Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GULYÁS GERGELY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az előbb nem tettem észrevételt, amikor a Jobbik modern konzervatív pártnak nevezte önmagát, de ennek a folyamatnak lehet a része, hogy ön pedig neoliberálisnak nevezi a kormányt. Kétségkívül a jelenlegi közéleti viták színvonala közepette már-már az is üdítő, amikor egy-egy egészen sajátos, extrém, új támadási irány bontakozik ki a kormánnyal szemben; azzal a kormánnyal szemben, amelyet az egész világon a liberális, ha úgy tetszik, neoliberális sajtó a Der Spiegeltől a The Timeson át a Washington Postig az illiberális kormányzás és illiberális demokráciafelfogás képviselőjeként igyekszik leírni, és társít ehhez természetesen mindenféle hazugságot.

De a valóság ezzel szemben az, hogy a klasszikus XIX. századi, a szabadságjogokat és nemzeti függetlenséget követelő liberalizmustól eltekintve, ami ma már nem jellemzi az európai liberalizmus képviselőit, mi nem tekintjük ezért aztán magunkat liberálisnak, és távol is áll tőlünk, hiszen ma már Európában a liberalizmus a szólásszabadságnak a megkurtítását jelenti, a politikailag korrekt beszédmódot jelenti, mindazt, ami rendkívül távol áll a magyar kormánytól.

Ami viszont a szociális kérdéseket illeti, ott szeretném jelezni, amire már ezelőtt két héttel is volt módom itt az Országgyűlésben, hogy ma három és félszer annyit költünk szociális ellátásra, mint amennyit költöttünk 2010-ben, tehát az utolsó évben, amikor még a szocialista többség fogadta el a költségvetést, és a legfontosabb szociálpolitikai intézkedés ennek ellenére nem a szociális ellátások világába tartozik, hanem az, hogy ma Magyarországon nem 3 millió 600 ezren dolgoznak, hanem 4 millió 700 ezren, úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb előrelépés.

A szociális törvénynél pedig szerintem olyan megfelelő és világos megoldást kell találni, ami egyértelművé teszi az állam szerepvállalását a szociális szférában, ugyanakkor azt is egyértelművé teszi, hogy valóban a családnak, az önkormányzatoknak is van ilyen jellegű felelősségük, hozzátéve, hogy az önkormányzatok is az állam részei, tehát ilyen értelemben a kettő szembeállítása felesleges. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(18.00)