Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitát szeretném egy icipicit másik irányból megközelíteni, itt nagyon egyforma fókuszú hozzászólásokat hallhattunk, és szeretnék is csak reagálni arra, amik előttem elhangzottak.

Itt kormánypárti képviselőtársaimtól, de egyébként még Tóth Bertalan ellenzéki képviselőtársamtól is hallhattuk a kommunista múltra való utalást, és nyilván nagyon helyesen önök utaltak arra, kormánypárti képviselőtársaim, hogy próbálnak lépéseket tenni a gyalázatos kommunista diktatúra társadalomromboló hatásának a mérséklésére. Én csak egyvalamit nem értek, hogy akkor miért nem támogatták eddig 24 alkalommal a kommunista állambiztonsági iratok, a kommunista ügynökakták nyilvánosságra hozatalát, miért nem támogatták az aktanyilvánosságot. Ezzel egy nagyon-nagyon fontos és szimbolikus lépést tehetnének.

Itt van a teremben Deutsch Tamás képviselő úr, ha jól emlékszem, 2009-ben, még a 2010-es választás előtt, ön egy világos ígéretet tett arra, hogy ha 2010-ben megkapja a Fidesz-KDNP a fölhatalmazást, akkor végre az aktanyilvánosság ügyét kezelni fogják. 24 alkalommal mondott úgy nemet a Fidesz az LMP javaslatára, hogy igazából még tárgysorozatba sem engedték, vitát sem voltak hajlandók róla folytatni. Megjegyzem, 25. alkalommal is beterjesztettük. Én nem tudom, talán képviselő úr latba vethetné a tekintélyét és a politikai befolyását annak érdekében, hogy végre odáig eljuthassunk, hogy ez a javaslat tárgysorozatba kerül, és végre egy érdemi vitát folytathassunk erről a kérdésről, bő három évtizeddel a rendszerváltás után.

No, és akkor visszakanyarodva az eredeti javaslatra, az Alaptörvény módosítására, én elolvastam szorgalmasan az indoklását is ennek a javaslatnak. Itt a vármegye elnevezés visszavezetésével kapcsolatban azt fogalmazták meg az előterjesztők, hogy ez erősítené a nemzeti összetartozás eszméjét, közös történelmi emlékeink megőrzését és a magyar demokrácia nemzeti karakterét. Mindhárom céllal egyetértek, tehát mindhárom állítást és mindhárom törekvést önmagában fontosnak tartom, és hozzáteszem, ebben a hozzászólásban tőlem a vármegye kifejezésre, vármegye elnevezésre negatív jelzőt nem fognak hallani, ugyanis én a nemzeti hagyományainkat mélységesen tisztelem, és igyekszem is ápolni ezeket a hagyományokat.

Ugyanakkor fölmerült bennem a kérdés egyrészt az előterjesztő indoklása alapján, másrészt főleg a kormánypárti képviselőtársaim vitában elhangzott gondolatai kapcsán, hogy ebben az időben, amikor valóban a válságok korát éljük, és mindent meg kell tennünk a nemzeti érdekek képviselete érdekében, biztose, hogy ez az a lépés, amivel a legtöbbet lehet tenni ezen a téren, ez kérdéseket vet fel bennem, illetve bennünk.

Azt láthatjuk, és az nyilvánvaló, hogy a nemzeti ügyekben szimbolikusan beszélni, nemzeti jelszavakat mondani fontos dolog, de viszonylag könnyű. Viszont ilyen nehéz, válságos időben sokkal-sokkal fontosabb a nemzet érdekében cselekedni, és ezt nyilván kormányzati pozícióból  ilyen válságos időszakban meg kétharmados felhatalmazással is  sokkal nagyobb kihívás. Úgy érzem egyébként, hogy önök is a szimbolikus politizálás irányába igyekeznek elmozdulni, mondhatjuk úgy, hogy a könnyebb ellenállás irányába.

Én azt gondolom, hogy ha itt a nemzeti érdekek képviseletéről beszélünk, a nemzeti összetartozás fontosságáról beszélünk, és beszéljünk erről, beszéljünk erről, mert nagyon fontos, akkor én azt gondolom, hogy sokkal fontosabb lenne, lett volna, ha egy kormány mindent megtett volna vagy tenne azért, hogy ne kelljen több százezer magyarnak megélhetési okokból elvándorolni, külföldön dolgozni. És azt nehezményeztem én itt az elmúlt ciklusban és a viták során, amikor erre felhívtam a figyelmet, hogy ez nemzetünk legsúlyosabb tragédiája, akkor a nemzetinek mondott kormány soraiból államtitkárok is olyan megfogalmazással éltek, hogy nincs itt semmi probléma, mert működik a közös munkaerőpiac, és mintha ez a magát nemzetinek mondó kormánynak egy végtelenül természetes folyamat lenne, hogy magyarok százezrei mennek külföldre, és adott esetben már ott alapítanak családot, és ami tragikus, nem jönnek haza. Én azt gondolom, hogy ez sokkal fontosabb lépéssorozat lenne, sokkal fontosabb célként kellene hogy megjelenjen egy magát nemzetinek mondó kormány politikájában.

Hasonlóképpen, ha a nemzeti hagyományainkról beszélünk, akkor nem kellenee végre valamit tenni a kulturális örökségünk, az épített örökségünk, a műemlékeink védelme érdekében? Én szívügyemnek tekintem ezt a területet, és folyamatosan nyomon követem, hogy mennyi tragédia, mennyi kis tragédia történik  amúgy nem is kis tragédia, mert ezek jelentős veszteségek a nemzet számára , hogy pusztulnak a műemlékeink, és ez a kormány nem megerősítette nemzeti emlékeink védelmét, hanem leépítette a műemlékvédelmet, gyakorlatilag berendelte a kormányhivatalok alá. A kormányhivatalok ott vannak a Miniszterelnökség alatt, és jól láthatóan gazdasági érdekekből, rendszerszinten adott esetben, veszik le a műemléki védettséget fontos történelmi épületekről, fontos műemléki épületekről, amelyek fontos részei a magyar nemzeti öntudatnak s a magyar nemzeti vagyonnak. Én azt gondolom, hogy ez is egy nagyon-nagyon fontos lépés lenne, és láthatóan ezzel ellentétesen cselekszenek.

Bár azért itt ne legyünk igazságtalanok, most egy pozitív impulzus ért engem. Én egy írásbeli kérdést föltettem Lázár János, frissen kinevezett építésügyi miniszternek, aki meglepő módon egy olyan választ adott nekem erre, a műemlékek pusztulásával kapcsolatban, hogy szeptemberben tervezi benyújtani a műemlékvédelemmel kapcsolatos jogszabályok módosítását. Én nagyon bízom benne, hogy ez pozitív irányú módosítás lesz, ezért én egy személyes megbeszélést is egyeztettem egyébként Lázár miniszter úrral.

De hasonlóképpen, ha a nemzeti összetartozás, a nemzeti érdekekért folytatott küzdelem fontosságát hangsúlyozzák, akkor nem kellenee ennek a kormánynak többet tenni például a közös természeti kincseink, a közös folyóink védelmében. Látható, hogy egy igazi tragédia, egy ökológiai katasztrófa történik meg a Sajó folyón, és bármennyire is próbálom ezt a kormányt ösztökélni, hogy valamit tegyenek annak érdekében, hogy a szlovák kormány végre cselekedjen, és a szlovák hatóságok leállítsák ezt a szennyezést, azt kaptam válaszként Nagy István miniszter úrtól, hogy ő úgy gondolja, hogy nem illetékes ebben a kérdésben. Én azt gondolom, hogy ez is ellentétes azzal a törekvéssel és azzal a kommunikációval, amit önök használtak egyébként az alaptörvény-módosítás, jelen alaptörvény-módosítás esetében.

Egyébként az iménti vitában beszéltünk a konstruktivitásról Kósa képviselő úrral is, én a folyóink védelmében megfogalmaztam egy politikai nyilatkozatot, amely kifejezi azt, hogy nem csak erkölcsi kötelességünk, hogy a közös folyóinkat megvédjük. Nyilván ennek nagyon fontos nemzetpolitikai vonatkozásai vannak, de élnünk kell a jogainkkal, a határvízi egyezményekkel, hogy végre cselekedjenek a szomszédos államok hatóságai a folyóink védelmében, és a Fidesz-KDNP magát konstruktívnak tartó frakciói még csak vissza sem jeleztek, amikor én egy kilencpárti egyeztetésre invitáltam őket, és meg sem jelentek ezen a vitán, egy ilyen vitán, hogy egy ilyen fontos nemzeti kérdésben, amely a nemzeti összetartozást is szimbolizálná, közösen tudjunk nyilatkozni.

Még egy példát szeretnék idehozni, ami nagyon-nagyon szimbolikus megint csak a kulturális örökségünk, az épített örökség védelmében. Van Tolna megyében egy kis kastély, amelynek az ügyét én évek óta nyomon követtem, és ez a kastély konkrétan összedőlt. Ez a kastély állami tulajdonban van, és önkéntes műemlékvédők, szakértők mindent megtettek annak érdekében, hogy a kormány legalább engedje meg, hogy bármit tudjanak tenni a kastély megmentése érdekében, vagy legalább a kastélyban fellelhető, egyébként elképesztő értéket jelentő, önmagában történelmi értéket jelentő freskóknak  egyébként nádorportrékat tartalmazó freskóknak  a megvédése érdekében, és odáig nem jutott el ez a kormány, hogy egyáltalán válaszra méltassa ezeket az önkéntes műemlékvédőket. Én ebben az ügyben egyébként feljelentést is tettem a műemlékek pusztulása miatt, és azóta is, egyébként több mint egy év után is mindenféle hatásköri, belső vitákról kapok válaszokat. Tehát én azt gondolom, hogy ha ezekért a célokért akarnának küzdeni, és ezekért a célokért küzdenek, akkor az LMP-frakció támogatását minden esetben meg fogják kapni. Én úgy gondolom, hogy itt most sokkal inkább egy szimbolikus törekvést láthatunk, amely mögött politikai szándékok vannak.

Áttérve az indítvány másik fontos elemére, az önkormányzati választás kérdésére, az önkormányzati és az európai választás időpont szerinti összecsúsztatásának a kérdésére, engem is megleptek, egyébként nemcsak Kósa Lajos vezérszónoki felszólalása, de Simicskó frakcióvezető úré is. Simicskó frakcióvezető úr azt mondta, milyen praktikus, hogy a pártoknak egy kampányt kell levezényelni.

(15.30)

Ez meglepő számomra  az önkormányzati választás és egyébként az európai parlamenti választás egyszerű pártkampánnyá minősíthető? Hát, én azt gondolom, hogy az önkormányzati választás kiemelt jelentőségű, egy helyhatósági választás, helyi szereplők, helyi programok mentén helyi problémákat ismertetve és ezzel kapcsolatban javaslataikat ismertetve kell hogy mérkőzzenek a helyi választók fölhatalmazásáért. Ezt egyszerűen egy pártpolitikai eseményként elvégzendő feladatként deklarálni nem előremutató, és egyébként nem a demokratikus elköteleződést mutatja, és hasonlóan, erre már, ugye, Tóth Bertalan képviselőtársam utalt, Kósa képviselő úr is nagyon erőteljesen utalt, hogy ezzel úgymond valamiféle segítséget kívánnak nyújtani, vagy nem tudom, fontos járulékos eredményként tekintenek arra, hogy itt a pártok a belső konfliktusukat tudják kezelni. Ezt nem igazán tudtam értelmezni.

Mi azt gondoljuk, hogy önmagában egyébként egyáltalán nem ördögtől való, hogyha egy napon van az európai és az önkormányzati választás. Csak azt gondoljuk, hogy az erre való törekvést nem most, nem ilyen módon, egy ilyen önkormányzati és parlamenti ciklus felező vagy félidejében kellene megtenni, hanem ezt már 2019-ben világossá kellett volna tenni. Akkor meg lehetett volna teljesen legitim módon fogalmazni egy ilyen szándékot. Akkor már a jogszabályi környezetet ennek megfelelően módosítani lehetett volna, és akkor azok az anomáliák, amiket egyébként Novák Előd képviselőtársam is említett, illetve több más képviselőtársam, azok nem is merülnének föl.

Itt van egy olyan probléma is, hogy van egy 2019 őszén egyébként legitim módon, öt évre megválasztott testület, és annak a legitimációját alapvetően megsemmisíti, mondjuk, egy 2024 tavaszi választási vereség, úgyhogy önmagában, azt gondolom, hogy az önkormányzati cselekvésnek a lehetőségét is megvonja ez.

A másik oldalról pedig az is súlyos probléma, hogy akkor kap felhatalmazást, valamikor ’24 áprilisában-májusában egy polgármester és egy képviselő-testület, és fél évig gyakorlatilag még csak hozzá sem tudnak fogni a feladatellátáshoz. Bizony, lehetnek olyan korrupciós problémák, amiket Novák Előd említett, de lehet egy olyan belső politikai küzdelem, olyan legitimációs küzdelem, ami az október 1-jéig még mandátumot birtokló, de már egyébként politikai felhatalmazását elveszítő testület között megfogalmazódik.

Tehát mi azt tudjuk mondani, hogy önmagában a két dátum egybecsúsztatása nem jelenthetne problémát, és egyébként nyilván ennek pozitív hozadéka lehet a költségcsökkentés, de ennek az előkészítése nagyon-nagyon komoly jogi aggályokat vet fel a részünkről is. Köszönöm szépen.