Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Déjà vu érzésem van, és nagyon szomorú vagyok. Nem olyan régen zajlott le a Madách-emlékévről szóló vita. Érthetetlen, hogy miért kellett arról vitázni.

Álnaivnak, naivnak sem akarok tűnni, de azért volt az emberben egy olyan érzés, hogy vannak olyan pontok, amelyekből nem lesz egyfajta cirkuszi purparlé, aztán mégis lett. Itt az a helyzet, hogy nem véletlen ez a déjà vu érzés, mert ez lett a Corvin-láncról szóló előterjesztés sorsa is, amit innét, a Jobbik-Konzervatívok soraiból mélységesen bánok. Ezt a javaslatot mi támogatni fogjuk.

Képviselőtársaim! Lehet itt átkos korokról beszélni és történelmietlenül viszonyulni bizonyos dolgokhoz, de azért hadd idézzek valamit: „Kedves Gróf Klebelsberg! Gróf Széchenyi István már kilencven évvel ezelőtt felvetette az eszmét, hogy a nemzet elköltözött nagy fiait részesítse országos tisztességben. E gondolat megvalósítására most nyílt méltó alkalom, mikor a szegedi fogadalmi templom terét boltívekkel öveztük (…) a boltíves folyosókat Nemzeti Emlékcsarnoknak nyilvánítom, ahol száz nagy magyar embernek állítunk emléket (…), de meg akarunk emlékezni azokról is, kik a mai páratlanul nehéz időkben a magyar művelődés szintjének fenntartásáért és emeléséért folyó szellemi munkából kimagasló tehetséggel és rendkívüli odaadással veszik ki részüket (…) Ezen férfiak külön elismerésben részesüljenek: a nagy mecénás királynak, Hunyadi Mátyásnak emlékére 12 Corvin-láncot és 60 Corvin-koszorút alapítok.” Szól az 1930. október 11-én kelt, Horthy s. k. aláírással és Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter ellenjegyzésével született kétszeres alapító okirat.

Először 1931. február 24-én osztották ki ezt a megtisztelő kitüntetést, és valóban olyan embereknek, akiket ilyen történelmietlen visszatekintéssel bizony nagy kár, bárkinek is eszébe jut, esetleg aktuálpolitikai célokra felhasználva, kvázi rossz színbe keverni. Zala György szobrász, Korányi Sándor belgyógyász, Korányi Frigyes fia, és maga gróf Klebelsberg Kunó oktatásügyi miniszter is, aki az első világháborús, illetve trianoni összeomlást követően a romokon virágot teremtett és a mostani, mindenkori kormányzat számára is egy olyan mércét állított, amelyet csak és kizárólag csodálni lehet.

Aztán jöttek a kommunisták, Rákosiék, és 1953-ban gyakorlatilag eltörölték ezt a kitüntetést. Nekünk semmi problémánk azzal, hogy ezt a rendszerváltás utáni első Orbán-kormány felelevenítette, feltámasztotta, hiszen ha megnézzük, mondjuk, azokat az elhunyt díjazottakat, akiket államtitkár úr is felsorolt, én is hadd nevesítsek azért néhányat: Kallós Zoltán, legnagyobb tisztelettel lehet csak beszélni néprajztudósunkról, vagy éppen John Lukacs, akinek azt hiszem, hogy a történelemmel, a XX. századi legsúlyosabb világtragédiákkal foglalkozó művei olyan alapot szolgáltatnak, amelyek minden demokratikusan gondolkodó ember számára alapműnek tételeződnek: A párviadal, A történelmi Hitler, és lehetne sorolni.

(17.20)

Nemeskürty István tanár úr művei, amelyekre most is megborzongva  és itt pozitív tekintettel kell erre tekinteni  gondolok vissza; vagy éppen Szabó Magda kiváló írónő, a Régimódi történet, a Für Elise vagy éppen a filmforgatókönyv, az Abigél.

Ha a mostani kitüntetetteket nézzük, igen, bizonyára van olyan közöttük, aki közelebb áll a kormányzat szívéhez, de bűn lenne egyébként elkövetni azt a hibát, hogy egyfajta törzsi mentalitással tekint az ember csak azért valakire, mert adott esetben máshova húz a szíve politikailag  szíve joga. Viszont ezek az emberek, a korábbi és a mostani díjazottak, kitüntetettek is valóban olyasmit tettek le a nemzet asztalára a tudományok, az irodalom és a művészetek vagy éppen a kultúraszervezés tekintetében, amelyek kapcsán csak és kizárólag a legnagyobb tisztelettel szólalhatunk meg. Tehát nagyon örülnénk annak, ha ezek az alkalmak nem lennének lerángatva a pártpolitikai csatározás mocsarába.

III. Károly koronázása, a Mirror írta meg, 250 millió fontjába került az angol adófizetőknek, ez valami 106 milliárd forint. Igen, nagyobb ország, gazdagabb is, de hagyományok nélkül semmik vagyunk. Vannak bizonyos hagyományok, amelyeket ápolni, őrizni kell, igen, ezek adott esetben költségvetési forrásokat is jelentenek, de sokkal nagyobb kár ezeket az ügyeket egymás elleni fegyverként fölhasználni, és oda-vissza lövöldözni, mintsem belenyugodni abba, hogy igen, van ennek bizonyos költségvetési vonzata is.

Éppen ezért, maradva a konzervatív szemlélet talaján, a Jobbik-Konzervatívok frakciója ezt az előterjesztést támogatni fogja. És ha már itt angliai párhuzamot hoztam, akkor nem fogunk lemenni a Sex Pistols nevű punkegyüttes szintjére. „God Save the Queen!” Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)