Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Koncz Zsófia államtitkár asszony. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mellár Tamás, a Párbeszéd képviselője: „Aktuális ügyekről” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Aki valamelyest is ismeri a magyar történelmet, az tudhatja, hogy voltak olyan korszakok, amikor az uralkodók rossz útra vitték az országot, és az ország lakossága nem volt képes ellenállni ennek, így rövidebb-hosszabb ideig jelentős szellemi és erkölcsi züllés ment végbe. Ha önök esetleg ezt kétségbe vonják, akkor szíves figyelmükbe ajánlom Bibó Istvánnak a kiváló, 1947-es tanulmányát: „Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem”; ott találhatnak megfelelő példákat erre.

De ha ma feltámadna Bibó István, ugyancsak elcsodálkozna azon, hogy mi is van ma Magyarországon, mert olyan mértékű ma Magyarországon a szellemi és erkölcsi züllés, ami az elmúlt másfél évtizedben végbement, hogy ez a Tanácsköztársasághoz vagy a nyilas rémuralomhoz vagy a Rákosi-korszakhoz mérhető, talán akkor volt ennél nagyobb.

Elkeserítő, hogy a mai Magyarországon félanalfabéta emberek kapnak Kossuth-díjat, hogy egyházi méltóságok állnak a rossz oldalra, hogy kiállnak a pedofilbotrányt mentegetők mellé. Igaza van annak, aki azt mondja, hogy szörnyek járnak közöttünk, még pedig a NER-rendszer által kinevelt szörnyek.

Van azonban ennél még rosszabb is! Miniszterelnök urunk néhány évvel ezelőtt nagy nyilvánosság előtt azt találta mondani, hogy a bibliai tízparancsolat mellett van még egy tizenegyedik parancsolat is (Zaj a Mi Hazánk és a Jobbik padsoraiban.  Az elnök csenget.), amely így szól: „Ne mondj rosszat fideszes társadról!”  szó szerint idéztem. Nem, miniszterelnök úr! Ilyen vagy ehhez hasonló parancsolat nincs a Bibliában, és nem is fér bele. Amiről ön beszél, amiről a miniszterelnök beszél, az a bűnszövetkezetnek, a maffiának az alaptörvénye, azaz a hallgatás, az omerta törvénye. És ahogy láttuk egyébként, az elmúlt néhány hétben ezzel élt is a kormányzat, hiszen a kormány mindent elkövetett annak érdekében, hogy erről a pedofilbotrányról érdemben ne beszéljen, minél kevesebbet beszéljen.

Majd aztán megtaláltak két bűnbakot, azokra fogtak rá mindent, és miniszterelnök urunk a női szoknyák mögé bújt a felelősség elől. Nem merte vállalni a felelősséget; tudniillik annak a felelősségét, hogy az ő kormányának ellenjegyzésével hatályosulhatott csak a köztársasági elnök asszony kegyelmi döntése.

Persze, a Fidesz-hívők most azt mondhatják, hogy persze, vannak hibák a rendszerben, néha szabálytalanságok is történnek, de alapvetően jó úton haladunk, jó irányba megyünk, és a cél szentesíti az eszközt. Ha tehát jók a célok, akkor megengedhető az is, hogy rossz vagy nem megfelelő eszközöket használjunk. Na most, ez is egy olyan dolog, amivel én nem tudok egyetérteni, és azt gondolom, amit sokan mások: a cél ugyanis nem szentesíti az eszközt. Nemtelen, rossz eszközökkel csak rossz célokat lehet képviselni, és akkor az ország rossz irányba megy.

De ha megnézzük, akkor azt is láthatjuk, hogy ezek a kitűzött célok is rosszak, hiszen Magyarország rossz irányba megy: demokrácia helyett a despotikus önkényuralom felé; a hatékony piaci működés, piacgazdaság helyett a haveri kapitalizmus, az államkapitalizmus felé; és a nyugati kapcsolatok, a nyugati orientáció helyett a keleti orientáció, a keleti despotikus hatalmak felé megyünk.

Ha megnézzük a 2023. évi gazdasági eredményeket, akkor rögtön szembetűnik az, hogy a GDP 0,8 százalékkal csökkent, hogy a kiskereskedelmi forgalom 7,9 százalékkal csökkent, a reálkeresetek 2,9 százalékkal csökkentek, az államháztartási hiány pedig majdnem a duplája lett annak, mint amit terveztek; ugye, 3,5 százalék helyett 6,8 százalék.

Már minden fontos makromutatóban sereghajtók vagyunk Európában, nemcsak Románia, hanem már Bulgária is lehagyott az egy főre jutó fogyasztás tekintetében; a születések száma egyre inkább csökken, a fiatalok egyre nagyobb része dönt úgy, hogy nem akar Magyarországon tovább élni, mert Magyarországon nincs élhető élet.

Mi marad akkor nekünk? Hát, tulajdonképpen csak egy fohász: „Szánd meg Isten a magyart”. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szabadíts meg minket a gonosztól! Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Mellár Tamás képviselő úr. Válaszadásra a kormány nevében megadom a szót Dömötör Csaba államtitkár úrnak.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Szerteágazó felszólalására röviden szeretnék reagálni, először is a gazdasági helyzetképpel kapcsolatban.

Abban talán nincsen vitánk, hogy sokféle nehézséggel kellett az elmúlt években szembenéznünk: járvány után háború, félrenézett szankciós politika, és minden, ami ennek következménye, ezért nemcsak Magyarországot, hanem számos európai országot komoly kihívások elé állította az elmúlt időszak.

Ehhez mérten szerintem komoly fegyvertény, hogy a foglalkoztatottság még mindig rekordmagasan van, ami talán sokaknak magától értetődő, de szerintem meg kell becsülnünk azt, hogy az ilyen gazdasági turbulencia idején is meg tudjuk őrizni a munkahelyeket.

Szerintem komoly fegyvertény az, hogy a korábbi magas inflációt most már sikerült jelentősen lejjebb szorítani, és ennek következményeként a reálbérek is újra növekedési pályán vannak.

(14.40)

És azt is komoly dolognak tartom  ön erről nem beszélt , hogy ilyen körülmények között is fenn tudjuk tartani a 13. havi nyugdíjat; tudtunk minimálbért emelni, szakmunkás-minimálbért emelni, amik így már három és félszeresét jelentik a 2010-es szintnek. Az is komoly fegyvertény szerintem, hogy a beruházások terén is rekordokat döntöttünk még ebben a rendkívüli helyzetben is. Csupa-csupa olyan dolog, amelyről ön nem beszélt.

Említette Bibó István munkásságát. Én Bibó Istvánnak a kommunista rendszerről írt tanulmányait is ajánlanám figyelmébe, már csak azért, mert mégiscsak az történt az ön esetében, hogy elvileg konzervatív emberként csatlakozott azokhoz a politikusokhoz, akik között az utódpárt politikusait is ott találjuk. Tehát adódna a kérdés, ha ennyire fontosnak tartja Bibó István munkásságát, akkor mit keres ott.

Azzal azért én nagyobb óvatossággal járnék el, hogy hogyan hasonlítom a Rákosi-korszakhoz bármely rendszerváltás utáni kormány tevékenységét. Azt kell hogy mondjam, hogy ezt ön sem gondolhatja komolyan. A Rákosi-korszakban százezreket sújtott a terror, fizikai fenyegetettségnek voltak kitéve azok, akik a Rákosi-rendszer alatt éltek, és az olyanok, az olyan családok, mint például az enyém, örülhettek  idézőjelben , hogy csak a vagyonukat vették el. Ilyen előzmények után a Rákosi-rendszerre hivatkozni, engedje meg, hogy azt mondjam, meglehetősen komolytalan, és akkor még enyhén fogalmaztam.

A kegyelmi ügyben a miniszterelnök részletes tájékoztatást adott. Elmondta, helyesnek tartjuk azt, hogy a döntésben részt vevők felelősséget vállaltak és lemondtak. Azt is egyértelművé tette a kormány, hogy alaptörvény-módosítással veszi elejét annak, hogy ilyen ügyekben a jövőben kegyelmet lehessen adni. És azt is egyértelművé tettük, hogy ha kell  márpedig kell , akkor szigorítani fogjuk a gyermekvédelmi szabályokat. Na, akkor dől majd el, hogy önök valóban a gyermekvédelmet tartják szemük előtt vagy politikai érdekek mentén próbálják ezt az ügyet kihasználni.

Ami pedig az erkölcsi züllést illeti, tisztelt képviselő úr: az elmúlt napokban, csak az elmúlt napokban két képviselőtársát ítélték börtönre hivatalos személy elleni erőszak ügyében, garázdaság ügyében és választási csalás ügyében. Ezek bűncselekmények. És ezek után önök beszélnek erkölcsi züllésről. Tehát addig, amíg ezek a képviselők nem vállaltak felelősséget, és nem mondtak le a saját mandátumukról, semmiféle kioktatást erkölcsi ügyekben, közéleti erkölcsi ügyekben önöktől és öntől nem fogadunk el. (Rétvári Bence: Így van!) Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   25-28   29-32   33-36      Ülésnap adatai