Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Momentum képviselőcsoportjából Orosz Anna képviselő asszony jelentkezett napirend előtti felszólalásra, de mielőtt megadnám a szót, tisztelettel azt javaslom, majd magyarázzák meg a választópolgáraiknak, hogy az önök számára miért nem fontos Nagy Imre és mártírtársainak, ’56-os hőseinknek az emléke és tisztelete. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Köszönöm. Öné a szó.

OROSZ ANNA (Momentum): Nekem pedig az lenne a kérdésem a mélyen tisztelt fideszes képviselőkhöz és államtitkárokhoz, hogy miért nem fontos nekik a magyar gyerekek jelene és jövője. (Rétvári Bence: Neked nem fontos!) Ma van ugyanis a státusztörvénynek nevezett fideszes bosszútörvény rendkívüli ülésnapja. Rendkívüli ülés gyalázatos törvényjavaslattal. A Fidesz pedig pár nappal ezelőtt nemes egyszerűséggel bejelentette, hogy lezárják a Parlament épületét a turisták, a frakció meghívottai és mindazok elől, akik korábban engedélyt kaptak a belépésre a mai vitára. Ez azt jelenti, hogy a bosszútörvényről szóló vitán sem az érintettek, például a gyerekek, tanárok, szülők, civilek, érdekképviseletek, sem az újságírók nem vehetnek részt, ha önök úgy döntenek. Teljesen érthető, hogy miért teszik ezt, nyilvánvalóan pontosan tudják, hogy státusztörvényestül, mindenestül egyszerűen bűn az, amit az iskolákkal, a gyerekekkel, az ő jelenükkel és a jövőjükkel szemben elkövetnek.

5316. Tudják, hogy mi ez a szám? 5316 pedagógus mondott fel csak a tavalyi év során. Ezzel idén már 16 ezer pedagógus hiányzott a magyar iskolákból. Az iskolák közel felében nincs elég matektanár, az iskolák közel harmadában kevés a nyelvtanár és a természettudományos tanár. Elmaradnak az órák. A tanárok a kiégés peremén táncolnak. A gyerekek brutálisan túlterheltek. A szülők pedig duplán fizetnek az oktatásért, egyszer az adóforintjaikból, egyszer pedig a leadózott jövedelmükből a különórákért és a felkészítőkért.

Az nem lehet kérdés, hogy mi a Momentumban a teljes státusztörvényt, úgy, ahogy van, elítéljük. Ez a javaslat ugyanis homlokegyenest szembemegy azokkal a célokkal, hogy az iskoláink olyan helyek legyenek, ahol a gyerekekből kiegyensúlyozott, boldog és sikeres fiatal felnőttek váljanak. Ehhez ugyanis tudják, mire van szükség? Szakmailag és emberileg megbecsült tanárokra, akik tisztességes fizetést kapnak. A bosszútörvény ennek pontosan az ellenkezőjét fogja elérni. Ezzel nem a pedagógushiányt akarják enyhíteni, ezzel nem új fiatalokat akarnak a pedagóguspályára csábítani, hanem a pályán maradó tanárokat akarják még tovább kizsigerelni. Hogy mivel? A munkaidő növelésével, az átvezényelhetőséggel, az elrendelhető helyettesítések növelésével, vasárnapi munkavégzéssel, a közalkalmazotti státusz megszüntetésével.

Ha önök meg fogják szavazni ezt a gyalázatos törvényt, akkor csakis az önök felelőssége lesz az, hogy nemhogy nem fog csökkenni a tanárhiány, hanem még legalább ötezer pedagógus fogja beadni a felmondását. Ennyien jelezték már csak eddig azt, hogy ha ez a törvény elfogadásra kerül, akkor ők el fognak búcsúzni a magyar iskoláktól. Ötezer tanárt, ötezer újabb tanárt kell majd a magyar gyerekeknek elbúcsúztatniuk a magyar iskoláinkból. Ez az önök felelőssége lesz.

Azt hiszem, hogy már nagyon sok minden elhangzott itt a magyar oktatással és a státusztörvénnyel kapcsolatban, ezért illusztrációként csak úgy felolvasnék önöknek pár üzenetet, amit önöknek küldenek a magyar emberek, a választók az iskolákkal (Rétvári Bence: Mi is felolvassuk, amit nekik küldenek?) kapcsolatban:

„Az unokám szeretett volna felelni az ötösért környezetismeretből, hogy kitűnő legyen. Nem tudott, mert kettő hónapja nincsen tanár.”

„Temethetjük és gyászolhatjuk a gyerekeink jövőjét, és az országét is.”

„Egy óvodában, ahol a szükséges pedagóguslétszám helyett fele annyian dolgoznak, vajon hogyan jelölje ki a vezető az alsó 25 százalékot, miközben mindenki már így is két ember munkáját végzi?”

„Háromszakos tanár vagyok, három kisgyermekem van. Ha kitartok a tanítás mellett, a saját gyerekeimet ítélem nélkülözésre. Miért gyűlölik önök a tanárokat? Mondják el végre!”

Miközben a kormány állítólag családbarát, legalábbis ezt szeretik hangoztatni saját magukról, éppen most bizonyítják ezredjére, hogy simán feláldozzák a gyerekek jelenét és jövőjét, a nemzet jövőjét. Lehet, hogy önök úgy érzik, hogy ma még bármit megtehetnek, de előbb vagy utóbb mindenki rá fog ébredni, hogy amit önök státusztörvényestül, mindenestül a magyar iskolákkal, a magyar gyerekekkel tesznek, az egyszerűen bűn a gyerekekkel, az ő jelenükkel és az ő jövőjükkel szemben. Ennek fényében kérem önöket, hogy szavazzanak majd erről a gyalázatos javaslatról. Köszönöm szépen. (Taps a DK és a Momentum soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a szót válaszadásra Rétvári Bence miniszterhelyettes, államtitkár úrnak, tájékoztatni szeretném önt és a tisztelt Házat, valamint a közvéleményt, mindenkit, aki minket figyel a mai napon, hogy ellentétben azzal, amit a képviselő asszony mondott, a sajtó most is jelen van, és akik a mai napra belépőt kértek, azok mind meg is kapták, információim szerint 27 belépőt adtak ki a mai napra. A második pedig, ami legalább ennyire fontos, hogy a hálózaton keresztül közvetítjük a mai napi ülést.

Rétvári Bence miniszterhelyettes, államtitkár urat illeti a szó. Parancsoljon!

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Önök ugyanezt művelték a járványidőszak alatt is, akkor azt mondták, hogy nem ülésezik a magyar parlament, miközben itt üléseztünk. Most sem tesznek mást (Soltész Miklós: Hazudnak!), most meg azt mondják, hogy nem nyilvánosak az ülések, miközben ezt a szokott felületeken mindenki ugyanúgy követheti, mint bármikor máskor.

De önöket, azt az akciósorozatot, amit önök csináltak az elmúlt hetekben-hónapokban, hogyan minősítette a saját szövetségesük, Ungár Péter, az LMP társelnöke, nem egy jobboldali politikus, hanem a saját szövetségesi körükből az egyik párt vezetője? Ő azt mondta az LMP nevében: „Nem fogunk rászervezni a pedagógusok megmozdulására. Mert ez nem képviselet”  mondja önöknek, önnek is és a többi momentumosnak , „hanem önzés, és ezt a választók nagyon pontosan el tudják választani.” Talán ezért is nem álltak oda a választók önök mögé, és nem lett ebből olyan tömegdemonstráció, amit önök szerettek volna az elmúlt hónapokban.

Azt mondja önöknek a saját szövetségesük: „Szerintünk a kordonbontás nem jó eszköz a pedagógusok problémáinak a megoldására. Szerintünk a tanárok bérét összemosni a sajtószabadsággal, a jogállam kérdé-sével, nem segít, hanem árt.” Amit önök folytattak az elmúlt hónapokban, az a saját szövetségesük szerint is árt a pedagógusoknak, és nem használ, és ezt nemcsak mi mondjuk, ezt azok mondják, akiknek a logója az ön szavazólapján is rajta volt, tisztelt képviselő asszony.

Azt mondja önökről és a Momentumról: „Akcionista politikával leplezik, hogy semmit nem mondanak a világról, megint a forma helyettesíti a tartalmat.” Ön is a felháborodásának adott itt hangot, de ismételten egy szót nem mondtak arról, hogy önök konkrétan mit tennének az oktatás területén. Amikor a kilencpárti egyeztetést tartottuk, azt meghallottuk önöktől, hogy mit nem támogatnak  magát a törvényt , de hogy mit támogatnának, arról egy szót sem szóltak. Fogták magukat, és felálltak. A szakértőik másnap pedig el sem jöttek az egyeztetésre, hogy elmondják. Önök csak botrányt keltenek, de semmifajta saját elképzelésük nincs.

Hogy folytatja Ungár Péter az önök tevékenységének a minősítését? „Ez egy paródia”  mondja önökről. Amit önök heroikus küzdelemnek próbálnak beállítani, és két kézzel nyomják rá az embereket a rendőrsorfalra, arra a saját szövetségesük azt mondja: „Ez egy paródia. A demonstrációnak mi köze volt a pedagógusokhoz? Milyen, az öncélon túlmutató üzenete volt? Egyszerűen semmi köze egyes ellenzéki szereplők vágyának, hogy bekerüljenek az újságba ahhoz, hogy többet keressenek a pedagógusok.” És ezzel mi is egyet tudunk érteni. Mégiscsak amikor Gelencsér Ferenc, az ön pártelnöke, meg a többi képviselőtársa  láttuk a videókon  két kézzel, ez nekik a kétkezi munka, hogy két kézzel nyomják rá az embereket a rendőrsorfalra, mögöttük pedig értetlenkedve néznek az emberek, akkor önök azt gondolták, hogy ha rányomnak embereket rendőrökre, akkor ettől a pedagógusok bére emelkedni fog? Mégis milyen összefüggés volt a kettő között?

(10.10)

Jól látható, önöket nem érdekli különösebben a pedagógusoknak a helyzete, hiszen két héttel korábban a sajtószabadság helyzete miatt keltették ugyanazt az agresszivitást, ugyanazt az erőszakot, amit két héttel később a pedagógusokra hivatkozva tettek. Odahívták a pedagógusokat, hogy jöjjenek tömegestül, aztán odahívták a Belügyminisztérium egyik sarkára, a Belügyminisztérium másik sarkára, de nem jöttek azok a tömegek, akikre önök számítottak, azért, mert önök nem hitelesek számukra, mert önök nem segítették a pedagógusoknak a tevékenységét.

Egy dolgot hadd idézzek! Tóth Endre, az önök oktatási szakpolitikusa azt mondta a tanári életpálya kapcsán: „A mechanikus portfóliókészítést, az életpálya merev rendszerét nem lehet továbbvinni, teljes újragondolásra van szükség.” Mi van ebben a törvényjavaslatban? Akik Pedagógus II. minősítést akarnak elérni a Pedagógus I. után, nem kell portfóliót készíteniük, megszűnik az önértékelés, sokféle minősítés, pontosan, amit önök mondanak, hogy a merevséget ki kell venni az életpályából, most már egy teljesítményalapú bérezési rendszer lesz, amit önök itt írtak, az van benne. És ön feláll, és azt mondja, hogy ez elfogadhatatlan. Az előző azért volt elfogadhatatlan, mert benne volt, ez meg azért, mert nincs benne, mert kikerül az új javaslatból.

Önöknek van bármi elképzelése egyébként a magyar oktatásügyről? (Orosz Anna: És önöknek?!) Mert az egyik pillanatban azt mondják, hogy ne legyen portfólió, jön egy törvényjavaslat, amely a Pedagógus I. és Pedagógus II. fokozat között eltörli a portfóliókészítést, majd azt mondják, hogy ez a legszörnyűbb csapás, ami a pedagógusokat érheti, tisztelt képviselő asszony.

Amikor átvettük a kormányzásunkat, akkor 1010 milliárd forintot fordított a magyar költségvetés oktatásra. Idén fordít 2200-at, jövőre pedig 2600 milliárd forintot, tisztelt képviselő asszony. Minden évben igyekeztünk ezt növelni. Akkor is, amikor egyetlenegy fillér forrást nem kaptunk Brüsszelből, akkor is megelőlegeztünk egy 10 százalékos béremelést, és mi azért dolgozunk, hogy a pedagógusok bére 2024-re 800 ezer forint legyen átlagosan. Az ön európai parlamenti képviselőtársai Cseh Katalinostól, Donáth Annástól (Az elnök csenget.) újabb és újabb feltételeket követelnek Brüsszeltől, hogy ne kelljen kifizetnie Brüsszelnek a magyar pedagógusoknak járó béremelést. Na, ez szégyen, képviselő asszony! (Taps a kormánypártok soraiban.  Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Úgy van!  Vitályos Eszter: Szégyelljétek magatokat!)

Felszólalások:   19-22   23-26   27-30      Ülésnap adatai