Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BERKI SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként is hadd mondjam el, hogy az előttünk lévő törvénymódosításnak a céljával nyilván maximálisan egyetértek. A diszkrimináció a társadalmi egyenlőtlenségeket állandósítja és növeli. A diszkrimináció a hátrányos helyzetűeket még lejjebb taszítja.

Viszont ezzel a törvénymódosítással és a kormány egész hozzáállásával azért vannak problémáim, és mielőtt még belekezdenék, hadd rögzítsek egy másik, teljesen nyilvánvaló tényt: nem minden hátrányos helyzetű fiatal roma, de a roma fiatalok túlnyomórészt hátrányos helyzetűek.

Én az oktatásnak ebben a témakörében azzal szeretném kezdeni, hogy amikor én jártam még iskolába, az úgy kezdődött, hogy akikkel együtt kezdtem óvodai kiscsoportban, azokkal fejeztem be az általános iskola nyolcadik osztályát. Én egy megyei jogú város családi házas kerületében laktam. Nem volt kérdés abban az időben, hogy ki milyen származású, ki milyen vallású vagy éppen milyen anyagi háttérrel rendelkezik, volt az az iskola, volt az az óvoda, és szépen évfolyam szerint elkezdtünk oda járni, és ez nagyon jó volt. Amikor itt végeztünk ebben az iskolában, akkor az utolsó évfolyamunkon, nyolcadikban volt egy elbeszélgetés, akkor már volt igenis jelentősége annak, hogy egyáltalán ki milyen érdeklődésű, vagy esetleg ki milyen anyagi helyzetű, hisz úgy mentünk továbbtanulni: ki érettségire ment, ki szakmára, mindenki eldöntötte.

Számomra eléggé rossz, és nagyon rosszul érint, hogy a kétezres évek után elkezdtek megfordulni ezek a tendenciák, és elkezdtek az iskolai osztályokban a tanulók úgymond szétválasztódni, elég látványosan. Azt gondolom, hogy ez az irány nagyon-nagyon rossz, mára pedig szinte elfogadott lett az, hogy ki származása vagy anyagi helyzete szerint, de elsősorban anyagi helyzete szerint milyen iskolába jár. Jelenleg  megemlítették itt Nógrádot, akkor talán én is oda térek vissza egypár példa erejéig  kétféle tendencia látható, mondjuk, egy megyei jogú városban: az, hogy van egy egyházi fenntartású iskola, és van egy nagyon jól működő, köznevelésben vagy közoktatásban részt vevő iskola, és ide járnak a tehetősebb szülők gyermekei  mert nekik itt jó. Aztán pedig maradnak a többi körzetes iskolák, ahova viszont, mondjuk úgy, hogy a szegények gyermekei járnak.

Természetesen nagyrészt, nagy többségében ezekben az iskolákban roma származású diákok tanulnak. Hogy most hogy vagy milyen feltételekkel vagy milyen minőségben, ezekről lehetne nagyon hosszan és nagyon-nagyon sokat beszélni. De egyvalamit le kell szögezni itt is, hogy ezt nagyban befolyásolja az, hogy a szülők milyen anyagi háttérrel rendelkeznek, nagyban befolyásolja, hogy a gyermek milyen iskolába jár. Ma szinte ez dönti el, ha valakinek van pénze, akkor egyházi iskolába fog járni vagy éppen egy tandíjas iskolába, ha pedig nincs pénze, akkor bármi jó lesz.

Én már vagy mi is nagyon sokszor tettünk arra például javaslatot, hogy ilyen térségekben vagy ilyen régiókban, mint például Nógrád is, ahol nagy a hátrányos helyzetű gyermekek száma, az ott tanító oktatóknak, pedagógusoknak, tanítóknak, tanároknak egy magasabb bért fizessünk vagy kellene fizetni; megmondom, hogy miért. Mert ezek a körülmények ott nagyon nehezek, és igenis fontos az, hogy oda mennyi tanárt találunk, és hogy ezek a tanárok is azért minél jobban motiválva legyenek, hiszen van, hogy ők is nap mint nap szembesülnek olyan körülményekkel, amelyek azért az ő hozzáállásukat is nagyban befolyásolják, vagy éppen rombolják.

Úgyhogy amikor arról beszélünk, hogy diszkrimináció, szegregáció az oktatásban, akkor ki kell mondani, hogy ma Magyarországon ez tökéletesen működik, és ezt úgy intézték, hogy elsősorban anyagi alapon legyen ez megcsinálva, másodsorban pedig származásbeli alapon legyen ez megcsinálva. Erre tudok egy jó példát mondani, és itt a szülőket is számonkérem, mégpedig azért, mert vannak olyan települések, ahol például azért kell bezárni az iskolát, mert a tehetősebb szülők más településekre elviszik a gyermekeiket, mert azt remélik, hogy ott majd jobb vagy magasabb szintű oktatást kapnak, vagy ott biztonságosabb a környezet vagy bármi  ez az ő döntésük. A településen maradnak a szegények és a roma származású tanulók, és ennek a következménye pedig az, hogy idővel be kell zárni az iskolát, mert romlik az iskola állapota, nem lesznek tanárok, és a gyerekek is szépen oktatáselhagyóvá válnak, magántanulók lesznek, és a többi. Tehát ez ilyen szépen kidolgozott folyamat, és ebben igenis az azon a településen élő embereknek is van felelőssége.

De azoknak az embereknek, akik úgy gondolkodnak, hogy ez a megoldás, van egy rossz hírem és egy üzenetem: nem tudják olyan messzire vinni, hogy előbb-utóbb mégse találkozzanak a szegény ember gyerekeivel vagy a romákkal, mert ha ők elhagyják ezeket az iskolákat, ezek majd szépen úgy zárnak befele, és előbb-utóbb szépen jönnek utánuk. Tehát én azt szeretném tanácsolni, hogy ezt is segítsük elő, és a szülőkben is legyen a településük felé annyi szolidaritás, hogy üljenek le, és tartsák egyben a települési iskolákat. Szerintem ez egy nagyon fontos kérdés.

A másik, hogy amikor direkt vagy nem direkt szegregációról beszélünk, az is egy fontos kérdés, és hát, ez furcsa lesz, amikor önmagával hasonlítják össze az iskolát, de vannak olyan települések, ahol már a lakosság létszáma 80-90 százalékban például roma származású. És vannak olyan települések, itt van általános iskola például, hát, ott akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a tanulók létszáma vagy a tanulók összetétele, mondjuk úgy, hogy 100 százalékban roma származású, hiszen ott romák élnek.

(16.00)

Ezekre az iskolákra is nagyban kellene figyelni, és azt mondom, hogy ezeket az iskolákat meg kell tartani, még akkor is, ha oda csak roma tanulók járnak, mert ez nem szegregáció, hanem egyszerűen úgy alakult, hogy azon a településen romák élnek, romák laknak. Ezekről beszélni kell.

Nem lehet mindent ráhúzni a roma közösségre, de mindenki őket említi meg. Sajnos mi kerülünk olyan helyzetbe, hogy nem szívesen látnak minket sok helyen. Igen, ez a valóság. Ez a helyzet az oktatásban, ez a helyzet a munkahelyeken és ez a helyzet sokszor a közéletben is. Nekünk, politikusoknak és a politikának viszont az a felelősségünk és az a feladatunk, hogy segítsük az ilyen helyzetek megoldását, és olyan helyzetet teremtsünk és hozzunk létre, ahol a közösségnek vegyesnek kell lennie. Nem lehet senkit kiszorítani az oktatásból és olyan helyzetbe hozni, úgy ellehetetleníteni, hogy ő szegregált iskolába kerüljön, vagy szegregált iskola jöjjön létre.

Én mindenféleképpen üdvözlöm ezt a javaslatot, bár kevésnek tartom, és azt gondolom, hogy nagyon sok munka van még az oktatás, a szegregáció és a diszkrimináció területén. Nem tudok mást mondani. Nem tudok mást mondani, csak egyszerűen fel tudom kérni önmagunkat, fel tudom szólítani önmagunkat, hogy igenis tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy főleg vidéken  én vidéki vagyok, és mindig a vidéket hangsúlyozom  figyeljünk oda az oktatás minőségére, figyeljünk oda az iskolákra, figyeljünk oda a tanulókra, és ténylegesen teremtsük meg azt a környezetet, ahol vegyes osztályok vannak, és a vegyes osztályok együtt tanulnak. Arra kérem képviselőtársaimat és a kormánypárti képviselőtársaimat is, hogy ne csak fél szívvel tegyünk a szegregáció ellen, hanem teljes mértékben lépjünk föl ennek érdekében.

És még egy vagy két gondolat az egyházi iskolákról. Én jónak tartom őket. Van tapasztalatom az egyházi iskolák területén, tényleg jó az oktatás minősége, figyelnek a tanulókra, úgymond a szünetben is rendben vannak a gyerekek, az órák minősége is elég jó, de van velük egy gondom, mégpedig az, hogy a szegény szülők gyerekei nem tudnak oda bekerülni. Valamilyen formában támogassuk azt, vagy hozzunk arra egy javaslatot és tegyük ebbe bele, hogy az ilyen iskolák is adjanak lehetőséget arra, hogy olyan szülők gyermekei is tanulhassanak vagy járhassanak ezekbe az iskolákba, akik ezt az oktatást nem tudják megfizetni. Szerintem ez is egy fontos része a kérdésnek, és ez is hozzátartozik ahhoz, hogy felszámoljuk a diszkriminációt és a szegregációt. Ez nagyon fontos lenne a roma származásúaknak.

Hallgatva a felszólalásokat, azért azt szeretném kikérni önmagunknak néhány embertől a roma származásúak nevében, hogy ne használjanak fel minket minden célra, és ne legyünk mindenben mi a példák. Értjük, amikor megpróbálnak minket pozitív kontextusba helyezni, csak ez nagyon sokszor nem sikerül. Ugyanolyan állampolgárok vagyunk, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel, és mi is csak ugyanazt kérjük, hogy részt vehessünk a megfelelő minőségű oktatásban, és mi is csak azt szeretnénk, hogy elvégezzük ezeket az iskolákat, és közülünk is minél több olyan tanuló kerüljön ki, aki magas végzettséget, szakmát szerez, és ezáltal tudja biztosítani önmaga és családja számára a megélhetést.

Tehát azt tudom elmondani, hogy ezt a javaslatot én támogatom, de kérem, hogy bővítsük ki, és dolgozzunk továbbra is együtt a szegregáció és a diszkrimináció felszámolásáért. Köszönöm szépen a szót.