Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden, mielőtt a vezérszónoki hozzászólásomra rátérnék, hadd reagáljak államtitkár úr szavaira! Ön itt 15 és 20 éves Demokratikus Koalícióról fantáziál, az isten tartsa meg jó szokását! Én arra számítok, hogy legalább háromszor-négyszer ennyi idősek leszünk, de most, október 22-én fogjuk ünnepelni a 12. születésnapunkat. (Rétvári Bence: Bravó!) Sok szeretettel várjuk államtitkár urat! Ha gondolja, csatlakozzon! (Rétvári Bence: Biztosan?)

Illetve még az államtitkári expozéhoz szeretnék annyit hozzáfűzni, hogy nagyon szépeket mondott államtitkár úr, tényleg azt hinné az ember, amikor önt hallgatja néha, hogy egy normális országban él, ahol normális az oktatás is, az oktatás színvonala és az oktatási rendszer. Beszélt a közoktatásról, az alapfokú oktatásról. Szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét, hogy ha halmozottan hátrányos helyzetű vagy hátrányos gyermekekről beszélünk, akkor pont önök szűkítették most az iskolatejprogramot heti 3 napra, amikor nagyon sok hátrányos helyzetű gyermeknek ez a reggeli étkezés, és nincs több, amíg haza nem ér, vagy amíg meg nem ebédeltetik őt szintén az iskolában, mert olyanok a családi körülményei.

Az óvodai férőhelyekről és az óvodai képzésről is beszélt. Az óvodai férőhelyeket nem bővítették, nincsenek. A bosszútörvény oda vezetett, hogy csak az én választókerületemben  és ez egy budapesti választókerület, tisztelt államtitkár úr  38 óvodapedagógus hiányzik, az elmúlt egy hónapban tizenegyen adták be a felmondásukat.

Beszélt a felsőoktatásról. Nem tudom, tudjae államtitkár úr, hogy az elmúlt 13 évben az önök áldásos tevékenysége következtében a halmozottan hátrányos helyzetű hallgatók aránya a felsőoktatásban egyetlenegy százalékra csökkent le. Egy százalékra, államtitkár úr. A keretszámokat csökkentették. A szociális juttatásokat visszanyirbálták. Az önfinanszírozott, nem államilag finanszírozott helyeket önök megnövelték, és ennek köszönhető, hogy a hátrányos helyzetűek egyre inkább kiszorulnak a felsőoktatásból.

Beszélt a szakképzésről is. Ott a duális képzés egész egyszerűen nem működik, nincs érdemi kapcsolat a cégek és az iskolák között, államtitkár úr. Tehát nagyon szépeket mond, csak a valóság mindezt nem tükrözi vissza.

Én nem rabolnám azzal senkinek az idejét, hogy az államtitkári expozét megismétlem, meg itt a fideszes képviselőtársunk is összefoglalta végül is a törvényjavaslat lényegét, annyit azért megjegyeznék, hogy szokatlan megoldás, hogy a javaslat hatályba lépéséről és az átmeneti rendelkezések megállapításáról külön törvény rendelkezik majd. Tehát jelenleg nem ismert, hogy mikortól kell majd alkalmazni a szabályokat. Így egyelőre ez az önök részéről csupán, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, egyfajta szimbolikus gesztusnak tekinthető.

Ugyanakkor az ügy előzményét mindannyian ismerjük, ez pedig az, hogy az Európai Parlament állásfoglalásában felszólította az uniós tagállamokat, így közte hazánkat, Magyarországot is, hogy sürgős intézkedésekkel számolják fel az iskolai szegregációt. Önök most ennek próbálnak eleget tenni, itt valószínűleg a 14. mérföldkőhöz kapcsolódva, ami az alapfokú és a középiskolák állami támogatásának a csökkentéséről szól. Nyilvánvalóan ez az önök Brüsszellel folytatott tárgyalásainak az eredménye.

A cél eléréséhez nagyon sok út vezet. Önök egy elég sajátos utat választottak, ugyanis mindenki számára nyilvánvaló az, hogy az elmúlt egy évtizedben annak ellenére sem javult a roma tanulók oktatása, illetve a roma tanulók aránya, hogy más tagállamok mellett Magyarország is jelentős összegű uniós támogatásokat kapott erre a célra, emiatt pedig 2023-ban ott tartunk, hogy a roma gyerekek iskolái gyakran különálló, leromlott épületekben működnek, a roma diákokat pedig elválasztják nem roma társaiktól. Erről szintén beszélt Bodó képviselő úr előttem.

Tehát mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt évtizedben erősödött a roma diákok iskolai szegregációja Magyarországon, és a roma szegregáció felszámolására szánt uniós forrásokat pedig önök, kormánypárti képviselőtársaim, nemes egyszerűséggel ellopták vagy eltüntették, és emiatt jelenleg a hátrányos helyzetű és a roma diákok ma Magyarországon egyre rosszabb körülmények között tanulhatnak csak, és egyre nyíltabban különítik el őket nem roma társaiktól. Miközben mi történik a másik oldalon? Az Orbán-kormány a milliárdos elitnek magániskolákat épít, és a mélyszegénységbe született gyerekeket pedig magára hagyja.

Na, de mi vezetett idáig? Szerintem ezt érdemes megnézni, ugyanis az elmúlt 13 évben akkorára nyílt az oktatásban a szegregációs olló, hogy nyugodtan mondhatjuk, Pierre Bourdieu szavait kölcsön véve, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek jelenleg a magyar iskolarendszerben termelik újra magukat.

Azért is érdemes ezt megnézni, mert pár éve éppen az önök minisztere, Balog Zoltán, azzal érvelt, hogy az iskolai felzárkóztatást szegregált környezetben is végre lehet hajtani. Ez tipikus esete a kirekesztő közlésnek, hiszen közhatalom-gyakorlóként, miniszterként kvázi azt állította Balog Zoltán, hogy az iskolai szegregáció egyáltalán nem baj. Ezzel szemben azt mutatják az adatok, hogy míg az iskolai szegregáció 2008-ig csökkent, az elmúlt 13 évben újra meredeken emelkedni kezdett, pedig mindenhol adott volt az integrációs oktatást megvalósító önkormányzati fenntartású iskola.

És mi történt? Ezekben az intézményekben gyakran elkezdett nőni a 3H-s, a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulók aránya, alapítványi, egyházi iskolákat hoztak létre, ahova szintén kizárólag a nem roma szülők kezdték beíratni a gyermekeiket. Ezek az iskolák a problémamentesség ígéretével kecsegtettek, sokszor ezek képviselői végig is járták a nem roma családokat, óvodában ajánlották magukat a szülőknek, azt mondván, hogy aki nem kívánja – idézőjelben  rossz környezetbe adni a gyermekeit, az válassza őket. S mindeközben a jelentkezési feltételeket pedig diszkréten olyan módon határozták meg, hogy a 3H-s gyerekek lehetőleg ne jelentkezzenek, gondolok itt például a tandíjra, a kötelező egyházi adóra, a kötelező templomba járásra, vagy a lelkészi ajánlásra. Ezek mind hozzájárultak az iskolai szegregáció növekedéséhez.

S az állami iskolák egy idő után elkezdték önmagukat szegregálni, méghozzá a legnagyobb tragédia az, hogy a szabad iskolaválasztás demokratikus ideája elvén történt mindez, és mindez oda vezetett, hogy Magyarországon az általános iskolások egyharmada igazoltan hátrányos helyzetű, az egyházi iskolákban ugyanakkor ez az arány csak 3,55 százalék. Ezen belül pedig a 3H-s gyerekek aránya 1,9 százalék az egyházi intézményekben, és ez csak az országos átlag. Északkeleten, illetve Kelet-Magyarország egyes településein ez az arány sokkal markánsabb.

Ma Magyarországon a hátrányos helyzetű gyerekek többsége tehát elkülönítetten tanul, ahogy azt már említettem, bizonyítottan rosszabb körülmények között, és alacsonyabb színvonalon, ami nem segíti őket abban, hogy tovább tanuljanak, és kitörjenek a mélyszegénységből, és ez az önök politikájának az eredménye. Persze azt szokták ilyenkor felhozni, hogy Magyarországon 2014-től jelentősen elkezdett csökkenni a szegény gyerekek aránya, csak hogy ez részben a módszertan megváltoztatása miatt történt.

Merthogy mit csináltak maguk? A hátrányos helyzetűek és a halmozottan hátrányos helyzetűek közé történő besorolás szempontjai szigorodtak, így nyilvánvalóan ezeknek egyre kevesebb gyerek tudott megfelelni, de nemcsak ez a definíció okozta a gyermekszegénység csökkenését, ugyanis a 2010-es 20 százalék körüli mediánszegények száma 2014-re 25 százalékra emelkedett; igaz, utána elkezdett csökkenni, de 2019-től újra emelkedik. Annak az átmeneti csökkenésnek az oka pedig nem más volt, mint a közmunkaprogram csúcsra járatása, holott  és itt következik be az igazi tragédia  mindannyian tisztában vagyunk szerintem azzal, akik itt ülünk most a teremben, hogy mennyire meghatározza a család szocioökonómiai helyzete a tanuló teljesítményét. Van, ahol ennek a hatásnak a társadalomban való kiterjedtségét és erejét, a hatáserejét csökkenteni tudják. Itt a két végpont, a kutatók azt szokták mondani, az egyik a magyar, a másik az észt. Észtországban ennek a hatásnak a markánssága a legalacsonyabb, míg Magyarországon a legnagyobb a családi háttér determináló hatása mind a mértékét, mind pedig a hatását illetően.

És ha már szóba kerültek az egyházi iskolák, akkor egy picit még hadd időzzek itt, és bármit is próbálnak tenni önök, az bizonyosan nem lesz elég ennek az óriási szegregációs tömbnek a felszámolásában.

(15.10)

A legnagyobb probléma az, hogy a költségvetési törvényből még mindig nem lehet egyértelműen megmondani és kiolvasni, hogy az oktatási rendszerre fordított pénzek hova, hogyan, milyen célra és milyen arányban mennek el, ugyanis publikus állami számítások erre nincsenek. Ezeknek a híján pedig nagyjából annyi maradt, hogy a kutatók vagy az újságírók adott esetben utánajárnak, és megpróbálják a legpontosabban kiszámolni ezt az összeget, vagyis az oktatásfinanszírozási rendszer nem átlátható; ennek megfelelően csak kutatási számításokra lehet támaszkodni. Ezek pedig azt jelzik, hogy az egyházi iskolákban tanuló gyerekekre négyszer annyit költ a kormány, mint az állami iskolába járó diákokra. Tehát értik, amit mondok? Négyszer annyit költenek egy egyházi intézményben tanuló gyerekre. És itt is az a probléma, hogy az egyházi iskoláknak juttatott pénz dologi kiadásokra van, vagyis elég szabadon felhasználható; az állami iskolák ezzel szemben pedig egészen más finanszírozási rendszerben kapnak pénzt: ott normatív finanszírozás helyett feladatfinanszírozás van.

Ez vezetett oda, a kutatók által végzett elemzések megmutatják, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt években nagymértékű szelekciót találtak azokon a vizsgált településeken, ahol van egyházi alapítvány és állami iskola is. Az egyházi iskolák tanulóinak CSH-index átlaga  ez a családi háttér index  az esetek döntő többségében a települési átlag felett van. A HHH-s tanulók az egyházi iskoláknak közel feléből teljességgel hiányoznak. A roma tanulók tekintetében a települések egyötödén az egyházi iskolák 2016-ra megvalósították a teljes etnikai szelekciót. És ezzel összefüggésben pedig a gettósodó és a gettóintézmények száma és aránya extrém mértékben megnőtt  ez csak az önök oktatáspolitikájának az eredménye, még egyszer szeretném hangsúlyozni.

Most külön vizsgálva azokat a településeket, ahol a kiinduló évben nem volt egyházi fenntartó, az látható, hogy a települési szelekciósiskola-struktúrában az egyházi iskolák belépése egyértelműen egy durván polarizált tanulói elosztást eredményezett a társadalmi hátrányok mentén. Még egyszer mondom: ezt nem én mondom, ezt oktatáskutatók mondják.

Tehát a vizsgálatokban szereplő felekezeti fenntartók mindegyikéről megállapítható, hogy a beiskolázás szempontjából mindig a relatíve magas státuszú családok gyermekeit részesítették előnyben. És mi, a Demokratikus Koalíció képviselői úgy gondoljuk, hogy ez botrány, mert az oktatás minősége  gondolom, ebben nincs vita közöttünk  meghatározza az ország jövőjét, viszont az önök oktatáspolitikája nem segíti, sőt hátráltatja és akadályozza a társadalmi mobilitást; nem teremt esélyegyenlőséget, hanem inkább konzerválja ezeket a társadalmi egyenlőtlenségeket. Álláspontunk szerint ezért önök teljes tévúton járnak többek között az oktatás területén is és még számtalan más területen.

A törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontunkat majd a törvényjavaslat végleges szövegének ismeretében fogjuk kialakítani. Pár kérdésem lenne azért államtitkár úrhoz, hátha tud rájuk válaszolni. Azt mondja: a törvény a hatálybalépéstől számítja ki az arányokat, tehát ha 2024-ben lép életbe a törvény, akkor, ha jól értem, a 2023-as számokat fogja figyelembe venni, tehát az idei arányokat fenntartja és konzerválja a szegregációt. Rákérdeznék arra is, hogy milyen időközönként tervezik ezt felülvizsgálni: évente, esetleg tágabb intervallumokban.

Amelyik településen csak egy iskola van, azokra nem vonatkozik ez a törvény, és ez az egy iskola lehet akár egyházi fenntartású iskola. Borsod megyében a középiskolás korú gyermekek 28 százaléka nem jut hozzá jelenleg világnézetileg semleges oktatáshoz, ami szerintem szintén egy botrány, pedig mindannyian tudjuk, hogy a mobilitás és a lehetőségek hiánya miatt is kialakulhat szegregáció. Tehát ezekkel az iskolákkal mit terveznek önök kezdeni, egyáltalán vane tervük erre?

És itt van a (2) bekezdés: én úgy értelmezem, de javítson ki, ha nem helyesen, hogy ha az iskola alapító okiratát vagy szakmai alapdokumentumát módosítani kellene ahhoz, hogy az előírásnak megfeleljen, akkor ezt nem kötelezett végrehajtani, például ha úgy nyilatkozik, hogy nem tudja a sajátos nevelési igényű gyerekeket átvenni, akkor ez az aránymódosítás rá nem vonatkozik. Még egyszer, arra kérem, ha nem így van, akkor cáfoljon meg, államtitkár úr.

És végezetül még egyszer csak annyit szeretnék mondani, hogy a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja a törvényjavaslat végleges szövegének ismeretében fogja kialakítani a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a függetlenek padsoraiból.)