Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Pár nappal ezelőtt napvilágra kerültek a legfrissebb költségvetési számok; eszerint március hónapban 564 milliárd forint költségvetési hiány volt, január és március között pedig összesen 2090 milliárd forintra rúgott a hiány. Ez az éves előirányzat  amely egyébként többször is módosításra került  61 százaléka, tehát az éves keret több mint felét már elköltöttük az első negyedévben; egy főre vetítve 220 ezer forint többletadósság keletkezett minden magyar állampolgárnál.

Ennél is aggasztóbb adat azonban az, hogy a fogyasztásiadó-bevételek nagyon kis mértékben, mindössze 5 százalékkal növekedtek márciusban az előző év márciusához képest, és ha beszámítjuk azt, hogy az infláció 25,2 százalékos volt, akkor ebből könnyen kiszámítható az, hogy a fogyasztás durván, közel 20 százalékkal csökkent, vagyis megállapíthatjuk azt, hogy a magyar emberek rosszabbul élnek az idén, mint tavaly ilyenkor. Egyébként ez az adat előrevetíti azt is, hogy nem lesz meg éves szinten a bevételi előirányzat. Ugyanakkor viszont a költségvetési kiadások dinamikusan növekednek: nagymértékben emelkednek az államadósság utáni kamatfizetési kötelezettségek, és a magas infláció miatt szükségessé válik és vált a nyugdíjak kiigazítása is és más béremelések is, ami szintén növeli a kiadásokat. Nyilván a dologi kiadások is jelentősen emelkedtek a magas infláció miatt.

A hazai és külföldi szakértői elemzések arra figyelmeztetnek, hogy az elmúlt időszakban  és most idézem:  „sokkal több költségvetési kötelezettségvállalás keletkezett, mint amennyi pénz az Európai Uniótól hét évre összességében jár”  idézet befejezve. És azt is egyre több hazai és külföldi szakértő állítja, hogy a másfél százalékos gazdasági növekedés túlzottan optimista cél; valójában ennél jóval kisebb növekedéssel kell számolni.

Tehát most, 2023. május elején ott tartunk, hogy a költségvetési terv nem tartható, mert az alapját képező makroszámok nem fognak teljesülni, pedig a jelenleg érvényes költségvetés már az eredeti költségvetési törvénynek a második módosítása, hiszen a kormány decemberben már egyszer saját hatáskörben, mondhatjuk, önkényesen, parlamenti felhatalmazás nélkül módosította, majd márciusban a parlament fideszes többsége is elfogadta az újabb módosításokat; és most újabb módosításokra lesz szükség. A kormánynak döntenie kell, hogy vagy különadókat vet ki az egyes szektorokra, vagy lakossági megszorításokat vezet be, vagy újabb hiteleket vesz fel, esetleg a három finanszírozási elem valamilyen kombinációját alkalmazza. Bármit is dönt, azt saját hatáskörben fogja megtenni, az emberek megkérdezése nélkül, a rendkívüli helyzetre hivatkozással.

A 2023-as költségvetési törvény hányattatott sorsából jól látszik az, hogy az Orbán-kormány számára mennyire nem fontos a költségvetési törvény reális megalapozása és annak következetes végrehajtása, vagy akár a pótköltségvetés intézménye. Minden fontos költségvetési döntést a miniszterelnök hoz meg önkényesen, amiről majd mi, érintettek csak később a Magyar Közlönyből értesülhetünk.

És a költségvetési horrortörténet tovább folytatódik, hiszen a jövő héten beadásra kerül a 2024-es költségvetési törvény tervezete is. Az, hogy most, 2023. május elején ebben a bizonytalan világban még semmi bizonyosat nem tudhatunk arról, hogy mi fog történni a következő esztendőben, hogy milyen tendenciák fognak érvényre jutni, sőt még arról sem, hogy ennek az évnek a második felében mi fog történni, láthatólag nem zavarja a kormányt, hiszen úgysem a költségvetési törvény alapján fog működni.

Úgy tűnik, hogy a költségvetési törvényre a kormány úgy néz, mint egy fügefalevélre, amely eltakarni hivatott azt, hogy tulajdonképpen az ország költségvetése nem más, mint Orbán Viktor hitbizománya. De az a helyzet, hogy ez a fügefalevél egyre kisebb, és egyre jobban látszanak a valóságos tendenciák. Itt tehát, hogy egy képzavarral éljek, nemcsak a ló lába, hanem már az egész ló is kilóg. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.  Dr. Apáti István: Az egész ménes!)