Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Képviselő úr nem fogadta el a választ. Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott napirendünknek megfelelően az interpellációkat követő határozathozatalokra a mai ülésnapunkon egy blokkban kerül sor.

Tisztelt Ház! Gurmai Zita, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez. Megadom a szót a képviselő asszonynak.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Az egészségügy rendbetétele napjaink legégetőbb problémájává vált, mert lassan napi szinten hallhatók arra vonatkozó panaszok, hogy milyen egészségügyi szolgáltatást nem tudnak a magyar emberek igénybe venni a lakóhelyükön. A legmagasabb szintű testi és lelki egészséget biztosító egészségügyhöz való hozzáférés azonban nem egy lehetőség, hanem minden egyes magyart megillető jog. Éppen ezért volna fontos, hogy a kormány az egészségügy szakértőit, az orvosokat, szakdolgozókat és természetesen az egészségügyben dolgozókat meghallgatva alakítsa ki és biztosítsa az egészségügyi reformcsomagot.

Önök azonban sajnálatos módon nem ezt tették. Önök ahelyett, hogy átfogó, az egészségügyi szakma és a betegek érdekeit egyaránt képviselő egészségügyi reformot dolgoztak volna ki, orvos-, szakdolgozó- és betegellenes egészségügyi törvényeket terjesztettek be az Országgyűlés elé, annak ellenére, hogy a Magyar Szocialista Párt minden alkalommal elmondta, hogy támogatja az egészségügyi reformokat, de akkor és csakis akkor, ha ez az egészségügyisek és a betegek érdekeit is képviseli. Sajnos azt látjuk, hogy önök senkinek a szakmai véleményét nem igazán hallgatták meg, vagy maximum addig, ameddig a saját véleményükön nem kell változtatniuk, ameddig nem kell kompromisszumot kötni.

Így volt ez a Magyar Orvosi Kamara esetében is. A kamara a kezdetektől konstruktívan állt a kormány terveihez, és csak akkor választott határozottabb ellenállást, amikor a kormány tervei egyértelműen veszélyeztették a betegek biztonságos ellátását. Önök azonban ekkor ahelyett, hogy meghallgatták volna a jogos aggályokat, úgy döntöttek, hogy megbüntetik és meggyengítik a Magyar Orvosi Kamarát. A politikai bosszújuk eszközeként pedig a kötelező tagság megszüntetését és az etikai szabályok elvételét választották, miközben hazug módon jogellenes fenyegetésekkel vádolták a kamarát.

A kormány terve azonban megbukott. Megbukott azért, mert már biztosan tudjuk, hogy legalább 33 ezer, vagyis az orvosok több mint kétharmada biztosan a kamarai tagság mellett tette le a voksát. Az orvosok elsöprő többsége ezzel megerősítette, hogy nemcsak hogy egyetértenek a Magyar Orvosi Kamarával, hanem egyetértenek annak módszereivel is. Röviden: az Orvosi Kamara szükségesnek tartja a betegbiztonság érdekében a kormánnyal szembeni nyomásgyakorlást.

A fentiekre tekintettel kérdezem, hogy mivel az orvosok egyértelműen támogatják a kamarát az alapellátás átalakításával kapcsolatos ellenállásban, hajlandóke végre hallgatni a szakmai érvekre. Az orvosok egyértelműen felhatalmazták a kamarát arra, hogy érdekeiket képviselje, akár a kormánnyal szemben is. Hajlandóe a kormány végre egyenlő félként tárgyalni az Orvosi Kamarával? És végül, tekintettel az orvosok egyértelmű döntésére, befejezike végre a politikai bosszúálláson alapuló politikájukat? Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon!

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A magyar emberek nem tudják elfelejteni azt az időszakot, amikor az úgynevezett szocialista reformok voltak a magyar egészségügyben. Tudják, önök azzal kezdték, hogy fizetőssé tették az egészségügyet: ha valaki elment egy orvoshoz, fizetnie kellett; ha bent feküdt a kórházban, fizetnie kellett nap mint nap. Emlékszünk erre meg arra is, hogy egyre kevesebb helyen lehetett fizetni olyan szempontból, hogy bezártak négy kórházat, vagy felszámoltak 16 ezer aktív ágyat.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ahogy önök az orvosokkal bántak, úgy senki nem bánt az orvosokkal talán ötvenes évek óta. Nevezetesen, csökkentették az orvosok fizetését, mert bizony erre a második világháború után, amikor a kommunisták kerültek hatalomra, akkor volt példa, hogy mivel az értelmiséget általános ellenségnek tartották, ezért az orvosokat is meg akarták büntetni és csökkentették a fizetésüket, de azóta senki nem vette a bátorságot egészen önökig, amikor önök 2008-2009-ben orvosoktól is, ápolóktól is elvettek egy-egy havi fizetést, 8 százalékkal csökkentették a fizetésüket. Ennyit arról, hogy szocialisták és reform. Nem ez az a reform, ami után kiáltanak az emberek; sem az orvosok, sem az ápolók, sem a betegek, sem az egészséges emberek nem szeretnék, ha még egyszer ez visszatérne, amit önök reformnak neveztek Magyarországon.

Ami az ügyeleti rendszert illeti, tisztelt képviselő asszony, nagyon sok egyeztetést folytattunk a Magyar Orvosi Kamarával, és ők is elmondták, hogy a véleményük szerint mely részeit kell az alapellátásnak és az ügyeleti rendszernek is megváltoztatni. Egy irányba is haladtunk, csak egy idő után mindenki számára nyílvánvalóvá vált, hogy a kamara egy kettős játékot játszik. Amikor bejön a minisztériumba és tárgyal Pintér miniszter úrral, Takács Péter államtitkár úrral, és a többi, akkor az egyetértés hangján beszélnek. Aztán amikor a sajtónak nyilatkoznak rá három nappal, akkor pedig ellenzik ezeket a javaslatokat. Olyan fura helyzet is előfordul, hogy saját javaslatát is ellenzi egy-egy kamarai vezető csak azért, hogy a kormánnyal szembe tudjon menni. Ami korábban még az ő javaslati iránya volt, később az azon iránynak megfelelő kormányzati javaslatot már ellenezték, csak hogy a kormányt tudják támadni.

És ebben a kamara visszaélt azokkal a lehetőségekkel, amelyek az Orvosi Kamarának adottak, nevezetesen azt mondták, hogy etikai eljárást indítanak azon orvosok ellen, akik ügyeleti időben gyógyítják a betegeket. Tud még egy országot mondani, ahol az Orvosi Kamara erre az álláspontra helyezkedik vagy bármilyen orvosi köztestület, hogy az az orvos, aki délután meg hétvégén az ügyeleti rendszerben aláír, együttműködik a kormánnyal és ellátja az ügyeleti feladatait, ami mindig is volt az orvosi hivatás része, és ügyel, az ügyeletben közreműködik, az ügyeletben gyógyít…  azok ellen etikai eljárást indítanak?

Ön is tudja, az etikai eljárás nem csupán egy párbeszéd, egy szemrehányás, hanem az etikai eljárásnak a korábbi jogszabályok szerint az is lehetett a vége, hogy kizárják az illetőt a kamarából. A kamarából való kizárás pedig nem ugyanaz, mint ha valakit a helyi sportkörből kizárnak, hanem ez azt jelenti, hogy hiába járt hat évig egyetemre, hiába volt három évig rezidens, hiába van diplomája, hiába van szakvizsgája, nem gyakorolhatja az orvosi hivatását csak azért, mert egy kormányzattal szembeni politikai álláspontot foglal el az Orvosi Kamara elnöksége, és így próbálja rábírni, így gyakorol nyomást az orvosokra, hogy ne legyenek hajlandók a korábbi ügyeletüket folytatni az új jogszabályi körülmények között, amikor már nem az önkormányzatok vagy különböző kft-k, hanem az Országos Mentőszolgálat szervezi az ügyeletet.

A mi célunk az volt, hogy a betegek megkapják az ellátást délután meg este is, meg hétvégén is, és a kamara azt mondta, hogy aki ebben együttműködik, azt ők ellehetetlenítik, egzisztenciálisan tönkreteszik, elveszik a megélhetését. Az a fenyegetettség volt, hogy soha többé nem gyógyíthatnak, márpedig nekünk feladatunk az, hogy gondoskodjunk az emberek biztonságos ellátásáról.

Ezért döntött úgy a kormány, hogy ne legyen a kamarának lehetősége arra, hogy egzisztenciálisan tönkretegye az orvosokat, vezesse az Egészségügyi Tudományos Tanács az orvosok nyilvántartását, és ne tudjon így nyomást gyakorolni az orvosokra a kamara. Ezért léptük meg ezt a lépést, azért, hogy a betegeket a nap 24 órájában elláthassák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem képviselő asszonyt, elfogadjae az államtitkári választ.

(15.00)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Sajnálatos módon nem tudom elfogadni. Szerintem nem lehet a múltra mutogatni, amikor a kormány tevékenysége a mai magyarok egészségét veszélyezteti, amikor egyre kevesebb orvosnak kell egyre több beteget ellátnia; de erről már beszéltünk korábban.

Szerintem jó lenne, ha végre elfogadnák, hogy a kormány reformtervei nem alkalmasak, betegellenesek, orvosellenesek és szakdolgozó-ellenesek. Amikor pedig a kamara nyomást gyakorolt a kormányra, akkor nem visszaélt a hatalmával, hanem a jogszabályi feladatait teljesítette.

Azt is szeretném világosan újra elmondani, az, hogy a kamara bárkit jogszerűtlenül fenyegetett volna, hatalmas hazugság. Teljességgel elfogadhatatlan a kormány hazugságcunamija, főleg akkor, amikor pont a kormányhivatalok voltak azok, akik zsarolták az orvosokat, hogy ügyeleti szerződés nélkül is munkára kényszerítsék őket. S nyilvánvaló, hogy azt a miniszterelnök sem tartja normálisnak, hogy egy fővárosi lábtöréses beteghez Veszprémből indítanak mentőt. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Felszólalások:   46-51   52-57   58-63      Ülésnap adatai