Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudom, hogy ellenzéki képviselőtől ritka egy javaslat kapcsán a dicséret, de annyit azért engedjenek meg nekem, hogy ez egy időszerű javaslat: annyira ég a ház, hogy valamit ezzel a helyzettel kezdeni kell. Szerintem ezt önök is tökéletesen látják.

Amiért történelminek nevezhető ez a javaslat, az egy olyan  szerintem téves  alapállás, amely az előző választások eldöntéséhez is hozzájárult, hiszen nagyon sok polgári gondolkodású jobboldali, vagy akár konzervatív honfitársunk gondolta úgy sokáig, hogy jó, hogy magas a korrupció foka, jó, hogy nincsen sajtószabadság Magyarországon, de ők legalább kormányozni tudnak. Ez a tévhit, az ebbe való kapaszkodás nagyon sok honfitársunkat vitte oda, hogy a Fidesz-KDNP-re adja a voksát. Úgy gondolom, hogy a kétharmad legalábbis ezen múlhatott, és ha láthatóvá válik, hogy ez a tévhit a valóságtól távol van, akkor úgy gondolom, hogy Magyarországon is változhat mind a politikai berendezkedés, mind pedig a közbeszéd színvonala.

Azt látjuk, hogy ami most előttünk fekszik, ez egy kapitális, katasztrofális hiányhelyzet. Most mintegy 1500 milliárd forintos hiányt tudott az év közepén felmutatni az MNB  nagyon helyesen elhangzott, hogy ez 2000 milliárdig nagyon könnyen elmehet , és ez egy brutális, az egész magyar gazdaságot fojtogató helyzethez vezethet. Ami számomra a miniszter úr felvezetőjében a legfurcsább volt, hogy ő ezt az egész katasztrófahelyzetet egyfajta adottságként kezelte, mintha ezt ilyen külső faktorok, tényezők idézték volna elő, és akkor most kezdjünk valamit ezzel a helyzettel. Egyébként én ezt a javaslatot csípőből még el sem akarom utasítani. Tehát nem akarom azt mondani, hogy eleve rossz ez a megoldás, mert persze, egy szétterített tartozás lehet jobb, mint egy azonnal fizetendő. Tehát isten őrizz, hogy arra vigyem el ezt a vitát, hogy más országokhoz hasonlóan azonnal álljon helyt a költségvetés és fizesse be. Ami irritálja és birizgálja az ember igazságérzetét, az az, hogy önök, kormánypárti képviselőtársaim, végigasszisztálták azt, amikor, mondjuk, a devizahiteles átváltáson egy horrorisztikus többletet realizált az MNB, és ebből a többletből igazából a tulajdonosokhoz nem jutott vissza szinte semmi. Nem hoztak létre egy kártérítési alapot a devizásoknak, nem fizettettek be oda pénzeket, ahonnan egyébként lehetett volna a kilakoltatás réme által fenyegetett családokat támogatni. Önök ezt nem tették meg.

Tehát, amikor többlete volt az MNB-nek, akkor elnézték a műkincsvásárlást, az ingatlanportfólió ész nélküli bővítését, illetve azt, hogy az alapfeladatokhoz képest az MNB ilyen furcsaságokat csinált. Nem emlékszem kormánypárti képviselőtársra, aki felállt volna, és azt mondta volna, hogy ez több a soknál, és abból a pluszból azért, ugyan már, ne csak néha és esetlegesen kerüljön be a költségvetésbe valami, de mondjuk, rendszerszinten is. Amikor pedig itt a veszteség, akkor nyilván a retorika is megfordul. De még egyszer mondom, adottságként kezelni ezt a katasztrofális helyzetet nem szabad, ezt előadni legalábbis óriási hiba. Magyarázatot kell adni arra, hogy ki a felelős mindezért.

Ha felelőst keresünk, akkor érdemes egy kicsit a forint árfolyama körül elidőzni, hiszen ez ma már szóba került. Visszaemlékezhetünk, hogy 2010-ben a kormányváltáskor nagyjából 260 forintot kellett adni egy euróért, aztán azt, hogy most ez 370-ig vagy 430-ig gyengült az utóbbi időben, megint az adott hét vagy hónap döntötte el, de rendszerszinten valamit ki kell jelenteni. Le kell folytatni azt a vitát, hogy tudatosan gyengíti a forint árfolyamát az egymást követő Fidesz-kormányok sora, vagy pedig annyira gyenge, hogy nem képes bizonyos begyűrűző vagy bent gerjesztett folyamatok ellen hatni. Egyik rosszabb forgatókönyv, mint a másik.

Én azt mondom, hogy még vitaképes a dolog. Tehát nem mondom azt, hogy minden évben direkt gyengítette volna az Orbán-kormány a forintot, de azt mondom, hogy hagyta ezeket a folyamatokat kicsúcsosodni. Igazából miért jó ez neki? A külföldről érkező és akkor még felhasználható források többet érnek gyengébb forint esetén. Az idejövő multicégeknek egyértelműen jó, hiszen az amúgy is alacsonyabb fizetésekért, azok finanszírozásához kevesebb eurót vagy más pénznemet kell idehozni. Azt kell mondjam, hogy a gyenge forint az exportáló multiknak is alapvető érdeke volt, főleg az iparszerű profitkitalicskázás folyamatában. Azt mondhatjuk, hogy igazából semmiféle nemzeti érdeket nem szolgálhat a gyenge forint, viszont nagyon-nagyon sok hátulütője volt.

Nagyon sokszor vádolták önök, egyébként jogosan, a korábbi balliberális kormányokat, mondjuk, az IMF-hitel akkori feltételrendszerének az elfogadásával. De vizsgáljuk meg ennek az IMF-hitelnek az akkori összegét! Vitaképes, de mondjuk azt, hogy 3500 milliárd forint. Aztán vizsgáljuk meg azt, hogy mennyit fizet a magyar lakosság a gyenge forint miatt egy nehezen számszerűsíthető, nehezen mérhető különadóként évente csak azért, mert többet kell fizetni az összes külföldről megvásárolt áruféleségért, a képviselőtársaim nyakkendőjéért, zakójáért, az okosóráért, a telefonért, mindenért, mert ezeket tipikusan és sajnos nem Magyarországon állítják elő. Erre szokták válaszolni a kormánypártiak, hogy jó, hát tessék magyar terméket vásárolni, és vannak tapasztalataim a területen, mert jó sok évtizede vadászom a magyar termékeket mindenhol.

De államtitkár úr, ha, mondjuk, magyar termesztésű mezőgazdasági terméket, terményt vásárolunk, akkor talán elismeri azt, hogy a földek megmunkálásához szükséges gépek, a vegyszerek, a növényvédő szerek, ezek tipikusan külföldiek. Tehát még a hazai terméknél is igaz, hogy a gyenge forint miatt egy extra felárat fizetünk ezekre, és ha egy kormány tudatosan gyengíti a forintot, vagy elengedi a forint árfolyamát, akkor ez az ezermilliárdos nagyságrendű, évente fizetendő kvázi különadó összeadódik, és egy kormányzati ciklus alatt nagyjából egy akkori IMF-hitelnyi különadóösszeg jön össze belőle, amit a magyar polgárok indokolatlanul fizetnek ahhoz képest, amit egyébként kellene hogy fizessenek.

Tehát a gyenge forintnak egy ilyen hatása is van, és a forrókrumpli-dobálás, ami lezajlott itt a kormány és az MNB között az utóbbi években, az valami egészen elképesztő. Mert a kormány azt mondta, hogy rajta ne kérjük számon a forint árfolyamát, hát a kormány semmi látnivalót nem lát, van ott egy MNB, pénzügyi felügyelet. A Magyar Nemzeti Bank, amikor kérdeztük, mindig azt mondta, hogy hát nekem nincsen árfolyamcélom, hát a kormánypárti többségű parlament írta rólam az MNB-törvényt, és abba nem írta bele, hogy nekem legyen árfolyamcélom. Tehát a kettő mutogatott egymásra, és végeredményben a gyenge forintért senki nem vállalta a felelősséget.

Mi elismerjük, hogy nem lehet, mondjuk, Alaptörvénybe írni a forint árfolyamát, ezzel nincsen semmi baj. De volt egy javaslatunk, aminek értelmében az Alaptörvényben rögzítettük volna a nemzeti valuta értékállóságának a védelmét, hogy ez legyen kötelező a mindenkori kormány számára, és a kormány nem volt nyitott erre a javaslatra. Pedig miről szól ez? Arról szól, hogy ha iparszerűen gyengül a forint, akkor a magyar polgárok megtakarításainak értéke, a fizetésének a vásárlóértéke, de még az ingatlanállománya is folyamatosan veszít az értékéből. Tehát akárki van kormányon, legyen kutyakötelessége védeni a forintot, amennyire csak lehet. Nem mondjuk azt, hogy nincsenek nemzetközi folyamatok, meg ilyen begyűrűzött dolgok. Dehogy nincsenek! De az, hogy egy védelmi mechanizmus legyen ezekkel szemben, és felelősséget vállaló állami és egyébként jegybanki vezető, ezt igenis elvárjuk, és ez el is várható.

Az infláció elleni küzdelem kapcsán KDNP-s képviselőtársam említette az online árfigyelő rendszert mint pozitív példát. Én egyetértek, hogy az online árfigyelő alkalmas az infláció némiképp történő visszaszorítására. Egy kérdésem van: amikor öt éve elmondtam itt, a parlamentben, hogy ez egy jó módszer lenne, más országokban működik, próbáljuk meghonosítani, akkor miért utasították ezt vissza, miért rázták le csípőből, miért nem hozták be saját pártlogó vagy saját szín alatt? Öt évet tudtak volna spórolni azoknak a magyar vásárlóknak, fogyasztóknak, akik ki vannak szolgáltatva, hiszen nagyon sokszor nem tudják máshol ezeket a termékeket megvásárolni.

Most is látom, hogy a fogyasztóvédelmi rendszerben, mondjuk, 72 millió forintos bírság születik. Nagyon jó. Van olyan nagyobb cég, amelyik ezt három perc alatt vissza tudja termelni. Tehát nem hiszek a kizárólag bírságoló szankciórendszerben  mondjuk, egy működési engedély felülvizsgálata általában hatékonyabb szokott lenni a világban , de abban hiszek, hogy ne ilyen törpeminoritást kitevő bírságösszegek szülessenek, mert ez senkit nem fog visszarettenteni semmitől.

(11.50)

És még egyszer mondom, ha ezt öt évvel hamarabb bevezetik, rengeteg időt megspóroltak volna a magyaroknak.

Nem biztos, hogy magamtól szóba hoztam volna, bár szóba szeretem hozni, de képviselőtársaim említették a devizahitelezés felelőseinek megtalálása kapcsán. Én az akkori jegybank felelősségét maximálisan vallom, csakhogy az a probléma, nagyon sokat kutattam ezen a területen, és nem igazán találom az érintett, akkor ellenzéki fideszes képviselőtársak hangos, markáns megszólalásait ebben a kérdéskörben. Viszont 2010 óta az önök kezébe került az a lehetőség, és odapattogott az a labda  nem is véletlenül , amelyik lehetővé tette volna, hogy rendezzék ezt a helyzetet. És azért fordulok elsősorban a KDNP-sekhez, mert túllépve azon, hogy elárulták a devizahiteleseket, a bankokkal írtak alá paktumot, nem pedig a károsultakkal, piaci árfolyamon forintosítottak, kivéve a szerencsés végtörlesztőket, akik kaptak egy kedvezményes árfolyamot, de a családi csődvédelem magyarországi bevezetése az önök, KDNP-s képviselők ötlete volt. És szerintem ez egy jó javaslat volt, csakhogy ott a családi csődvédelem most már nagyon hosszú évek óta, és azt látjuk, hogy nagyságrendileg 500 emberen tudott segíteni, miközben az előzetes piaci, jegybanki meg kormányvárakozások 25-40 ezer honfitársunkról szóltak. Ebből 500-nak sikerült segíteni.

Tehát én azt várom önöktől, hogy egy ilyen vitán álljanak elő azzal, hogyan lehet emberbaráttá tenni a családi csődvédelem feltételét. Hol az elsétálás joga? Hol van az a lehetőség, ha valaki betartja az amúgy nagyon szigorú feltételeket adósként, akkor öt év után, és mondjuk, már elvitték a házát, már árverés volt, ne követeljenek rajta még 50 millió forintot? Hol az elsétálás joga, képviselőtársaim? Önök nyújtották be a családi csődvédelmet, és ennek a nagyon fontos következtetései lemaradtak.

És akkor beszéljünk a devizahitelezésről egy kicsit. Igen, egy gazdaságpolitikai önfeladásnak és merényletnek tartom azt, hogy piaci árfolyamon forintosítottak a devizahitelesek esetében, és akkor nem volt olyan hangos a kormányoldal, az MNB-re mutogattak, és aztán a Kúriára mutogattak. A Kúriát azzal okolták, hogy nagyjából ők mondták meg, milyen árfolyamon lehet forintosítani. Na de, ha ez igaz lett volna, akkor mi van a végtörlesztéssel? Akkor ott hogyan sikerült kedvezményes árfolyamot kitalálni a végtörlesztő szerencséseknek? Akkor miért nem számított a Kúria állásfoglalása? Azért nem számított, mert önök igazából a bankokkal kötöttek paktumot, nem pedig a magyar polgárokkal, nem pedig a károsultakkal. És ennek az eredménye közismert: több mint 23 ezer elhelyezés nélküli kilakoltatásra került sor Magyarországon, nagyon sok gyermek érintettségével, tehát teljes családok kerültek sokszor az utcára. Ha visszaemlékszünk, a kormány kvótákat állapított meg, hogy az adott negyedévben hány ilyen eseményre kerülhetett sor. A jogsegélyezés során számos képviselőtársammal jártunk ezeken a helyszíneken, és megdöbbentő, brutális családi tragédiák jöttek szembe. Ezek után, miután a bankok érdekeit választották a polgárok érdekei helyett, felállni a parlamentben, és még az ellenzéket okolni azzal, hogy ő okozta volna vagy ő hagyta volna helyben a devizahiteles tragédiát, katasztrófát, merényletet, ez legalábbis nem találkozik a valósággal és nem állja meg a helyét.

Összességében tehát van a kormány körül nagyon sok jobboldali gondolkodású emberben egy hangulat, miszerint persze magas fokú a korrupció, persze nincsen szabad tömegtájékoztatás és szabad médiaviszonyok, de legalább a kormányzás hellyel-közzel rendben volt. Ez a javaslat, ami előttünk van, ezt az illúziót szertefoszlatja, egyértelművé teszi, hogy óriási a probléma. Én tehát arra kapacitálom önöket, a kormánypártiakat, hogy ne adottságként tegyék le ide az asztalra elénk, hogy hát, úgy alakult, hogy most 2000 milliárdos vesztesége lesz a jegybanknak, majd csinálunk valamit, hanem keressék meg ennek a felelőseit, és keressék a saját köreikben is azokat a hibákat, mulasztásokat vagy akár pénzügyi merényleteket, amelyek ezt a helyzetet elővetítették, előidézték.

És az, hogy a jegybank majd a papiros szerint elfogadható időn belül rendezze a helyzetét, ez valami egészen elképesztő. Tehát ha önök bármilyen javaslatot benyújtanak, abban tipikusan van egy hatálybalépési idő, ott konkrét leírt határidők vannak, mert a piacon is ezt lehet komolyan venni, meg egymás között is. Az elfogadható időhöz én nem tudok semmilyen képzettársítást kötni, nem is akarok a kormány és az MNB eddigi ütemezését figyelembe véve.

De arra kapacitálom önöket, hogy nevezzék meg a felelősöket. Még ez a csomag vitaképes is lehetne, de legyen felelőse és vitája annak is, hogy mi lesz a forint árfolyamával, mi előzheti meg a következő időszakban azt, hogy 400 forint fölötti forint/euró árfolyamok állandósuljanak. Az infláció tekintetében is lefolytattuk ezt a vitát, de mi akadályozza meg, hogy még egyszer Európa-rekorder legyen a magyar infláció, mert régóta az, és még mindig az. És lehet persze külső faktorokra mutogatni, de valahogyan ezeknek a többsége a többi országban mintha nem jelentkezne, mert mégis itt a legmagasabb az árfolyam. Beszéljünk arról is, hogyan lehet az élelmiszerár-robbanásnak elejét venni, mert ez is egy brutálisan fojtogató jelenség.

És összességében beszéljünk arról is, hogy mind az MNB, mind a kormány milyen hibákat lát be, miben hajlandó önkorlátozást tanúsítani, és hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet, mert erről eddig nem volt szó, egy óriási tartozástömeg, ilyen görög hangulatú vagy görög szintű magunk előtt tovább tologatásáról szól ez a javaslat, aztán majd pár év alatt, elfogadható időn belül lesz valahogy. Ez így még összességében kevés, sokkal nagyobb a baj annál, mint hogy elintézzük ennyivel. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)