Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Fidesz képviselőcsoportjából Illés Boglárka képviselő asszony jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

ILLÉS BOGLÁRKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió annak alapításakor az alapító atyák által két célt tűzött ki maga elé: az európai, az Európában élő polgárok békéjét és biztonságát, pontosabban: annak a megteremtését és megőrzését.

Már a kezdeteknél, az 1950-es években voltak a nemzetállamok egyenrangú, kölcsönös tiszteleten alapuló szövetsége helyett az egyesült európai államok irányába mutató elképzelések, melyeket nyugati globalista hatalmi körök ihlettek, és melyek egy egységes, kívülről könnyen irányítható masszában kívánták feloldani a csatlakozókat. Ezek a törekvések azonban már a kezdetekkor is kudarcot vallottak. Mi, magyarok azért döntöttünk egy népszavazáson az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett, mert úgy gondoltuk, a céljaink közösek, mi is egy békés, gyarapodó Európában vagyunk érdekeltek.

2003. április 12-én a választópolgárok egyértelmű többsége a csatlakozás mellett döntött. Ezt követően 2004-ben Ciprussal, Máltával, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Szlovákiával és Szlovéniával együtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz. A folyamat azonban nem 2003-ban kezdődött. A társulási megállapodás aláírására ’91-ben, a csatlakozás feltételeinek Tanács általi meghatározására ’93-ban, a csatlakozási kérelem benyújtására ’94-ben került sor, míg a csatlakozási tárgyalások ’98-ban kezdődtek meg  mindezek békeidőben.

Még részletesebben kibontanám, de erre a napirend előtti felszólalás keretein belül kevésbé van lehetőségem. Arról azonban még szólni kívánok, hogy a tagjelölti státusz elnyerését követően a Nyugat-Balkán országai már évtizede  vannak, amelyek évtizedek óta  várnak a csatlakozásra. Gondolhatunk itt Albániára, amely 2014 óta, Szerbiára, amely 2012 óta, Montenegróra, amely 2011 óta vagy Észak-Macedóniára, amely már 2005 óta vár a csatlakozásra. Ezt csak az összehasonlítás érdekében és kedvéért kívántam érzékeltetni.

Hiszen mi történik most körülöttünk? Egy éve nyújtotta be Ukrajna a csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Már idén júniusban tagjelölti státuszt kapott. Ez év novemberében, tehát egy hónapja jelentette be Ursula von der Leyen, hogy az Európai Bizottság azt javasolja, kezdje meg az Európai Unió Tanácsa a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. December 11-én pedig az Európai Tanács ülésének már a napirendjére is kívánják ezt venni. Mondjuk ki: ezzel a javaslattal az Európai Unió bővítéspolitikájának objektív és érdemeken alapuló voltát ásnák alá.

Azon túl tehát, hogy ezeknek a csatlakozási tárgyalásoknak a megkezdése se nem előkészített, se nem időszerű, de ami számunkra igazán mérvadó, nem esik egybe Magyarország nemzeti érdekeivel. Az Európai Unió tehát miért akarja lóugrással, az Európai Unió bővítéspolitikáját és logikáját teljesen negligálva a csatlakozási tárgyalások megkezdését a tagállamoktól kikényszeríteni? Miért nem köt először Ukrajnával egy stratégiai partnerségi megállapodást? És Ukrajna támogatását miért nem akarja az Unió költségvetésén kívül, transzparens módon megoldani és biztosítani? Mi támogatjuk Ukrajna európai uniós integrációját, de úgy gondoljuk, hogy ezek azok a további lépések, amelyekkel ezek megteremthetők, és ezért javasoljuk ezen keresztüli megvalósítását.

A brüsszeli bürokrácia vezetői miért akarják a konszenzus, az egyetértés kultúrája helyett az EU egységének bástyáját aláásni? Mi továbbra is megőrizzük az alapító atyák által megálmodott Európai Unió alapját, a békét, a biztonságot és a jólét célját, a nemzeti érdekek konszenzusát. Nem fogjuk tehát a Bizottság által kiosztott szemellenzőt felvenni azért, hogy ne lássuk, egy háborúban álló országban az alkotmányos jogi keretek, a média szabadsága, a kisebbségek jogainak érvényesülése nem megállapítható. Nem fogjuk a Bizottság által ránk erőltetett szemellenzővel a stratégiai fókuszt elveszíteni különösen azokban a kérdésekben, amelyekben a helyes választ ők sem tudják megmondani, és ezek előfeltételeit jelentik a helyes döntés meghozatalának. Hiszen mekkora egy háborúban álló ország területe és lakossága? Arról nem is beszélve, hogy az ukrán mezőgazdaság szabad piacra történő beemelése mit okozna a magyar gazdák százezreinek. Nem tudjuk, de az előszelét már tapasztaltuk, és ezért megállapítottuk. Azt sem tudjuk, hogy az Európai Unió, melynek hitelt kellett felvenni a pandémia után a gazdaság talpra állításához és működőképessége, versenyképessége megőrzéséhez, honnan kíván előteremteni vagy sokkal inkább további eurómilliárdokat egy háború finanszírozásához biztosítani.

Éppen ezért mi a magyar emberek véleményét megkérdezzük erről a fajsúlyos kérdésről, és nemcsak közvélemény-kutatások eredményeire támaszkodunk, hanem nemzeti konzultáción keresztül válaszra is bátorítjuk őket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Képviselő asszony imént elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Dömötör Csaba miniszterhelyettes, államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, miniszterhelyettes úr, öné a szó.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Ukrajna ügyével kapcsolatban érdemes először is valamit tisztázni. Nem az a kérdés, hogy kelle segíteni egy egyébként bajban lévő országot, hanem az, hogy lehete úgy dönteni egyetlen nap alatt csatlakozási tárgyalásokról, hogy az Európai Bizottság a legalapvetőbb kérdésekre nem adott választ. Semmiféle érdemi tájékoztatást nem adtak arról, hogy milyen hatással lenne az ukrán tagság az európai, így a magyar emberek életére.

Először is, ami a segítség ügyét illeti: szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat arról, hogy a kormány már eddig is óriási összeggel támogatta a háborúban lévő Ukrajnát. A költségvetési támogatások összege meghaladta a 80 milliárd forintot. Több mint egymillió menekült érkezett Magyarország területére, és több mint ötezer, Ukrajnából menekült diák tanul magyarországi iskolákban. Segítő kezet nyújtottunk. Európa is segítő kezet nyújtott: a pénzügyi támogatások nagyságrendje már meghaladja a 40 milliárd eurót. És most arról beszél az Európai Unió külügyi főképviselője, hogy ezeket az összegeket tovább kell emelni. A segítség kérdése egy dolog.

Egy másik dolog az uniós csatlakozási tárgyalások ügye. Joggal várjuk el, hogy tájékoztatást adjanak arról, hogy milyen költségvetési vonatkozásai vannak a csatlakozásnak. Neves pénzügyi lapok szerint készült erről egy belsős brüsszeli tanulmány. Ennek alapján 70 000 milliárd forintnak megfelelő összeget kellene előteremteni Ukrajna támogatására. Ha ezek a források pótlólagosak, akkor azt a tagországoknak kell összedobni. Ha nem pótlólagos forrásokról van szó, akkor az azt jelenti, hogy valahonnan el kell venni.

A belsős tanulmány súlyos megállapítása, hogy az ukrán tagsággal minden mostani tagországnak többet kellene befizetni, és kevesebbet kapna vissza. Ez épp elég súlyos megállapítás ahhoz, hogy tájékoztatást kérjünk, mielőtt bármilyen döntést egyetlenegy nap alatt meghoznak.

Bárhogy is legyen, az már látszik, hogy a választókat, az európai állampolgárokat semmiféleképpen nem akarják megkérdezni erről a kérdésről. A magyar kormány ezzel szemben megteszi, a konzultáció nyolcadik kérdése erről a témáról szól. 70 000 milliárdos kérdés ez, ezért is biztatunk mindenkit arra, hogy mondja el a véleményét.

Tisztelt Ház! Még egy dologra szeretnék kitérni az ukrán tagsággal kapcsolatban, illetve a szuverenitási vitákkal kapcsolatban. Mivel nagy a tét, ezért nem is olyan nagy meglepetésre minden baloldali politikai egység megmozdult, minden olyan politikai csoportosulás, amely külföldről kap pénzt vagy remél támogatást. Mit mondanak? Hát azt, hogy semmiféleképpen ne legyen párbeszéd vagy vita az ukrán tagságról, konzultáció főleg ne legyen, és más kérdésről se legyen ilyen.

Vegyük először például az árnyékkormányt! Az árnyékkormány arra szólított fel, hogy ne töltsék ki a magyarok a kérdőívet. A Momentum szerint terelésről van szó és hárításról. A Jobbik azt mondja, hogy színjáték az egész. (Közbeszólás az ellenzéki sorokból: Az hát!) A Párbeszéd szerint szét kell tépni a kérdőívet. Az ügyeletes kijelölt forradalmár, Pankotai Lili is megszólalt. Ő azt kérdezi, hogy miért a kispiricsi falu végén élő árufeltöltőket kérdezik meg  idéztem tőle. Azért, kedves Lili, mert mindenki véleménye számít, főleg, ha olyan kérdésekről van szó, amelyek mindenki életét, minden magyar ember életét érintik.

(14.30)

Ki ne hagyjam a plakátrongálási felhívásokat! Ezt most Hadházy Ákos képviselő úrra bízták. Eközben a külföldről pénzelt, civilnek mondott aktivisták elkezdték összegyűjteni az íveket.

Feltehetjük a kérdést: tényleg nincs egyetlen erő a baloldalon, aki ne akadályozni akarná a vitát és a párbeszédet az ukrán tagsággal kapcsolatban? A válasz pont így hangzik: tényleg nincsen egyetlen erő a baloldalon, amely ne akadályozni próbálná az őszinte párbeszédet ebben a fontos kérdésben. Mint ahogy nincs egyetlen közülük, amely ne kapna vagy remélne külföldi támogatást, és ez a két kérdés így függ össze. Az a helyzet, hogy aki egyetlen ügyben nem támogatja a magyarok akaratát és nem akarja meghallani a magyarok szavát, az más ügyekben sem fogja.

Jövő júniusban erről az önfeladó politikáról is döntünk, erről is elmondhatjuk a véleményünket, és el is fogjuk. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Felszólalások:   35,37-40   41-44   45-52      Ülésnap adatai