Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten Brüsszelben, az Európai Parlamentben részt vettem egy nagyszabású konferencián: „Beyond growth”, vagyis a növekedésen túl címmel. 2500 személyes résztvevővel, félszáz előadóval és több ezer online követővel zajlott le ez a tanácskozás. A résztvevők és a felszólalók között nagyon sok volt a fiatal, huszonéves aktivista vagy akár tudományos kutató, akik radikális kritikát fogalmaztak meg azzal a gazdasági berendezkedéssel szemben, ami odáig vezetett, hogy idén már június 5-ére elhasználjuk a Föld idei évi teljes évre jutó erőforrásait.

A háromnapos tanácskozás fő üzenete egyértelmű: egy véges természeti erőforrásokkal rendelkező bolygón nem lehet végtelenül növekedni. Földünk erőforrásai végesek, a végtelen növekedésre alapozott gazdasági modell ideje lejárt. A gazdasági növekedés hajszolása ugyanis nem választható el a környezet pusztításától. A GDP, mint a gazdaságok fő mérőszáma, önmagában nem mutatja sem a növekedés környezeti árát, sem az emberek tömegeinek egyre nagyobb megélhetési nehézségeit.

Mindennek a tünetei kézzelfoghatóak napjainkban: látjuk a klímaválságot, a túlhalászást, az erdőirtásokat, a fajok tömeges kihalását, az aszály és a villámárvizek váltakozását, és erre például szomorú példa most Olaszországban, hogy az extrém aszályt hogyan követte az a tragikus árvíz, aminek több mint tucatnyi halottja van. Látjuk az egyenlőtlenségek növekedését, a leszakadó társadalmi csoportok nehézségeit. Ezeknek a válságoknak a gyökere ugyanaz: a pazarló, erőforrás-intenzív, a környezet és az ember kizsákmányolására épülő fenntarthatatlan gazdasági rendszerünk. Pedig a gazdaság nem valami természeti jelenség, amin ne lehetne változtatni, a gazdaságunk beágyazódik a társadalomba, mindez pedig az ökológiai környezetbe, és ezek hatnak is egymásra. Mi is részei vagyunk ennek a struktúrának, nem különülünk el ettől, tehát ha fenntarthatóságról vagy klímavédelemről beszélünk, akkor nem tehetünk úgy, mintha mi ezen kívül állnánk, mi is tulajdonképpen ezzel a saját életfeltételeinket védjük, ha a klíma vagy a biodiverzitás védelméről beszélünk.

Sokan mondhatják, hogy jó, jó, fontosak ezek a zölddolgok, de sok helyen éheznek az emberek, nem tudnak fűteni. Csakhogy a zöldpolitikai tudatosság első lépése pont annak a felismerése, hogy az ökológiai válságot és a szociális válságot nem szabad és nem is lehet egymással szembeállítani. Ezek mind ugyanazon rosszul működő gazdasági szemlélet miatt létrejött problémák. Ezért át kell állnunk egyfajta fenntartható visszavonulásra, a gazdaság helyett a társadalmi és emberi jólét növelésére. Csökkenteni kell a termelésünket és bizonyos káros területen a fogyasztásunkat. Mindezt persze igazságosan, hiszen a globális erőforrásválság és a klímakrízis mögött nem a leszakadó társadalmi csoportok túlfogyasztása áll, hanem a felső tíz százalék fogyasztása. Ez a szennyezésnek és az erőforrás-felhasználásnak körülbelül a háromnegyedét teszi ki, egyszerűbben tehát: a globális elit fogyasztása teszi tönkre a bolygónkat.

És ez Magyarországon is így van: míg a NER-elit magánrepülőzik, újabb és újabb kikötőket épít a jachtjainak, addig az emberek tömegei szembesülnek azzal, hogy már a megszokott élelmiszereiket sem tudják kifizetni. Orbán Viktor és a Fidesz nemcsak leépítette a környezet- és természetvédelem intézményi rendszerét  most is zajlik a nemzeti parki munkatársak egy részének elbocsátása , és pont ezeket a rövid távú gazdasági növekedést talán okozó, de a természetet elpusztító, az erőforrásokat túlhasználó beruházásokat erőltetik. Ilyenek az akkumulátorgyárak, amelyek elhasználják a vizeinket és lebetonozzák a termőföldjeinket. Ilyen a Fertő tó tönkretétele, a tópart elpusztítása vagy az aligai magaspart ledózerolása luxusingatlanok miatt, vagy most legutóbb a Balaton-parton a sajkodi, örvényesi vízpart nagy kiterjedésű, eddig háborítatlan nádi világának a tönkretétele, beépítése és lebetonozása.

Gyakorlatilag ez zajlik Magyarországon, és mi pedig a Párbeszéd-Zöldek részéről már sokszor elmondtuk: ahhoz, hogy a lehető legkisebb lábnyommal elérhessük a legmagasabb életminőséget, meg kell változtatnunk a gazdasági játékszabályokat és annak céljait. Nem a mennyiségi növekedés kell hogy legyen a fókuszban, hanem egy regeneratív és újraelosztó gazdaság, amely úgy hozza létre az alapvető szükségleteket kielégítő minőségi jólétet, hogy az élő bolygónk korlátain belül marad. Ehhez szükség van igazságos adórendszerre, a multimilliárdos gazdagok és az adóelkerülő globális óriáscégek megadóztatására vagy a kis keresetűek adójának csökkentésére, méltányosabb nyugdíjrendszerre vagy akár az alapjövedelem bevezetésére.

Tehát mi a Párbeszéd-Zöldekben azt mondjuk, hogy egy igazságos zöldátmenetre van szükség, a fogyasztás túlpörgetése helyett egy emberközpontú, kiegyensúlyozottabb társadalomra, és ezért fogunk dolgozni az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon is. Köszönöm a figyelmet.