Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője. Megadom a szót.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van egy több mint évtizedes vita köztünk és a kormányoldal között, ez pedig jellemzően a magyar munkavállalók bérhelyzete, bérkérdése körül forog, ahol a nagyon, meglehetősen alacsony magyar bérszínvonal firtatásakor a mindenkori válaszadó álamtitkár azt szokta mondani, hogy de azért nézzétek meg, hogy a minimálbér mekkora mértékben emelkedett, és, ellenzéki képviselő hölgyek és urak, nézzék meg a statisztikát, hogy milyen robbanásszerű emelkedés mutatható ki akár a minimálbér frontján. Mi pedig erre teljes joggal mondjuk azt, hogy egy nagyon alacsony bázisról persze örülni kell mindenféle emelkedésnek, de azt látjuk, hogy ilyen brutális infláció mellett  egyébként Európa nagyon sok országában ez jellemző , ahogy emelkedik a minimálbér, a vásárlóerő még ezzel is csökken vagy éppen hogy kompenzálódik. Ha megvizsgáljuk a magyarok átlagosan elérhető béreit, akkor európai színvonalon is egy rettenetesen alacsony értéket találhatunk, és a legnagyobb probléma az, hogy most már a reálbérek is csökkennek, tehát az az érték, amit a polgár meg tud vásárolni a fizetéséből, megy össze, és folyamatosan veszít, folyamatosan csökken.

A helyzet az, hogy Magyarország soha nem volt az uniós élmezőnyben bérkérdésben, és azt látjuk, azt érezzük, hogy a kormány tudatos stratégiájává vált a bérszínvonal alacsonyan tartása. Ezt ismertük fel a korábbiakban is, amikor azt láttuk, hogy a jól képzett és magasabb fizetésre vágyó, jellemzően fiatal magyarok kivándorlásával szemben ellenerőt nem igazán támasztott ez a kormány, pedig tudta előre, hogy mikor fog az osztrák, mikor fog a német munkaerőpiac megnyílni, tudta előre, hogy milyen elszívóhatással találkozik, azt is tudták, hogy mondjuk, Nagy-Britanniába mekkora számú magyar munkaerő áramlik ki. Ezzel szemben nem támasztottak egy lakhatási vagy éppen béruniós programot.

A másik irányból viszont az utóbbi évek nem annyira hasznos „terméke”, hogy vendégmunkások százezreit kívánják a magyar piacra és a magyar gazdaságba hozni. Az első százezres kontingens lényegében már megérkezett, folyamatosan várható ennek utánpótlása. Azt látjuk, hogy ez leginkább a bérszínvonal letörésére alkalmas, és arra, hogy irreálisan rossz munkakörülményeket kényszerítsen az itt dolgozó magyar emberekre is. Tehát azt látjuk, hogy ezzel biztosan nem megyünk előrébb. Aki jobban akar keresni, nagyon sok esetben kényszerből elhagyja a szülőföldjét és nem itt boldogul, ami demográfiai és minden egyéb szempontból katasztrofális Magyarország számára.

Ekkor hoztuk be anno a béruniós koncepciónkat, ahol ahelyett, hogy érdemi választ adtak volna kormánypárti képviselők, rögtön elkezdték azt mondani, hogy jó, jó, de ti azt akarjátok, hogy a magyar zöldséges a Nagycsarnokban keressen ugyanannyit, mint a holland kollégája. Akkor is elmondtuk, hogy nem erről volt szó, nem lehet parancsuralmi módon béreket kikötni, emelni, de azt is látjuk, hogy legalább három területen ennek a kormánynak lett volna és lenne lehetősége a magyar bérszínvonal rendezése irányába elmozdulni.

Nyilvánvaló módon az első ezek közül a multicégekkel kötött stratégiai megállapodásaik. Mi ezeket alaposan átolvastuk. Javítsanak ki: nem találtunk ezekben olyan kikötést, hogy legalább a termelékenység által megengedett módon, tisztességes módon emeljék a magyar munkabéreket, nem a nyugat-európai színvonalhoz, egy európai átlag felé. A legdurvább az, a Jobbik-Konzervatívok közössége alaposan megvizsgálja rendszeresen ezt a kérdést, és a régió országainak a fizetéseihez képest is vagy távolodás következett be, az osztrákról már nem is beszélve, vagy pedig egy egy helyben toporgás, és tényleg az a méltatlan helyzet állt elő, hogy a bolgár és a román minimálbérhez kell mérni a magyart, és sokszor vagy az utolsó vagy az utolsó előtti helyen kullogunk. Tehát a multikkal kötött stratégiai megállapodások kapcsán adódik a kérdés: nyitotte a kormány arra, hogy legalább a termelékenység által megengedett módon, de kössük ki a magyar bérek tisztességes közelítését a nyugati átlaghoz és az európai átlaghoz?

Aztán itt van az a szektor, a magyar mikro-, kis és közepes méretű vállalkozások szektora, ahol kétségkívül nem lehet azt mondani, hogy jövő évtől legyenek másfélszeresek a bérek, mert teljes joggal mondja a magyar vállalkozó azt, hogy igen, de ő miből fogja ezt kitermelni. Éppen ezért egy módon járna el helyesen a jelenlegi kormány: ha a források befagyasztása helyett az egyszer felszabaduló forrásokat a magyar kis és közepes méretű vállalkozások irányába, egy olyan alapba csoportosítaná, amelyekből béreket lehet fejleszteni és rendszerszinten lehet. A kérdés, hogy nyitotte erre a kormány.

De van egy harmadik terület, ahol aztán önök ugyan szoktak, de nem lehetne, nem illene senkire sem mutogatni: a harmadik nagy terület az állam, az állami szféra. Itt a kormány mindenféle gát nélkül elkezdhetné a bérek  és nem csak a minimálbér , az átlagbérek tisztességes közelítését legalább egyfajta európai átlaghoz. Lehet persze ilyen esetben nem annyira erős nemzeti kormányként külföldre és külső hatásokra mutogatni, de adódik a kérdés, hogy a három irány közül legalább az egyikbe hajlandóe, az egyik felé hajlandóe elindulni ez a kormányzat, vagy pedig továbbra is tudatos stratégiája az, hogy alacsonyan tartja a magyar emberek béreit. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Kérdezem tisztelettel, hogy ki kíván a kormány nevében válaszolni. (Jelzésre:) Fónagy János államtitkár úr, parancsoljon!

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön egy olyan kérdést említ, amelynek az alapvető kezelését a jelenlegi kormánypártok gyakorlatilag az 1998-as első kormányzásuk óta állandóan napirenden tartják.

Gondolom, azzal semmi újat nem mondok sem a tisztelt Háznak, sem önnek, hogy a hozzáállásunk alapvetően egy munkaalapú társadalom, tehát alapvetően a gondolkodásunk, ha úgy tetszik, az ideológiánk az, hogy mindenkinek munkát kell adni, munkajövedelemből kell megélni, és ez a munkajövedelem olyan legyen, hogy aki dolgozik, az abból tisztességesen megéljen. Ehhez természetesen előbb munkahelyeket kell teremteni.

A kormány 2010 óta is jelentős erőfeszítéseket tesz a munkavállalás ösztönzésére és a bérek emelésére. Kérem, hogy a bérek emelésének tárgyalása mellett a képviselő úr vegye figyelembe, hogy a bérek, hogy mondjam, a bot egyik vége, a másik végén ott vannak az adók, a kedvezmények, a rezsi, tehát mindaz, ami a napi megélhetéshez kell.

A kormánynak a bérminimumok megállapításán túlmenően közvetlenül a közszférában van lehetősége béremelésre, ezt ön is a hozzászólásában elismerte. A versenyszférában a munkaerőpiac helyzetén, állapotán kívül a szociális partnerek megállapodásai, a kollektív tárgyalások is befolyásolják az átlagos bérszinteket. 2010 óta folyamatosan csökkentek a munkát terhelő adók, átfogó béremelési programok indultak a közszférában, a vállalkozásokat adócsökkentésekkel segítette a kormány a bérek emelésében, a mostani helyzetben pedig a munkahelyek és a bérek megtartásában.

(13.50)

Csak emlékeztetni szeretném képviselő urat, hogy a 2012-t követő években jöttek először létre a többéves bérmegállapodások a közszférában, amelyek minden esetben több százezer magyar dolgozó bérét nemhogy megemelték, hanem esetenként előre három évre kiszámíthatóvá tették.

A bruttó átlagkeresetek emelkedése 2010-től 2022-ig elérte a 154,7 százalékot, mialatt a nettó átlagkeresetek a családi kedvezmények beszámítása nélkül is közel 160 százalékkal, azok figyelembevételével pedig 168 százalékkal növekedtek. ’13 óta folyamatos a reálkeresetek növekedése. 2022-t is beleértve, amennyiben a teljes évi, nem pedig önmagukban a havi adatokat vizsgáljuk, a reálkeresetek évek óta jelentősen növekednek, ami azt jelenti, hogy a növekedés nominális értéke meghaladta az inflációt, tehát több árut tudnak vásárolni a munkavállalók a jövedelmükből. A reálkeresetek emelkedése kedvezmények nélkül 71 százalék, kedvezmények beszámításával több mint 77 százalék volt az elmúlt 12 év alatt.

A havi adatokat tekintve az infláció hónapok óta meghaladja az átlagkeresetek emelkedését. Az infláció felgyorsulását több tényező okozta és okozza, akár a vírus és a következményei, a háborús helyzet, a rendkívül aszályos időszak megjelenése, amelyek az infláció felgyorsulását eredményezték, különösen az élelmiszerek vonatkozásában. A kormány szándéka és célja, hogy az infláció mértékét az év végére egy számjegyűre csökkentsük. Eközben a keresetek dinamikus emelkedése ’23-ban is folytatódik. Az elmúlt évek gyors ütemű emelkedése egyébként ösztönözte a külföldön dolgozók hazatérését, az elmúlt időszakban már magasabb volt a hazajövők száma, mint a kimenőké, ugyanakkor a kinn dolgozóknak is egy jelentős része azért észleli azt, hogy azt a munkát és teljesítményt, amit tőlük átmenetileg gyakorlatilag vendégmunkásként követelnek, azt nem lehet életpályaszerűen, nem lehet egy életen keresztül végezni.

Úgyhogy meggyőződésem, hogy Magyarországon minden nehézség mellett és ellenére a munkabérek folyamatosan növekedtek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-22      Ülésnap adatai