Készült: 2024.05.09.11:26:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

103. ülésnap (2024.03.04.),  213-214. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 5:21


Felszólalások:   211-212   213-214   215-216      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bodó Sándor képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kállai Mária képviselő asszony, a Fidesz képviselője: „A szolnoki csata 175. évfordulójára” címmel. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. KÁLLAI MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenképpen kötelességemnek éreztem azt, hogy a parlamentben is elmondjam, hogy városunk azon települések egyikévé vált, ahol Magyarország valamilyen történelmi emlékhellyel bír.

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elfogadta azt a nagyon széles összefogáson alapuló kezdeményezést, amelyben kértük azt, hogy nyilvánítsák történelmi emlékhellyé a szolnoki csata helyszínét. Miért is fontos ez számunkra? A célunk ezzel Szolnok önazonosságának további erősítése, annak erősítése és tudatosítása, hogy olyan város vagyunk, ahol olyan esemény történt a múltban, amelynek helyszíne méltó arra, hogy történelmi emlékhely legyen. Egy csata előtt állítunk emléket, amely a magyarságot a nemzetté válás útján véglegesen elindító forradalom egyik ütközete volt.

Ez a győztes csata nem csupán egy volt a sok közül, ez 1849. március 5-én reményt adott Magyarországnak, és bizonyította, hogy a hősiesség a nemzetbe vetett hittel karöltve tényleg csodákra képes. A szolnoki csata nem csupán városunknak, hanem az 1849-es tavaszi hadjáratnak az egyik legszebb fejezete volt; az elszántság, az akaraterő diadala, ahol a bátor magyar honvédség győzelmet aratott. Szolnokon megtapasztalhatjuk, hogy hogyan válhat őseink áldozatvállalása, mondhatjuk: nemzetformáló erővé.

Azt gondolom, hogy a közös pont mindannyiunkban az, hogy a jelennek kötelessége a múlt megbecsülése és a jövő generáció számára a továbbörökítés is. Szolnok katonaváros a szó legnemesebb értelmében, ezért különösen fontos a dicsőséges csata emlékezetben tartása.

Ebben az évben március 5-én éppen a 175. évfordulója van a csatának; Szolnok erre egy nagyon különleges ünneppel készült. Lengyel barátainkkal, testvérvárosunkkal együtt emlékeztünk, együtt ünnepeltünk; történelmi emlékhelyet avattunk; fejet hajtottunk a csata hőseinek emléktáblái előtt.

A hadijáték ismét nagyon sok látogatót, családot vonzott, még annak ellenére is, hogy sem az időjárás, sem a Tisza vízállása nem fogadta kegyeibe sem a szervezőket, sem pedig a résztvevőket.

A hagyományőrzők, ahogyan évente, felelevenítették a csatát; Szolnok belvárosa tele volt régi katonai egyenruhába öltözött emberekkel, akik az ország minden részéből, sőt a határainkon túlról is érkeztek. A múlt tisztelete, a történelem megbecsülése olyan csodálatos hangulatot árasztott, amely valóban felemelő volt, hála és köszönet minden szervezőnek, minden résztvevőnek.

Kiemelendő színfoltja volt a napnak a Kossuth-kenyér elkészítése a szakképzési centrum tanulói részéről. Ők a következőképpen fogalmaztak: szívvel-lélekkel készült a korabeli recept alapján a csata jubileumi süteménye. A szándékuk az volt, ahogyan ők maguk leírták és mondták, hogy a hagyományos emlékcsata ehető élménnyel is gazdagodjon. Sikerült, köszönet érte.

Természetesen szóban lehetetlen visszaadni egy ilyen ünnepnek a hangulatát. Különleges pillanat volt Udovecz Györgynek, a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány elnökének Szolnok legmagasabb elismerésével, az Ezüst Pelikán díjjal való kitüntetése a nap folyamán.

Visszatérve arra, ami a történelmi emlékhelyet illeti: én tisztelettel köszönöm mindenkinek, aki részt vett a kezdeményezésben, a megvalósításban; különösen köszönöm a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság döntését, a Nemzeti Örökség Intézetének és természetesen Szolnok megyei jogú városnak a megvalósítást. Köszönet Udovecz György elnök úrnak és a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány teljes közösségének, a helyi katonai alakulatoknak, mindenkinek, aki tett azért, hogy városunk összetartozása ily módon is erősödjön.

Köszönöm azt is, hogy az idén a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetének helyettese, a Lengyel Köztársaság szolnoki konzulátusának vezetője, Czermann János, aki általános stratégiáért és humánpolitikáért felelős helyettes államtitkár úr, Dallos Gyula katonai lovaskultúráért és lovassportért felelős miniszteri biztos, dr. Tóth Zsolt, a Nemzeti Örökség Intézetének társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója is elfogadta Szolnok meghívását, és a város közösségével együtt emlékezett, együtt ünnepelt.

A szolnoki csata 175. évfordulója kiválóan mutatja, hogy egy közösség ragaszkodása a dicső múlthoz micsoda összetartó erő, mennyire járul hozzá a lokálpatriotizmus erősítéséhez. A történelmi emlékhely pontosan annak bizonyítéka, hogy Szolnok, az itt élő emberek büszkén, tisztelettel őrzik mindazt, amivel gazdagították Magyarország múltját. Köszönet mindenkinek, én pedig köszönöm a figyelmet. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(16.10)




Felszólalások:   211-212   213-214   215-216      Ülésnap adatai