Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TÓTH ENDRE (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megtörtént hát a kerethirdetés, látjuk már a miniszterelnök csapatát, így az is biztossá vált, hogy oktatási miniszter bizony nem fog kifutni idén sem a pályára, pedig focikedvelőként Orbán Viktor is nyilvánvalóan tudhatná, hogy a lelátóról bizony nem lehet gólt szerezni. Márpedig az oktatásban nagyon sok gólt kellene szereznünk ahhoz, hogy megfordítsuk ezt a 12 éve vesztésre álló meccset.

De vajon miért fordított hátat újra a miniszterelnök az oktatásnak? Miért nem hallotta meg a pedagógusok kérését az önálló oktatási minisztériumra? Miért bízta az oktatás sorsát egy lelkész és egy nyugdíjas onkológus után egy korábbi rendőrfőnökre? Pedig korábban még másként nyilatkozott: „Magyarország jövőjét kiművelt emberfők száma fogja meghatározni, mivel nincs nyersanyagunk, energiaforrásunk, így csak a tudásban reménykedhetünk”  mondta nagyon helyesen Orbán Viktor 2008-ban. De a nagy szavakat sajnos nem követték tettek, pedig magától a miniszterelnöktől tudjuk, nem arra kell figyelnünk, amit mond, egyetlen dologra kell figyelnünk, amit csinál.

(11.50)

Beszéljenek hát a tettek és a számok! 2010 óta a magyar oktatás összes fontos mutatója romlott, nem lett tehát több kiművelt emberfő, sőt jelentősen nőtt az iskolából végzettség nélkül kikerülő magyar fiatalok száma. A tankötelezettség 16 évre leszállítása miatt évente tízezer gyerek kerül a lecsóba, ahogy Pokorni Zoltán, az önök politikusa mondta. Magyarországon példátlan módon csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma, idén 40 ezerrel kevesebben jelentkeztek egyetemre, mint 12 éve. Nem csoda, hogy ma Szlovákiában 20 százalékkal többen vannak a fiatal diplomások, mint hazánkban, pedig 12 éve még előztük őket. A családi háttér hazánkban acél béklyóként nehezedik a tanulmányi eredményekre. A leggazdagabb egyharmadba tartozó tanulók 71 százaléka, a legszegényebb diákok mindössze 11 százaléka megy egyetemre.

Kritikus tehát a helyzet, de a jövő még ennél is borúsabbnak tűnik. 12 ezer pedagógus hiányzik ugyanis a hazai oktatási rendszerből, és a hiányzó szakemberek száma évről évre több ezerrel növekszik. Az idei évben összesen 22-en jelentkeztek fizikatanárnak és 25-en kémiatanárnak az egész országban. Jól hallják, 22-en és 25-en, eközben közel ötször ennyi pedagógus megy nyugdíjba ezekben a szakokban. Ez nem túlzás, ez a kőkemény valóság, hölgyeim és uraim! Lassan a fiatal magyar pedagógusokat fokozottan védetté kell nyilvánítani, mert néhány éven belül teljesen eltűnhetnek a bolygóról. De ki lepődik meg ezen, mikor egy kezdő pedagógus fizetése alig éri el a 200 ezer forintot? Ki lepődik meg ezen, ha Európában nálunk a legmagasabb a kötelező óraszám? Ki akarna megalázó bérért sok felelősséget és rengeteg munkát a nyakába venni?

Nemrég egy fiatal pedagógus nyílt levélben írta le tökéletesen a magyar rögvalóságot. Így fogalmaz: Elmondom, milyen ma Magyarországon pályakezdő tanárként élni: több mint egy hónapja tönkrement a hajszárítóm, de nem tudok újat venni. Szinte kizárólag üres tésztán és rizsen élek, mert másra nem futja, akárhogy spórolok. Nincsen semmi szociális védőháló alattam. Hiába dolgozom szívem-lelkem beleadva, a hajléktalanság peremén egyensúlyozom. A boltokban, ami tavaly ilyenkor 500 forint volt, az most 700. 2022-től szinte mindenkinek 20 százalékos emelést fizetett a kormány, kivéve a tanárokat, mi egy 10 százalékos pótlékemelést kaptunk. Miért ér az én munkám gimnáziumi tanárként ennyire keveset?

Kedves kormánypárti képviselőtársaim, önök 12 éve vannak kormányon. A most érettségiző diákok teljes iskolai pályafutásukat az önök kormányzása alatt töltötték. Ez nagy felelősség, ezzel emberi sorsokat befolyásolnak, s Magyarország jövőjét alakítják.

Arra kérem most önöket, hogy feleljenek meg ennek a felfokozott felelősségnek, és ígérjenek most meg az Országgyűlés színe előtt három alapvető dolgot, hogy a következő években elkerüljük az oktatási rendszer teljes összeomlását. 1. Vessenek végre véget a pedagógusok megalázó bérezésének, s legalább 50 százalékkal emeljék meg a fizetéseiket, és minimálbérhez kötéssel biztosítsák azok értékállóságát! 2. Enyhítsék a pedagógusok leterheltségét, és csökkentsék az európai rekorder kötelező óraszámokat! 3. Adják vissza a pedagógusoknak a szabad tankönyvválasztás lehetőségét!

Arra kérem önöket, hogy pártpolitikai vagdalkozás és a valóságot letagadó sikerpropaganda helyett adjanak egy őszinte választ erre a három felhívásra, amit most tettem. Köszönöm a választ. (Taps az ellenzéki padsorokból.)