgozóiparra alapoznak, amit a Mi Hazánk már számtalanszor javasolt önöknek teljes konstruktivitással és jószándékkal. Az építőipar hasonlóképpen. Aztán most csodálkoznak, tisztelet a kivételnek, hogy nincs megrendelés, csodálkoznak, hogy visszaestek.

Tetszettek volna nem 100 meg 150 ezer forintos napidíjakat meghatározni! Aztán most rohangál a több építőipari nagyvállalkozó az államhoz segítségért? Akkor nem rohangált az elmúlt két évben egyik építőipari szereplő sem, egyik nagy kajmán sem, amikor horrorhasznokat vágtak zsebre az embereket kifosztva, a CSOK-os támogatásokat, mindent gyakorlatilag nullázva, közvetett építőipari támogatássá átváltoztatva, hogy több adót, több járulékot szeretnének fizetni, nagyobb társadalmi felelősségvállalásból szeretnék kivenni a részüket. Most, amikor van egy kis visszaesés az ő hiénaszemléletük miatt, akkor szaladgálnak az államhoz. Hát hogy van ez, tisztelt képviselőtársaim? Úgyhogy a profithúzta infláció megfékezésében kellene élen járnunk, és akkor talán valóban lehetne hosszú távon, tartósan elérni eredményeket, tisztelt államtitkár úr, csak ehhez nyilván olyan konfliktusokat kell felvállalni, ami nem biztos, hogy az önök legfelső vezetői szintjeinek az érdekeivel azonos.

Úgyhogy első körben ennyit szerettem volna elmondani, meglátjuk, hogy a vita hogy alakul a továbbiakban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)

(12.20)