Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt nagyon sajnálom, hogy egyetlenegy képviselőtársa sem tartotta annyira fontosnak az ön felszólalását, hogy legalább erre a pár percre részt vegyen a parlamenti ülésen. Ez legyen az önök dolga. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Vidéken vannak!) Annak viszont örülök, hogy felhozta a gazdasági kérdéseket, mert valójában az most a legfontosabb kihívás szerte Európában, hogy hogyan lehetne előrelendíteni az európai gazdaság szekerét és egyébként ezen belül a magyar gazdaság szekerét.

A legfontosabb célunk az, hogy mások hibás döntéseinek a következményét ne a magyar családoknak kelljen elviselni. Nem mi tehetünk a háborúról, most már kettő is van belőle. Nem mi hoztuk a kártékony energiapolitikai döntéseket, amelyek szerte Európában megemelték az energiaárakat, és nem miattunk ürült ki az uniós kassza.

Mindent megteszünk azért, hogy ilyen körülmények között is a lehető legnagyobb védelmet adjuk a magyar családoknak. Ezért van érvényben kamatstop, önök nem támogatták, ezért döntött a kormány a kötelező akciókról, ezért állította vissza a 13. havi nyugdíjat  ugye, a baloldal elvette , ezért biztosít továbbra is adómentességet a 25 év alatti fiataloknak, amit önök nem támogattak, és ezért bővítjük tovább a családtámogatási programot.

Önök ezeket úgy nagy általánosságban és részleteiben sem támogatták. Akarnak viszont jóval magasabb adókat, például többkulcsos jövedelemadót. Képviselő úr, önök pontosan mennyivel magasabb jövedelemadó-kulcsot akarnak? Szétteszi nyilván a kezét. Nézze meg a Momentum programjában, sokkal magasabbat! Ingatlanadót is akarnak, vagyonadót is akarnak, és még sorolhatnám. Abból nem magasabb fizetése lesz a magyar családoknak, hanem kisebb.

Hogyha megnézzük, hogy a baloldal milyen költségvetési módosítókat nyújtott be a legutóbbi költségvetési vita során, 3200 milliárdnyi adóemelési javaslatot nyújtottak be, és ezek után a kormányt kérik számon, hogy miért növeli az adókat. Azt nem várja önöktől senki, hogy fejbólogatva támogassanak minden kormányzati lépést, de az igenis jogos elvárásunk, hogy ha már nem segítenek, legalább ne ártsanak. Mert ha azért kampányolnak, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó uniós pénzeket, akkor azzal ártanak.

Ön úgy fogalmazott, hogy haza kellene hozni az uniós pénzeket. Képviselő úr, olvasott maga újságot? Néz maga néha internetes portálokat? Néz maga néha?! Csak azért kérdezem, mert Cseh Katalin nevű képviselőjük, bár nem járnak be a momentumosok, de talán ismerik, Cseh Katalin nevű képviselőjük hozzátette a magáét a nemzeti ünnephez, október 23-án arról győzködte az Európai Bizottságot, hogy továbbra se járjon pénz Magyarországnak. (Rétvári Bence: Felháborító!)

Elfogadtunk közel 30 törvénymódosítást, többek között igazságszolgáltatási törvénymódosításokat azon javaslatok alapján, amelyeket az Európai Bizottság is megfogalmazott, de ez nem elég, változatlanul visszatartják a pénzeket. Azt értem, hogy egyes külföldi szereplők miért akarják fegyverként használni az uniós pénzek visszatartását, de hogy ehhez Magyarországon megválasztott, elvileg Magyarországot képviselő politikusok is csatlakoznak, az egészen botrányos és vérforraló. Ha egyszer már állandóan a hazájuk ellen dolgoznak, akkor legalább a nemzeti ünnepen tartsanak már egy pihenőnapot! Legalább azon az egy napon!

S még egy dologra szeretnék kitérni. Október 23-a mindig megmutatja, hogy ki képes méltósággal megemlékezni a szabadságharcosokról, és ki az, aki nem képes figyelembe venni az ünnep emelkedettségét. A baloldal sajnos megint az üres cirkuszolás útját választotta. A nemzeti ünnepen maguknak az volt a csúcsteljesítménye, hogy vörös festéket öntöttek egy közintézmény elé. Bravó! Nem bátorságról szól ez, hanem ötlettelenségbe burkolt feltűnési viszketegségről.

Egy másik aktivista más módját választotta a megemlékezésnek: a miniszterelnök házához ment azzal, hogy majd kilakoltatja. Megint más aktivisták megzavarták a műegyetemi ’56-os ünnepséget, azt, amelyen egykori szabadságharcosok is szép számmal vettek részt, 80-90 év közötti idős emberek. Bármilyen ügyben lehetnek véleménykülönbségeink, de azt hiszem, hogy ez nem fér bele. Ez méltatlan!

Tisztelt Képviselő Úr! A pesti srácok egy olyan országért küzdöttek, ahol mindenki elmondhatja a véleményét. Ez ma Magyarországon adott, mint ahogy az is, hogy minden véleménykülönbségünk ellenére méltóképpen ünnepeljük ’56 hőseit. Sajnálom, hogy önök ezt nem tudják megtenni, valószínűleg azért, mert nem is akarják. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypárti padsorokban.)