Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm a miniszterhelyettes úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport, „Ketyeg a bomba” címmel. Öné a szó.

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizony ketyeg a bomba az oktatás területén is, és önök ott, a kormánypárti padsorokban nem sokat tettek azért, hogy hatástalanítsák és el tudjuk kerülni a katasztrófát. Ketyeg a nyugdíjbomba, hiszen maholnap háromszor annyian mennek nyugdíjba a pedagógusok közül, mint ahányan elkezdik ezt a csodálatos hivatást. Ketyeg a szociális bomba, hiszen ha megnézzük, hogy mondjuk, egy pályakezdő pedagógus fizetése Budapesten egy átlagos albérletet sem fedez rezsi nélkül, akkor azt kell látni, hogy megvan az oka a rettenetes mértékű pályaelhagyásnak is.

Bizony mi itt, a Jobbikban felelős konzervatív jobboldali pártként azt mondjuk, hogy igaza volt Széchenyinek, amikor azt mondta: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” Önök felismerik ezt az igazságot? Úgy látjuk, hogy nem. Szent-Györgyi Albert valamikor még úgy nyilatkozott, hogy olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája. Nézzük meg, hogy milyen a ma iskolája! Elöregedett, a tanárok 50 százaléka ötven év feletti, és a pályakezdőnek tekinthető, harminc évnél fiatalabb kollégák aránya immáron a 6 százalékot sem éri el, talán nem véletlenül. A „nem véletlen” alatt az önök elmúlt 12 évét is értem.

Aztán elszegényedett a magyar tanártársadalom, hiszen az OECD-államok között bizony sereghajtók vagyunk. Ha nemcsak abszolút számokat akarunk nézni, hanem valahogyan viszonyítani is akarjuk, mondjuk, a diplomás átlagbérekhez, akkor nem arról álmodoznak a kollégák, hogy érjék el a lett szintet, amely a diplomás átlagbérek 140 százalékát jelenti a tanárok esetében, de még talán a német vagy a lengyel 100 százalékos példa is egyfajta álom számukra; megelégednének azzal, ha végre azt a bizonyos vetítési alapot nem a 2014-es 101 500 forintos minimálbérhez kötnék, hanem a mindenkori minimálbérhez.

Milyen akkor a ma iskolája? Bizony félelemben tartott; félelemben tartott, mert jól látható, hogy mi történt a Kölcsey Gimnázium szájukat ki merni nyitó tanáraival is. Nem olyan régen, államtitkár úr, az ön akkori főnöke, Kásler miniszter úr egy köszöntőjében még azt írta a pedagógusoknak: egy jó pedagógus nemcsak tanár, hanem példakép, aki megmutatja a gyermekeinknek, hogyan kell kiállniuk önmagukért, küzdeni másokért. Amikor óriási türelemről tanúbizonyságot téve, de mégiscsak kiállnak magukért ezek a tanárok, és nemcsak magukért küzdenek, hanem az ország jövőjéért, ezért a nemzetstratégiai fontosságú területért, akkor mi a válasz? Államtitkár úr, milyen választ adott az ön új főnöke, a Belügyminisztériumot és így az oktatást is irányító Pintér Sándor? Hát, bizony a vasököl lesújtott, és egy egypárti túlhatalmat építő, tulajdonképpen Közép-Ázsiába illő féldiktatúrának megfelelő (Rétvári Bence: Hűha!) választ adtak. Kirúgták ezeket a tanárembereket. Nem tudom, mi lesz a következő. Majd a P.Mobilnak azt a számát küldik el, hogy „A pofádat befogod!”? Ez lesz a következő köszöntőben? (Vitályos Eszter: Na!  Rétvári Bence: A parlamentben vagyunk, képviselő úr! A parlamentben vagyunk!) Mert ha így haladunk, államtitkár úr, akkor az a helyzet, hogy ez lesz abban a köszöntőben.

Méltatlan volt az egész eljárás, amivel ezeket a tiltakozni merő tanárokat kirúgták. Nyugodtan mondhatják, hogy nem volt jogos, törvénytelen volt ez az úgymond sztrájk. Önök herélték ki a hazai sztrájktörvényt, egy igazi neoliberális vagy éppen egy féldiktatórikus, közép-ázsiai államhoz méltó módon. (Dömötör Csaba: Most akkor melyik?) Úgyhogy nem kell csodálkozni, ha így, ilyen módon léptek fel a tanárok. Ez volt a „rubelkormány” válasza azokra a feszítő kérdésekre, azokra a valóban a nemzet jövőjét befolyásoló problémákra, amelyekkel felálltak ezek a tanárok és meg mertek szólalni. Kirúgták azt a kémiatanárt is, pedig a kémiatanári képzést huszonegynéhányan kezdik el éves szinten Magyarországon. Ez az önök válasza a tanárhiányra is.

Nos, valljuk azt, hogy tanár nélkül nincs oktatás, oktatás nélkül pedig nincs jövő. Éppen ezért mondjuk itt, a Jobbikban, még egyszer, a jobboldali, felelős konzervatív gondolkodású Jobbikban, hogy új klebelsbergi modellre lenne szükség; új klebelsbergi modellre, és Klebelsberg egy trianoni katasztrófa után jobboldali nemzeti emberként nem Párizsra meg Versailles-ra mutogatott, mint ahogy teszik most önök Brüsszel kapcsán, hanem nemzeti forrásokat teremtve valóban sikerágazattá fejlesztette még a húszas-harmincas évek megrázkódtatásai közepette is a hazai oktatásügyet. Tegyenek önök is így! Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence miniszterhelyettes úr kíván válaszolni. Öné a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Gratulálok a megszerzett mandátumához (Ander Balázs: Köszönöm.), hogy újra itt ül a parlamentben.

Nem tudom, hozzászólása segített vagy nem segített az ügyön, de mégiscsak ki az, aki beszélt most, az elmúlt percekben, tisztelt képviselő úr. Önről azt mondta a pártja mostani elnöke, Gyöngyösi Márton, hogy kilép a Jobbikból, ezt mondta az önök teljhatamú kabinetfőnöke, kilép a Jobbikból, ha Ander Balázs lesz a Jobbik új elnöke. Sőt, még személyesen is sértegette önt, hogy már csak a fejét kéne lecserélni. Ilyeneket mondott önről. (Kunhalmi Ágnes: Hogy jön ez ide?) Majd ön beállt mögé, visszalépett az elnökségtől azért, hogy képviselői mandátumot szerezzen. Ön tehát pártelnöki pozícióba segítette azt, aki itt, az ön előtti padsorban ülve zsidó politikusok listázásáról beszélt.

Annak köszönheti ön a mandátumát, hogy pártelnökké tette azt, aki itt a parlamentben zsidó képviselőtársainkat listázta volna és utána beült… (Ander Balázs: Államtitkár úr, ne hazudjon, az elnökség és a párttagság döntött így!  Az elnök csenget.) Lehet választmányról, sok mindenről bekiabálni, tisztelt képviselő úr, ezek szerint érzékeny pont ez önnek (Ander Balázs: A hazugság igen!), de hozzásegítette Gyöngyösi Mártont ehhez a pozícióhoz, ő pedig valahogy rávette az egyik képviselőtársukat, hogy mondjon le és pont az ön javára, aki az ő javára visszalépett az elnökválasztáson, ön pedig cserébe beülhetett ide, az egyik kényelmes parlamenti képviselői székbe.

(8.40)

Ez tehát az a morális emelvény, amiről ön hozzánk itt a mai reggelen beszélt, ennek köszönheti ön a mandátumát, tisztelt képviselő úr, abban a pártban, ahol tetűcsúszdázás és sok minden más is azért előfordult az elmúlt időszakban. (Ander Balázs: Önöknél meg jachtozás volt.) És azt a Gyöngyösi Mártont juttatta mégiscsak a pártelnöki székbe, aki azt mondta még pár évvel ezelőtt az Európai Unióról: „Itt az utolsó esély, hogy az ország elhagyja a nemzeti szuverenitás felszámolását immáron nyíltan vállaló Uniót.”  aki ezt mondta még pár éve, most pedig pont az ellenkezőjét mondja, csak hogy az önök hitelességéről beszéljünk. (Ander Balázs: A tanárok béréről beszélj!) Tehát önök itt mondanak sok mindent, de azért pont az ellenkezőjét is tudják csinálni.

Most pedig arról beszél az önök pártelnöke, hogy ez a szankció kevés, még több szankcióra van szükség. Sőt, ilyeneket mond, szó szerint idézem: „Ez nagyon helyes így, tehát a szankciókat fokozni kell.” Aztán még azt is mondta, hogy „Ha szankciós politikát folytatunk Oroszországgal szemben, ami nagyon helyes, annak lehet egy olyan következménye,”  ezzel számol mint lehetőség  „hogy az energia vonatkozásában lesz a kínálati oldalon egy visszaesés.” Ez, ugye, a 6-7-szeres áremelkedés, hát, ezzel számolni kell, van ilyen.

Tudja, ha nem lenne 6-7-szeres áremelkedés, nem lenne ez a szolid visszaesés, amit így az ön pártelnöke mondott  akit mégiscsak ön juttatott ebbe a székbe , akkor lehet, hogy a költségvetésben nemcsak az előbb említett forrás lenne többletként, 86 milliárd forint, hanem ennek akár a többszöröse, mert amit nem rezsire fizetünk ki most, azt kifizetnénk a pedagógusok bérére. Sokkal nagyobb örömmel, sokkal jobb szívvel tennénk, hogy nem mindenféle külföldi nagyvállalatok energiaprofitját bővítjük, hanem a magyar pedagógusok bérét fizetjük.

És ezen az úton elindultunk az elmúlt években, mert szerencsére sikerült az orvosoknál, ápolóknál, szociális, kulturális dolgozóknál, rendvédelmi dolgozóknál, honvédeknél, mindenkinél béremelést elindítani, volt fegyverpénz, volt családi adó-visszatérítés, sok minden volt. Végre elindultunk ezen az úton, addig, amíg be nem jöttek a szankciók. És az ön pártelnöke az egyik leghangosabb támogatója a szankcióknak, azért, mert korábban ő volt az egyik leghangosabb Unió-ellenes, és nyilván most kompenzál, egyik végletből a másik végletbe. A Jobbik nem a ló egyik oldaláról a másik oldalra esett, hanem a ménes egyik oldaláról a másik oldalára, mert akkora változások vannak az önök politikájában.

Azért mondom ezt el, mert ön itt lehet, hogy ilyen szavakat mond, de aztán azokkal lepaktált egy pillanat alatt, akik egyébként elbocsátottak 15 ezer pedagógust, csökkentették a pedagógusbért, fizetőssé tették a pedagógusképzést, eladták még a Nemzeti Tankönyvkiadót is. (Kunhalmi Ágnes közbeszól.) Nem akarom részletezni, fog még Kunhalmi Ágnes is szót kérni. Tehát önök ezekkel a képviselőkkel lepaktáltak egy pillanat alatt (Ander Balázs: Közben valaki mintha módosította volna a választási törvényt például. Nem, államtitkár úr?  Kunhalmi Ágnes közbeszól.), meg azzal a Fekete-Győr Andrással, aki azt mondta, hogy túl sok az iskolánk, ami azt jelenti, hogy iskolákat kéne bezárni. (Közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiból.  Az elnök csenget.) Tehát egyik pillanatban a pedagógusok megbecsüléséről beszél, aztán pedig az ennek az ellenkezőjét vallókkal szövetkezik.

Azért mégiscsak, képviselő úr, ha az állami pedagógusképzésre felvettek számát nézem  ezek számok, remélem, ezekkel nem vitatkozik , 2010-ben a felvett állami ösztöndíjasok száma 5422 volt, legutóbb pedig 6729, és ha megnézi az aktív pedagógus besorolással rendelkezők számát az állami iskolákban, azért mégiscsak augusztus vége óta ez 4 ezerrel nőtt. Ez nem azt jelenti, hogy semmifajta feladatunk ne lenne itt. Nagyon sok feladatunk van, csak az, amit ön mond, az ugyanolyan szélsőség, mint a pártja, az egyik szélsőségből a másikba esik. Egy kicsit higgadtabban!

Nem fel kéne használni a pedagógusokat a politikai céljaikra, hanem segíteni kéne például a szavazataikkal (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.), például ezen a héten meg a múlt héten, hogy megszavazzák a többletforrásokat, amiből esetleg a pedagógusok bérére is juthatott volna. Ezt nem tette meg a baloldal. Köszönöm szépen. (Vitályos Eszter: Így van!  Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai