Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most a Mi Hazánk frakciója képviselőjének, Szabadi István úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A bérből és fizetésből élők mindennapjait mutatnám be postás szemüvegen keresztül. Az ezredforduló előtt is, de azóta is úgy érezhetjük, hogy a Magyar Posta mintha mostohagyermeke lenne a mindenkori kormánynak, pedig jól tudjuk, hogy egy ország működéséhez elengedhetetlen a jól működő postai szolgáltatás, amit a mindennapjainkban meg is tapasztalhatunk. Annak oka, hogy úgy érezhetjük, esetleg ez nincs így, egyrészt abban keresendő, hogy a vállalat vezetése eltávolodott a tradicionális értékektől, másrészt pedig az, hogy a vállalat vezetői inkább nevezhetők bankármentalitásúaknak, mint a Posta ügyeihez értőknek, harmadrészt pedig a mindent elsöprő profitorientált szemlélet, amely nem a béreket emeli a magasba, hanem a profitot.

A postai dolgozók egy jelentős része minimálbérért dolgozik, vagy afölött egy picivel nagyobb összegért. Ez elképesztően elfogadhatatlan. Nem beszélve arról, hogy a postai szakmát megcsúfolják azzal, hogy zsarolják, fenyegetik a dolgozót, hogy teljesítsen mindenféle pénzügyi termékek értékesítésében; gondolok itt a biztosítások közvetítésére vagy a sorsjegyek árusítására.

(13.30)

Ez azért elég méltatlan a postai szakmához, és nyilván azért ez is azt mutatja, hogy Magyarországon  nemcsak a Postánál természetesen, hanem máshol is  a profit többet ér, mint maga az ember. Lehet, hogy ez egyeseknek furán hangzik, de ezt éljük; ha ez nem így lenne, akkor sokkal nagyobb bérek lennének, főleg olyan vállalatoknál, ahol egyébként nem teljesen piaci alapú működés folyik.

És az is egy nagyon érdekes jelenség, amit például a napokban kaptam, hogy a Posta be kívánja zárni a kistérségi hivatalait. Pirtó község polgármestere azzal keresett meg, hogy a Posta mindenképpen be kívánja zárni a településükön működő postai hivatalt, és megpróbálja beterelni az élelmiszerboltba, és azzal fenyegetik őket, hogy ha ez nem történik meg, így is, úgy is, akkor is bezárják a postát. Ez nyilván elfogadhatatlan, ez a fajta hozzáállás, és ez is azt mutatja, hogy bizonyos fejlesztéseket egyesek úgy gondolnak, hogy megvonásokkal járnak, és azért valljuk be őszintén, lehet, hogy afelé megy a világ, hogy be kell mennünk az élelmiszerboltba, ott adhatjuk fel a csekkeket, sőt ott vehetjük meg majd a sorsjegyet, és akkor, ha nyerünk, akkor eszünk, de  idézőjelben, a viccet félretéve  azért ez nem olyan vicces, és a bérből és fizetésből élő embereknek, akik kénytelenek kis pénzből gazdálkodni, és idesorolhatnám akár még a nyugdíjasokat is, valóban napi sorskérdés az esetleg, hogy sorsjegyet vegyenek vagy kenyeret.

Tehát azért ezt a fajta gondolkodásmódot ki kellene irtani abból a viselkedésből, hogy azért az embereket értékeljük már ott, ahol szükséges, és nagyon sokan azért vannak bajban, mert nemcsak azt érzik, hogy gyenge és kevés a fizetésük, hanem azt, hogy nincsenek megbecsülve, és ez bizony nagyon sokszor a gondolkodásmódon múlik.

Én tehát azt gondolom, hogy a szándék és a gondolkodásmód sokszor diszharmóniában van egymással, és ennek az a végeredménye, hogy ha mondjuk, keletkezik egy probléma, akkor azt életszerűtlen megoldásokkal próbálja a politika megoldani akár válaszként, vagy kivitelezni, hogy megoldja azokat az anomáliákat, amelyek akár a megélhetésüket, a napi dolgaikat, a problémájukat jelentik.

Én arra kérem a képviselőtársakat, arra kérem a kormányt is, hogy ne engedjék azt, hogy a kistelepüléseken, hogy a kistérségekben elinduljon az a folyamat, hogy újra bezárjanak postákat, hiszen azért tudjuk, hogy ha bezár egy hivatal, bezár egy olyan szolgáltatás, amely a mindennapunk része, a mindennapjaink része, akkor úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk fontosak, és akár el is néptelenedhet egy település, mert kivonnak belőle olyan, az életünk számára fontos szolgáltatásokat, amelyekkel úgy érezhetjük, hogy mintha nem lennénk fontosak azon a településen. Én ezt kérem, hogy ezeket gondoljuk át, és dolgozzunk azon, hogy semmi esetre se engedjünk egy olyan jelenségnek, hogy újra postahivatalokat (Az elnök csenget.) zárjanak be. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra Fónagy János államtitkár úré a szó. Parancsoljon!

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm napirend előtti felszólalását, mert lehetőséget ad arra, hogy a talán néha valóban méltatlanul keveset szóba hozott Magyar Postáról beszéljünk, arról a Magyar Postáról, amelyik több mint másfél évszázados működése során az elmúlt évtizedben sem vállalatként, hanem a magyar állami intézményrendszer egyik legfontosabb tagjaként működött.

A Magyar Posta mint az egyik alapvető közszolgáltató  hasonlóan például a nagy közlekedési vállalatokhoz  a mi számunkra soha nem pusztán egy vállalatot jelentett, és arra a 27 ezer emberre, aki mind a mai napig teljes erőbedobással dolgozik, soha nem egyszerűen mint egy alkalmazotti létszámra, hanem mint a magyar állami intézményrendszer, a magyar állami stabilitás egyik fontos elemére tekintettünk.

Tisztelt Képviselő Úr! A Magyar Posta  mint ahogy nem az egész világ, de Európa tradicionális nagy postaüzemei  az elmúlt évtizedekben egy alapvető változáson ment keresztül, hiszen az informatikai rendszereknek a kiépülése, a tradicionális postai feladatoknak a megváltozása a Magyar Postára is óhatatlanul hatással volt. Azzal messze nem értek egyet, amit ön mondott, hogy például a Posta számára méltatlan lenne a pénzintézeti tevékenység. Kérem, hogy látogasson el Budapest V. kerületébe, a Hold utcába, az amerikai nagykövetséggel vagy a Hold utcai piaccal szemben fönt lehet látni, hogy Magyar Királyi Postatakarék, és azt 1871-ben hozták létre, azóta működik, és azóta lát el a Posta pénzintézeti tevékenységet is. Egyébként a múltban is és jelenleg is a Postának a tradicionális tevékenysége mellett ez az egyik alapvető üzleti ága volt, jelenleg is az, és személy szerint bízom benne, hogy a jövőben is az lesz.

A másik, amit a Magyar Postának folyamatosan el kell látnia, az egyetemes postai egyezményből fakadó kötelezettsége, amiben mint az egész világra kiterjedő nemzetközi hálózat egyik megbízható, és azt kell mondjam, hogy nemzetközileg sok évtizede elismert intézménye működik.

Tisztelt Képviselő Úr! A bérekkel, ugye, mindig az a probléma, legyen az pedagógusbér, postások bére, vasutasok vagy mozdonyvezetők bére, hogy tulajdonképpen arra nem lehet egy olyan választ adni, hogy nem kellene többet fizetni. Hogyne kellene, természetes, ez mindenütt így merül fel, és kérem, higgye le, hogy a magyar kormány az elmúlt 12 évben a lehetőségeihez és az erejéhez képest ennek a közel 30 ezer postai dolgozónak a bérét is figyelemmel kísérte, és a lehetőségeihez képest igyekezett karbantartani. Ha ön azt mondja, hogy ennél több kellene, abban tökéletesen igaza van, természetesen minden ilyen közszolgáltató vállalatnál az a szándékunk nekünk is, hogy növeljük a jövedelmeket, de a magyar költségvetés, a magyar, egyébként az elmúlt évtizedben jelentősen javuló gazdasági tevékenység azért ennek korlátot szab.

Ezzel együtt, kérem, azért ha az emlékezetében csak az elmúlt éveket végigveszi, akkor látni fogja, hogy a Magyar Posta dolgozói is minden évben megkaptak olyan jövedelemnövekményt, amely a jövedelmüknek a szinten tartását biztosította. Nem voltak ezek mindig egyszerű tárgyalások, de mindig sikerre vezettek, és az elmúlt 12 évben, az elmúlt 12 évből, mondjuk, 10-11 évre a magyar társadalmat és a magyar gazdaságot jellemző munkabéke a Postára is jellemző volt.

Összegezve, képviselő úr, a Magyar Posta számunkra az egyik legfontosabb állami intézményrendszer, a dolgozóit megbecsüljük (Az elnök csenget.), és azon leszünk, hogy a jövedelmeiket fokozatosan növelni tudjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai