Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Azt hiszem, senkit nem fogok meglepni azzal, ha államtitkár úr és Vinnai képviselőtársam után én egy kicsit más képet fogok festeni a hazai szakképzésről. Egy mondatban hadd utaljak vissza képviselőtársamra, ha már megszólíttatunk mi, ellenzéki képviselők. Ő utalt az alacsony munkanélküliségi rátára. Hát tudja, képviselő úr, a statisztikai adatokkal való trükközést, vagy azt, hogy a három hónapos munkakeresési járulékból kihullik valaki és utána egyszerűen eltűnik a rendszerből, bárki meg tudja csinálni, ehhez nagy tudomány nem kell. Majd azt mondjuk, hogy jé, nincs munkanélküliség, átvittük a munkanélküliséget a közfoglalkoztatottak körébe, s a többi. Ez, tudja, olyan, mint ahogy előbb az ön képviselőtársai odaültek ön köré, ez nagyon jól fog kinézni majd a videón, amikor visszanézik, csak aztán látjuk, hogy teljesen üresek a kormánypárti padsorok, tehát senki nincs itt.

(19.30)

Vagy hogy hozzak egy példát a szakképzésből, képzelje el, hogy Parragh László még annak idején  a pontos dátumra már nem emlékszem, talán 2019 vagy 2020 lehetett  azzal turnézott végig a médiában, a különböző médiumokban, hogy mennyivel nőtt az első évfolyamos szakképzésbe jelentkezők száma, és Györgyi Zoltán debreceni oktatáskutató mutatta ki, hogy semmivel nem nőtt, csak az előző évfolyamból már olyan sokan buktak meg, ami statisztikailag kimutatható volt. És akkor rá is tértünk arra, hogy mi a baj a szakképzési rendszerrel, és miért nem nyújt ez a törvénymódosítás ezekre a bajokra orvosságot.

Hát, azt mindannyian tudjuk, hogy a Fidesz 2010-es győzelme óta folyamatos modellváltáson esik át ez a szakképzési rendszer: 2011-ben jött a „Koncepció a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására” című koncepció; ezt követte 2015-ben a „Szakképzés a gazdaság szolgálatában”, ez egy újabb szakképzési koncepció; majd 2019-ben  ez már szóba került  a Szakképzés 4.0. Tehát kormányváltásonként, már úgy a kormánypárt maradt, de a kormány átalakult, kormányváltásonként változó irányvonalakat kezdett el követni a szakképzés. Egy közös volt benne, erre az államtitkár úr is utalt, azt mondta, hogy a gazdaság és az oktatás egymásra utaltak, és valóban, egy közös pont volt, hogy gazdasági és nem oktatási szempontok alapján íródtak meg ezek a koncepciók a parraghi elképzelés alapján, miszerint versenyképességünk alapja az olcsó munkaerő.

Ugyanakkor az azokban megfogalmazott nagyívű célkitűzéseket nem sikerült megvalósítani, ugyanis  ha már statisztikánál tartottunk  folyamatosan csökkent a tanulók létszáma, a tanulószerződéssel tanulók száma is inkább stagnált, mint emelkedett, és az időszak során, itt az elmúlt három szakképzési koncepció során megnőtt a középiskolai lemorzsolódás, mindez pedig azért, még egyszer szeretném mondani, mert a szakképzést a korábbiaknál is sokkal erőteljesebben a rövid távú gazdasági célok szolgálatába állították, és nem vették közben figyelembe a társadalomnak a magasabb iskolai végzettség elérésére vonatkozó mind tömegesebb igényeit. Ehelyett ezeket az igényeket a szakképzési programok átnevezésével igyekezett a kormányzat kielégíteni  itt nagyon kreatív átnevezések voltak  és ennek révén a szakképzést vonzóbbá tenni, miközben a szakmunkásképzést is egyre inkább a kontraszelekció jellemezte.

Csakhogy a ténylegesen megtett intézkedések, vagyis a korai pályaválasztási kényszer fennmaradása, a szakválasztás előbbre hozatala, a pályamódosítási lehetőségek szűkítése inkább elriasztotta a tanulókat ezektől a szakképzési programoktól. Az egybehangzó szakmai vélemények többek között a szakképesítési rendszer konszenzus nélküli szétverését bírálták, valamint az általános kompetenciák fejlesztésének a hiányát, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a korai pályaválasztás problémáit.

De hallgassunk meg akkor néhány szakképzési szereplőt is, egybecseng a véleményük az énáltalam elmondottakkal. Hadd idézzek a szakképzésben dolgozó pedagógusoktól!

Az én bérem közel 20 év tanárkodás után nettó 298-318 ezer forint. Mivel a munka törvénykönyve alá tartozunk, a bérezés jogszabályilag nem kötött, és elvileg lehet béralku a vezetőkkel, a gyakorlatban sokunknak a kultúrája hiányzik ehhez, hisz közalkalmazottként béralku nem lehetett, a kérést pedig az esetek többségében úgysem teljesítik.

Egy másik idézet: nincsenek szakmai tankönyvek, digitálisak sincsenek, mindent mi készítünk el, nyilván külön díjazás nélkül. Céges felnőttképzésben részt vevő kollégáimtól például azt várták el, hogy írjanak minden órára ingyen tananyagot, majd persze adják ki, mondjanak le a szerzői jogról. Jó gyakorlatokat persze felteszegetnek a kollégák a különböző felületekre, de hát ez elég esetleges.

A következő idézet: a probléma a tanterv, mert tanmenetszintű, szinte óratervszintű, hiába mondják a szabad órakeretet, az kamu, nem szabad az, mert elmegy a kötelezőre meg a dolgozatokra, meg a hiánypótlásra, és még teljesíthetetlen is ráadásul.

És egy utolsó idézet: hatalmasak lettek az osztálylétszámok, néhol 37 fő, a struktúraváltás miatt pedig szakmai tanár is lettem. Az iskola elkezdett kulturális szervezőket is képezni, országszerte el is indult a képzés, majd egy év után kitalálta az állam, hogy azt a szakmát csak a minisztérium szervezheti  itt, ugye, utaltam rá, hogy folyamatos koncepcióváltásban van a szakképzés már 12 éve , így e szakma kiesett, helyette a suli az informatikusszakmát találta, és így lettem én magyartanár létemre szakmai tanár is  mondja egy kolléga.

Egyébként pedig a szakszervezetnek, a Pedagógus Szakszervezetnek a törvénytervezethez küldött véleménye is azt emeli ki, hogy az állandó módosításoknak, az esetleges és sokszor nem egy irányba mutató jogalkotásnak számos kárvallottja van. Ugyanígy problémát jelent, hogy kevés a duális képzésbe bekapcsolódó vállalkozás  ezt több szakember megerősíti , hiányos az infrastruktúra, nem épülnek egymásra a közismereti és a szakmai tárgyak, és továbbra sincsen komoly elmozdulás a plurális szakképzés felé, így a szakképzés népszerűségét sajnos nem a tények, hanem az önök politikai vágyai támasztják alá leginkább.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatról is essék akkor szó! Elsősorban szeretném leszögezni vagy a szakszervezetek és a szakmai szervezetek, civil szervezetek véleményét idehozni, hogy, ugye, nem kerültek nyilvánosságra a kapcsolódó rendeletek változásai, ezért ezek a szakmai és civil szervezetek információhiányban voltak, amikor a véleményüket meg kellett fogalmazni a törvényjavaslat kapcsán. Ők úgy fogalmaznak, hogy a későbbi jogszabályi egyeztetésre vonatkozóan szeretnék javasolni, hogy ezeket is megismerhessék, illetve hogy legyen közvetlen egyeztetés, ugyanis ez az önök jogalkotási gyakorlata alapján – hát, ezt már megszokhattuk  most is elmaradt.

És akkor nézzük, hogy mik azok az elfogadhatatlan pontok ebben a törvényjavaslatban, amelyekre szeretnék kitérni, és amelyek miatt a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja úgy gondolja, hogy ez a módosítási javaslat nem támogatható.

A 12. § a szakmai programról szól. Ugye, itt eltűnik, ki van húzva a programterv mint olyan, márpedig a programterv  ezt mindannyian tudjuk  az oktatás minőségéhez, minőségének a romlásához (sic!) vezethet. Igaz, eddig sem volt kötelező ez a programterv, és így az intézkedés nem is szükséges a rugalmassághoz, viszont ajánlásként rendelkezésre álló programtervek segíthettek a szakmai programok kialakításában. Hogyha ezeknek a programterveknek a megújítása elmarad, akkor félő, hogy a régi tantervek alapján fognak majd az iskolában tanítani.

20. §, itt, ugye, a (3) bekezdés szó szerint arról szól, hogy: „A technikum kizárólag érettségi vizsgára történő felkészítést is szervezhet. Az ilyen felkészítés csak felnőttképzési jogviszonyban szervezhető meg a közismereti kerettanterv által meghatározott időtartamban.” Ugye, itt a szakmai civil szervezetek is felhívják rá a figyelmet, hogy a szakma és az érettségi nappali rendszerben való megszerezhetőségét bizonyos életkorig mindenki számára biztosítani kell, és ezért nem érthetünk egyet azzal, hogy megszűnt a szakmai vizsga után nappali rendszerben az érettségizés lehetősége. A törvénymódosítás a szakmai vizsga utáni érettségire felkészítést tovább nehezíti a kerettanterv szerinti képzési idő előírásával, amennyiben az azt jelenti, hogy a szakképző iskolában tanult közismeretekkel nem csökkenthető négyről két évre a felkészítési idő.

Ugorjunk akkor  elnézést, hányasra?  a 22. §-ra, ugye, ez tartalmazza, hogy a nem állami szakképző intézmény működési engedélye öt évre, és akkor adható ki, ha a fenntartó képes, s a többi. Ezt sem értjük. Az, hogy a nem állami intézmények engedélye nem határozatlan időre, hanem csak öt évre szól, ugye, lehetetlenné teszi a felelős tervezést mind az intézmény, mind a tanuló szempontjából, hiszen a szabálytalanság esetén az engedély akkor is visszavonható lenne, hogyha az határozatlan időre lenne kiadva.

Még egy észrevétel ehhez. Ugye, a módosítandó törvénynek ezen módosítása, a 4. pont során a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény által alapított, illetve fenntartott szakképző intézményről esik szó, viszont az 1. pontban tételesen fel vannak sorolva a szakképző intézmény alapítására feljogosított jogi személyek, ezek között a felsőoktatási intézmény, sem állami, sem pedig alapítványi fenntartású egyáltalán nem szerepel, ezt a hiányt pedig a tárgyalt törvénytervezet a továbbiakban sem pótolja. Ilyen módon tehát a felsőoktatási intézményt fenntartó közérdekű vagyonkezelő alapítvány jogosult lenne ugyan szakképző intézmény alapítására, de az alapítvány, ugye, nem azonos az általa fenntartott felsőoktatási intézménnyel, azt pedig továbbra sem jogosítja fel erre semmi, már szakképző intézmény alapítására.

(19.40)

A rendelkezés a továbbiakban különbséget tesz a nem állami alapítású szakképző intézmények között, ezek közül a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény által, valamint az egyházi jogi személy által alapított, illetve a szakképző intézmények működési, illetve fenntartott szakképző intézmény működési engedélye határozatlan időre, más, nem állami szakképző intézmények működési engedélye viszont csak öt évre adható ki. Ez az, amit mondtam az előbb. Ugyanakkor a módosító törvényjavaslat időben nem korlátozza a működési engedély érvényességét, és a tárgyalt törvénytervezet indokolása, mely a szakképzés színvonalának emelésére vonatkozik, nem egészen meggyőző abban a tekintetben, hogy erre miért van szükség. De legyünk jóhiszeműek!

Ha elfogadjuk, hogy a rendelkezés alkalmas a szakképzés színvonalának az emelésére, akkor sem érthető, hogy az említett két kategória esetében miért tesz a törvénytervezet kivételt, mi biztosítja tehát, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény által, illetve az egyházi jogi személy által alapított szakképző intézmény eleve magasabb színvonalon működik, mint a többi, nem állami szakképző intézmény, így a szakképzés színvonalának a garantálása e két esetben miért nem igényli a működési engedély ötévenkénti felülvizsgálatát. Tehát ez is kérdéses számunkra.

Nincs már sok időm, de ígérem önöknek, hogy folytatni fogom.

Ugorjunk a 85. §-ra, annak is a (4) bekezdésére. Eddig a szakképzési munkaszerződés társadalombiztosítási jogviszonyt eredményezett, az ezzel kapcsolatos bekezdés azonban most kimarad a jogszabályból. Nem világos tehát, hogy ez a jogosultság megszüntetését jelenti, vagy máshol meg fog jelenni ez a szabályozás, ezt kérdezném is államtitkár úrtól, ugyanis ha a jogosultság megszüntetését jelenti, akkor az elfogadhatatlan.

A 87. § (1) bekezdés b) pontja azt mondja, hogy annak a tanítási évnek a tanév szakképzésében alkalmazó rendjéről szóló miniszteri rendeletben meghatározott utolsó tanítási napján, amelyben a tanuló a szakirányú oktatást közvetlenül követő első szakmai vizsgáját megkezdi, megszűnik a szakképzési munkaszerződés. Ez pedig számunkra elfogadhatatlan, hogy a végzős tanuló munkaszerződése a tanév végén megszűnjön, hiszen a megszűnéstől a vizsgáig akár két hónap is eltelhet, és a megszűnés előtt még a szabadság arányos részét is ki kellene adni a munkáltatónak, ez idő alatt pedig a tanuló felügyelet nélkül és ellátatlanul marad. Félő, hogy elkallódik, hiszen az iskola sem foglalkozik vele, és ösztöndíjat sem kap már. Ez tehát azzal a veszéllyel jár, hogy a tanuló munkát vállal majd, és nem megy el a vizsgára.

Egyelőre ennyi, nem akarom kimaxolni mind a 15 percemet, de lassan megtenném, hanem a vitában akkor folytatni fogom. Köszönöm, hogy meghallgattak.