Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GY. NÉMETH ERZSÉBET, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A javaslat újraszabályozza az állami építési beruházások teljes életciklusát az előkészítéstől a tervezésen és kivitelezésen át az üzemeltetésig, fenntartásig, különös figyelemmel a költséghatékonyság és az értékszemlélet haszonelvére. Egy normális országban, ahol megbízhatóan működik a társadalmi és intézményi kontroll a kormány felett, a hatalommegosztás törvényekkel garantált és az állam szereplői nem játsszák ki kreatív jogértelmezéssel, ott lehetne ennek a törvényjavaslatnak értelme. De a mai Magyarországon nincs.

A kormány javaslata kizárólag arról szól, hogy hogyan lehetne még inkább központosítani és az arra érdemes NER-es cégekhez terelni azokat a beruházásokat, amelyek eddig úgymond megúszták, hogy Mészáros Lőrinchez, a miniszterelnök vejéhez, kötélbarátjához vagy a külügyminisztert jachtoztató hatalmasságokhoz kerüljenek. A kormány ugyanis bármilyen beruházást mentesíthet a szabályok betartása alól a javaslat szerint. És ha ez nem lenne elég, a miniszter is megállapíthat bármilyen mentesülést bármely beruházás esetén a törvényi szabályok alól, ami így értelmetlenné teszi a törvényt.

Súlyos támadás ez a törvényjavaslat az önkormányzatok ellen is, hiszen azok hatáskörét is bármikor kiüresítheti a kormány. Bármikor felülírhatná a helyi szabályokat a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások megvalósítására.

A javaslat egyik legvitatottabb pontja, hogy az új törvény az Építési és Közlekedési Minisztérium kizárólagos feladatkörébe utalná az állami és önkormányzati beruházásokat, amennyiben azok összértékének legalább fele állami forrásból vagy európai uniós támogatásból származik. Kérdezem tehát a tisztelt kormánypárti képviselők többségét, mégis milyen forrásból végeznének beruházásokat a már 13 éve módszeresen kivéreztetett helyi önkormányzatok. Az elmúlt években az önkormányzatok ellen irányuló tudatos kormányzati politika eredményeként ugyanis mára csak néhány olyan önkormányzat van, amelyik rendelkezik annyi önálló forrással, hogy 50 százalék feletti részben biztosítson önerőt egy-egy projekt megvalósításához. Ezek nyilván a fideszes többségű települések. Bár ahogy hallom, már van jó néhány olyan fideszes vezetésű település, ahol közel sem ilyen rózsás a helyzet. Ez a lépés amellett, hogy jelentős minisztériumi túlsúlyt biztosítana a felügyelet tekintetében, a gyakorlatban azt jelentené, hogy az önkormányzati beruházások többsége a minisztériumhoz kerülne.

A javasolt módosítással kapcsolatban a magyar önkormányzati rendszer számos szereplője és szakmai szervezete fogalmazott meg éles kritikát. A TÖOSZ  amely önkormányzati szövetség nem vádolható ellenzékiséggel  részéről is indokolatlannak tartják, hogy gyakorlatilag megszűnnének az önkormányzati építési beruházások, mivel nincs, és az önkormányzatok forráshiányos anyagi helyzete miatt nem is várható, hogy lesz olyan önkormányzati építési beruházás ma Magyarországon, ahol a beruházás becsült értékének 50 százalékát ne haladná meg a felhasznált központi költségvetési vagy nem közvetlen európai forrás. Egyetértünk velük, mármint a TÖOSZ-szal abban, hogy a törvényjavaslat vonatkozó rendelkezése a helyi önkormányzatok esetében tartalmazzon egy olyan értékhatárt, a település nagyságától függően, amely esetén az önkormányzati beruházás nem esik a törvény hatálya alá.

A törvényjavaslat szövegéből és annak indoklásából sem derül ki, hogy a törvényjavaslat hatálya milyen okból került kiterjesztésre a helyi önkormányzatokra. Az Alaptörvény 32. cikkelyének (1) bekezdése szerint  idézem -: „a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat”. A törvényjavaslat 12. §-a kifejezetten rendelkezik az önkormányzat tulajdonjogának korlátozásáról. Nyilván egyértelmű, hogy a helyi önkormányzat a tulajdonosi jogokat törvényadta keretek között gyakorolhatja, de a DK-s álláspont szerint a törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest is tovább rombolja az önkormányzatiság lényegét. Miniszter úr expozéjában az egyik fontos feltételnek nevezte a helyi hagyományok megőrzését. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ezzel teljes mértékben szembemegy.

További probléma, hogy a pályázati rendszerben nincsenek beruházási tervek előre, nem tudható, hogy mely tervek nyernek. Források nélkül a helyi önkormányzatok nem tudnak beruházást előkészíteni.

A közpénzek hatékony és átlátható elköltéséért küzdő szervezetek szerint is probléma, hogy összesen nyolc nap állt rendelkezésre az észrevételek megküldésére. Az uniós nyomásra bevezetett társadalmi egyeztetéseknek ugyan eddig különösebb eredménye nem volt, lévén a társadalmi javaslatokat különösebb indoklás nélkül söpörte le a kormány az asztalról. Érdemes lett volna például néhány dolgot esettanulmányként feldolgozni, olyan nagy állami beruházásokat, ahol a közpénzekkel való hatékony, átlátható gazdálkodás kritériuma sérült, és részletekbe menően feltárni ennek okait, ezzel támogatni a jogszabályalkotást.

Szintén probléma, hogy a jelen törvényjavaslat társadalmi egyeztetése nem az építési törvény módosításával egyszerre zajlik le, hiszen a két jogszabály jelentős mértékben hat egymásra, sőt esetenként párhuzamos definíciókat is alkalmaznak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján jó lett volna megfontolni, hogy ne épüljön kihasználatlan, fenntarthatatlan, a tervezett költségvetést jóval meghaladó vagy félkészen maradó állami beruházás. A rossz példák számosak: a félkész Biodóm, a Sorsok Háza, a Fertő tavi beruházás, a folyamatos állami támogatásból fenntartott stadionok, a Pénzügyminisztérium épülete, ahol négy évvel a beruházás megkezdése után végeztek csak hatáselemzést, a jelentősen dráguló Opera-felújítás, a Liget-projekt vagy a soha véget nem érő Sámándob-ügy, a milánói Expo-pavilon hazai felállítása. Az ügyeket a túltámogatás köti össze, a fideszes politikai és fideszes erős érdekcsoportok a társadalmi költségek ellenére lobbiztak ki újabb és újabb forrásokat a beruházásra, és nem volt olyan igazolási pont, ahol a nyilvánosság előtt el kellett volna számolni a beruházás indokoltságával, szükségességével és az állami támogatást kapó fejlesztési terveknek való megfeleléssel. Az állam ehhez döntő többségében szemet hunyva asszisztált, amikor a beruházások újabb és újabb kiegészítő finanszírozást kértek.

Ennél is vérlázítóbb azonban, amikor a nagy lobbierőt képviselő hatalmi csoportok lényegében biankófelhatalmazást kapnak egy nagy támogatási összeg fejlesztési célú elköltésére, minekutána átgondolatlan, luxusszámba menő fejlesztésekre ezt az utolsó fillérig elköltötték. Jó példák erre a Magyar Művészeti Akadémia exkluzív építkezései vagy a borkatedrálissal, golfpályával és hotellel folyamatosan bővülő Lakiteleki Népfőiskola komplexuma. Ezekre a helyzetekre azonban nem a közberuházások központi lebonyolítása a megoldás, hanem az, hogy egy beruházás csak akkor juthasson állami támogatáshoz, ha bizonyos nyilvános igazolási pontokon átmegy, ismert a társadalmi indokoltsága, és kimutatásra kerül, hogy a társadalmi hasznossága meghaladja a bekerülési költségeit, véleményt kap az érintettektől és az érintett önkormányzatoktól, összhangban a települési és térségi tervekkel.

Tisztelt Ház! A beruházások egyedi támogatásának és kiemelésének megmaradó gyakorlatával a javaslat fenntartja azt a jelenlegi helyzetet, amiben nyilvános igazolás kényszere nélkül lehet előnyben részesíteni kormányzati hátszelet élvező beruházásokat a hagyományos ágazati szakpolitikai célokhoz kapcsolódó támogatási programokkal szemben. Nincs olyan eleme a jogszabálynak, amely bővítené a civilek és állampolgárok mozgásterét az állam által meghatározott beruházások vonatkozásában. Az állami beruházások rendjéről szóló törvényjavaslat sajnos épp a valódi állami építési beruházásokat nem szabályozza a törvényi kivételek és nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások érintetlenül hagyása miatt, ellenben állami építési beruházásként definiál olyan beruházásokat, ahol semmilyen hozzáadott értéke nincs a központosításnak a minisztérium közbeékelése révén.

A törvény hatálya a jelenlegi definíció alapján kiterjed minden olyan beruházásra, amelynek értéke már átlépi az említett nemzeti közbeszerzési értékhatárt, és 50 százalékban vagy központi költségvetésből vagy uniós forrásból valósul meg. Tehát ebbe beletartozhat az is, ha egy önkormányzat bölcsődét épít a helyreállítási és ellenálló-képességi eszközből, és az is, ha egy magáncég turisztikai vagy más gazdasági beruházást valósít meg állami támogatásból.

(12.50)

Kivételnek számítanak viszont a valóban nagyszabású állami beruházások, amelyekről külön törvény szól  ez a jelenlegi gyakorlatban lényegében bármi lehet , nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűek, vagy amelyeket a közérdekű vagyonkezelő alapítványba kiszervezett intézmények hajtanak végre. Ne felejtsük, több ezer ilyen ingatlan került ilyen tulajdonformába az elmúlt években. Így az új eljárásrend és ellenőrzési szabályok nem vonatkoznának a Budapest-Belgrád vasútvonalra, Paks II.-re, a Liget-projektre, a budapesti atlétikai stadionra, a déli körvasútsor bővítésére és a gödi vagy debreceni akkumulátorgyárra, valamint az ezekhez kapcsolódó közberuházásokra, a Fertő tavi beruházásokra és sok más, egyértelműen a magyar állam elképzeléseit tükröző beruházásra.

A fenti definíció és a törvény meghatározott hatálya a törvényjavaslat más pontjait is életszerűtlenné, problémássá teszi. A nem kifejezetten állami megrendelésre születő beruházásoknál adott esetben csak a költségbecslés és a források rendelkezésre állása után derülne ki, hogy vonatkozike egyáltalán a törvény hatálya a beruházásra. Amennyiben viszont a törvény hatálya alá tartozik, akkor előzetesen szerepelnie kellett volna a szakpolitikai ágazati koncepciókban és keretprogramban, ami így körkörösséget okozna a rendszerben. Továbbá például az uniós forrásból megvalósuló önkormányzati projekteknél egy minisztériumi konzorciumi partner jelentősen megnehezítené a hatékony döntéshozatalt és adminisztrációt, valamint nem lenne világos, ki a támogatási szerződés végső kedvezményezettje.

Miniszter úr expozéjában arról beszélt, hogy hatékonnyá teszi ez a törvényjavaslat majd az állami és  teszem hozzá én  így akkor az oda bekerülő önkormányzati beruházásokat is. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Erre van egy nagyon jó konkrét példám. Budapest XVII. kerületében még az előző önkormányzati ciklusban csatornaépítést terveztek. Fideszes volt a kerületi önkormányzat, fideszes volt a fővárosi vezetés, fideszes a kormány. A Nemzeti Fejlesztési Iroda a közbeszerzést és annak kiírását évekig húzta, majd a legvégén visszamondta ezt a közbeszerzést, így elveszett az az uniós forrás, amiből például a XVII. kerületben ezt a csatornaberuházást el lehetett volna végezni. Önök ezt a módszert már házon belül kipróbálták  nem működött. A Nemzeti Fejlesztési Irodát megszüntették, beolvadt a miniszter úr minisztériumába, és most mégis egyre több ilyen önkormányzati beruházásra kívánják kiterjeszteni ezt a gyakorlatot.

Hasonlóan kiforratlannak tartjuk a törvény tulajdonosijog-gyakorlásról szóló részét, amely lehetőséget biztosít, hogy a minisztériumhoz kerüljenek a tulajdonosi jogok, viszont nem tisztázza, hogy mi történik a támogatási szerződésekkel. Például a jogutód minisztérium egyébként nem lehetett volna pályázó entitás, viszont építtetőként ő lenne a támogatás felhasználója. Milyen módon és milyen elszámolással épül majd be a beruházás költségeibe a nem központi költségvetésből vagy uniós forrásból származó forrás, vagy éppen mi történik azokkal a felújítástípusú beruházásokkal, ahol közben üzemeltetni is kellene az adott intézményt? A fentieket kiegészítendő: valóban állami megrendelésre történő beruházások ne mentesüljenek a törvény hatálya alól, hiszen ezzel pont az átláthatóságot és kiszámíthatóságot ásná alá ez a törvény!

A nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházások jogállásának használata az utóbbi években teljesen elszabadult. A kormány minden kontroll nélkül rendelhet ilyen státuszt egyes beruházásokhoz, és írhat felül ezzel más rendeleteket, illetve helyi építési szabályzatokat. Nem véletlen, hogy rengeteg botrány és társadalmi konfliktus kötődik ehhez a kategóriához.

Tisztelt Ház! Már beszéltem arról, hogy ez a javaslat mélyen sérti a helyi önkormányzatok autonómiáját, és ez alkotmányossági kérdéseket is felvet. 3150 település és a megyék esetén a változó feltételek közepette egy központi szerv még a tervdokumentáció ismeretében sem képes 15 évre előre egy országos lefedettségű keretprogramba gyűjteni ezeket a beruházásokat.

És most egy kicsit szeretnék gyorsítani, mert mindjárt lejár az időm. Miniszter úr a fenntarthatóságot nagyon fontosnak nevezte, ehhez képest nincs környezetvédelmi szempontokat érvényesítő tagja ennek a bizonyos érdekegyeztető tanácsnak. A projektszervezetnek ez azért is lenne fontos, mert a gödi, a debreceni vagy a győri akkumulátorgyárak olyan példák, amik pontosan jelzik, hogy ennek a kormánynak nem fontos a klíma- és környezetvédelem, a biztonságos ivóvíz és a tiszta levegő.

Mindezek alapján a Demokratikus Koalíció frakciója nem támogatja és elutasítja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak.