Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABADI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A Mi Hazánk Mozgalom Virradat-programja szerint célunk az, hogy Magyarország a világ egyik vezető turisztikai desztinációja legyen, amihez elengedhetetlen, hogy a korhoz illeszkedő stratégia mentén fejlesszük épített és természeti környezetünket.

Álláspontunk szerint ennek alapját építészeti örökségünk helyreállítása és megőrzése jelenti. Fontosnak tartjuk az épületek, városrészek, parkok, hidak s a többi felújítása során az eredeti arculat, hangulat megtartását, amihez szükségesnek tartjuk a nemzettudatot erősítő építészeti alkotások központi támogatását.

Éppen ezért egyetértünk azzal, hogy az előttünk álló határozati javaslat alapján a magyar építészeti hagyomány előtt tisztelegve december 16-át, Kós Károly születésének napját az Országgyűlés a magyar építészet napjává nyilvánítsa. Támogatjuk a javaslatnak azt az üzenetét, hogy Kós Károly szellemi örökségéből nem elsősorban a formavilágra helyezi a hangsúlyt, hanem az általa megtestesített nemzet- és országépítő akaratra, teremtő alázatra és közösségépítő lendületre.

A kósi életművet méltán emlegetik Móricz Zsigmond, Kodály és Bartók művészetével egyenrangúnak.

(19.30)

A legnagyobb munkáit, így például a Fővárosi Állat- és Növénykert épületeit, amit már többször hallottunk, 30 éves koráig készítette. Az első világháború kitörésekor behívták katonának, de 1916-ban felmentették a katonai szolgálat alól. Az erdélyi polihisztor igazi nagysága áldozatkészségében mutatkozott meg. Trianon után a legenda szerint az utolsó vonattal visszament Erdélybe, vagyis a fényes budapesti építészeti karrier helyett a teljes bizonytalanságot választotta, mert tudta, hogy ott nagyobb szükség lesz rá. Ő volt az, aki megmutatta a Trianon utáni szétszakított magyarságnak a helyes cselekvési irányt.

A Mi Hazánk Mozgalom tehát támogatja a javaslatot, ugyanakkor rá kell világítanunk arra, hogy a Kós Károly-féle áldozatvállalásnak a nyomát sem látjuk a kormány és gazdasági holdudvara tevékenységében. Nagyon szépek a javaslatban megfogalmazott szándékok, hogy megvédik a magyar tájat és elősegítik a nemzeti építészet kiteljesedését, a gyakorlatban azonban ezek nem mindig valósulnak meg. Erre példa a Club Aliga ügye, melynek 47 hektáros területét egy kormányrendelettel kiemelt beruházásnak minősítették, és megtiltották az állami tulajdonban lévő parti sétány és közutak közcélú használatát. A kormányrendelet emellett engedélyezi a strand területének 80 százalékos beépíthetőségű telekké való felparcellázását, így akár 18 méter magas épületeket húzhatnak fel közvetlenül a partra.

Kiderült továbbá, hogy a kormányrendelet céljával ellentétesen nem turisztikai fejlesztést, hanem magáncélú lakóingatlant akarnak építeni ezekre a telkekre. A település kálváriája ezzel nem ért véget, a tavalyi év végén a kormányhivatal engedélyt adott öt darab 20 méteres, hatszintes társasház építésére annak ellenére, hogy a helyi építési szabályzat alapján erre a területre legfeljebb 10 méteres épületmagasságot lehet engedélyezni. A településrendezés és -fejlesztés kapcsán gyakran azt tapasztaljuk, hogy olyan, mintha nem lenne építésügyi és építésfelügyeleti hatóság, valamint állami és települési főépítész, mivel a magyar településeket kiszolgáltatják a beruházólobbiknak.

A helyi településrendezési eszközöket a beruházói érdekeknek megfelelően alakítják, legyen szó akár mezőgazdasági, akár ipari beruházásról. Például egy faluban így épülhetett lakott területtől 50 méterre állattartó telep, különben elveszítik az európai uniós forrást  nyilván ebben az esetben nincs mit visszaosztani.

Ilyenkor persze a közigazgatási szervek mossák kezeiket, hogy a településrendezési eszközök megalkotása önkormányzati hatáskör, nincs joguk, lehetőségük felülbírálni az önkormányzat döntését. Ezzel szemben a helyi önkormányzatok szociális keretének csökkentése már nem okoz gondot a Magyar Államkincstárnak.

Építészeti szakmai szempontból kiemelendő, hogy az elmúlt években szalvétányi telkekre gyenge minőségben összecsapott házakat húztak fel, élhetetlen alaprajzú kis lakások épültek, amelyeknél még a panellakások is jobb életteret biztosítanak. A kertvárosokban a nulláról lakógettók nőttek ki, az ocsmány és otromba lakótömbök minden polgári jóízlést nélkülöznek.

Nem mehetünk el szó nélkül az építőipar jelenlegi nehéz helyzete mellett sem, amit még miniszter úr is aggasztónak nevezett. Bevallása szerint jövőre még nehezebb év jön, mert az állami és a magánmegrendelések tovább fognak csökkenni. De mi vezetett az építőipar 2008 óta nem látott méretű válságáig? A Covid miatt bekövetkezett gazdasági visszaesést az állam az építőipari megrendelések felpörgetésével  mint például CSOK, babaváró, lakásfelújítási támogatás  akarta ellensúlyozni, ami megnövelte a keresletet. Áruhiány következett be, az építőanyagárak elszálltak, a Tüzép-telepek pedig óriási haszonra tettek szert. Ennek ellenére a Gazdasági Versenyhivatal tavaly lefolytatott ágazati vizsgálata az építőanyagok tekintetében versenyproblémát nem tárt fel. Ez azért különös, mert a napnál is világosabb volt, hogy az építőanyagokkal elég komolyan visszaélnek.

A választási költekezés 2022 első félévében még kitartott, a második félévtől azonban a beruházási lendület elapadt; sem az államnak, sem az embereknek nem maradt pénze. A lakossági beruházások a magas hitelkamatok, az állami beruházások pedig az uniós pénzek hiánya miatt maradtak el. Az építőiparban megugrottak a fizetésképtelenségi eljárások.

Amíg 2022 előtt öt éven keresztül átlagosan 15 százalékkal növekedett az építőipar teljesítménye, tavaly az ötödére esett vissza, idén júliusig pedig 5,3 százalékkal csökkent. Ez azért jelent problémát, mert a GDP 9-10 százalékát maga az építőipar adja. A kedvezőtlen piaci helyzet a munkaerőpiacon is nyomot hagyott, a korábbi 380 ezer helyett jelenleg 360 ezerre tehető az ágazatban dolgozók száma, a munkanélküliség az építészmérnököktől a segédmunkásokig a teljes ágazatot érinti. Az állami beruházási stop érzékenyen érintette az építőipart, tavaly mintegy 5500 milliárd forint értékű állami beruházást kellett felfüggeszteni. Emiatt az építőipar megrendelésállománya 30 százalékkal csökkent.

Az egyetlen biztos beruházást jelenleg a külföldi befektetők projektjeiben való részvétel jelenti, azonban a külföldi, különösen a távol-keleti beruházó a kivitelezőt, a munkaerőt, az eszközöket és az alapanyagokat is hozza magával, ami szintén a hazai építőipart hozza kritikus helyzetbe.

A Mi Hazánk Mozgalom különösen a magyar családokért aggódik, ugyanis a családok otthonteremtése gyakorlatilag zsákutcába jutott. A lakásépítés és -felújítás a negyedével csökkent, a lakáspiac területén a kiadott építési engedélyek száma 40 százalékkal esett vissza. Az elmúlt tíz évben hiába volt óriási a lakásépítések száma, még mindig lakáshiány van Magyarországon, a lakáshelyzet terén a környező országokhoz képest az utolsó helyen állunk. Álláspontunk szerint a magyar családoknak mielőbbi állami támogatásra van szüksége. Ezzel szemben a kormány a városi CSOK és az épületenergetikai pályázatok bevezetésével is kivár. Ha tényleg követni akarja a kormány Kós Károly példáját, akkor a külföldi beruházók helyett a magyar családok és a kkv-szektor beruházásait támogatja.

Összességében a Mi Hazánk Mozgalom a felsorolt megjegyzésekkel kiegészítve támogatja a határozati javaslatot, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy Kós Károly áldozatvállalását a kormányzati szereplők és köreik is tekintsék példának. Felszólalásomat egyfajta intelemként Kós Károly soraival szeretném zárni: „Kérem azért az én Istenemet hívő, igaz hittel, hogy áldja meg maradékaimat, kik szeretni fogják és meg is tartják ezt a kis világot itt, a nagy hegyek között, és kérem az én Istenemet, hogy nehéz kezével sújtson le azokra, akik megunják és elprédálják otthonukat, földjüket, apáik szeretetét.” Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)