Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   2-20   21-24      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Immáron több mint egy éve élünk a háború szomszédságában, immáron több mint egy esztendeje zajlik a háború Oroszország és Ukrajna között. És ennek a több mint egy esztendőnek a krónikája minimum lesújtó: több százezer ember halt meg, több millió ember kényszerült arra, hogy elmeneküljön az otthonából, több százezer családot szakítottak szét, sok ezer embert soroztak be erőszakkal, komplett országrészeket pusztítottak el, és romboltak le; az európai gazdaság mindeközben vergődik, a globális energiaellátás törékenységére komoly bizonyítékokat láttunk, és közben egy globális élelmiszer-ellátási válsággal is szembekerültünk. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ugyan földrajzilag egy regionális háború, de annak hatásai világszintűek, és a 25. órában vagyunk ahhoz, hogy megakadályozzuk, hogy maga a háború is világháborúvá váljon. Európa és a transzatlanti térség egyértelműen háborús pszichózisban van.

Személyesen megdöbbentő hallgatni Brüsszelben azokat a tisztviselőket, akik mintegy versenyként fogják fel azt, hogy az Egyesült Államok vagy Európa ad több fegyvert Ukrajnának. Először is, nyilvánvalóan teljesen logikátlan versenyre kelni a világ első számú szuperhatalmával bármilyen fegyverszállítás tekintetében, de nyilvánvalóan ezek a bürokraták elfelejtik, azzal, hogy ez a háború itt Európában zajlik, európai emberek halnak meg, és a háború összes negatív hatása közvetlenül és azonnal jelentkezik Európában. Ráadásul ennek a háborúnak az eszkalációs veszélye is Európát sújtja, mert ha egy háború eszkalálódik, akkor az nem több ezer kilométerre eszkalálódik, nem az óceán túloldalán eszkalálódik először, hanem a szomszédságban teszi meg azt.

És mi itt a szomszédságban, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, sajnos tisztában vagyunk a háborúnak minden veszélyével és minden veszteségével. És szeretném aláhúzni a „veszteség” szót, tekintettel arra, hogy ebben a háborúban magyar emberek is meghaltak. Ugyanis a kárpátaljai magyar közösség tagjait is rendszeresen sorozzák be az ukrán hadseregbe. Sajnos, láthattuk azokat a videókat, amelyek kifejezetten brutális sorozási technikákról szóltak. Érdekes módon az emberi jogi szervezetek ilyenkor hallgatnak. Ugyanakkor a besorozott kárpátaljai magyarok közül többen is már meghaltak a fronton.

És itt álljunk meg egy szóra! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor minket nyugati barátaink megpróbálnak kioktatni arról, hogy nem vagyunk elég elkötelezettek, vagy nem segítünk eleget Ukrajnának, akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy ők vajon hány emberéletet veszítettek eleddig. Mert nem tudunk arról, hogy németek, csehek, belgák vagy hollandok haltak volna meg a frontvonalon, és hála istennek, maradjon is ez így, de minket senki ne oktasson ki támogatásból vagy elkötelezettségből.

Mi, magyarok, magyar emberek, Magyarország nem vagyunk felelősek a szomszédságban kitört háborúért. Ez nem a mi háborúnk. Mégis, Magyarország és a magyar emberek már túl nagy árat fizettek ezért a háborúért, és senki nem várhatja el, hogy még ennél is nagyobb árat fizessünk. Mi itt a szomszédból, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, világosan látjuk, hogy ez a háború csak szenvedést hoz, ennek a háborúnak nincsen, nincsenek, nem lehetnek győztesei, ennek a háborúnak csak vesztesei vannak, és minél tovább tart ez a háború, annál több ember fog meghalni, és minél tovább tart ez a háború, annál nagyobb pusztítást fog okozni. Ebben a helyzetben teljesen egyértelmű, hogy mi vagy mi lenne a nemzetközi közösség feladata, ez pedig az emberéletek mentése. Mi, magyarok ugyanis nem akarjuk, hogy több ember haljon meg ebben a háborúban.

A kérdés természetesen jogos: hogyan? Hogyan lehet megmenteni az emberéleteket? Tisztelt Képviselőtársaim! Fegyverszállításokkal egészen biztosan nem. A fegyverszállítások veszélyesek, a fegyverszállítások a háború időbeli és földrajzi kiterjedésének veszélyét hozzák magukkal. És még egyszer szögezzük le: mi itt élünk a szomszédságban, az eszkalációs veszély ránk nézve a legnagyobb.

És persze nem lehet emberéleteket menteni szankciókkal sem. Én ott ültem azokon a vitákon tavaly, amikor először hoztak be szankciós javaslatokat brüsszeli döntéshozatali fórumokra. Akkor világos volt a szankciópártiak érvelése: a szankciók majd a térdére kényszerítik Oroszországot, ezáltal a háború hamarabb véget fog érni. Eltelt több mint egy esztendő, a háború brutálisabb, mint valaha, és a szankciók jobban fájnak nekünk, európaiaknak, mint fájnak Oroszországnak.

És logikusan az ember azt gondolná, hogy ha valamit kipróbáltunk kilencszer, és kilencszer vallottunk kudarcot, akkor tizedszer nem futunk neki. Ehhez képest a brüsszeli logika mást diktál: kilenc sikertelen kísérlet után újabb szankciós csomag elfogadására került sor. Ez nehezen összeegyeztethető a józan ésszel, az európai gazdaságot recesszió irányába nyomja, hiszen arra, hogy az európai szankciók jobban fájnak nekünk, európaiaknak, mi, magyarok is bizonyítékot szolgáltatunk: csak nekünk, magyaroknak csak az energiaszámlánkat emelték meg a szankciók 4000 milliárd forinttal.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Emberéleteket tehát nem fegyverszállításokkal, nem szankciókkal, hanem békével lehet menteni. A békéhez tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség.

És ne tévesszen meg minket, tisztelt képviselőtársaim  ne tévesszen meg minket!  a transzatlanti buborék háborús pszichózisa. A helyzet az, hogy a világ országai között döntő többségben vannak azok, amelyek békét akarnak, mert ez a háború regionális háború, de a háború hatásai világszinten jelentkeznek. És a világ országainak döntő többsége azt akarja, hogy ez a háború véget érjen, nézzék meg az ENSZ által nagy többséggel elfogadott békepárti határozati javaslatot is. A globális többség a béke pártján áll, és Magyarország ennek a globális békepárti többségnek a része.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen nem lehet béke tárgyalások nélkül, ezt nem túl bonyolult belátni, és tárgyalások nem tudnak létrejönni, hogyha nincsenek kommunikációs csatornák, ez sem bonyolult szerintem. Éppen ezért a kommunikációs csatornákat nyitva kell tartani. A kommunikációs csatornák elzárása azt jelenti, hogy a békének már a reményét is feladjuk, és mi nem akarjuk feladni a béke reményét.

Elkerülhetetlen az  elkerülhetetlen, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim , hogy az Egyesült Államok és Oroszország között közvetlen egyeztetések, érdemi tárgyalások jöjjenek létre. Örültünk, üdvözöltük, hogy Oroszország és az Egyesült Államok külügyminisztere egymással szóba állt a G20-as külügyminiszteri tanácskozáson. Bárcsak több idejük lett volna egymásra, mint az a néhány perc!

(13.10)

Közvetlen amerikai-orosz tárgyalások nélkül tartós rendezést elképzelni ebben az ügyben elég nehéz.

És akkor, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, muszáj itt néhány szót szólni a kárpátaljai magyar közösségről is, hiszen miközben Magyarország történelmének legnagyobb humanitárius akcióját hajtjuk végre annak érdekében, hogy minden ukrán menekültnek segíteni tudjunk, addig újabb és újabb jogfosztások és provokációk érik a kárpátaljai magyar nemzeti közösséget.

Miközben 1247 magyar iskolába és óvodába fogadtak már be Ukrajnából menekült diákokat és gyerekeket, addig szeptember 1-jétől Ukrajnában bezárásra ítélik a magyar kisebbségi iskolákat; 99 ilyen iskola van. Szeptember 1-jétől elveszik az anyanyelven történő érettségizés és egyetemi felvételi lehetőségét, az egyetemektől elveszik az oktatás nyelve megválasztásának lehetőségét. Mindez szeptembertől, mindez Ukrajnában úgy, hogy a negyedik osztályt követően már általános iskolában is 20 százalékra kell csökkenteni az anyanyelven végrehajtott órák számát. És miközben az Európai Unió több milliárd euróval támogatja az ukrán állam működését, az ukrán állam egyes intézményei évente 300 ezer forintnyi támogatást ígérnek annak a családnak négy éven keresztül, amely nem kisebbségi, hanem ukrán állami nyelvű osztályba íratja a gyermekét. Nyilvánvalóan a nemzeti közösségekkel, a kisebbségekkel szembeni ilyen típusú fellépés elfogadhatatlan, Magyarország kiáll a kárpátaljai magyar közösség mellett, és minden nemzetközi fórumot felhasználunk annak érdekében, hogy segítséget nyújtsunk a kárpátaljai magyaroknak.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy önök is váljanak a globális békepárti többség részévé, és az Országgyűlés fogadja el azt a békepárti határozati javaslatot, amelyet a kormánypárti frakciók nyújtottak be ide. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Miután miniszter úr felszólalása meghaladta az ötperces időkeretet, így a képviselőcsoportoknak ötperces időkeret áll rendelkezésükre hozzászólásuk elmondására. Elsőként megadom a szót Lukács László György képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Abban mindannyian egyetérthetünk, hogy minden jó szándékú ember lelkében a béke lakozik, és a békére törekvés a legfontosabb vágyunk akkor, amikor a szomszédban háború zajlik. Ennek különös apropója, hogy történelmünk során úgy alakult, hogy magyar ajkú kisebbség él ott, amely a háborúnak most az egyik elszenvedője.

Le kell szögezni azt is, és a Jobbik-Konzervatívok ezt komolyan gondolja és ebben hisz, hogy minden ellen, ami a magyar ajkú kisebbséggel szembeni visszaélés, jogfosztás, tiltakozni kell; ebben mi magunk kihasználjuk minden lehetőségünket. Voltunk kint az elmúlt napokban is Kárpátalján, szóvá tettük azokat a magyar kisebbséggel szembeni atrocitásokat, jogfosztásokat, amelyek számunkra elfogadhatatlanok. Ebben világos nemzeti minimumnak kell lennie, és mindenkinek úgy kell gondolnia, hogy az ott élő lakosság anyanyelvi, illetve kulturális önazonosságának a megvédése a magyar nemzetnek, a magyar államnak is a kötelezettsége.

Köszönjük szépen azoknak a részvételét a humanitárius akciókban, akik a háború kitörésekor vagy utána  akár szervezetten vagy szervezetlenül, civilként, a családdal összefogva vagy akár egyénileg, vagy intézményként , az elmúlt időszakban segítették azoknak az ukrán menekülteknek az ellátását, tartózkodását, akik a háború miatt kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat.

Világosan kell látni azt, hogy amikor a békéről beszélünk és a béke igényéről beszélünk, akkor, úgy tűnik, itt kétfajta békéről beszélnek. Önök egy olyan békét javasolnak és azt a békét javasolják a határozati javaslatukkal, és ez a saját békejavaslatuk, ami, úgy tűnik, nem egy igazságos béke, márpedig az igazi különbségtétel ez: önmagában csak azt mondjuk, hogy béke legyen, vagy elmondjuk, hogy az igazságos békét kell megkötni, aminek az egyik feltétele az  ezt ki kell mondani, és ebben önök élen jártak a rendszerváltáskor , hogy „Ruszkik, haza!” (Egy hang: Na!) Az orosz csapatoknak nincs helye ukrán területeken, el kell hagyniuk azt a területet, amelyet megszálltak, amelyet agresszorként elvettek az ukrán emberektől. Az igazságos békének ez az egyik feltétele, és ezt nemcsak a Jobbik-Konzervatívok gondolja így, hanem így gondolja a Vatikán is, hiszen ők is álláspontjukat így fogalmazták meg. Ha önök úgy gondolják, hogy már csak ketten maradtak a béketáborban, akkor a másik társuknak  ha az ellenzéknek nem is  az álláspontját fogadják meg.

Világosan látszik tehát, hogy nincs tartós béke addig, amíg az orosz csapatok az ukrán területen vannak. Az is világosan látszik, hogy ha valaki nem igazságos békét akar, akkor valójában az akasztófák békéjét, november 4e békéjét akarja. Az is világosan látszódik, hogy aki egy ilyen békét szeretne, az azt az utat választja, hogy hazánk az európai érdekkörből, abból, amelybe Szent István is vezette, sodródik, attól távolodik; aki egy ilyen békét szeretne, az valójában ki akarja vezetni hazánkat az európai közösségből, az Európai Unióból.

Pedig fontos leszögeznünk: a mi biztonságunk Európa, a mi biztonságunk az a kultúrkör, amelyhez ezeréves, ezer évnél is régebbi történelmünk során tartozni akartunk, tartozni kívánunk, és amit magunkénak vallunk. Súlyosan érinti a kárpátaljai magyarok helyzetét, ami most történik. Ebben világosan le kell szögezni, hogy egységre, nemzeti egységre van szükség, ebben ránk számíthatnak, ebben mi mindig partnerek leszünk. De le kell szögezni azt is, és legyenek ezek a közös követeléseink, hogy legyen igazságos béke, merjük kimondani, merje ön is kimondani, és a képviselőtársai is merjék kimondani azt, hogy „Ruszkik, haza!” Ha ezekben az alapvető pontokban nem tudunk megállapodni, akkor enélkül nem tud létrejönni a békével kapcsolatos nemzeti minimum, amire mindannyiunknak szüksége lenne.

Mi éppen ezért azt fogjuk önöknek javasolni, hogy merjenek elszakadni Putyintól, merjenek elszakadni az orosz állásponttól, képviseljék az igazságos békének az álláspontját, és térjenek vissza azokhoz a gyökerekhez, amelyeket még pontosan tudtak, és 1956-ból 1990-re le lehetett vezetni. Sok bátorságot kívánunk önöknek, álljanak erre az útra, és merjék kimondani, hogy „Ruszkik, haza!” Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ungár Péter képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport, ötperces időkeretben.

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Két dologban értelemszerűen egyetértünk. Az egyik az, hogy a béke most a legfontosabb. Egészen szomorú az, hogy a harmadik generáció óta a szovjet térségben anyák áldozzák fel a velem egykorú fiaikat olyan háborúkért, amelyek nem az ő érdekeiket szolgálják, legyenek ezek orosz vagy ukrán anyák. A másik az, hogy a kárpátaljai magyarság érdekei mellett csak mi tudunk kiállni. A kárpátaljai magyarság egy őshonos kisebbség, nem ők kerültek egy idegen államba, hanem egy idegen állam került őalájuk. Ezért az LMP az elmúlt tíz évben is, most is támogatja a kormány vétópolitikáját a kárpátaljai magyarok érdekében, akár Ukrajnával szemben is.

Az a szomorú az önök álláspontjában, hogy folyamatosan Nyugat-Európáról beszélnek. Bevallom őszintén, én nem tartom magam nyugat-európainak, én egy büszke kelet-európai ember vagyok, és azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nekünk nem azt kell megvizsgálni, hogy mit mond Nyugat-Európa. Nekünk azt kell megvizsgálni, hogy azok az országok, akik hasonló földrajzi helyzetben vannak, akiket hasonló történelmi traumák értek az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, mit mondanak. Az önök politikájának a legszomorúbb vesztesége az, hogy a V4-es együttműködést feláldozták Oroszország oltárán.

(13.20)

A helyzet nagyon egyszerű: a mi szövetségeseink azok tudnának lenni, akik  sajnos  részt kellett vegyenek a szovjet megszállásban, és amíg mi vagyunk az egyetlenek, akik valóban kibeszélnek a kelet-európai kórusból, addig a saját régiónk árulói leszünk. Az a probléma az önök álláspontjával, hogy nem veszik figyelembe, hogy amíg Oroszország nem a Szovjetunió első áldozatának, hanem örökösének tartja magát, folyamatosan ilyen háborúk lesznek kiprovokálva.

Ez a háború nem most kezdődött. Ez a háború akkor kezdődött, amikor először ’14-ben beavatkoztak a Krímben. Ez a háború nem is az első háború, amit Oroszország a régióban, a közeli külföldi térségben folytat. 2008-ban, amikor önök még ellenzékben voltak, beavatkoztak például Grúziában. Nem szeretném idézni Orbán Viktor akkori szavait, ha én most olyat mondanék, amit Orbán Viktor akkor mondott, akkor az Origó szerint hazaáruló lennék. Az a nagyon egyszerű helyzet, hogy Oroszország azt gondolja, hogy ő Kelet-Európa ura. Amíg azt gondolja, hogy ő Kelet-Európa ura, addig mi, kelet-európaiak nem vagyunk biztonságban.

És őszintén szeretnék bevallani valamit önöknek. Engem kevéssé érdekel, ami magukat nagyon foglalkoztatja: vajon mi az orosz biztonsági sérelem, ők vajon hogy érzik diszkomfortosan magukat? Vlagyimir Putyin melyik esküt tartotta esküszegésnek, melyik nyugati kommentárt tartotta rossznak? Ez lehet, hogy érdekli azokat, akik a Kremlben vannak, de a magyar érdek szempontjából ez nem fontos. A mi szempontunkból egyetlenegy dolog fontos, hogy február 24-én azok a tankok Moszkvából rossz irányba indultak el. Ezen túlmenően nekünk nagy geopolitikai megfejtésekre nincs szükségünk. Azok a tankok olyan irányba indultak el, ami közelebb van Magyarországhoz, mint ahogy akkor állomásoztak. Ez a probléma! Ez a probléma ezzel a háborúval.

Szijjártó Miniszter Úr! Értelemszerűen az, hogy valaki szerint a külkereskedelem fontos, az egy szimbolikus kérdés. A minisztérium nevét is megváltoztatták, Martonyi Jánoshoz képest ön sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy mindenhol felavasson mindent, ahol megy a glóbuszon. De azért mégiscsak valljuk be azt, hogy van valamilyen szimbolikus jelentősége annak, hogy Oroszország önnek a legnagyobb állami kitüntetést adta. Azóta egyszer sikerült önöknek az orosz diplomáciát berendelni, amikor az LMP jelezte, hogy ’56-ról azt mondták, hogy narancsos forradalom volt és náci felkelés. Azóta a holland nagykövettel szemben, amikor az igazságszolgáltatási rendszerről beszélt, nagyon agresszívan fogalmaz; Oroszországgal szemben ilyenre nem került sor.

Összességében tehát: a béke egy nagyon fontos dolog. De a békében azt állítani, hogy egyenlő felelőssége van a megtámadónak és a megtámadottnak, egész egyszerűen hazugság. Nincs egyenlő felelősségük. Köszönöm szépen. (Taps az LMP, az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó Timea képviselő asszonynak, Párbeszéd-képviselőcsoport. Parancsoljon! (Zaj a kormánypárti oldalon.)

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Továbbra is azt gondolom, hogy amikor a nevem hallatán hőbörög a Fidesz-frakció, az nekem nem más, mint kitüntetés, mert ez azt jelenti, hogy annyira zavarom önöket, és az is, amit mondok, hogy az az ország érdekét szolgálja. (Zaj a kormánypárti oldalon.  Rétvári Bence: Melyik országét?  Az elnök csenget.) Örülök, hogy első számú ellenség lettem az önök tábláján.

Miniszter úr, amikor azt a címet adta a beszédének, hogy életeket kell mentenünk, akkor egy pillanatra megörültem, hiszen azt hittem, hogy például a magyar egészségügyről fog beszélni. Arról fog beszélni, hogy önök hibáztak, meggondolták magukat, és mégsem a teljes magyar orvostársadalmat teszik az első számú ellenséggé, mégsem hirdetnek nyílt háborút a magyar betegek ellen, mégiscsak küzdeni fognak azért, hogy ne Magyarországon haljanak meg az Európai Unióban a legtöbben rákos halálozásban, ahogy azt az előző tárgyalásban már be is mutattam az Eurostat statisztikái szerint. De sajnos megint tévednem kellett, ön nem a megélhetésről beszél, nem a magyar emberek életének megvédéséről beszél, hanem egy álbékebeszédet tartott. Az ötvenes években Rákosi elvtárs mondott ehhez hasonló, a globális békéért harcoló (Zaj a kormánypárti oldalon.) beszédeket, aminek semmi köze nem volt a valósághoz.

Tisztelt Miniszter Úr! Ha önök annyira a békéért küzdenek, és ön olyan sokszor látogatja meg például az orosz külügyminisztert, Lavrovot, akkor miért nem szólítja föl arra, hogy azonnal fejezze be a háborút és vonuljanak ki Ukrajna teljes területéről? Ha ön annyira békepárti, akkor miért nem adja vissza az orosz Barátságért Érdemrendet, amit három hónappal az ukrán háború kitörése előtt az orosz külügyminisztertől kapott? Adja vissza neki, és akkor elhisszük, hogy ön békepárti. Mert a legnagyobb hazugság ma azt állítani, hogy azonos felelőssége van a békében, a béke helyreállításában Ukrajnának és Oroszországnak.

Az ön szájából el se hangzott most az a tízperces beszédében, hogy Oroszország az agresszor, Oroszország és Vlagyimir Putyin a háborús bűnös ebben! Az az orosz hadsereg, az a Vlagyimir Putyin, akinek az emberei tömegesen és szisztematikusan erőszakolnak meg ukrán nőket. Már nyilvános jelentések vannak arról, hogy Bucsában és más városokban 25-30-40 nőt is hetekig tartottak pincékben az orosz hadsereg katonái azért, hogy szisztematikusan megerőszakolják őket, és ön erről egy szót sem mond. És ha nem mondja azt, hogy Vlagyimir Putyin háborús bűnös, akkor ön nem a béke pártján áll. (Szabó Rebeka: Így van!) Akkor az egy hazugságbeszéd, amit ön mond.

Amikor az orosz delegáció az EBESZ-parlamenten elismeri, hogy 150 ezer ukrán gyereket tartanak egy zárt táborban, és nem azt mondja, hogy ez nem is igaz, hanem azt mondja, hogy igen, igaz, de azok nagyon szép táborok. Amikor ön nem szólítja fel Lavrovot és Vlagyimir Putyint arra, hogy húzzanak el Ukrajna területéről, akkor ön nem békepárti, akkor hazugságpárti. Amikor azt mondja, hogy a szankciók nem használnak Európának és nem segítik a háború végét, és elfelejti hozzátenni, hogy Orbán Viktor mind a kilenc uniós szankciót megszavazta, akkor ön elhallgatja az igazságot és nem mond igazat. (Szijjártó Péter: Tíz volt!) Ön kilencet említett, ha tíz volt, annál jobb. Ezek szerint mindegyiket támogatták.

Az a helyzet, tisztelt miniszter úr, hogy béke akkor lesz, ha Oroszország és az orosz hadsereg azonnal kivonul Ukrajnából. Béke akkor lesz, amikor az orosz háborús bűnösöket, köztük Vlagyimir Putyint is egy nemzetközi bíróság háborús bűnökért elítéli. Mert nincsen béke igazságszolgáltatás nélkül. Amikor az önök hazug határozati javaslatában egy szó nincs erről, akkor önök nem a béke pártján állnak, hanem a háború pártján állnak.

Tisztelt Miniszter Úr! Ha ön valóban békepárti, akkor most azonnal utazzon ki az orosz külügyminiszterhez, a nagyon jó barátjához (Derültség a kormánypárti oldalon.), Lavrovhoz, vagy Lukasenkóhoz, a fehérorosz diktátorhoz, akivel ön oly kedélyesen elbeszélget, holott ő is fegyvert szállít Oroszországnak  az nem baj, hogy a fehéroroszok fegyvert szállítanak? -; tessék felszólítani ezeket a diktátorokat, hogy vonuljanak ki Oroszország területéről, és azonnal kérjenek mindenkitől elnézést. Köszönöm. (Taps a Párbeszéd soraiban.  Zaj a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérem képviselőtársaimat, csendesedjünk el.

Megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Az MSZP igazi baloldali szociáldemokrata pártként természetesen a béke pártján áll. (Derültség és zaj a kormánypárti oldalon.) S mielőtt nagyon belehergelnék magukat kormánypárti képviselőtársaim a hőbörgésbe, emlékeztetném önöket, hogy egy évvel ezelőtt azt a bizonyos békepárti határozati javaslatot az MSZP képviselői megszavazták. (Nacsa Lőrinc: Tordai Bence nem szavazta meg!) Ez ugyan nem akadályozta meg önöket abban, hogy közpénzek tízmilliárdjaiból reggel, délben, este  de valószínűleg még amikor aludtak, akkor is  félretájékoztassák az embereket, becsapják az embereket és hazudjanak az embereknek például arról a kérdésről, hogy ki békepárti és ki nem, és nyilvánvalóan valami hasonlóra készülnek most is.

De mi szeretnénk, tényleg szeretnénk, ha ez az Országgyűlés konszenzusos javaslatot tudna elfogadni a béke pártján. Éppen ezért benyújtottunk egy módosító javaslatot az önök szövegéhez, amelyben semmi más nincs, mint a miniszter úr által az imént idézett ENSZ-békedokumentum, amit február 24-én, a háború kitörésének évfordulóján fogadott el az ENSZ Közgyűlése 141 igen szavazattal, 32 tartózkodással, 7 nem ellenében. Tehát nehéz rá nem azt mondani, hogy ez a világ konszenzusos javaslata.

(13.30)

Még érdekesebb, tisztelt képviselőtársaim, amiről szerintem önöknek nem sok fogalma van, hogy Magyarország, a magyar kormány, Szijjártó Péter ennek a dokumentumnak nemcsak megszavazója, hanem előterjesztője is volt. Tehát Magyarország ennek a dokumentumnak az előterjesztőjeként a következőket írta és fogadta el, és mi azt mondjuk, hogy ha ugyanazt behozzák ide, a magyar Parlament falai közé, amit az ENSZ Közgyűlésen önök javasoltak és megszavaztak, akkor nagyon nagy örömmel fogjuk ezt támogatni, és lehet egy konszenzusos javaslat. (Komjáthi Imre: Így! Így!)

Tisztelt képviselőtársam, csak két pontot felolvasok, amelyről itt nem hallunk soha, pedig ott ezt képviselte a magyar kormány. A 4. pont így hangzik: az ENSZ megerősíti elkötelezettségét Ukrajna szuverenitása, függetlensége, egysége és nemzetközileg elismert határain belüli területi integritása iránt (Dömötör Csaba: Ott van benne! Ott van benne!), amely felségvizeire is kiterjed. 5. pont  most mutogasson, tisztelt képviselőtársam -: az ENSZ követeli, hogy az Orosz Föderáció azonnal, teljes mértékben és feltétel nélkül vonja ki összes katonai erejét Ukrajna nemzetközileg elismert területéről, és felszólít az ellenségeskedések beszüntetésére.

Ha ezek a mondatok vannak és lesznek ebben a közös nyilatkozatban, amelyeket mi egyébként  még egyszer mondom  szövegszerű módosító javaslatként be is nyújtottunk, akkor lesz konszenzus szerintem ebben a Házban, és nem nagyon lesz olyan ellenzéki frakció sem, amely ezt a szöveget nem szavazza meg. Ha nem ez lesz, tisztelt képviselőtársaim, hanem az önök által eredetileg benyújtott szöveget fogják ezen a Házon áterőltetni, akkor maximum világossá teszik  és ezt nagyon őszintén mondom , hogy önök mocskos pártpolitikai játékot csinálnak tízmilliók meneküléséből, százezrek halálából és több ezer civil áldozatból. Mert akkor nem a béke melletti közös kiállás az önök célja, hanem az, hogy megint belpolitikai cirkuszt csinálhassanak ebből az ügyből. Én nagyon remélem, hogy nem ez lesz.

Végezetül nagyon röviden: szerintem nagyon fontos téma, amit a miniszter úr említett a kárpátaljai magyarság tekintetében. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Bár a miniszterelnök úr egy külföldi lapnak ettől eltérő hangsúllyal, sőt nagyon eltérő hangsúllyal beszélt a kényszersorozásokról, az, ami a magyar kisebbség nyelvhasználati és oktatási jogainak csorbítását illeti, semmilyen módon nem elfogadható, semmilyen módon, egyetlen magyar párt, politikus vagy ember számára nem lehet elfogadható. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Ezért minden olyat, ami ezen változtatni tud, fogunk támogatni.

Csak szeretném mondani, amikor mi az Európai Unió mellett tesszük le a voksunkat, akkor például azt is egy lehetőségnek és egy erőnek tartjuk, hogy ha Ukrajna európai uniós csatlakozását komolyan veszi, addig például mindaddig biztos hogy nem lehet az Európai Unió tagja egy ország, amíg a kisebbségeivel, többek közt a magyar kisebbséggel így bánik. (Taps a kormánypártok soraiban.) De akkor ezt erre használjuk, és ne nyugatozzunk meg ne brüsszelezzünk, hanem ismerjük fel, hogy mi az érdekünk, és használjuk azt arra, amire kell! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK, az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Toroczkai László képviselő úrnak, a Mi Hazánk képviselőcsoportja frakcióvezetőjének. Öné a szó.

TOROCZKAI LÁSZLÓ (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, sok minden elhangzott ma már itt ebben a vitában, csak éppen a legfontosabb nem hangzott még el: hogyha békét akarunk, akkor véget kell vetni a háborúnak. Hogyan lehet a háborúnak véget vetni? Hogyha egyik oldalról sem érkeznek oda fegyverek, illetve hogyha kimondjuk azt, hogy ahhoz, hogy béke legyen, hogy vége legyen ennek a háborúnak, ahhoz Ukrajnának le kell mondania területekről. Ezt kellene végre valakinek kimondania. Mert végig mellébeszélünk. Végig mellébeszélünk, hogyha mondjuk, a Krími Autonóm Köztársaság helyzetéről nem beszélünk, hogyha nem beszélünk arról, hogy éppen mi, magyarok vagyunk azok, akik a legnagyobb áldozatot hoztuk a XX. században a világbékéért Trianonnal. Amikor a trianoni békediktátumot minden nemzetközi jogot sárba tiporva rákényszerítették Magyarországra, és amikor aztán ezt a párizsi békeszerződéssel úgymond szentesítették, akkor vajon Ukrajna vagy bárki más szót emelte ez ellen? Szót emelte valaha? Szót emelte valaha a magyarokért? (Ungár Péter közbeszól.)

Most ehhez képest sok mindent hallottunk itt az előbb, például a most nagyon intenzíven hozzám beszélő  utána majd meghallgatom  Ungár Péter elmondta, hogy ő kelet-európai. Akkor hadd mondjam el én is, hogy én pedig az északi civilizációhoz tartozónak tartom magam, márpedig ez a háború  és ez sem hangzott el itt még senkinek a szájából, hogy ez a háború  az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország, két nagyhatalom ütközéséről szól. (Nacsa Lőrinc közbeszól.  Az elnök csenget.) Ez alapvetően nem az ukránok és nem az oroszok háborúja, hanem egy nagypolitikai játszma. Ahhoz, hogy ezt a nagypolitikai játszmát végre befejezzék, és az északi civilizáció szétverése helyett végre béke legyen, ahhoz például a kormány részéről azt várjuk, hogy utasítsa el Svédország és Finnország NATO-csatlakozását. (Nacsa Lőrinc: De északi vagy!) Ha azt önök majd véletlenül megszavazzák, akkor önök onnantól kezdve biztos, hogy nem a béke pártján állnak, mert pontosan ki fogják élezni azt a világpolitikai nagyhatalmi ütközetet, amely jelenleg is zajlik már Ukrajnában, csak most majd több mint ezer kilométerrel nagyobb lesz a kockázat, hogy világháborúba fognak minket sodorni.

Magyarán szólva: tehát ahhoz, hogy világbéke legyen, azt várjuk a magyar kormánytól, hogy mondja ki, hogy ahogy a magyarok áldozatot tudtak hozni a világbékéért, végre az ukránoknak is el kell ismerni, hogy meg kell hozni bizonyos áldozatokat.

A másik nagyon fontos kérdés, ami számunkra mindennél fontosabb: Kárpátalja és a kárpátaljai magyarság helyzete. A külügyminiszter úr említette, hogy véget kell vetni annak a kényszersorozásnak, ami sajnos a kárpátaljai magyarságot is érinti. Teljes mértékben egyetértünk ezzel, de hadd tegyem hozzá, hogy ha minden így megy tovább, akkor nemsokára már nem lesz kit besorozni a magyarok közül Kárpátalján, mert egyszerűen etnikai, nemzetiségi tisztogatás zajlik Kárpátalján, mire véget ér ez a háború, nem lesznek magyarok Kárpátalján.

És még mielőtt azt mondanák, hogy a biztonságunk és a béke érdekében nem lépnek fel határozottabban Kárpátalja és a kárpátaljai magyarság érdekében, hadd jegyezzem meg, hogy a kárpátaljai magyarság érdekvédelmének vezetője, képviselője, a KMKSZ elnöke, Brenzovics László 2021 márciusában már egészen biztosan itt volt Budapesten menekültként, hazaárulással, szeparatizmus támogatásával vádolta meg nyilvánvalóan jogtalanul, törvénytelenül, magyarellenes módon az akkori kijevi rezsim  márpedig ugyanaz a kijevi rezsim jelenleg, amely fegyverért könyörög a világ minden országának , és akkor még nem volt ez a háború, akkor nem indult meg, ugye, egy évvel ezelőtt indult meg ez a háború. Miért nem lépett fel a kormány akkor határozottabban? Miért nem meri a kormány szóba hozni minden nemzetközi fórumon, hogy 1991-ben volt egy népszavazás Kárpátalján, amely Kárpátalja státuszáról rendelkezett  ez egy legitim népszavazás volt , ezen belül ráadásul Beregszász környékén magyar területi autonómiát írna elő. Ezt is elutasítja, sárba tiporja a kijevi rezsim. Azt várjuk tehát a kormánytól, hogy még határozottabban álljon ki Kárpátaljáért és a kárpátaljai magyarokért, ez ügyben biztosan számíthat a Mi Hazánk Mozgalom támogatására.

És még mindig a történelmi előzményekhez  mert maradt még fél percem , ugye, az sem hangzott el itt ma… Ugye, sok minden elhangzott, hogy, ugye, a Krím lerohanásával 2014-ben kezdődött ez a háború. Ez nem igaz. 2013-ban Majdannal kezdődött ez a háború. És a kedves baloldali képviselőknek üzenem, hogy ez körülbelül olyan, minthogyha 2006-ban, a tévészékház ostroma után kormányt és rendszert döntöttünk volna Budapesten. Önök szerint az legitim vagy nem legitim (Az elnök csenget.) történet lett volna? Ha elfogadják Majdant, akkor el kellett volna fogadni azt is, hogyha 2006-ban (Az elnök csenget.), a tévészékházostrom után rendszert tudunk váltani. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, DK-képviselőcsoport. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Kevesebb árulkodó jelenet volt itt a Házban ma, mint amikor a Fidesz képviselői végigbólogatták és -helyeselték Toroczkai Lászlónak a finoman szólva is szélsőséges hozzászólását. (Derültség és közbeszólás a Mi Hazánk soraiból: Jaj!) Mert az a helyzet, képviselőtársaim, hogy a Mi Hazánk kimondja azt, amit a Fidesz gondol, kimondja az orosz érdekek képviseletét, kimondja azt, hogy engedni kell (Dúró Dóra: Nem igaz!  Közbeszólás a Mi Hazánk soraiból.), kimondja azt, hogy engedni kell Putyin elnök agressziójának. (Közbeszólás a Mi Hazánk soraiból.) Mert, tisztelt Ház (Az elnök csenget.), mindannyian békét akarunk. (Rétvári Bence: Ez újdonság! Azért küldenétek fegyvereket!) Minden magyar polgár, minden párt békét akar, de nekünk meggyőződésünk az, hogy béke egyetlen módon lesz: ha az oroszok felhagynak az agresszióval, az Ukrajna elleni támadással, és kivonulnak Ukrajna területéről. (Szászfalvi László közbeszól.)

Külügyminiszter úr, menjen ki Moszkvába a barátaihoz (Derültség a kormánypártok soraiban.  Kocsis Máté: Most menjen, vagy ne menjen?!), intézze el, intézze el, ne kedves legyen velük, ahogy szokott, intézze el azt, hogy az oroszok kivonuljanak Ukrajnából (Rétvári Bence: Csak?!  Derültség a kormánypártok soraiból.), és nemhogy Barátság érdemérmet fog kapni, hanem szerintem Nobel-békedíjat is. (Derültség a kormánypártok soraiban.  Az elnök csenget.)

(13.40)

Mert képviselőtársaim, az orosz agressziónak való engedésből nem lesz béke. Ezt láttuk 2014 után, amikor a Krím megszállása és a Dombasz elfoglalása csak felbátorította az orosz agressziót.

Önök imádnak a nemzeti érdekről beszélni. Mi a nemzeti érdek, képviselőtársaim? (Balla György: Azt te nem tudod!) Nemzeti érdek az, hogy Magyarország biztonságban legyen. Ezt a biztonságot ma a NATO garantálja. És mit tesznek önök? Izgatottan olvassuk ma, hogy a miniszterelnök megkérdezte Putyin elnököt, hogy maradhatunke a NATO tagjai, egy különösen szervilis pillanatában. (Rétvári Bence: Nyugati Fény, Nyugati Fény!) Szerencsére az volt a válasz, hogy maradhatunk, mert önök egyébként már kiléptetnének. De mindent elkövetnek, tisztelt képviselőtársaim, a miniszterelnök úr maga beszélt erről, önök mindent elkövetnek, képviselőtársaim, hogy gyengítsék a NATO-t. Az a szégyenletes színjáték, amit a svéd és finn NATO-csatlakozás kapcsán csinálnak, az kizárólag az orosz érdekeket szolgálja és a NATO gyengítését, ezért ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel, ha tetszik, hazaárulás. (Vitályos Eszter: Ülj le, 1-es!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az, ami még nemzeti érdek? Nemzeti érdek az, hogy Magyarország egy erős Európai Unió tagja legyen. Mi az, amit önök tesznek? Folyamatosan gyengíteni próbálják, uszítanak, próbálják előkészíteni Magyarország kilépését az Európai Unióból. Uszítanak a szankciók ellen, miközben mind a tízet egyenként megszavazták. Az a helyzet, képviselőtársaim, hogy önök veszélyeztetik Magyarország európai uniós tagságát; ez a magyar nemzeti érdekeknek ellentmond, ha tetszik, hazaárulás. (Rétvári Bence: Ezt már mondtad. Ezt is mondtad.)

Mi az, ami még nemzeti érdek? Igen, nemzeti érdek az, hogy támogassuk és megvédjük a kárpátaljai magyarságot. (Rétvári Bence: Ez új!) Ez nemzeti érdek. És mi az, amit önök tesznek? Azzal, hogy nem állnak ki Ukrajna mellett egy nehéz helyzetben, még nehezebb helyzetbe hozzák a magyar nemzetiségűeket Kárpátalján. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Hollik István: Hallod, amit beszélsz, vagy csak gondolod?) Akik elesnek a fronton, akiknek lövik egyébként a városait, azokkal az emberekkel szemben önök azt mondják, hogy nem önök mellett állunk, hanem az orosz agresszorok mellett. És innen kezdve mit gondolnak, milyen sorsa lesz a magyar nemzetiségű embereknek Ukrajnában? (Nacsa Lőrinc: Ne hazudj, Gergő!) Mi lesz a következménye ennek a politikának? Az az úgynevezett következetes vétópolitika, amit egyébként Ungár frakcióvezető úr is annyira dicsért, az milyen javulást hozott a Kárpátalján élő magyarok életében? Elmondom: semmilyet.

Helyes és kívánatos, hogy a magyar kormány kiálljon a Kárpátalján élő magyarokért. De ezt olyan módon kell tenni, hogy ez hasznot hozzon, hogy ez segítséget hozzon, hogy ez támogassa őket. (Nacsa Lőrinc: Nemzeti érzés haszon nélkül.) Mert az önök politikai érdekei miatt veszélyeztetni a kárpátaljai magyarok életét, sorsát, az a nemzeti érdekekkel ellentétes, ha tetszik, hazaárulás.

És végül, képviselőtársaim, a legszörnyűbb az, hogy önöknek ez csak politikai játék. A béke kérdését, a nemzeti érdekeinket, a NATO- és európai uniós tagságunkat, a kárpátaljai magyarok helyzetét önök csak egy szavazatszerzési lehetőségnek tekintik. Lehetőségnek arra, hogy eltereljék a figyelmet az ország számos más gondjáról. Na, ez az igazi hazaárulás. Köszönöm szépen, képviselőtársaim. (Taps a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Simicskó István frakcióvezető úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A KDNP-frakció nevében hadd köszönjem meg külügyminiszter úrnak a tájékoztatást és azt a higgadtságot, amivel végighallgatta az előttem szóló baloldali frakcióvezetők felszólalásait.

Valóban sok minden elhangzott itt, egy-két dologra nyilván válaszolni fog a miniszter úr, de szerintem engedjék meg, hogy elmondjam, elhangzott itt Lukács László képviselő úr részéről, hogy csak az igazságos béke létezik. Szerintem nem. Minden béke valamilyen kompromisszummal születik. Igazságos háborúról szoktunk beszélni, meg igazságtalanról, alapvetően a választóvonalat ott húzhatjuk meg, hogy hazájukat védőkről, honvédő háborúról van szó vagy pedig támadó, agresszív háborúról; de igazságos békét nem nagyon láttunk még. Kompromisszumokkal telit igen, vagy pedig egy totális háború végén egy erőszakkal kikényszerített békediktátumot. Ilyenekben már volt részünk, és ezt tudjuk pontosan.

Én örömmel hallgattam Arató Gergely és Szabó Timea felszólalását, hiszen megmondták nekünk itt a kormány elismeréseképpen, hogy a külügyminiszter úr zsebében van a béke kulcsa. Tehát kulcsszereplője ennek a békének, hiszen Moszkvába akarják küldeni a külügyminiszter urat, egy szavába kerül, és akkor meglesz a béke. (Szabó Timea: Nem kell küldeni, megy magától is.) Nyilván erős a magyar kormány, és Szijjártó külügyminiszter úr rendkívül sokat dolgozik és rendkívül sok helyen megfordul, és valóban mindenhol a békét hirdeti és a magyar érdekek mellett áll ki, de azért talán nem ilyen egyszerű a béke megkötése, még ha a magyarok számára ez érdek is és a magyar kormány számára pedig különösen.

Szerintem nagyon hasznos és helyes, hogy a magyar kormány kezdetektől fogva humanitárius segítséget nyújt a háború elől menekülők felé. Az az 1274 magyar iskola, ahová befogadtunk Ukrajnából menekülő gyerekeket és ott tanulhatnak, ez is egy óriási teljesítmény és egy komoly áldozat, amit a magyar kormány vállal. Mi is arra kérjük a külügyminiszter urat és a magyar kormányt, hogy mindent tegyen meg, mint ahogy eddig is mindent megtett lehetőségeihez mérten, a kárpátaljai magyarok biztonsága és megmaradása érdekében. Ez egy nagyon kemény időszak most is, de ha lezárulnak a konkrét katonai értelemben vett események, azt követően sem lesz könnyű. Hiszen a bűnbakok keresése, a belső ellenség keresése  erre volt már példa sajnos a történelmi idők folyamán. Tehát mindent meg kell tenni a kárpátaljai magyarok biztonsága érdekében.

Azt látjuk, hogy ez valóban egy elhúzódó háború. Én is azokkal értek egyet, akik ezt a mostani időszakot, ezt a háborút úgy fogják föl, hogy a hibrid hadviselés tipikus esete, és most már eljutottunk nemcsak a külső diplomáciai, pénzügyi, virtuális világban történő nyomásgyakorláson át egyfajta belső káosz kialakításához, egyfajta belső anarchia kialakításához, hanem ennek konkrét katonai, hagyományos katonai műveletei vannak most már több mint egy éve. De gyakorlatilag valóban körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdődött ez az egész folyamat, ami a hibrid eszközöknek az ilyen típusú fokozódásában és alkalmazásában mutatkozott meg.

Felírtam itt magamnak egy idézetet Fekete Istvántól. Szerintem rendkívül bölcs gondolat, engedjék meg, hogy ezt elmondjam. „Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak ’Háború’ van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Ők az eszközök, és ők az áldozatok.”

Ebben az esetben nyugodtan állíthatjuk, hogy az ukrán nép maga az áldozat, nem először a történelmük folyamán, sokadszor. Egy egykor 50 milliós ország 18 millióval lett kevesebb, plusz, ugye, több mint százezren életüket adták. Ebből a 18 millióból, akik elmenekültek a háború elől, 6 millió Oroszország területére menekült. Csak úgy megjegyzem, amikor a „Ruszkik haza!”-ról beszélnek egyesek. Ez egy sokkal bonyolultabb térség és sokkal bonyolultabb viszony, ez egy testvérháború, testvérnépekről van szó, hitükben is és szlávságukban is. Ezért nagyon nehéz az identitás kérdését meghatározni. Nyilván, ha van külső ellenség vagy belső ellenség, mindig könnyebb a kohéziót összehozni nemzeti érzés kialakításában, identitástudat kialakításában is.

Mi bátorítjuk a kormányt, és arra kérjük a parlamentet is, hogy mindenki a maga területén tegye meg, hogy a béke mielőbb megköttessen, legyen tűzszünet, legyenek béketárgyalások, mert csak ezek hozhatják el a békét. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kocsis Máté frakcióvezető úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter úr, az a javaslatom, hogy felejtsen el mindent, amit a háta mögül hallott, és ha elég nyitott volt a füle arra, hogy meghallja az ő érveiket, akkor mindjárt meg is fogja érteni, hogy miért. Valószínűleg magától is rájött, ugye?

Elgondolkodik az ember, hogy miért nem értünk egyet, miért akarnak egy ilyen békepárti nyilatkozatot is átírni a baloldali képviselők. Azt örömmel hallom, hogy egy év alatt eljutottak oda, hogy a háborúpárti álláspontból legalább itt, a parlament falai között érintőlegesen, bár valószínűleg nem őszintén, de érintőlegesen megemlítik a béke szót, de azért ők voltak azok, akik fegyvereket és katonákat is küldtek volna egy évvel ezelőtt a háborúba, és ők voltak azok is, akik a gazdasági szankciókat is lelkesen támogatták. (Arató Gergely: Ti szavaztátok meg!)

(13.50)

De szerintem nem ez a vita alapja. Az a vita alapja, miniszter úr, és ezt, gondolom, ön is észrevette, hogy teljesen más szögből nézzük a dolgot. Elhangzott, hogy a V4-es szövetséges rendszert feláldozzuk a nem tudom, miért. Önt legalább háromszor kiküldték most Oroszországba, kettő azt mondta, hogy ne menjen, három azt mondta, hogy menjen, mintha egyébként annak lenne realitása, hogy a magyar külügyminiszter kimegy Moszkvába és azt mondja, hogy vonuljanak ki az orosz csapatok (Szabó Timea: Jaj!), és az oroszok ezek után ezt megtennék. Tehát a realitásokkal mind nem foglalkoznak, de azt figyelje meg, hogy ENSZ-határozatokkal próbálják a magyar határozatot átírni.

Egyetlenegy dolog látszik világosan: teljesen más szemszögből nézik a dolgot. Ez egy magyar álláspont. Az ENSZ álláspontja az az ENSZ álláspontja. (Dr. Harangozó Tamás közbeszól.) A magyar Országgyűlés nem fogadhatja el az ENSZ-határozatot, mert azt már az ENSZ elfogadta. De van egy magyar Országgyűlés. Most mondok egy szokatlant: ez a magyar Országgyűlés, uraim! Ide ne akarjanak olyan nemzetközi dimenziókat behozni, amelyek teljesen kinullázzák a magyar álláspontot! Van egy magyar álláspont, a magyar parlament… (Kunhalmi Ágnes, dr. Harangozó Tamás, Szabó Timea egyidejűleg közbeszól.) Nem Amerikában vannak, ne óbégassanak nekem! (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.) Hány dollár egy bekiabálás? Ezt tudom önnek mondani. (Dr. Harangozó Tamás: Hány dollár egy felszólalás?  Zaj.)

Csak azt szeretném mondani, miniszter úr, hogy a magyar Országgyűlés határozata kizárólag a magyar álláspontot tükrözi. Mi azt nem vitatjuk, és ebben a határozatban egyébként újra és újra elismételjük, idézek belőle: „Elítéljük Oroszország katonai agresszióját.” (Dr. Harangozó Tamás: Így van!) Nem ebben van a vita köztünk, figyeljék meg, hanem abban, hogy kénytelenek olyan szempontok mentén gondolkodni, amelyek nem valók ide. Itt a magyar álláspontot képviseljük.

Azt is tudomásul kell venni, hogy miután egy közösség tagjai vagyunk, az Európai Unió tagjai vagyunk, amely közösség számos más tagállama fegyvereket szállít és minket is ez irányba próbál terelni, sőt politikai nyomás alá helyez bennünket, ezért szükséges az Európai Unió tagállamai között is egy magyar álláspontot, egy magyar sarokpontot letenni. Ez hol párhuzamos az ENSZ vagy más uniós tagállamok álláspontjával, hol meg attól eltér. Eltér például  nagy örömömre hallottam itt egyre többüktől  a kárpátaljai magyarok helyzetének felmérésében. Nem foglalkozik az Európai Unió tagállamai közül rajtunk kívül senki a kárpátaljai magyarokkal. Fel sem merül tőlünk nyugatabbra ez a probléma. Ebben például eltér, a mi álláspontunknak ez egy sarkos része, nyilván az ENSZ vagy más tagállamok álláspontjának meg nem.

Summa summarum, csak azt szeretném mondani, miniszter úr, hogy miután ez a magyar parlament, és a magyar Országgyűlés egy magyar szempontú, békepárti nyilatkozatot kíván elfogadni, ezért kezdtem azzal a felszólalásomat, hogy ne is foglalkozzon azzal, amit a háta mögött hallott, mert azok egyéb nemzetközi szempontok, amiért sok esetben dollár jár, sok esetben valami más.

De most azon kívül, hogy megpróbálnám elviccelni a napirendet, egy gondolatot még engedjenek meg. Az az érthetetlen az egészben, amikor azt mondja  mindjárt mondom, hogy ki mondta ezt  Szabó Timea képviselő asszony… (Szabó Timea: Ó, megtisztel!  Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: CIA!) Tudnék most valami udvariatlant mondani, de nem teszem. Ellenben azon el kell gondolkodniuk a magyar választóknak, hogy vajon helyese, hogy maguk a 0,1 százalékos pártjukkal egy teljesen nyilvánvaló nagyhatalmi, nem magyar álláspontot itt képviseltek. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) Ezt teljesen komolyan kérdezem… (Szabó Timea: Jaj, Máté, ennél jobbat, légy szíves!) Kedves Timea, az előző állomáshelyén is annyira utálta az ott lakókat, mint itt most? Nem lehet azt az álláspontot… (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Jobban!) Nem lehet azt az álláspontot… (Zaj.  Taps a kormánypárti oldalon.) Nem lehet azt az álláspontot…

Lejárt az időm, elnök úr. (Arató Gergely: Az biztos!) Egy befejező mondatot hadd mondjak! Ön pont azokat a részeket hagyta ki, amelyek a mi országunk szempontjából igazán fontosak lennének. Erről beszélek, képviselő asszony. Szégyellje magát! (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Viszonválaszra megadom a szót Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úrnak. Fájó szívvel mondom ki, hogy a házszabály szerint ötperces időkerete van, amit az elnök egy perccel meghosszabbíthat saját hatáskörben. (Arató Gergely: Halljuk!) Öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném rögzíteni azt az örömteli tényt, hogy a magyar Országgyűlésben az ellenzék néhány pártjának támogatását is bírja a kormány akkor, amikor a kárpátaljai magyarok érdekeiért fellép. Ezt köszönjük azoknak az ellenzéki pártoknak, akik ezt itt most világossá tették. (Taps a kormánypárti oldalon.) Akik pedig haszonról beszéltek a kárpátaljai magyarokkal kapcsolatban, azt hiszem, nem hoztak semmi újat ebbe a vitába saját magukhoz képest.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit hallhattunk az elmúlt több mint fél órában, azt hiszem, arról győzött meg minket, hogy a parlamenti képviselők egy része elképesztő küzdelmet folytat a lelkiismeretével és az ármányokkal. (Dr. Selmeczi Gabriella: Nincs nekik!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Értem én azt, hogy önök most azt szeretnék, hogy Moszkvába menjek, de akkor miért bíráltak folyamatosan akkor, amikor ezt tettem (Szabó Timea közbeszól.), pedig egyetlenegy olyan párt van a magyar Országgyűlésben, amelynek az elnöke elmondhatja magáról, hogy Oroszország elnökét a saját házában fogadta (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!  Gyurcsány!), és Totó kutya nem a mi ölünkben ücsörgött. (Arató Gergely: Jó ízlésű kutya!) Tehát én óvatosságot javaslok mindenki részéről, amikor ebben a tekintetben megnyilatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a háborút, ezt a háborút, ezt a háborút a magyar kormány és a magyar kormánypártok számtalanszor elítélték. (Rétvári Bence: Így van!) Mondjanak egy természetes számot, ahányszor ezt el kell mondani és önök is meghallják! (Derültség a kormánypárti padsorokból.  Nacsa Lőrinc: Így van!) Le van írva abban a határozati javaslatban, amit az Országgyűlés elé terjesztettek a kormánypárti frakciók: „Ismételten elítéljük Oroszország katonai agresszióját, és elismerjük Ukrajna jogát az önvédelemhez.”  ez benne van. (Rétvári Bence: Így van, szó szerint!) Tisztelt képviselőtársaim, világos mondat. (Szabó Timea közbeszól.) Az a kérdés, hogy ezen mi nem érthető az önök számára. Felolvassame még egyszer, vagy veszik a fáradságot és elolvassák a határozati javaslatot, amely itt van az Országgyűlés asztalán?

Még egy kérdés, ami szerintem talán itt a legfontosabb kérdésként merülhet fel a magyar Országgyűlésben. Kocsis frakcióvezető úr volt kedves ezt már  hogy is mondjam  felvetni. Miért fontos az, miért fontos az, hogy minden létező álláspontunkat valamilyen külső szereplő szemüvegén keresztül nézzük? (Dr. Selmeczi Gabriella: Pontosan, ez a kérdés!) Miért fontos az, hogy egy magyar álláspontról mit gondolnak az oroszok, miért fontos az, hogy egy magyar álláspontról mit gondolnak az amerikaiak, miért fontos, hogy egy magyar nemzeti kérdésről mit gondolnak az ukránok vagy bárki más? Miért fontos ez önöknek? (Zaj.) Miért jön be (Szabó Timea közbeszól.), miért jön be mindig ez a szempont az önök mérlegelésébe? Miért nem tudnak egyszerre nemzeti alapon rátekinteni valamire? (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ha mi, magyarok az elmúlt időszak európai és globális vitáiban azt figyeltük volna, hogy „A” vagy „B”  és mindenki helyettesítse be azzal, akivel kapcsolatot szokott tartani  mit gondol arról, hogy mi mit mondunk, akkor mi történt volna? Akkor ma Magyarország területén fegyverszállítmányok haladnának át. Akartuk volna ezt? (Dr. Selmeczi Gabriella: Nem!) Akkor ma Magyarország fegyvert szállítana ebbe a háborúba. Akartuk volna ezt? A magyar emberek döntő többsége nem akarta, mert ezek a kérdések világosan fel voltak téve a parlamenti választáskor. Önök világos álláspontot képviseltek, hogy szállítsunk fegyvert, engedjük át a fegyverszállítmányokat, ne adj’ isten, még katonákat is küldjünk, mi pedig azt mondtuk, hogy ez nem lehet, és a magyar emberek ezt a kérdést eldöntötték. Értem, hogy ez külföldön nem tetszik, értem, hogy a megbízóknak ez nem tetszik, de a magyar emberek ezt a kérdést végérvényesen eldöntötték.

Magyarország a béke pártján áll, Magyarország kiáll a kárpátaljai magyarokért, Magyarország nem szállít fegyvereket, és minket kizárólag Magyarország, a magyar emberek érdeke érdekel. Ha tetszik, ha nem, ez a következő években is így lesz. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(14.00)

Felszólalások:   1   2-20   21-24      Ülésnap adatai