Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csillaghegyen, ahol én felnőttem, Óbudának egy polgári szegletében az utóbbi tíz évben sajnálatos módon bezárt a könyvtár. Volt egyébként utána számonkérés a főváros irányába, hogy miért zárt be a könyvtár, de aztán egy állami, kormányzati hátterű ígéret hangzott el arra vonatkozóan, hogy lesz forrás ennek a nyitvatartására. Végül nem lett; ily módon a könyvtárunk bezárt.

Most, az utóbbi hónapokban bezárt a postánk is. Szeretném hangsúlyozni, hogy egy olyan polgári övezetről van szó, ahol az idős honfitársaink aránya az országos átlagot közelíti vagy azt meghaladja. Az utóbbi hónapokban egymást érték a panaszok a Csillaghegyet érintő Facebook-csoportban arról, hogy idős honfitársaink számára milyen nehézségeket okoz ez a helyzet. Én magam is azt látom, hogy amikor át kell menni Békásmegyerre egy csomagot átvenni  amit nálunk gyalogszerrel egy idős ember nagyon nehezen tud megtenni , akkor az olyan aránytalan nehézségeket okoz, ami nem egy helyi közösség gyarapodásához járul hozzá. Inkább azt látom, hogy a közszolgáltatások leépültek nálunk, ebben a városrészben, pedig ez, még egyszer mondom, egy szerencsés adottságokkal rendelkező, polgári hátterű, egyébként a családokat és hagyományokat tisztelő közösséget takar.

Nálunk van a csodálatos csillaghegyi Árpád fürdő, mindenféle történelmi emlékével együtt, mégis azt látjuk, hogy a településrész főutcája elnéptelenedik, az a szolgáltató vagy üzletsort takaró centrum, amely a korábbiakban jól működött, most az ürességtől kong. Ebben volt egyébként a posta épülete is. Most egy környékbeli plázában folyik egy újranyitási kísérlet, amely egy, a posta funkcióit részben megőrző egységet nyitna meg, de, még egyszer mondom, olyan távolságban, hogy oda vagy autóval lehet eljutni, vagy tömegközlekedéssel.

Összességében úgy gondolom, hogy a mi közösségünk problémái nem egyedülállóak, nagyon sok hasonlót találunk még az országban. S az előttünk fekvő salátatörvény sem  persze lehetne a felszámolók díjának emeléséről és egyebekről vitatkozni  orvosolja alapvetően ezt a problémát. Persze értjük mi, hogy itt van a globalizált világ és ezek a közszolgáltatások nagyon sokszor leépülnek, de ez ne legyen szükségszerű. Számomra is felfoghatatlan az, hogy a különböző multinacionális csomagküldő cégek automatáit valóban egymásra pakolászva most már minden benzinkútnál látjuk, de ugyanezt a technikát az óriási méretgazdaságossági előnnyel rendelkező Magyar Posta nem tudta kellő hatékonysággal meghonosítani. Az én kerületemben is van olyan környék, ahol a multicégnek működik ez a csomagautomatája, s mellette áll egy Magyar Posta automata, amit sehogy sem sikerül a különböző rendszerekbe beütni és működésbe hozni, tehát nem nagyon lehet oda csomagot rendelni, bár kétségkívül egy doboz ott van.

Nem értem azt, hogy egy ekkora pénzügyi háttérrel rendelkező cég miért nem tudja hatékonyabban ellátni azt a szolgáltatást, amit egy idejövő közepes méretű vállalkozás egy éven belül ki tudott építeni. Nem akarom azt sugallni, hogy mintha a Posta tudatos leépítése lenne a szándék, de azt látom és az jön szembe, hogy bezárnak a posták. Még az olyan üzletágakban sem, ahol profitot lehetne realizálni, ilyen a nagyobb csomagok piaca és a különböző csomagküldő automatás vívmányok, még itt sem képes a Posta úgy teljesíteni, ahogy az piaci alapon elvárható lenne, mert egy ekkora logisztikával rendelkező cég számára olcsóbb egy hálózatot kiépíteni, mint egy olyan külföldi számára, aki nulláról megjelenik a magyar piacon, és vélhetően költségvetési forrásokat sem kap ugyanehhez a tevékenységhez.

Összességében azt látom, hogy volt egy nagyon rosszízű dolog is ebben a folyamatban. Amikor nálunk, Csillaghegyen bezárt a posta, a helyi kormánypárti volt jelöltek, potentátok elkezdtek a helyi önkormányzatra mutogatni, hogy jó, de miért nem egyeztek meg a posta fenntartásáról. S attól az önkormányzattól várták a csodát, amely forrásainak egy részét elvonták a korábbi években, és nem feltétlenül volt elvárható, hogy egyedül megoldást produkáljon. Összességében mindenképpen a kormányzat felelőssége az, ami előttünk fekszik. A kormányzat nyújt be egy salátatörvényt erről a területről, tehát úgy gondolom, hogy nála kell keresni azt a felelősséget is, hogy ezek a posták meg tudnak maradni vagy sem.

Nekem sokkal jobban tetszett volna egy bővítő rendszer. Ha digitális kompetenciákról beszélünk, akkor az tetszett volna, ha a postákon alapszintű banki vagy egyéb szolgáltatásokkal bővítették volna a portfóliót, hogy az említett idős honfitársaink, akik Csillaghegyen a főutcát könnyűszerrel be tudják barangolni, de messzebbre nem szívesen vagy nem könnyen jutnak el, adott esetben még egy bankfiók meglátogatását is megúszhatták volna azzal, hogy a postán egy alapműveletet el tudnak végezni. Ez egy abszolút életszerű, reális és a digitális kornak is megfelelő vívmány, bővítési lehetőség lehetett volna.

Ezzel szemben azt látjuk, hogy a lakosság digitális kompetenciáira, érettségére hivatkozva gyakorlatilag ideológiailag megalapoznak a postabezárásoknak, miközben ugyanez a kormány például fogyasztóvédelmi tárgykörben arról beszél, hogy nem szabad a fizikai békéltetési lehetőséget megszüntetni, mert a lakosság digitálisan még nem tart ott, hogy csak az online békéltetés legyen elérhető mindenhol. Én egyébként egyetértek a kormánnyal a fogyasztóvédelmi indoklását illetően. Itt pedig szembejön egy teljesen ellentétes előjelű indoklás. Amikor a kormány érdekét az szolgálja, hogy be akar zárni valamit, akkor megindokolja, hogy minden nyugdíjaskorú honfitársunk kényelmesen szörföl az interneten és megoldja ezeket. Bárcsak igaz lenne, de nem igaz, és nem is minden esetben várható el.

Ez még mind vitaképes lett volna eddig. De van egy dolog, amit rettenetesen nehéz hova tenni, illetve megbocsátani  s úgy gondolom, kormánypárti képviselőtársaim nagy többsége is egyetért velem ebben , ez pedig a különböző napilapok, hetilapok, hírlapok árusításának a megszüntetése a különböző típusú postahivatalokban. Úgy gondolom, minden olyan lépést elképesztő módon alá kell húznunk, amely az olvasás, az írott és nyomtatott információhoz való hozzáférés ellen szól, márpedig ez a lépés ellene szól. Teljesen egyértelmű, hogy egy olyan korszakban, amikor mi is rákényszerültünk arra, hogy a „Mentsük meg a könyveket” programot kihirdessük, és a nyomtatottat minden szempontból védeni kéne az ingyenes és sokszor sokkal silányabb digitális, internetes tartalommal szemben, akkor egy ilyen szintű lépés, amely községi, települési szinten a nyomtatott sajtó hozzáférhetőségét nagyságrendekkel tudja csökkenteni, katasztrofális, beláthatatlan következményekkel bír. Így is nagyon nehéz helyzetben van az egyik kedvenc hetilapom, a Magyar Hang, amikor ki kell adnia az ő számait folyamatosan növekvő nyomdaköltségek mellett. De van olyan a hetilapok és a havilapok között, amely Magyarországon belül még olyan nyomdát sem talált, amely megfizethető lett volna, máshol kell nyomtatnia; ez is egészen elképesztő helyzet. De ezek a heti- és havilapok tényleg a létükért küzdenek. Ha nem lehet megvásárolni őket ezentúl a postahivatalokban vagy a környékükön, az nagyon sok esetben katasztrofális következményekkel járhat. Tehát ezt a folyamatot én semmiképpen nem tudom támogatni.

Még egyszer mondom, nagyon sok minden a digitális korban vitaképes a javaslat tárgyait illetően, de egyik esetben sem érzem azt, hogy pozitív irányba változna a szabályozás, éppen ezért a Jobbik-Konzervatívok frakciója ezt így, ebben a formában egészen biztos, hogy nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmet.