Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. A következő napirend előtti felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője: „Meddig támogatják a magyar adófizetők a harmadik világ polgárainak lakhatását?” címmel. Parancsoljon, jegyző úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Erős a kísértés, hogy magam is állást foglaljak a Nagykörút biciklisávjai kapcsán. Engem különösen irritál például az, amikor a gyermekeit foglalkozásra vagy fejlesztésre hordó magyar családosokat egyfajta bűnbakként állítják be azért, mert autót használnak. Tehát sokkal jobban kellene szofisztikálni ezt a képet.

De van egy olyan kérdés, ami a teremben szerintem majdnem mindannyiunkat érint, ez a lakhatás kérdése. Pártállástól függetlenül a teremben helyet foglalók nagy többségét vélhetően irritálja az, hogy ha elkezdi az életpályáját, munkába áll valahol vagy ezen az életpályán van, akkor a keresetének egy brutálisan nagy hányadát kell lakhatásra költenie. Budapesten, most azon vitatkozunk, hogy 230 vagy 240 ezer forinthoz áll közelebb az átlagos albérleti díj, és azt is látjuk, hogy a magyarok fizetésének nagyon nagy hányadát emészti fel ez a terület.

Ezenközben a lakáscélú előtakarékosság állami támogatását megszüntették, a lakhatási kafetériából visszanyesegettek, és azt látjuk, hogy miközben fuldokolnak a magyarok az albérleti számlák, a lakhatási költségek tengerében, korrekt tájékoztatást kaptam azt illetően, hogy 24 milliárd forintot költött ez a kormány  gondolom, 2017 óta  több mint 61 munkásszálló létesítésére, bővítésére, fejlesztésére. Ezt az adófizetők pénzéből támogatta.

Tipikus ezen intézmények esetében, hogy bár magyaroknak épültek, de egyre nagyobb arányban a harmadik világ ázsiai migránsmunkásai foglalják el ezeket a szálláshelyeket, és kialakult egy brutális, igazából párhuzamosság, de majdnem egy párhuzamos társadalom előszele, hiszen van egy multicég, és teljesen ugyanabban a munkakörben az ázsiai migránsmunkásnak a cég tipikusan fizeti a lakhatási költségeit, megoldja mondjuk, a munkásszállón, élelmezi és ellátja azt a harmadik világbeli dolgozót.

(9.10)

Ugyanebben a munkakörben, ugyanebben a gyárban a magyar dolgozó kap egy mérsékelt fizetést, és oldja meg ebből a fizetéséből mind a három tényezőt: az egész életét, a lakhatását és az élelmezését, ellátását. Igazságtalan ez, fenntarthatatlan önmagában is, tehát akkor is felszólalnék ebben a témában, ha nem az a vérlázító helyzet állt volna elő, hogy a magyar adófizetők finanszírozzák ezt a párhuzamosságot, hogy a magyar adófizetők pénze kerül oda támogatás gyanánt.

00:03 Végeztünk egy gondolatkísérletet, tényleg játsszunk el azzal, hogy ha nem az ázsiai migránsmunkások lakhatását és szervezett behozatalát, munkaerőimportját támogatná ez a kormány, hanem megfogta volna ugyanezt az összeget, és ugyanennyi magyar munkavállaló tekintetében hozzájárult volna a lakhatási kiadásokhoz. A nyírbátori munkásszálló tekintetében, ahol több mint 113 millió forint volt a támogatási összeg és 114 férőhelyet alakítottak ki ezzel újonnan, ez azt jelentette volna, hogy fejenként éves szinten 991 ezer forint maradt volna a magyar munkavállalók lakhatásának támogatására. Ha ezt lebontjuk havi szintre, akkor több mint 82 ezer forinttal lehetett volna a magyar munkavállalók lakhatását támogatni, nem pedig az ázsiai migránsmunkásoknak munkásszállókat építő multicégek, külföldi cégek tevékenységét támogatni ugyanabból a keretből, az adófizetők pénzéből.

Ha folytatjuk a gondolatkísérletet, a ferencvárosi munkásszálló tekintetében több mint 280 milliós támogatási összegről, tipikusan vissza nem térítendőkről beszélünk, 100 férőhelyről, férőhelyenként már 2 millió 800 ezer forint maradt volna meg a magyarok lakhatásának támogatására. Havi bontásban ez azt jelenti, hogy 233 ezer forintnál is több juthatott volna egy magyar munkavállaló lakhatási támogatására. Ez pontosan annyi, mint egy budapesti albérlet átlagos ára. Tehát összevethetjük a kettőt, hogy mi éri meg nemzetstratégiai szempontból: a szülőföldön való boldogulás jegyében az ázsiai migránsmunkás lakhatásának finanszírozása a magyar családok befizetéseiből, vagy pedig a magyar családok befizetéseiből magyar családok boldogulásának finanszírozása. Én mindenképpen az utóbbira szavazok, és azt látom, hogy vannak olyan projektek, például a Sóstó szálló Székesfehérváron, ahol a túltámogatás már-már irritáló, itt a fejenkénti összeg, ha nem a migránsmunkások lakhatására fordították volna, hanem a magyarokéra, több mint 3 millió 700 ezer forint lett volna egy évre jutó módon. Ez havi bontásban már több mint 300 ezer forint. Ekkora lakhatási támogatásra talán egy ott élő magyar munkavállaló nem is tartott volna igényt, de látszik, hogy van keret, van költségvetési forrás. Egy kérdés adódik: hajlandóe a kormány felfüggeszteni ezt a munkásszálló-építési programot, nem megszüntetni örökre, csak racionalizálni, és ezeket az összegeket, a magyar adófizetők befizetéseit a magyar családok boldogulására fordítani?

Mi mindenképpen erre szavazunk, az ázsiai migránsmunkások szervezett importját erősen visszavennénk, de azt, hogy még a lakhatásukat a magyar adófizetők támogassák, vérlázítónak tartjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Z. Kárpát Dániel jegyző úr imént elhangzott napirend előtti felszólalására Fónagy János miniszterhelyettes, államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, miniszterhelyettes úr!

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a felszólalását, mert lehetőséget ad arra, hogy ezt a témát ismételten és kellő mélységben körbejárjuk.

Engedelmével először nézzük meg azt, hogy tulajdonképpen miről beszélünk! Magyarországon 4,7 millió fő munkavállaló van, ezt az adatot önök sem vitatják. 2023. szeptember 5-én, tehát valamivel több mint egy hónappal ezelőtt, Magyarországon 118 982 külföldinek adtak ki munkavállalási engedélyt, ebből 43 974 Ukrajnából jött. Gondolom, közös tapasztalatunk az, hogy ennek egy jelentős része kárpátaljai magyar ember, aki a háború elől menekült, és a behívó miatt itt vállal Magyarországon munkát. Valóban igaz, hogy a 4,7 millió emberből nem egészen 11 ezer vietnámi, nem egészen 8500 Fülöp-szigeteki és van 6 ezer indiai is; kisebb létszámban vannak Törökországból, Kínából, Koreából, pár ezer ember.

A 4,7 milliót összevetve ezekkel a számokkal, én úgy gondolom, hogy az ön által említett párhuzamos társadalom kiépítése, valljuk be, kissé barokkos túlzás; bár kétségtelen, hogy ez az egyébként az egész világon tapasztalható trend nálunk is megindult ezekkel a ma még minimális számokkal. Tudjuk, hogy a Magyarországon 2010-ben volt több mint 11 százalékos munkanélküliség helyett ma 3,6-3,7 százalékos a munkanélküliség, gyakorlatilag ez teljes foglalkoztatottságot jelent, ennek következtében Magyarországon ma nem munkanélküliség, hanem munkaerőhiány van.

Ahhoz, hogy a magyar gazdaság a korábbi, a Covid előtti években elért jelentős fejlődési ütemet a Covid és a mostani háborús időszak alatt és után folytatni tudja, munkaerőre van szükség. Korábbi felszólalásaimban sem vitattam soha, hogy minden számításunk és minden prognózisunk szerint az elkövetkezendő években  mi 2030-ig számolunk előre  feltehetően néhány százezer külföldi munkavállaló magyarországi befogadására szükség lesz. De ez még mindig csak néhány százezer ember  és nem 4,7 millió. Ez egyébként bizonyos hiánymunkakörökben feltétlenül szükséges, ugyanakkor azt is látni kell, hogy például a nagyvállalatoknál ez az esetenként néhány százalékos külföldi munkaerő alkalmazása ennél sokkal lényegesebb számú magyar munkaerő foglalkoztatását teszi lehetővé. Nagyon leegyszerűsítve ez úgy néz ki, hogy egy külföldi munkavállaló 20-30-40 magyar munkavállaló számára teszi lehetővé a biztos munkahelyet. Ez az egyik, tehát hogy mik azok a létszámok, mi az a mennyiség, amiről beszélünk.

A másik, hogy ön azt mondja  és elnézést kérek a leegyszerűsítésért, de talán érthetőbb vagyok , hogy a magyar munkavállaló megkapja a munkabérét, a külföldi munkavállaló is megkapja a munkabérét, plusz kap szállást és étkezést. Nézzük meg, hogy mit kap a magyar munkavállaló jelenleg munkabérként! A magyar munkavállaló jövedelme a KSH adatai szerint ebben az elmúlt egy évben augusztusig számolva 15,2 százalékkal növekedett, tehát egy év alatt 73 ezer forinttal 550 900 forintra emelkedett a bruttó átlagkereset. Ez azt jelenti, hogy a korábbi Gyurcsány-Bajnai-korszakhoz képest a munkavállalók átlagosan háromszor több fizetést visznek haza, mint korábban. Csak azért, mert Magyarországon  bár örvendetesen csökken a számuk  még mindig vannak minimálbéren foglalkoztatottak: a korábbi, 2010 előtti időszakban nyolc év kormányzás alatt 23 500 forinttal emelték a munkabért, ezzel szemben mi 73 500 forintról 2023-ra, tehát idénre 232 ezer forintra emeltük, ami 216 százalékos emelkedést jelent.

A következő kérdés az, és lehet, hogy talán ezzel kellett volna kezdenem, hogy még ennél a minimális külföldi munkaerő alkalmazásánál is alapvető szempont, hogy minden olyan munkakörben, amely Magyarországon van, elsősorban magyar munkaerőt kívánunk alkalmazni. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-22      Ülésnap adatai