Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ REBEKA, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy valóban elég sok törvényt módosító csomagot látunk. Ebből a Párbeszéd-Zöldek részéről csak néhány esetet szeretnék kiemelni, főleg azokat, amiket úgy általában elég fontosnak tartunk, és ami, úgy látom, viszonylag ismétlődő mintázatot mutat a kormány mostani működésében.

Leginkább, ugye, a termőföldről és a termőföld védelméről van szó, és emellett még érdekes módon a bányászat is szóba kerül ebben a törvényben. Ugye, ez nem meglepő egy olyan országban, ahol a legnagyobb bányavállalkozókat Orbán Győzőnek és Mészáros Lőrincnek hívják. Mindig tanulságos megfigyelni, hogy hogyan nyúl hozzá a kormány a bányákat érintő jogi szabályozáshoz. Nemcsak a kormányzat valóságos értékrendjét lehet kiolvasni a módosításokból, hanem azt is, hogy éppen mivel akar nagyon sok pénzt keresni az Orbán család meg a legszűkebb baráti köre. Másfelől persze elkeserítő, hogy egy ország törvényhozása így működik, hogy a kétharmados kormánytöbbség általában vita nélkül asszisztál ahhoz, hogy a miniszterelnöki famíliát közjavakkal kistafírozzuk, meg, ugye, feléljék Magyarország jövőjét, de attól még nekünk, akiknek valóban fontos ez az ország, attól, mert mi ennek nem örülünk, önök ezt valószínűleg meg fogják szavazni, de ettől még itt a vitában szeretnénk ezt szóvá tenni.

Biztosan emlékeznek, hogy korábban, amikor az állami termőföldvagyon privatizálására, a korábban bérbe adott állami földek eladására került sor, akkor itt azért nagyon sok fideszes képviselő elmondta, hogy mennyivel jobb helye lesz ezeknek a földeknek az önök által kisgazdálkodónak hívott embereknél, akikről ugye, többek között Ángyán József professzor úr is kimutatta, hogy ezek sokszor nem valódi, helyben élő gazdálkodók voltak, hanem fideszes hátterű műkörmösök, tetőfedők és különböző politikusok rokonai. És ugye, gyakorlatilag a komplett Fidesz-frakció földbirtokossá vált az elmúlt 13 évben kedvezményes és az uniós földtámogatásokból kényelmesen visszafizethető állami hitelek segítségével.

Ugye, akkoriban önök sorskérdésnek minősítették, hogy senki más ne kerülhessen ezeknek a földeknek a közelébe, de sajnos, úgy tűnik, hogy ez a hevület mostanság elmúlt. Nem olyan régen tárgyaltuk az építészeti törvényt, amibe belekerült szerencsére néhány korlátozás a zöldterületek és az erdők beépítésével kapcsolatban, de konkrétan a termőföldek beépítésével kapcsolatban ott is csak elégtelen szabályozást látunk. Tehát tulajdonképpen azt látjuk  persze, tudjuk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében nincsenek véletlenek , valahogy mindig úgy alakul, hogy ha valahol egy újabb kínai akkumulátorgyár vagy akkubontó épül, akkor önök annak jó minőségű termőföldön találják meg a legjobb helyét. Ugye, Debrecenben az ország legjobb földjeit vehette meg a kínai CATL, de ugyanezt láttuk Iváncsán, és reméljük, nem ez lesz, de ha ez lenne, akkor Győrszentivánon is ezt látnánk.

És ugyanazok a fideszes képviselők, akik pár éve még azt mondták, hogy az életük és vérük árán is megakadályozzák, hogy holland vagy német agrárcégek magyar termőföldhöz jutva Magyarországon mezőgazdasági termelést folytathassanak  amivel egyébként hajlunk akár egyet is érteni , most simán odaadják ezeket a földeket olyan kínai óriásvállalatoknak, amelyek aztán lebetonozzák, beépítik és környezetkárosító ipari tevékenységekre használják. (Farkas Sándor felé fordulva:) Rázhatja a fejét, államtitkár úr, de őszintén szólva, nagyon kíváncsi vagyok a magyarázatra, hogy miért jobb odaadni külföldi cégeknek a magyar termőföldet lebetonozásra, mint mondjuk, agrárművelésre. Tehát szerintem ezen azért el lehet gondolkodni.

És egyébként a fideszes vezérszónoki felszólalásban is elhangzott, hogy jaj, fogy a magyar termőföld, már mennyit kivontak a művelésből; ehhez képest akkor én nem értem, hogy miért gondolják, hogy ezeket az akkumulátorgyárakat, akkumulátorhulladék-bontókat zöldmezős beruházásként, zöldterületekre vagy termőföldekre kell megépíteni. Erre igazság szerint az elmúlt hónapokban még nem hallottam igazán értelmes magyarázatot itt az Országgyűlésben.

De sajnos mindenkit megnyugtathatunk, hogy nemcsak a kínai akkumulátorgyártók profitja fontosabb a Fidesznek és az Orbán-kormánynak a magyar földvagyon megvédésénél, hanem az Orbán család bányavállalatainak haszna is. Ezúttal itt van az agrársalátában egy passzus, amely újra lazítana a jó minőségű termőföldek átminősítésének és ipari hasznosításának szabályain. Ez a 19. §-ban található, a 15/B. § (3) bekezdés helyére a következő rendelkezés lép, és itt leírják, hogy ha a kormány célkitermelőhely létesítése céljából beruházási célterületté vagy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánítja és a célkitermelést a bányászat szempontjából ehhez közvetlenül kapcsolódónak nyilvánítja, akkor gyakorlatilag egyhektáros terület alatt bármikor bemondásra megtörténik majd az átminősítés ezeknél az ipari beruházásoknál; és emellett ezeknek a bányavállalatoknak ezzel egy szabad kártyát adnak. Tehát mondjuk, ha egy közeli autópálya, vasútvonal, atomerőmű vagy egy újabb akkuüzem építése miatt sürgősen például homok- vagy kavicsbányát kell létesíteni, akkor gyakorlatilag ez a passzus lehetővé teszi, hogy területi korlátozás nélkül menjen az átminősítés, és ezzel, ugye, tönkreteszik ezt a termőföldet, amit soha nem lehet már helyrehozni.

Gyakorlatilag azt látjuk, hogy itt van egy saláta, amiben önök azt mondják, hogy megvédik a magyar termőföldet, de közben beletesznek olyan intézkedéseket, ami ennek a teljesen eszetlen és erőltetett iparosítási törekvésnek kedvez, és gyakorlatilag megágyaz annak, hogy ha önöknek kedve szottyan, ha az Orbán-kormánynak kedve támad, akkor gyakorlatilag bármilyen termőföldet, mondjuk, egy homok- vagy kavicsbányának be lehessen áldozni. Pedig ha komolyan vennénk a fenntarthatóságot, akkor a jó minőségű termőföld alatt lévő potenciális bányaterületeket nem lenne szabad egyáltalán kibányászni, vagy esetleg csak akkor, ha már mindenhol máshol elfogyott a homok meg a kavics.

Számos alkotmánybírósági döntés utal rá, hogy az egészséges környezethez való jogot, a jövő nemzedékek környezeti jogait elsődlegesen a környezeti elemek megőrzésével lehetne biztosítani. És hogyha a kormány ma elpusztít vagy hagy elpusztítani egy-egy termőterületet, azzal nemcsak a ma élő, hanem a következő nemzedékek alkotmányos jogait is megsérti, ezért érthetetlen számomra, hogy a földvédelmi törvény előírásainak folyamatos gyengítése hogyan nem akadt fenn eddig az Alkotmánybíróság szűrőjén. Ugye, egy alkotmányos alapjogot csak másik alapjog kedvéért, érvényesítése érdekében lehetne korlátozni, de én úgy látom, hogy egy út- vagy egy vasútépítés olcsóbb legyen, az nem alapjog, de az sem, hogy Orbán Győzőnek vagy Mészáros Lőrincnek gyorsabban legyen meg a következő milliárdja, szerintem ez sem alapjog. Tehát önök gyakorlatilag sok esetben az alkotmányt sem tartják tiszteletben.

Van ebben a törvénytervezetben egy szépségtapasz, ami jó irány lehetne, de ahogy Lázár János mondaná, ez sajnos annyit is ér, mert hiába emelik az átminősítés esetén fizetendő földvédelmi járulékot háromszorosára, hogyha ennek a mértéke sok esetben még így sem fogja megközelíteni az elpusztított termőföld valódi értékét. Ráadásul, amikor valamilyen kiemelt beruházási célterületté nyilvánítanak egy-egy területet, akkor már előre tudható, hogy ott azokat a földeket jóval drágábban lehet majd eladni; a Soroksár és Gyál közötti területen a Tiborcz Istvánhoz kötődő magántőkealapok által tulajdonolt, körülbelül 170-180 hektárnyi földdel is ez a helyzet. Tehát gyakorlatilag önök ezzel megágyaznak annak, hogy jóval drágábban lehessen eladni ezeket a földeket, és sajnos ehhez képest a háromszorosára emelt földvédelmi járulék nem fog elégséges védelmet biztosítani.

Ezért mi azt gondoljuk a Párbeszéd-Zöldek részéről, hogy úgy, ahogy van, most már be kéne fejezni ezeket a zöldmezős beruházásokat, be kéne fejezni azt, hogy termőföldet áldoznak fel ipari célokra. Ezért mi benyújtottunk egy olyan módosítót, ami az Orbán család és más bányavállalkozók érdekei helyett valóban a magyar termőföldet védi meg, és megtiltanánk az eltérő hasznosítást. Ennek az a címe, hogy „a termőföldek beépíthetőségének korlátozásáról”. Mi ebben kimondjuk, hogy a termőföld és a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld ipari, valamint jelen törvénytől eltérő célú gazdasági hasznosítása tilos. Tehát szeretnénk, bár mi eleve nem szeretnénk több akkumulátorgyárat vagy akkumulátorfeldolgozót Magyarországra, de hogyha bármilyen ipari vagy egyéb ilyen létesítményt szeretnének építeni, akkor azt most már ne a termőföld és ne a zöldterület rovására tegyék. Keressenek olyan leromlott ipari területeket, barnamezős beruházási területeket, ahova ezeket oda lehet rakni, és akkor ez valóban megvédi a termőföldet, és egy kicsit hatékonyabban, mint ez az önök által benyújtott agrársaláta.

Vagy az előterjesztői expozéban hangzott el, vagy talán Czerván képviselő úr mondta, hogy az önkormányzatoknak joguk legyen bejelenteni, amikor valaki elmulasztja az éppen nem művelés alatt álló földterületek gyommentesítését.

(12.10)

Itt szeretném felhívni a figyelmet egy nagyon káros gyakorlatra vagy erre a művelési kötelezettségre, hogy ezt nagyon fölül kéne bírálni, mert sok esetben az van, hogy amikor, mondjuk, egy szántóföldet ideiglenesen néhány évig nem használnak  nagyon sok ilyet láttam annak idején a Kiskunságban , akkor elkezdenek a növények erre visszatelepülni. Általában a parlagfű igaziból az első évben jelentős, aztán utána kiszorítják azok az évelő növények  nyilván, ha ez egy olyan tájban van, hogy még van körülötte valamennyi természet, mondjuk gyepek, akkor ott be tudnak települni ilyen fajok, tényleg akár két-három év alatt , amelyek gyakorlatilag már gyommentessé teszik a területet.

Számos alkalommal láttam, hogy mivel művelési kötelezettség van, ezért egy-két évente ezen végigmennek valamivel vagy felszántják, tehát egyszerűen beforgatják ezeket a növényeket, tehát újra kezdődik a gyomosodás, újra kezdődik a parlagfű, hiszen számos ilyen gyomnövény pont a zavarásra reagál, pont attól tud megnőni. Tehát valamit erre ki kéne találni, mert igaziból ezek a parlagok, amiken már elkezdődött egy természetes szukcessziós folyamat, és a növények elkezdtek rá visszatelepülni, ezek pont jó irányba haladnak ilyenkor, és kifejezetten káros az a fajta gyommentesítésnek hívott gyakorlat, hogy ezt akkor csak úgy beszántják, beforgatják a növényeket.

Ráadásul most már nagyon sokat lehet arról hallani, hogy magának a talajnak a struktúráját is tönkreteszi. Ráadásul ez l’art pour l’art szántás, aminek még értelme sincs, mert lehet, hogy utána sem fognak belevetni semmit. Úgyhogy én inkább azt szeretném kérni, nyilván nekem nem hisznek el semmit, de ha beszélnek szakemberekkel, akár botanikusokkal, ezt meg fogják erősíteni önöknek, hogy valahogy ezt a művelési kötelezettséget ilyen értelemben nincs értelme fenntartani, mert ez pont nem a gyommentesítés irányába hat. Köszönöm a figyelmet.