Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, a múlt heti hírek alapján új eszközzel gazdagodott a Magyarország elleni nyomásgyakorlási eszköztár. Amerikai lapértesülések szerint Ukrajnában arra készültek, hogy működésképtelenné tegyék a Barátság olajvezetéket. Hazai sajtóértesülések szerint ezt a szándékot egy ukrán vállalat jelezte is a magyar MOL-nak. És hogy az egész még súlyosabb legyen, ezt a szándékot a Von der Leyen-kabinetből is jóváhagyhatták.

Egy olyan olajvezetékről van szó, amely nemcsak Magyarország, hanem az egész régió ellátását is biztosítja. Alapvető körülmény, hogy nem áll rendelkezésre a pótlására infrastruktúra, így ha leáll, az nemcsak az ipart, hanem a családok ellátását is veszélyeztetné. Nem a mostani kormányzás alatt alakult ki ez az olajfüggőség; nincsenek az önellátáshoz szükséges olajmezőink, az infrastruktúrát pedig a XX. századból örököltük. Szeretnénk, hogyha mérséklődne ez a függőségünk, de ez nem megy pár nap leforgása alatt.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem lenne példa nélküli, ha valami történne ezzel a vezetékkel, mert pár hónapja az Északi Áramlat gázvezetéket robbantották fel meglehetősen furcsa körülmények között. A következményeket nem lehet eléggé hangsúlyozni: az európai gazdaság ütőereiről van szó.

Persze vannak, akik számára ez nem jelent semmit. Guy Verhofstadt, a liberálisok megbukott európai vezetője például azt mondta, hogy szenvedni fogunk, de majd túl fogjuk élni. Most lehet, hogy ő a belga palotájában túléli, főleg, ha tucatnyi cég felügyelőbizottságában ül majd a továbbiakban is, de nagyon sokan megélhetési értelemben ezt nem fogják túlélni Európában.

A második nyomásgyakorlási eszköz az uniós pénzek visszatartása. Ezért is jött Magyarországra a múlt héten egy európai parlamenti ellenőrző bizottság. Azt azért érdemes hozzátenni, hogy egy olyan intézményből jöttek, ahol jó pár képviselő egy halom pénzt fogadott el azért, hogy más országokat kedvezőbb színben tüntessenek fel. Tehát már az előzmények is erősen ellentmondásosak voltak.

Az ellenőrző bizottság egyik hangadója, Daniel Freund úgy határozta meg a testület munkáját, hogy ellenőrzik, hogy Magyarország elvégeztee a házi feladatát. Na, ebben a mondatban minden benne van: a kioktató lenézés és az is, hogy ők nem nemzetek egyenrangú együttműködésében gondolkoznak, hanem egy olyan EU-ban, ahol a brüsszeli intézmények felettesei a nemzeti kormányoknak. Feltehetnénk itt a Házban is azt a kérdést, hogy vajon kitől van Daniel Freundnak felhatalmazása arra, hogy Magyarországnak házi feladatokat osztogasson.

Épp ennyire fontos kitérnünk arra, hogy vajon miből is áll ez a házi feladat. Ezt is tudjuk, az a helyzet; mert pár napja a miniszterelnök megfogalmazott egy hármas alapelvet: nincs háború, nincs gender és nincs migráció. Erre rögtön jött a válasz, nem mástól, mint Daniel Freundtól: akkor nincs uniós pénz. Hát, erről van szó! Ha nincs háborús részvétel, ha nincs fegyverküldés, akkor nincs uniós forrás. Így már értjük. Elfogadhatunk így itt a Házban akárhány törvénymódosítást ősszel, tavasszal; valójában nem ezért nem oldják fel a pénzügyi blokádot.

Sőt, ha valaki olvasta a mai sajtót, Daniel Freund egy mai interjújában azt mondja, hogy újszerű nyomásgyakorlásra is szükség van. Azt nem tudjuk, hogy az olajcsapok elzárása már ilyen újfajta nyomásgyakorlási eszköz, vagy ezen túl is szeretnéneke még valamit, de így is, úgy is elfogadhatatlan ez a tempó; mert nem házifeladat-szabó felettesekre, hanem olyan döntéshozókra van szükség, akik úgy képesek Európáért dolgozni, hogy közben figyelembe veszik az eltérő tagállami szempontokat és az állampolgárok akaratát, például azt, hogy mi itt Magyarországon békét szeretnénk.

Az a helyzet, hogy ebben a történetben a magyar baloldali ellenzéknek elképesztően dicstelen szerep jut. Nem is a „jut” szó a legjobb, mert maguk akarták, hogy így legyen. Karácsony Gergely emberei az egekbe magasztalják az ellenőrző bizottságot; a Momentum levelet ír, hogy továbbra is függesszék fel az uniós forrásokat; a DK meg simán bevallja, hogy ők bizony ott voltak, amikor teljesíthetetlennek gondolt feltételeket támasztottak Magyarországgal szemben. Adódik a kérdés: kiket képviselnek önök  kiket képviselnek önök? Tudom, hogy nagyon komoly tapasztalatot halmoztak fel ezen a téren, de mi lenne, ha egyszer, ha egyszer nem a saját országuk ellen dolgoznának?

Bárhogy is legyen, a magyar kormány tartja magát az eddigi politikájához: ebben az eldurvult helyzetben is szeretnénk a béke hangja lenni Európában, akkor is, ha már nagyon sok a háborús héja körülöttünk. Köszönöm a tisztelt Ház figyelmét. (Taps a kormánypárti sorokban.)

(14.40)