Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat. Folytatjuk munkánkat, és tájékoztatom önöket, hogy a határozathozatalokra a holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek.

Napirend utáni felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Számtalan témát érintettünk a parlament ülésnapján, de azt látjuk, hogy az úgynevezett veszélyhelyzet megszüntetése kapcsán egy nagyon fontos témakör kiemelten kevés figyelmet kap a kormány részéről, ez pedig a kilakoltatások, végrehajtások, árverések, helyszíni cselekmények eddig azért visszafogott mederben folyása.

Nagyon sokáig tapasztalhattuk azt, hogy amíg mi, jobbikosok a jogsegélycsapatunkkal kinn voltunk a terepen, nem mindig jutott el a hangunk annyira messze, aztán több ellenzéki párt felzárkózott ugyanehhez a tevékenységhez, és együttesen már tudtunk a civilekkel olyan hangosan artikulálni, hogy bizony abból kilakoltatási moratórium lett hosszabb időre is.

Viszont azt látjuk, hogy ezen moratórium alatt feltorlódott rengeteg ügy, rengeteg eset, és egyáltalán nem túlzó az a félelem, az az állítás, hogy június 1-je után, miután a moratóriumra garanciát azért nem kaptunk teljes körű módon, elszabadul a pokol, és akár tízezres nagyságrendben kerülhet sor olyan elhelyezés nélküli kilakoltatásokra, amelyekből, szeretném megjegyezni, hogy 2010 óta több mint 23 ezer volt Magyarországon.

Egy társadalmi-szociális katasztrófahelyzet alakult ki, ezt pedig a kormányzat a saját véleménybuborékába elbújva mindig megtűrte, sőt rosszabb időszakokban negyedéves kvótákban állapodott meg a végrehajtói kamarával. Tehát azon végrehajtókkal állapodtak meg arról, hogy negyedévente hány embert lehet utcára dobni az otthonából, amely Végrehajtói Karnak a visszaélései az utóbbi hónapokban azért elég erőteljesen kidomborodtak, mindez természetesen kormányzati felső vezetői összefonódással tarkítva.

Azt látjuk tehát, hogy bár most a miniszteri meghallgatások során is konkrét, precíz kérdésemre azt a választ kaptam, hogy márpedig nincs itt semmi látnivaló, hiszen nincsen devizahitelezés Magyarországon, azért szeretném tisztelettel jelezni, hogy bár nem lehet a korábbi szabályoknak megfelelően devizahitelt folyósítani, ez tény, de ettől még a korábbi devizahitelek, amelyeket forintra váltottak, ugyanolyan nyomasztó terhet jelentenek családok számára.

A legdurvább az, hogy ezen állítólagos tartozások foganatosításával és a végrehajtási rendszer túlfutásaival szemben ez a kormány lényegében semmit nem tett. Nagyon sokszor találkoztunk kétes ügyekkel, olyan végrehajtócsapatokkal, amelyekből kettő próbálta ugyanazt a követelést behajtani, sokszor találkoztunk olyannal, hogy már fizetett a család, már törlesztett, de mégis követeltek tőlük tovább és tovább.

Visszatérő probléma az, hogy nem tudják elérni ezeket a végrehajtókat, nem tudnak egy mérleget kapni tőlük, hogy ennek a családnak a tartozása papíron, a végrehajtói iroda szerint mennyi, és nagyon méltatlan emberi helyzetek alakulnak ki, ingyenes jogsegély sem érhető el egyébként széles körben az érintettek számára.

Azt látjuk, hogy a járványügyi veszélyhelyzet legnehezebb hónapjai közepén tettünk olyan humanitárius javaslatokat, amelyek nem jobbos, nem baloldali javaslatok, hanem egyszerűen normálisan gondolkodó emberek nem gondolják azt, hogy egy karanténidőszakban, amikor a nehéz helyzetben lévő polgár úgysem tud elmenni dolgozni, tehát mi, normális emberek nem gondoljuk azt, hogy akkor 33 vagy 50 százalékos letiltással kéne illetni az ő minimális bevételüket vagy nyugdíjukat. Azt látjuk, amikor azt javasoltuk, hogy ne lehessen foganatosítani legalább a minimálbér, minimálnyugdíj szintjén ezeket a levonásokat, akkor a kormány érzékenységi radarját egyáltalán nem tudtuk elérni, tehát nem tudtunk olyan reakciót kicsikarni, hogy ezeket az embereket legalább átmeneti időre mentesítsük.

Mi azt mondjuk, hogy az ilyen típusú hitelkihelyezésben óriási felelőssége van az akkori bankrendszernek, a pénzügyi felügyeletnek, az akkori kormányoknak és azoknak a politikai vezetőknek, akik engedték mindezt vagy asszisztáltak hozzá, de az biztos, hogy nem megoldás, hogy az érintett embereken verjék le most mindezt kamatostul. Tehát a végrehajtói letiltások tekintetében továbbra is tartom azt a javaslatomat, hogy a 33, illetve 50 százalékos letiltás ne működhessen egy bizonyos bevételi szint alatt, hiszen az a minimális bevétel ahhoz kell, hogy az ember táplálkozzon, lakjon, gyógyszert váltson ki és ne haljon meg.

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a helyzet nem rendezett. Ha a kilakoltatási moratórium lejár, és nem következik utána semmi, akkor tömeges katasztrófahelyzetekre kell felkészülnünk. Szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy egy válságkorszaknak a hajnalán vagyunk, tehát nem a válság közepén, jó esetben az elején-közepén vagyunk. Azt látjuk, hogy ha honfitársaink tömegesen kerülnek ilyen igazságtalan és méltatlan helyzetbe, akkor a korábbi élethelyzetük visszarendezésére sem kapnak lehetőséget.

Éppen ezért mi a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását szorgalmazzuk, egészen addig, amíg közös erővel ezt az egész problémakört nem sikerül megoldanunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik, a Párbeszéd és a DK soraiban.)

Felszólalások:   89-106   107-108   109-110      Ülésnap adatai