Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Vannak olyan kérdések, amelyekkel hosszabb ideje foglalkozik az ország, és amelyeket nem érdemes a végtelenségig átpolitizálni, akkor sem, ha voltak erre törekvések az elmúlt időszakban. Ilyen kérdés az ásott és fúrt kutak kérdése vagy általában a vízgazdálkodás kérdése.

Természetesen tudok arról beszélni, és van arra szókincsem, hogy elmondjam, hogy a folyamatos szabályozási változásoknak, annak, hogy nem sikerült az elmúlt években megnyugtató megoldást találni erre a kérdésre, vannak kormányzati okai is. Ebben benne van az a kultúra vagy az a kormányzati struktúra, ahol nincs igazán gazdája a vízgazdálkodásnak, ahol a bizonyos vonatkozásokban az agrártárcához, más vonatkozásokban más tárcákhoz, összesen három tárcához tartozik ez a terület, és nincs igazán erős kormányzati képviselete a vízügynek.

Az is igaz, abban, hogy gyakran életszerűtlen szabályozások születtek, mint ebben az esetben is, szerepet játszik az, hogy elmaradtak a megfelelő egyeztetések az érintettekkel, elmaradtak azok az egyeztetések, tárgyalások, ahol talán ezek a fajta szabályozási hibák, ezek a gyakorlati nehézségek a felszínre kerülhettek volna korábban. Mint ahogy azt is érdemes hozzátenni, hogy ezeknek a hibáknak egy részét jelezték korábban is már képviselőtársaink, jelezték érdekképviseleti szervezetek.

De az az igazság, hogy alapvetően egy valóban nagyon nehezen megoldható, jogszabállyal nehezen rendezhető kérdésről van szó. És nem azért kell rendezni elsősorban ezt a kérdést, mert az EU-s vízirányelv ezt előírja; az az irányelv is azt tükrözi, hogy az ivóvíz kérdése, általában a víz kérdése, az öntözés kérdése a XXI. században az egyik, ha nem az egyetlen és legfontosabb kérdés lesz.

A klímaváltozás és ennek következményei, az életünkre, a mezőgazdaságra, a hétköznapi életünkre gyakorolt hatása és mindennek természetesen a vízgazdálkodásra és a mikroklímára gyakorolt hatása miatt ezek a kérdések alapvető  önök szívesen használják ezt a szót, hadd használjam most én is  nemzetstratégiai kérdéssé váltak. És itt bizony komoly érdekek ütköznek egymással, ez teljesen világos, hiszen természetesen mindannyian szeretnénk védeni a vízbázist, és szeretnénk elérni azt, hogy ez tiszta maradjon, ez rendelkezésre álljon, sőt, ha lehet, hogy felkészüljünk és alkalmazkodjunk az egyre nehezebb klimatikus viszonyokra, ami a Kárpát-medencére ráadásul különösen jellemző.

Más oldalról azonban természetesen az is teljesen érthető, hogy a korábban ásott és fúrt kutat építő emberek, akik ebből a saját kiskertjüket öntözik, vagy a saját gazdaságukban öntöznek, nehezen viselik, nem szívesen élnének együtt azzal, hogy pont ebben a helyzetben, pont az egyre melegebb klíma mellett ne vehessék igénybe ezeket a kutakat, vagy éppenséggel olyan díjakat kelljen fizetniük, amelyek számukra megfizethetetlenek.

Éppen ezért teljesen nyilvánvaló, hogy változásra szükség van. A ma hatályos szabályozás egyszerűen életszerűtlen és végrehajthatatlan. Olyan adminisztrációs terheket és költségeket jelent, amelyeket jól látható módon nem tudnak vállalni ezek a ma kúttal rendelkező emberek és vállalkozások, ugyanakkor pedig, hozzáteszem, hogy ennek következtében, a törvény alapján az a lehetőség maradt volna, hogy jövő évtől kezdve tömegesen bírságoljanak meg embereket. Hozzáteszem, a bírságok kivetéséhez és behajtásához is rendkívül nagy kapacitásokra lenne szükség.

Tehát azt helyeseljük és támogatjuk, hogy a kormány felhagy ezzel az elképzeléssel. Éppen ezért támogatni fogjuk a törvényjavaslatot, mert úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat jelenlegi formájában is javítja a helyzetet. Nem mondjuk azt, hogy veszélytelen környezeti szempontból, ezt túlzás lenne mondani, de mindenesetre egy lehetetlen helyzetet, egy lehetetlen élethelyzetet hárít el.

Ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy ezzel nem oldottuk meg a problémát. Ezért módosító javaslatot kívánunk beterjeszteni ehhez a törvényhez, amely nem az állampolgárok számára jelent terheket, hanem a kormányzat számára írja elő azt, hogy készítsen egy olyan nemzeti vízgazdálkodási tervet, amely teljes mértékben ezt a kérdést feltárja, amely lehetővé teszi, hogy megismerhetőek legyenek a rövid, hosszú és középtávú környezeti és gazdasági hatások, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ne csak rövid távon találjunk megoldást, hanem hosszabb távon is rendelkezésre álljon öntözővíz, rendelkezésre álljon ivóvíz, és képesek legyünk fenntartani a zöld természetet a Kárpát-medencében, hazánkban, hogy ne kezdődjön el egy veszélyes elsivatagosodási folyamat Magyarországon.

Éppen ezért ennek a tervnek ki kell terjednie a vízkészlet védelmére; ki kell terjednie arra, hogy milyen módon lehet jobban megőrizni és hasznosítani az esővizet, hogyan, milyen technikákkal lehet elérni azt, hogy a Kárpát-medence és Magyarország mai területe ne átfolyója legyen a vízhozam nagy részének, milyen módon lehet elérni azt, hogy biztosítható legyen racionális feltételekkel az ivóvíz felhasználása, a háztartási vízfogyasztás, a kiskertek öntözése vagy éppenséggel a mezőgazdaság öntözési igényének kielégítése.

Szeretnénk, ha tehát ennek a tervnek a része lenne az egyre gyakoribb aszályos helyzetekre való felkészülést biztosító intézkedések, a klímaalkalmazkodáshoz szükséges intézkedések, és általánosságban egy olyan terv jönne létre, amely valóban nemzeti közös ügyként, az érintettek bevonásával, nem a hátuk mögött, nem nélkülük, hanem őket megkérdezve alakít ki egy olyan átfogó nemzeti vízgazdálkodási stratégiát, amely jó esetben hosszú évtizedekig biztosítja az egyre nehezebb körülmények között is azt, hogy legyen megfelelő ivóvizünk, legyen megfelelő öntözővizünk, hozzáteszem, legyen megfelelő ipari víz is, persze nem egy elszállt akkumulátoráramhoz, hanem egy fenntartható, reális és tudásalapú magyar ipar és gazdaság működtetéséhez.

Ugyanakkor még egy dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Úgy érzékeljük, úgy látjuk, hogy a kormány az egyik legnagyobb hibát ebben az ügyben azzal követte el, hogy nem nyújtott megfelelő, részletes és megnyugtató tájékoztatást az érintett állampolgároknak. Nagyon sok félelem és ellenérzés abból származik, hogy nincs bizalom a kormányban  ezt, mondjuk, értjük , de nem is tett a kormány semmit azért, hogy megnyugtassa ezeket az állampolgárokat.

Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy erre most is szükség lesz, mert például a vízvédelmi országtérképet megint csak nem átlátható módon fogják kihirdetni. Ha jól értem, Font képviselő úrnak már vannak sejtései róla, amit nem csodálok, hiszen ő a témával régóta foglalkozik, és szakértője, de biztos vagyok benne, hogy az állampolgárok egy jó része nem fogja érteni azt, hogy mit jelent, ha ő ilyenfajta, vízképvédelmi szempontból kimondottan érzékeny területen él, hogy számára ez milyen többletterheket jelent.

Ezért szeretném fölhívni a kormány figyelmét arra, hogy itt egy jelentős és érdemi tájékoztatási kötelezettség van, valóban minden polgárhoz eljutó módon kell erről információt adni. Van ebben önöknek gyakorlata sokkal kevésbé nemes célok érdekében is. Ezt az információs hálózatot most használják arra, hogy valamilyen hasznos információt is terjesszenek. Ismertessék meg a polgárokkal, hogy hogyan érinti őket ez a rendelkezés; mondják el nekik azt, akiknek van vele tennivalója, hogy mi a tennivalójuk, nyugtassák meg azokat, akiknek nincs tennivalójuk, és ha a levél másik oldalára ráfér, akkor esetleg néhány javaslatot abban az ügyben is adjanak, hogy milyen módon lehet észszerűen és környezettakarékos módon fölhasználni különböző területeken az ivóvizet és a kutakból származó vizet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Rétvári Bence tapsol.)