Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hiller István képviselő úr, az MSZP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a belügyminiszternek: „Hogy sikerültek a dolgozatok? Mármint az iskolaigazgatók dolgozatai!” címmel. Tisztelt Miniszter Úr! A miniszter úr távolléte miatt a válaszadásra Rétvári Bence államtitkár urat jogosította föl. Tisztelettel kérdezem, hogy elfogadjae a válaszadó személyét.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Igen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Öné a szó. Parancsoljon!

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Államtitkár urat a közoktatás területéről szeretném kérdezni, egy egészen sajátos helyzetről. Én hiszek az egész életre szóló tanulás elméletében és gyakorlatában, de ezt azért önök rendkívül furcsa módon valósítják meg. Tankerületek igazgatói, nyilván a minisztérium jóváhagyásával, esetleg számonkérésével dolgozatot írattak az elmúlt hetekben iskolaigazgatókkal. Az iskolaigazgatók ott ültek a teremben, voltak, akik tudták, hogy miért jöttek, mások nem tudták, hogy mi vár rájuk, majd a tankerület igazgatója kiadta a dolgozatokat. Háromféle feladatot kellett teljesíteni: volt a feleletválasztós rész, a hiányzó szavak beírása a dolgozatba rész és az esszéjellegű dolgozat. A téma a státusztörvény volt és annak alkalmazása.

Mindannyian el tudjuk képzelni egykori iskolaigazgatónkat, ön is, én is, a képviselők mindegyike. Tiszteletre méltó, tapasztalt, felnőtt ember, igazgató, bárhogy is lett kinevezve, korábban megválasztva, beültetik egy terembe, és egy törvényről  megjegyzem, akkor az Országgyűlés többsége még nem fogadta el  dolgozatot kellett nekik írni.

Azt szeretném kérdezni, hogy milyenek lettek az eredmények. Volt, aki jelest kapott, más közepest, esetleg valaki elbukotte, vagy csak megfelelt, nem felelt meg? Hány magyar iskolaigazgatónak kellett dolgozatot írni a státusztörvényből az elmúlt hetekben, államtitkár úr? (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A választ, mint említettem, Rétvári Bence miniszterhelyettes úr fogja megadni. Parancsoljon!

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A Belügyminisztériumban alapelvárás minden vezetőtől, hogy tisztában legyen azokkal a jogszabályokkal, amelyeket alkalmaz. Itt a parlamentben elfogadtuk az új pedagóguséletpálya-törvényt, és kötelezettsége minden tankerületi vezetőnek, hogy ismerje a fontosabb szabályait, és azokat pontosan ismerje, hiszen neki kell alkalmazni ezeket a jogszabályokat. Ezért, amikor a Belügyminisztériumban volt egy találkozó, ahol ott voltak a tankerületek vezetői, minden tankerületi vezető valóban kapott egy feladatsort, hogy mennyire ismeri az akkor már elfogadott törvényt, és egyfajta tükörként utána mindenkinek megmutattuk, hogy mik voltak a helyes válaszok. Szerencsére nem volt olyan válaszadó, aki a kérdések java részére ne adott volna pontos választ, de nyilván voltak többen, akiknél még lehet javítani ezt a tudást.

Nagyon fontos, hiszen nem hibázhatnak, a jogszabályt pontosan kell alkalmazni, amit az Országgyűlés elfogadott, pontosan azért, hogy az iskolákban mindenki a jogszabályok szerint tudjon tevékenykedni. És valóban, bizonyára, nem tudom ezeket a pontos adatokat, de mi is biztattuk arra a tankerületi vezetőket, hogy a saját tankerületükben is mérjék föl, hogy mindenki, akinek alkalmazni kell a jogszabályt, a rá vonatkozó részt, amit mint vezetőnek, neki kell alkalmazni az alkalmazottai felé, azokat pontosan ismeri-e.

Azért is volt erre szükség, mert a médiában mindent és mindennek az ellenkezőjét is lehetett hallani, sőt, ha valaki végighallgatott egy parlamenti közvetítést, amely az új pedagóguséletpálya-törvényről szólt, szöges ellentétben álló dolgok röpködtek. Olyan dolgokat képzeltek az emberek erről a jogszabályról, amelyek sehol nem voltak leírva a törvényben, ezért is fontos, hogy mindenki pontosan ismerje a jogszabályt. Akkor tudja alkalmazni, akkor tudja a törvényességet betartani, ha ismeri a jogszabályt, nyilván azokat a részeket, amelyeket neki kell alkalmazni. Szerintem lehet, hogy még itt a parlamenti képviselők egy jó része sem ismeri pontosan, hogy mi van a törvényben, annyi minden álhír, híresztelés, rémhírkeltés volt vele kapcsolatban.

Én annak örültem, hogy képben voltak az igazgatók, annak örültem, hogy a tankerületi vezetők nagyjából jól ismerték ezt a jogszabályt, és bízom benne, hogy mindenki pontosan megismerte, és most már így alkalmazza az új életpályatörvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. Egyperces viszonválaszra Hiller István képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Ugye, a kreativitás és a bizalom egészen sajátos emberi kategóriák. Ahogy például az előbb hallgattam az államtitkár urat, megfordult a fejemben, hogy mi is jöjjünk be ide a padokba. Milyen jó lenne, ha a többség elrendelné akár a saját képviselőjének, külön az ellenzéknek, esetleg csoportokra bontva, hogy kit mennyire tart demokratikusnak, hogy akkor vizsgázzunk mi is az ilyen törvényekből, és csak ha megfeleltünk a többség elvárásainak, állhatunk fel szólásra, és mondhatjuk el a véleményünket. Ugye, az az ábra, hogy nagyon viccesnek tűnik, de nem az.

Ezért mégis azt kell hogy mondjam, hogy az alkalmazásnál az, hogy iskolaigazgatók egészen sajátos körülmények között, minisztériumi feladatlapokon kell hogy beszámoljanak egy törvény ismeretéről, hogy aztán később a pedagóguskollégákkal meg a diákokkal kapcsolatban tudjáke alkalmazni, azért még végiggondolnám a minisztériumban ennek a kreativitásnak a kérdését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Úgyhogy javaslom, hogy miniszteri értekezleten vitassák meg részben a dolgozatok kérdését, részben, hogy mit jelent az, hogy bizalom meg kreativitás. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyperces viszonválasz illeti meg miniszterhelyettes, államtitkár urat is. Parancsoljon!

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mikor előkészítettük ezt a törvényjavaslatot, még semmifajta törvényszöveg nem volt. Az összes magyar pedagógusnak három körben kiküldtünk kérdőíveket, hogy ők mit szeretnének, mi változzon a magyar közoktatás szabályozásában, mik azok a pedagógusbérrel vagy mással kapcsolatos kérdések, amik őket foglalkoztatják, és abban milyen szabályozást javasolnak. Például, hogy a pedagógusminősítésben most már nem külső minősítők minősítik a pedagógusokat, hanem az iskolaigazgató és a munkaközösség-vezető az, aki meghatározza azt, hogy milyen minőségű munkát végez az illető kollégája, ez azért van, mert a pedagógusok ezt küldték nekünk vissza, több tízezren, ebben a párbeszédben.

Szerintünk ez egy polgári gondolkodás, hogy megkérdezzük az érintetteket, hogy mit tartanak a legjobbnak, mi a legjobb a gyerekeknek, ha ki minősít, külsős minősítő vagy az igazgató. Azt mondták, hogy az igazgató. Beleírtuk a törvénybe, itt van a törvényben.

(16.20)

Ez egy nagy változás az előző évekhez képest. Fontos, hogy ezt mindenki megismerje, és utána elfogadja a parlament azt a szabályozást, amit a pedagógusok többsége javasolt nekik egy digitális konzultációban, akkor fontos, hogy ezt mindenki ismerje.

És egyébként lehet, hogy az állampolgárok többsége elvárja a képviselőktől (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy amikor szavaz egy törvényről, akkor ismerje annak a szabályait. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   93-102   103-112   113      Ülésnap adatai