Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak a Jobbik képviselőcsoportjából jelentkezett napirend utáni felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma több feddést kaptak ellenzéki képviselők kormányoldalról, hogy miért nem tartózkodnak folyamatosan az ülésteremben. A helyzet az, hogy most, amikor egy nemzeti sorskérdésünkről szeretnék beszélni, akkor két kormánypárti képviselőtársam tartózkodik az ülésteremben, ők fogják hallani azt, hogy bizony Budapesten előfordulhatott, hogy egy bizonyos mérés, bizonyos statisztika szerint az átlagos albérleti díj már 200 ezer forint fölött van, tehát 201 ezer forintot hoztak ki. Nyilván ide a pluszrezsi értendő még, és a következő hónapokban ez a pluszrezsikiadás vélhetően olyan magasságokba fog eljutni, amelyekre most még nem is gondolunk.

Egészen elképesztő, hogy ez a kormányzat több mint 12 év alatt hagyta elterebélyesedni azt a lakhatási kataklizmát, ami egyébként számos magyar család külföldre kényszerüléséhez járult hozzá, tehát ahhoz, hogy az érintett családok, bár szerettek volna, mégsem tudtak a szülőföldjükön boldogulni, mert ne felejtsük el, hogy a megalázóan alacsony bérszínvonal mellett a második kivándorlási faktor általában a lakhatási nehézségekre vezethető vissza, konkrétan egy életérzésre, miszerint egy tipikus körülmények között élő fiatal nem érzi azt, hogy képes lenne önálló otthont szerezni, önálló lakástulajdonhoz jutni belátható határidőn belül.

Éppen ezért elhibázott a Fidesz lakhatási politikája, hiszen ők szinte kizárólag azokra koncentrálnak, akik önálló ingatlantulajdont valamilyen úton-módon tudnak szerezni, vagy elég vagyonosok hozzá, vagy családi segítséggel, de mégis képesek arra, hogy saját lakáshoz jussanak, de elfeledkeznek azokról a százezrekről, akiknek egy bankhitel önrészére összeszedni az odavalót is nehézséget okoz, főleg azóta, mióta éppen ez a kormány a lakáscélú előtakarékosság állami támogatását megszüntette, kivezette, és bár annak idején tett egy ígéretet, hogy ehelyett majd egy másfajta konstrukciót fog behozni, ez a széles tömegek számára mind a mai napig nem érhető el.

Éppen ezért szólítjuk fel régóta a kormányt arra  és a „Mi várunk” koncepció, a „Mi várunk” program mint lakhatási program pont erről szól , hogy tömegesen, állami háttérrel kell bérlakásokat építeni, a költségvetés biztosítsa ehhez a forrásokat. Nyilvánvaló módon utána az önkormányzatok mint a legjobb helyismerettel rendelkező közületek végezhetnék a gondozást és azt, hogy egyáltalán jó gazda, felelős gazda módjára gazdálkodjanak ezzel a vagyonnal.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ha bérlakásprogram, nem szabad egy szociális lábbal megelégedni, ez nem szociális program, ez nem segélyprogram. Legyen szociális lába, legyen benne egy szociális pontrendszer, ami alapján lehet kedvezményezni a sok gyermeket vállalókat, a pedagógusokat, illetve azokban a nemzetstratégiailag kiemelt fontosságú ágazatokban dolgozókat, akik nélkül ez a haza nem tud működni napi szinten. Legyen egy ilyen lába, de egy teljesen átlagos élethelyzetben lévő fiatal pár esetében is tegyük lehetővé azt, hogy megspórolja azt a tíz évet, amit adott esetben egy bankhitelt nyögve kellene hogy a családi vagy családbővítési terveiket későbbre tolva végigszenvedjenek.

Ha mi a szülőföldön való boldogulást komolyan gondoljuk, akkor meg kell spórolni a magyar fiataloknak ezeket az éveket. Évente legalább 5-10 ezer bérlakást kellene emelni, és hosszú szakmai vitákat kell folytatni arról, hogy milyen körülmények között tudjanak az érintettek majd saját lakástulajdont szerezni, akár bekerülési költség környékén megvásárolni úgy a saját bérleményüket, hogy annak másodlagos piaca ne alakulhasson ki, illetve spekulánsok és befektetők erre a területre még csak véletlenül se tévedjenek. Ha ennek a garanciarendszerét kidolgozzuk, akkor a jövő adófizetői számára elérhetővé tudjuk tenni azt, hogy kényszerből ne kelljen külföldre vándorolniuk, tehát aki ebben a hazában akar és szeretne boldogulni, az tehesse meg Magyarországon mindezt.

Éppen ezért a Jobbik a következő hetekben, hónapokban számos idevágó, a lakhatást érintő javaslatot fog letenni az asztalra. De van ennek egy 1.0-ás ilyen belépő kategóriája. Tehát ha mi arról akarunk beszélni, hogy a lakhatási gondokat enyhítjük, a lakhatási piacon bármilyen eredményt érünk el, meg kell állítani a kilakoltatásokat, tehát kilakoltatási moratóriumot kell meghirdetni, illetve a végrehajtók 33, illetve 50 százalékos letiltásait nem szabad engedni érvényesülni az alapvető megélhetéshez szükséges bevételen, legyen szó dolgozó emberről vagy éppen kisnyugdíjasról.

Van tehát egy alapvető szociális hálóra vonatkozó kötelességünk, de afölött mindenki számára nyitottá kell tenni a bérlakásprogramot, és minden tekintetben alá kell rendelni a demográfiai és a szülőföldön való boldogulást célzó céloknak. Ennél kevesebbel nem érhetjük be. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Felszólalások:   67-68   69-70   71      Ülésnap adatai