Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABADI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat célja egyszerűen az, hogy az állam által már elkezdett víziközmű-szolgáltatások, -hálózatok önkormányzatoktól való átvétele során az integrációs folyamatok alatt fellépett anomáliákat kezelje, egyszerűsítve: a víziközmű-társaságok államosításának felgyorsítása a lényege. Ha csak erről lenne szó, akkor a technikai jellegű módosításokról nem is lenne valójában mit mondani, beszélni, hiszen csak  idézőjelben  technikai jellegű módosítások, de egyes polgármesterek például úgy fogalmaztak, hogy az integrációs megállapodás egy elkerülhetetlen és szükséges rossz, lényegében arról szól, hogy iszunk vizet vagy nem, lesze vizünk vagy sem.

Az eddig elmondottakon felül azért van egy olyan érdekes része ennek a technikai  idézőjelben technikai  módosításnak, hogy az előttünk fekvő törvénymódosítás tulajdonképpen nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva  ahogy az előttem szóló is említette  30 évre titkosítaná a vízhálózatra, létesítményre és berendezésre vonatkozó, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által az Energiaügyi Minisztérium részére készített adatokat. Nos, ez a titkosítási szándék, legyünk jóhiszeműek, biztos valami jó oka van, de azért mindig aggodalommal tölt el bennünket, főleg akkor, hogyha titkosításokról van szó.

Napjainkra ismertté és elfogadottá vált, hogy a víz stratégiai fontosságú, korlátozottan rendelkezésre álló, sérülékeny és jelentős társadalmi és gazdasági érdekekkel bíró erőforrás. A 2022. évben hazánknak rég nem látott mértékű aszállyal kellett szembenéznie, melynek következtében több településen, például a Pest vármegyei Solymáron napokig víz nélkül maradtak az ott élő családok. Álláspontunk szerint a világviszonylatban is jelentős élelmiszer-inflációnál a tavalyi aszály csak fokozta a helyzetet, és komoly nemzetstratégiai problémát hozott a felszínre. Kiderült ugyanis, hogy a kormány nem rendelkezik hosszú távú vízgazdálkodási stratégiával, a víziközmű-hálózatok elavultak, nincs elegendő völgyzáró gát, árvízi víztározó, öntözőcsatorna és locsolórendszer, s a többi. A hazai ivóvízellátó rendszerek 56 százaléka túlnyomóan kockázatos, további 30 százalékuk pedig kockázatos minősítésű. 2021-ben a kormány által elfogadott nemzeti víziközmű-közszolgáltatási stratégiából is kiderült, hogy a közel 100 ezer kilométernyi vízvezeték-hálózat 45 százaléka túl van a műszakilag hasznos élettartamán.

A törvényjavaslat szerint jelenleg egy olyan integrációs folyamat zajlik, melynek során több esetben is problémát okoz, hogy a tulajdonos önkormányzatok egyhangú döntése szükséges az állam részére történő átruházáshoz, így akár egy önkormányzat döntése miatt is meghiúsulhat az integrációban való részvétel, és ez hátrányosan érintheti azokat az önkormányzatokat, amelyek élni kívánnak az állam által kínált lehetőséggel. A törvényjavaslat azzal a megoldással él, hogy a közös ellátásért felelősséggel tartozó víziközműrendszerek esetében az állam részére történő átruházáskor legyen elegendő az ellátásért felelős önkormányzatok egyszerű többségi döntése, így lehetősége nyílna az állam részére történő átruházásra azoknak az önkormányzatoknak, amelyek élni kívánnak a lehetőséggel; azon önkormányzatok viszont, amelyek nem kívánnak részt venni az integrációs programban, megtarthatnák a tulajdonrészüket.

Az ország jelenlegi helyzetében több problémát is látunk ezzel. Azért valljuk meg  ismerve a Fidesz hatalmi arroganciáját , a módosítás újabb utat nyitna az önkormányzatiság gyengítésének, fokozatosan elveszi a polgárok jogát attól, hogy a döntéseiket helyi szinten hozzák meg, figyelembe véve a helyi adottságokat is. Jó példa erre a debreceni akkumulátorgyár létesítése során kialakult vita az ottani vízbázisterhelésről, ugyanis ipari célú a módosítás lényege, mert a víziközmű-szolgáltatók a szakmai problémákról hallgatnak, például arról, hogy az ország jelentős területén rendkívül elöregedett az ivóvízhálózat, melynek következtében nagyon magas az üzemi veszteség.

(16.20)

Véleményünk szerint a törvényjavaslat olyan utat nyit meg, amely csökkenti az önkormányzati vagyont. Az elvétel helyett megelőzésként inkább forrásokat kellett volna eddig biztosítania az államnak a folyamatos karbantartásra és a felhasználói szám bővítésére, hiszen Magyarországon még mindig mintegy 200 ezer ember vízellátása ismeretlen. Vannak ellátatlan területek is, elsősorban a külterületi, tanyasi lakókörzetek, üdülőövezetek vagy a zártkertes területek. Feladat tehát lehetne bőven, ezért az önkormányzatok további sanyargatása helyett a víziközmű-szolgáltatások bővítése és korszerűsítése érdekében kellene azonnali és lokális lépéseket meghoznia a kormánynak. Itt azért megemlíteném, hogy nemcsak az elmúlt 13 év, hanem az elmúlt 33 év felelős azért a kialakult helyzetért, ami van a víziközművagyon körül. Helyette tulajdonképpen az állam egy vízfejet hoz létre, Nemzeti Vízművek Zrt. mint egységes szolgáltató néven.

Szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársak figyelmét arra is, hogy a 2017. évi adatok alapján a hazai ivóvízvezeték-hálózat hossza 92 446 km. A gerinchálózat közel harmada azbesztcement, amelyet az 1960-70 közötti nagyszabású fejlesztési időszakban fektettek le. Ezek tervezett élettartama 30-40 év volt, melyek mára már erősen elöregedtek. A következő egyharmadot a KM-PVC-csövek teszik ki, melyek jellemzően az 1970-1990 közötti évek időszakában kerültek lefektetésre. Várhatóan élettartamuk 40 év, vagyis itt is elérkezett a rekonstrukció ideje. Félő, hogy az ivóvíz-törzshálózat 60 százalékánál egybe fog esni a rekonstrukció szükséglete, amely 40 ezer km cső cseréjét vetíti előre a következő 20 év alatt.

Jelenleg  és itt felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét, mert ez egy nagyon jelentős adat  350 kilométer cső cseréje történik meg évente, holott a szakemberek szerint 2 ezer kilométer/évre lenne szükség.

A vízgazdálkodási ágazatban a közszolgáltatás megszervezésénél még a legerősebben központosított államokban is a területi szempontok érvényesülnek, mivel az infrastruktúra telepítése és a közszolgáltatások ellátása az egész településhálózatot érinti.

A víziközmű-szolgáltatási szektor éves nettó árbevétele 255 milliárd forint. 2012-ig az iparági aggregált árbevétel nőtt, 2013-tól viszont szűkült a rezsicsökkentés hatására, amely összesen mintegy 20 milliárd forint bevételkiesést jelentett az ágazatnak. A szektor ráfordításai között a kitermelt víz költsége csupán néhány százalékot tesz ki, az ivóvíz-szolgáltatás önköltségének legjelentősebb részét a tisztítással és az elosztással összefüggő költségek jelentik.

A víziközműszektor  vezetékes iparág lévén  magas fix költségek mellett működik. A ráfordítások legalább 80 százaléka nem függ a szolgáltatott mennyiségtől. A kisebb vízfogyasztás így csak minimális mértékben csökkenti a szolgáltatók költségét, hiszen a rendszert fenntartani, működtetni, karbantartani kell, függetlenül attól, hogy milyen mennyiség folyik át rajta.

A közműves ivóvízellátás, szennyvízelvezetés, -tisztítás díját az energiaügyi miniszter a hivatal javaslata alapján rendeletben állapítja meg. Na, most itt jön a lényeg: elvileg 2014 óta minden évben készült egy ilyen javaslat, de az energiaügyekért felelős miniszter azt elmulasztotta kihirdetni. Ezért kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy visszamenőleg esetleg ezeket az adatokat mikor kívánják nyilvánosságra hozni. Az évente elkészített számításokból ugyanis kiderülne, hogy mennyi a vízszolgáltatás indokolt költsége az egyes víziközműcégekre és szolgáltatási területekre lebontva, továbbá az is, hogy mennyi veszteség lenyelésére kényszerítette a kormány a szolgáltatókat a vízdíj 2013-as befagyasztásával.

Nyilván ezek az adatok kényes adatok, mert egy kártérítési per alapjait is képezhetik, amit a közműtársaságok a kormány, illetve illetékes minisztériuma ellen indíthatnának, a végső számla pedig sok tíz milliárd forint lehet, amit az államnak kellene fizetnie. Talán ezért is vélelmezhető a titkosítás.

Nézzük tovább, tisztelt képviselőtársaim! Nemzetstratégiai kérdés, hogy hazánkban mindenkinek zavartalanul rendelkezésre álljon a tiszta ivóvíz. A Mi Hazánk Mozgalom nemcsak kritikát fogalmaz meg, hanem megoldásokat is javasol. Megoldásként javasoljuk például helyi tározók létesítését, csapadékvíz adott területen tartása károkozás nélkül, vízelvezető rendszerek újragondolását, újratervezését, melynek során fontos szempontnak kell lennie, hogy szerves egészként kell kezelni a teljes rendszert, továbbá a tervezés, illetve az alapos állapotfelmérés során nagy figyelemmel kell lenni arra is, hogy a száraz évek alatt a lakosság beépítette azokat a területeket is, melyeket természetes vagy természetközeli vízjárás esetén nem lehetne beépíteni.

Csak jelezni szeretném, hogy az országos vízrendezési munkák még anno 1820-ban indultak meg, például a Duna-völgy rendezése közel száz évvel ezután kezdődött el, a jogerős engedélyokiratot pedig Pest vármegye alispánja 1912. október 17-én adta ki. Az azóta eltelt, már több mint száz év elegendő volt ahhoz, hogy Duna-Tisza köze tájegység elvérezzen, kiszáradjon. Tulajdonképpen kimondhatjuk azt, hogy a homokhátság vízkészlete így járt, kiürült. Ezért mindenekelőtt komoly és precíz tervek és geodéziai munkálatok szükségesek.

Összességében, ez a törvénymódosító javaslat, látva a vízellátási rendszer súlyos baját, helyzetét, csak egy technikai gyorsítása a kormány által kitervelt megoldási kísérletnek, amitől még sajnos ki kell mondanunk: nem lesz jobb a vízellátásrendszer, de az előfordulhat, hogy drágább lesz.

A már általam említett adatok titkosítása miatt ezt a törvénymódosító javaslatot, ami elvileg technikai könnyítésekről szól, rendkívül aggályosnak tartja a Mi Hazánk Mozgalom. Köszönöm szépen a figyelmet.