Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ REBEKA, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nos, részben üdvözlendő ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik. Azt gondolom, hogy ahogy egyébként Font Sándor bizottsági elnök úr is elmondta, valóban évek óta ment, hogy is mondjam, a némiképp követhetetlen, újabb és újabb határidő-módosítás a kutak engedélyezése kapcsán, a fúrt és ásott kutak engedélyezése kapcsán, és az embereknek valóban nem volt világos, hogy akkor most tulajdonképpen mi is a teendő.

Az idei év végéig fennálló korábbi határidő miatt egyrészt nagyon sokan szembesültek azzal, hogy hatalmas költséget jelent ezeknek a kutaknak az engedélyezése, másrészt pedig sokszor azt tapasztalták, hogy egyrészt kapacitás sincsen a megfelelő szakemberek részéről, hogy ezt mind ennyi idő alatt elvégezzék, ráadásul a különböző települések, a különböző önkormányzatok más és más formanyomtatványt bocsátottak rendelkezésre, tehát azt kell hogy mondjam, hogy meglehetős káosz volt ebben a témában.

Ezért egyébként üdvözlendő, hogy a kormány valahogyan megpróbál ebben rendet rakni, és egyébként ehhez a Párbeszéd-Zöldek is beadott egy határozati javaslatot, amelyben többek között azt is javasoltuk, hogy a bejelentéshez a kút alapadatait tartalmazó egyszerű és közérthető formanyomtatványt rendszeresítsen, ami általános, és az összes településre vonatkozik.

De ezen túl nekünk még egy másik javaslatunk is volt, amely viszont eltér attól, ami most a kormány javaslatában van. Mi azt szerettük volna, hogyha ezeket a kutakat be kell jelenteni, tehát egy egyszerű bejelentést kelljen megtenni költség nélkül. Tehát ez nagyon fontos, hogy mi is azt szerettük volna elérni, hogy egyébként az embereknek, a sokszor kispénzű embereknek ne kelljen több százezer forintot vagy akár, nem tudom, százezer forintokat kifizetni ezekre a kutakra.

(20.10)

Tehát legyen egy egyszerű bejelentés, mert én viszont azt gondolom, és mi, zöldek azt gondoljuk, hogy azért az információ igenis nagyon fontos lenne, hogy egy állam tudjon arról, hogy hol milyen sűrűségben vannak ilyen jellegű fúrt és ásott kutak. És hát az az igazság, hogy a mostani javaslat szerint az ilyen, 2024. január 1-je előtt létesített kutak egyáltalán nem lesznek engedélykötelesek, de én úgy látom, hogy ezek tulajdonképpen bejelentésre kötelezettek sem lesznek, hanem csak a vízkészletvédelmi szempontból érzékeny területeken, de 2024. január 1-je előtt ezeket sem fogják tudni. Tehát nem tudom, hogy honnan fogják tudni, ha kutakat fúrnak még, mondjuk, idén májustól decemberig ezeken a területeken, ha egyébként ez a térkép még nem is áll a rendelkezésükre, hiszen egyébként ebben a törvényjavaslatban is megállapítják, helyesen, hogy ezt a vízkészletvédelmi szempontból érzékeny területekre vonatkozó, kockázatmentes területekre vonatkozó térképet el kell készíteni.

Tehát most tulajdonképpen úgy végeznek egy általános kútamnesztiát, hogy nem fogjuk tudni, hogy milyen és mennyi kút van ezeken az érzékeny területeken, és én ezt problémának látom, pont a vízkészlet-gazdálkodás védelme szempontjából látom problémának.

A mi javaslatunk arról szólt, hogy ezt meg lehetett volna oldani úgy is, hogy ne jelentsen anyagi terhet az embereknek, de az információ eljusson az államhoz, és a későbbiekben ezzel kezdeni tudjon valamit, már csak azért is, mert ha megnézik az aszálytérképeket az országban, akkor láthatják, hogy az ország jelentős része sújtott az aszály által. Láthatjuk azt is egyébként  van egy elérhető térkép, a geoportál a vízügy oldalán , ahol ha a különböző talajvízmérő kutakat megnézik, hiába oké, hogy most az elmúlt időszakban sok eső esett, a talajvízkutakban a talajvíz szintje még nem regenerálódott, és ha megnézzük, mondjuk, az elmúlt évtizedek átlagát, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag az ország jelentős részén, az Alföld teljes részén gyakorlatilag, és a Dunántúl egy részét is beleértem, jóval alacsonyabbak a talajvízszintek, mint a korábbi évtizedekben voltak, tehát egy csökkenő talajvízszint van. Magyarország tehát kiszárad, Magyarország elsivatagosodik.

Én azt gondolom, ez egy olyan intő jel, amire oda kéne figyelni, és bizony a fúrt kutak, fúrt vagy ásott kutak esetében is fontos lenne a megfelelő információhoz jutnia az államnak, és én nem látom azt, hogy ez a törvényjavaslat ezt hogyan fogja biztosítani. És ezt tényleg kérdezem is tisztelettel akár Font Sándortól, akár az államtitkár úrtól, hogy hogyan működik ez, hogy ha 2024. január 1-je előtt nem kell semmihez engedély, és az egész vízkészletvédelmi térképet csak később fogják elkészíteni, akkor honnan fogják tudni, hogy tulajdonképpen az addig létesített kutaknál melyik kút van ilyen vízkészletvédelmi szempontból problémás területen. Ez nekem ebből nem teljesen világos.

Aztán a másik problémám az ezzel a törvényjavaslattal, hogy azt mondja ki, hogy 50 méteres határig egyáltalán nem kell az engedély. Én azt nem tudom, hogy ehhez megfelelő ellenőrzést párosítanak? Nyilván nem lehet minden egyes kutat leellenőrizni, de hogy vane mondjuk valamiféle random, szúrópróbaszerű ellenőrzés? Tehát tulajdonképpen hogyan zárjuk azt ki, hogy ne minden kutat, mondjuk, 49 méterre jelentsenek be, aztán hogy a valóságban meg milyen mély; ha nincsen ellenőrzés mellétéve, akkor nem tudom, hogy ezt önök honnan fogják tudni. És itt megint nemcsak arról van szó, hogy az egyes ember kútjával van nekem problémám, hanem arról van szó, hogy ez veszélyeztetheti a talajvízszintet, veszélyeztetheti a vízbázisokat, és véleményem szerint ezért az ellenőrzésre szükség lenne.

Úgyhogy ez a másik kérdésem, hogy hogyan fogja az önök javaslata biztosítani azt, hogy egyébként ez a mélység például ellenőrizhető legyen, ha egyébként ehhez nem kell sem terv, sem engedély, sem vizsgálat, sem semmi. És én azt gondolom, hogy ezt egyébként meg lehetett volna oldani úgy, hogy a megfelelő szakmaiság, szakszerűség biztosítva legyen, de ez ne kerüljön pénzbe a lakosságnak, és én úgy látom, hogy mivel ennek a megoldására nem volt elég jó ötletük, ezért most így elengedik a gyeplőt, és én azt gondolom, hogy ebben van kockázat. És nagyon kíváncsi leszek egyébként majd erre a vízkészletvédelmi szempontból érzékeny területek térképére, hogy vajon önök szerint az országnak mekkora része tartozik ebbe, mert én úgy látom, hogy igen jelentős része tartozhat ebbe, és ez viszont azt jelenti, hogy igen jelentős területen lenne szükség információra ezeket a kutakat illetően.

Egyébként ha már a vízgazdálkodás szóba kerül, és itt Juhász Hajnalka említette a karsztvizeket, nyilván vannak karsztvízkutak is, hogy azok majd engedélykötelesek lesznek, csak ha itt most tényleg ilyen szép szólamokat hallottunk a Fidesz-KDNP részéről a vízbázisokról, akkor megint idehoznám, hogy milyen kár, hogy a tatai karsztvizet azért vezetik el, és azért van megint veszélyben, mert a komáromi akkumulátorgyár el fogja használni a környék ivóvízkészletét, és ezért a tatai karsztvízzel kell kipótolni az ivóvizet. Tudom, hogy nem az akkumulátorgyárba megy közvetlenül a tatai karsztvíz, de azért kell azt nagyobb arányban kitermelni, mert a komáromi akkumulátorgyár jelentős mennyiségű vizet használ. Tehát itt megint csak megtörténik az a komoly kockázat, hogy le fog süllyedni ez a vízszint, és a környező vizes élőhelyek, a lápok, a források, minden megint elapad, ki fogják szárítani ott Tata környékét. És azt gondolom, hogy ezt is mellé kell tenni, hogy akkor, ha aggódunk a vízbázisokért, akkor bizony ezért is érdemes lenne aggódni, de valahogy amikor az a szó elhangzik, hogy akkumulátorgyár, akkor hirtelen elfelejtik az aggodalmaikat a vízkészleteink kapcsán.

Ráadásul, néhány felszólalásban elhangzott; tehát az az igazság, hogy Magyarországon a vízgazdálkodással nem az a probléma, hogy nincs elég csatorna, sőt hogy nincsen Duna-Tisza-csatorna  remélem, hogy nem is igazán lesz, vagy nem terveznek ilyen, hogy mondjam, létesítményeket , mert igazság szerint pont nem az a lényeg, hogy minél többet ássunk vagy minél többet betonozzunk, hanem az lenne a lényeg, hogy amikor van víz a tájban, például a belvizes időszakokban vagy a tavaszi árvízben, azt a tájban megtartsuk, a talajban megtartsuk, és erre megvannak a megfelelő szakmai javaslatok vízgazdálkodással, tájgazdálkodással, tájhasználattal foglalkozó profi szakemberektől, akik folyamatosan leteszik ezeket a javaslatokat a kormány asztalára. És mi a Párbeszéd-Zöldek részéről nagyon szeretnénk, ha nem föltétlen ránk hallgatnának, ránk úgysem hallgatnak, én ezt pontosan tudom, de hallgassanak a szakemberekre, azokra, akik elmondják, hogy a tájban kell megőrizni a vizet, és lehet, hogy ez művelésiág-váltással jár, és hogyha mondjuk egy szántóföld belvizes, akkor lehet, hogy ott nem szántóföldnek kéne lennie, hanem egy olyan másfajta kultúrának, amely egyébként tolerálja a vizet, mert sokkal jobb, ha tájhasználatot váltunk, mint ha őrült módon levezetjük a tájból a vizet, ami aztán utána a nyári aszályban borzalmasan fog hiányozni, hiszen a legjobban a növényzet és a talaj tudja megkötni a vizet vagy megtartani, sokkal jobban, mint bármilyen, ember által épített víztározó.

Úgyhogy azzal a gondolattal zárnám a felszólalásomat, hogy sajnos nem látom az igazán fenntartható vízgazdálkodást a kormány terveiben, és bár egy része, az emberek mentesítése a költségek alól támogatható a javaslatban, de én több pontját pont a vízgazdálkodás és a vízkincsünk megőrzése szempontjából ebben a formában így aggályosnak látom. Köszönöm.