Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, ez volte az első felszólalása, de igazából nagyon sokan vártuk öntől, tisztelt képviselő úr, hogy visszautal egy korábbi, a járvány alatt tett mondatára, amiért bocsánatot kér az első parlamenti felszólalásában. Ezt nyilatkozta: „Ugye, most beütött ez a járvány meg a nyomában levő válság, és ez egy nagy lehetőség arra, hogy visszaszorítsuk a Fideszt.” Tisztelt képviselő úr, itt a parlamentben nagyon nagy felelősséget viselünk a szavainkért, hogy mit mondunk, ezek később mindenkin számonkérhetők, rajtunk is, önökön is.

Kevés olyan politikus volt Magyarországon, akinek a járványról nem az jutott az eszébe, hogy segíteni kell az idős rokonoknak, az idős hozzátartozóknak, hogy át kell hidalni valahogy azt, amikor digitális oktatás van az iskolában, hanem az jutott eszébe, hogy a járvány, tehát a betegség és a válság, tehát az elszegényedés lehetősége, amit azért nagy részben sikerült elkerülnünk, nos, ez egy nagy lehetőség arra, hogy visszaszorítsuk a Fideszt, hogy ebben ön csak politikát lát, semmi mást, csak politikát, nem emberi sorsokat, nem rettegést a betegségtől, a súlyos egészségkárosodástól, hanem azt, hogy ez egy politikai lehetőség, a járvány arra a magyar baloldalnak és a Momentumnak, hogy a Fideszt visszaszorítsa, és hatalomra kerüljön.

Ilyen nyersen, ilyen szikáran, ilyen embertelenül kevés mondatot hallhattunk a járvány alatt, mert mindenki arról beszélt, hogy segíteni kell, összefogásra van szükség. Ön arról beszélt, hogy nem mindegy, hogy hogy nő föl az iskolákban egy generáció. Szerintem nem mindegy, hogy valaki azt látja a politikusaitól, hogy ha embereket visznek tömegesen kórházba egy ismeretlen betegség miatt, akkor a politikusok azt mondogatják, hogy így fogjuk majd megdönteni a regnáló kormányt, és erre fogjuk építeni a politikánkat. Tisztelt képviselő úr, ezt a bocsánatkérő mondatot öntől még továbbra is várjuk.

Ugyanakkor lehet, hogy derültebb pillanatokat is fog szerezni a Momentum nekünk. Azt mondták, hogy nem került be a viccpárt a parlamentbe  lehet, hogy mégiscsak a Momentum személyében itt van. Önök ugyanis az oktatás egyik kérdését megoldották, mégiscsak a tízmillió diplomás országává tették Magyarországot, amikor elmondták, hogy nincs szükség ahhoz diplomára, hogy valaki diplomás legyen. Így az önök szemében minden magyar ember diplomás, akinek van diplomája, azért, akinek nincs diplomája, az meg azért. Ha önöknél mindenki diplomás, diplomától függetlenül  bár lehet, hogy Bangónénak lenne ellenvéleménye, itt az MSZP korábbi soraiból, ezen kérdés kapcsán , nos, de ha önöknek mindenki diplomás, akkor itt már tízmillió diplomás van Magyarországon, ha a Momentum-frakcióból indulunk ki.

De ellentmondó nyilatkozat nem kevés van önöktől, ezért is mondhatjuk, hogy egy viccpárt, mert mindent mondanak és mindennek az ellenkezőjét is, bármiről eszükbe jut valami, két hét múlva meg valami más. „A vállalhatatlan ellenzékkel szemben a Momentum alternatívát nyújt.” Majd a vállalhatatlan ellenzékkel összefog; ez Fekete-Győr Andrástól egy idézet. „Gyurcsány Ferenc mit keres a politikában? Már igazán eltakarodhatna a közéletből”  mondják, majd aláírnak vele egy szövetséget. Az embereknek arra van szükségük, hogy egy világos, kézzelfogható alternatívát kapjanak, nem pedig arra, hogy egy valamilyen moslékszerű mixet kapjanak. Majd bemennek egy olyan listára, egy olyan választási szövetségbe, ahol a szövetségük vezetője, miniszterelnök-jelöltje szerint a kommunistáktól a fasisztákig mindenki megtalálható, miközben az önök elnöke azt mondja még előtte nem sokkal, hogy nem egy ilyen mixre van szükség, hanem világos alternatívára. Sőt, még azt is mondták önök, hogy a Momentum szembe köpné magát, amennyiben koalícióra lépne a Jobbikkal és az MSZP-vel, majd koalícióra léptek a Jobbikkal és az MSZP-vel.

Mi az önök szavainak a súlya? Mit nem mondtak és minek az ellenkezőjét nem mondták? Lehet önöket komolyan venni? Van bármilyen komolyan figyelembe veendő rész, amikor önök azt mondják, Soproni Tamás, hogy „nem akarjuk összegyurcsányozni magunkat”, majd most Gyurcsány Ferenc röhögve az önök képébe mondja, hogy mindenki legyen Gyurcsány, és több Gyurcsányt, és mindenki akarjon Gyurcsány lenni? Vagy még azt sem tudják eldönteni, hogy bejönneke a parlament ülésére vagy nem? Ott várnak a függöny mögött, hogy kicsit bejövünk, kicsit kimegyünk, mert azért nyilván a fizetés kell, a párttámogatás kell, jó sok frakció kell, hogy kevesebb képviselő több támogatást kapjon, mint korábban, de még ezt sem tudják eldönteni.

Az oktatás kérdése valóban egy súlyos kérdés, ezzel egyetértek. Meg lehet határozni hosszú távon egy generációnak tényleg azt, hogy milyen tudást szerezzen, na, de önök, akik még azt sem tudják eldönteni, hogy kint vannak vagy bent vannak, hogy a folyosón töltike a nyitó ülést vagy az ülésteremben, önökre aztán végképp nem lehet számítani. De azért nagyon sokan megrettentek attól, amit önök a választási kampányban elmondtak az oktatás kapcsán arról, hogy ha hatalomra kerülnének, mit tennének. A legrosszabb SZDSZ-es emlékek kerültek elő: megszüntetnék a tankönyveket (Felzúdulás a Momentum soraiban.  Derültség, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.), megszüntetnék az állami tankönyvellátást, csak piacosított, valamilyen tananyagot állítanának elő, amit pénzért meg lehet vásárolni, magyarul újraprivatizálnák  mint ahogy az elődeik privatizálták a Nemzeti Tankönyvkiadót , önök újraprivatizálnák az egész oktatásitartalom-előállítási részt, már nem is definiálnák, hogy pontosan mit csinálnak. És Fekete-Győr András mit mondott? „Mérhetetlenül sok az iskolánk, és ezeknek nagyon ramaty a minősége.” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Önök ott folytatták, mint az elődeik: privatizálnának és iskolákat zárnának be. Szerencsére ezt sikerült elkerülnünk. A béremelésen pedig a következő években igenis rajta leszünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.  Szabó Szabolcs: Viccállamtitkár úr.)