Felszólalás adatai

Felszólalások:   1-20   21-34   35-60      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőségük.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/5883. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Steiner Attila úrnak, az Energiaügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

STEINER ATTILA energiaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mielőtt a törvényjavaslatot részletesen bemutatnám, kérem, engedjék meg, hogy hangot adjak az Országgyűlésben is annak a sikeres eredménynek, amire Magyarországon mindenki büszke lehet, ugyanis hazánk az elmúlt években világszinten is ritkaságszámba menő módon úgy tudta folyamatosan a gazdasági növekedését fokozni, hogy emellett fokozatosan és jelentős mértékben vissza tudtuk szorítani az üvegházhatású gázok kibocsátását hazánkban. Nemzetközi vállalásainkat idő előtt teljesítettük, és jelentős mértékben sikerült csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátásunkat, és azon kevés országok közé tartozunk, ahol 1990 óta jelentősen csökkent a szén-dioxid-kibocsátás. Nálunk ez 37 százalékos csökkentést jelent, és 2030-ig akár elérhetjük az 50 százalékos kibocsátáscsökkentést is.

Elkötelezettek vagyunk klímapolitikai céljaink teljesítése mellett. Az Országgyűlés 2020-ban elfogadta a klímavédelemről szóló törvényt, amely jogszabályi szinten is rögzíti a közép- és hosszú távú klímacélokat, például a károsanyag-kibocsátás csökkenését, a megújuló energiaforrások részarányának növelését, illetve azt, hogy 2050-re Magyarország is klímasemleges országgá szeretne válni, és ezt Magyarország az elsők között rögzítette törvényi szinten is.

Az elkötelezettségünk és az eredményeink, azt gondolom, hogy nemzetközi szinten is már látszanak. Legutóbb a World Economic Forum készített egy globális listát, ahol az energiaátmenettel kapcsolatos eredményeket értékelte, és ezen a listán Magyarország globális szinten a nagyon előkelő 18. helyet foglalja el. Ezzel a régióban messze az elsők vagyunk, és olyan, nálunk sokkal fejlettebb államokat előztünk meg, mint Kanada, Belgium vagy Luxemburg.

Ami pedig a konkrét törvényjavaslatot illeti, ez a törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy az európai uniós jognak megfeleljünk, ugyanis megszületett az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust létrehozó uniós rendelet, az úgynevezett CBAM-rendelet, valamint a hozzá kapcsolódó bizottsági végrehajtási rendelet is, és ennek megfelelően a hazai végrehajtáshoz szükséges kiegészítő szabályozás megalkotása ennek a törvényjavaslatnak a célja.

De miről is szól ez a rendelet, illetve a Bizottság végrehajtási rendelete? A szén-dioxid-kibocsátás fedezésére úgynevezett EUA szén-dioxid-kvótákat kell megvásárolni, és ez jelentős költségeket jelent éves szinten az érintett ipari létesítményeknek. Ezeknek a költségeknek egy része idáig a nemzetközi kereskedelemnek kitett szegmensek esetében úgynevezett ingyenes kvótákkal, ingyenes kiosztással került mérséklésre, és a fennmaradó pluszköltségeket a vállalatok részben beépítették a legyártott termékek árába, amik így a harmadik országokban gyártott termékekhez képest egy versenyképességi hátrányba kerültek. Vagy ugye, az volt a másik opció, hogy ezt nem építették be az árakba, hanem a vállalatok vállalati szinten felvállalták ezeket a pluszköltségeket és így a saját nyereségüket csökkentették.

A CBAM-rendeletnek az a célja, hogy az Unió belső piacán bizonyos iparágakban, mint például a cementipar, a villamos energia, a műtrágya, a vas, az acél, az alumínium, illetve a hidrogén előállítása tekintetében globálisan továbbra is versenyképes tudjon maradni az Európai Unió, annak ellenére, hogy közben a szigorodó fenntarthatósági kritériumokat pedig folyamatosan teljesítjük. Ennek érdekében az EU-ba importált érintett termékekre a javaslat lényege alapján kivetésre kerülne egy extra díj, amit az importált árukra kell kivetni, annak függvényében, hogy mennyi üvegházhatásúgáz-kibocsátással járt annak a terméknek a legyártása az Európán kívüli területeken.

Az uniós rendeletben foglaltak bevezetése fokozatosan történne meg. Alapvetően 2026-tól lenne éles a rendszer, viszont bizonyos rendelkezéseit már 2023 októberétől kell alkalmazni. Egy átmeneti időszak indul el, és ez egészen 2025. december 31-éig fog tartani, és ebben az időszakban alapvetően ez még csak egy jelentéstételi kötelezettséget fog jelenteni az érintett vállalatok részére. Itt ugye, főleg az importőr vállalatok azok, amelyek ennek a rendeletnek a hatálya alá esnek, anélkül, hogy egyelőre pénzügyi ellentételezést kellene bármilyen módon is fizetni, és ahogy említettem, a rendszer 2026. január 1-jétől lesz éles, amikor viszont ez a díj már kivetésre is kerül.

A törvényjavaslat a 2025. december 31-éig tartó átmeneti időszakra vonatkozó hazai végrehajtási szabályozást állapítja meg. Javaslatot tesz a törvényjavaslat az illetékes tagállami hatóság kijelölésére, ez a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság lenne. Továbbá a törvényjavaslat az érintett vállalkozások jelentéstételi kötelezettségével kapcsolatos eljárási szabályozásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

Tehát magának a törvényjavaslatnak az a célja, hogy átültessük az uniós jogot, és a harmadik országból behozott termékek esetében is megjelenjen az üvegházhatású gázok kibocsátásának költsége. Illetve a fő cél az lenne, hogy az Európai Unió területén gyártott termékek is minél versenyképesebbek legyenek a globális kereskedelem esetében.

(10.50)

Mi üdvözöljük, hogy versenyképességi kérdések ismételten az európai uniós politikai diskurzus egyik fő témájává válnak. Én azt gondolom, hogy erre nagyon is szükség van, ugyanis az elmúlt években drasztikusan csökkent Európa versenyképessége, és ez jelentős mértékben az elhibázott brüsszeli szankcióknak, illetve a szankciós energiaválságnak is köszönhető.

Úgyhogy nagyon fontos, valamit aktívan tegyünk ezek ellen a folyamatok ellen, és mindezek fényében kérem az Országgyűlés valamennyi frakcióját, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Becsó Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

BECSÓ ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az éghajlatváltozás erősödő hatása az egész világon érezhető. Gondoljunk akár arra, hogy Európát is egyre gyakrabban sújtják olyan szélsőséges időjárási jelenségek, mint az aszály, a hőhullámok, a heves esőzések, az árvizek és a földcsuszamlások.

Hazánk sem maradt ki ezen nehézségek átéléséből, amelyre példa a tavalyi év történelmi mértékű aszálya. 2019-ben az Európai Bizottság bemutatta az európai zöldmegállapodást, amely egyfajta útmutatóként szolgál ahhoz, hogy Európa 2050-re karbonsemlegessé váljon. Ezt a célt Magyarország az európai uniós tagállamok sorában elsőként foglalta törvénybe. Az ehhez vezető utat a kormány a nemzeti tiszta fejlődési stratégiában határozta meg. Ebben a dokumentumban került sor a vállalás részleteinek megtervezésére, amellyel Magyarország 2050-re anélkül éri el a teljes klímasemlegességet, hogy annak végrehajtása veszélyeztetné a gazdasági növekedést vagy a jólétet.

Az Országgyűlés 2020-ban fogadta el a klímavédelemről szóló törvényt, amely már jogszabályi szinten rögzíti Magyarország klímacéljait. Azaz, hogy 2030-ig legalább 40 százalékkal csökkentjük a kibocsátásainkat, az 1990-es értékekhez képest legalább 21 százalékos megújulóenergiaforrás-részarányt érünk el 2030-ig a bruttó végső energiafogyasztásban, illetve, hogy 2050-re elérjük a teljes klímasemlegességet.

Büszkék lehetünk arra, hogy Magyarország a 13. helyen végzett a KPMG által kiadott felkészültségi mutatóban, amely a dekarbonizációs stratégiák szerint értékeli az egyes országok teljesítményét. Ezt az eredményt komoly erőfeszítések árán értük el, és kiemelkedőnek tartom azt, hogy a felmérésben a kelet-európai országok közül csak Lengyelország vett részt, a 19. helyet követelve magának.

Fontos szót emelni arról, hogy 2030-ig 50 százalékkal nőhet az uniós tagállamok átlagos villamosenergia-fogyasztása. Éppen ezért létfontosságú az energiaszektor üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése. Ezen cél elérése érdekében elengedhetetlen a nukleáris kapacitások fenntartása, a megújuló energia nagyobb arányú hasznosítása, az energiahatékonyság javítása és a közlekedés zöldítése.

A nukleáris energia az egyetlen jelenleg rendelkezésre álló energia, amely nagy mennyiségben, olcsón, biztonságosan és a környezet kímélésével képes elektromos energia előállítására, és ezáltal hazánk energiafüggőségének csökkentésére. A kormány azon dolgozik, hogy a lehető legtöbb energiát megújuló energiaforrásokból állítsuk elő. Már most is vannak olyan időszakok, amikor kizárólag a napelemekből érkező energia látja el Magyarországot, és vannak órák, amikor teljesen karbonmentes a magyar ellátás.

A most tárgyalandó törvényjavaslat kapcsán szükséges elmondani azt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának 37 százalékáért az építőipar felel, így kimondható, hogy jelenleg ez a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó ágazat. A beton, az acél és az alumínium a világ szén-dioxid-kibocsátásának 23 százalékáért felel.

Az előttünk fekvő javaslat egy hiánypótló, kiegészítő szabályozás, amely lehetővé teszi hazánk számára, hogy a többi európai uniós tagállamhoz hasonlóan végrehajtsuk az ez év május 10-ei, 2023/956. európai parlamenti és tanácsi rendeletben és a 2023/1773. bizottsági végrehajtási rendeletben lefektetett szabályokat. Az imént említett rendeleteket az úgynevezett szénszivárgás veszélye miatt volt szükséges mihamarabb bevezetni. Ennek kétféle megjelenése van. Az egyik, hogy európai uniós székhellyel rendelkező vállalatok olyan országokban végzik el a nagy szén-dioxid-termelést kiváltó tevékenységeiket, ahol az uniós szabályozásoknál lazább klímapolitika van érvényben. A másik formája, amikor az uniós terméket egyszerre helyettesítik szén-dioxid-intenzív termékekkel.

Az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus célja nem más, mint hogy a szénszivárgás veszélyét minimalizálja, ezzel is erősítve az Európai Unió éghajlat-politikai törekvéseit, továbbá támogatja azt, hogy az Európai Unió belső piacán létrehozott termékek továbbra is versenyképesek maradjanak amellett, hogy folyamatosan szem előtt tartjuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.

A törvényjavaslatot indokoló rendelet a cementre, a villamos energiára, a műtrágyára, a vasra, az acélra, az alumíniumra és a hidrogénre terjed ki. A szabályozást fokozatosan vezetnénk be, kezdve egy átmeneti időszakkal, amelynek hatására az érintett vállalatoknak 2023. október 1-jétől kezdve jelentéstételi kötelezettségük lenne; majd 2026. január 1-jétől éles működés venné kezdetét, így az Európai Unióból importált termékekre ettől kezdve díj kerülne kivetésre.

A jelentéstételi kötelezettség miatt kell kialakítani az ahhoz szükséges jogszabályi keretet, illetve az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusrendelet 11. cikkének megfelelően ki kell jelölni az illetékes hatóságot, amely a továbbiakban ellenőrzi és gondozza ezen szabályozás akadálymentes működését.

A kormány álláspontja továbbra is az, hogy a klímaváltozás mérséklésének költségeit leginkább azoknak kell állniuk, akik azt okozzák, vagyis leginkább a legnagyobb szennyezőknek, a leggazdagabb államoknak és a legnagyobb multinacionális cégeknek. A kormány számára kiemelt fontosságú, hogy a klímasemlegesség megvalósítása közben garantálja az ellátásbiztonságot, az igazságos átmenetet és egyúttal támogassa a további gazdasági fejlődést amellett, hogy az átmenet ne okozzon emelkedést a családok rezsiköltségeiben.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat hiánypótló és segíti az üvegházhatású gázok csökkentését, ezáltal a klímasemlegességi célok megvalósítását, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák majd a kormány javaslatát! Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő hozzászólónk Dudás Róbert képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, parancsoljon!

DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon röviden, akár egy szóval is lezárhatnám itt ezt a vezérszónoki felszólalást, és azt mondhatnám, hogy támogatjuk, támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Nagyon fontosnak tartjuk, ugyanakkor viszont pár gondolatot mégis engedjenek meg, egyrészt, mert gondolatébresztő volt mind a kormánypárti hozzászólás, mind pedig államtitkár úr expozéja.

Amikor arról beszélünk, hogy az Európai Unión belül elsőként ratifikáltuk, illetve tettük meg a legszükségesebb lépéseket kormányzati, országgyűlési szinten az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása érdekében, ez rendkívül üdvözlendő, és tényleg le a kalappal, mert saját bőrünkön érezzük.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát már nemcsak elméletben beszélünk globális felmelegedésről, hanem ha csak a tavalyi nyarat nézzük, aszályos időszakot kellett, hogy átéljen Magyarországon, azon belül a gazdák, a gazdák kiesései miatt pedig minden magyar ember. Ez egy intő jel volt. Sajnálatos, hogy nem ismerte föl az emberiség ezt jóval korábban, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne kellene mindent megtennünk lehetőség szerint.

Még egyszer mondom: üdvözlendő, hogy egyébként mindent igyekszünk megtenni, ugyanakkor viszont azt se felejtsük el, hogy kis ország vagyunk, és több európai uniós vagy európai kis országot lehetne említeni, akik igyekeznek megtenni ennek érdekében mindent, és tegyenek is meg, félreértés ne essék. Viszont számos nemzetközi szervezet közgyűlésén  legyen szó az Unióról, az ENSZ-ről vagy ezek valamely szakosodott szervéről , ahol vagy a kormányfő vagy a kormány valamely tagja vagy a kormány valamely megbízottja és delegáltja időről időre részt vesz, és nem halljuk egyébként azt, hogy ezt a karbonsemlegességet szorgalmaznák.

(11.00)

Elképzelhető és én elfogadom  illetve elfogadni igazán nem tudom, csak elhiszem az önök részéről , hogy esetleg kényes téma lehet akár Kínával szemben ilyen jellegű kritikát megfogalmazni, Oroszországgal szemben, az Egyesült Államokkal szemben, és hosszan lehetne sorolni, hogy kik azok a nagy kibocsátók, akiknek köszönhetően tartunk ott, tart a globális felmelegedés ott, ahol éppen tart. Még egyszer mondom, Magyarország tegyen meg mindent annak érdekében, hogy Magyarország 2050-re elérje a kitűzött célt, lokálisan ez kötelességünk és egy fontos feladat, globálisan viszont nem érjük el a kívánt hatást és kívánt célt, ha a nagy kibocsátók ezt nem teszik meg. Igenis csatlakoznia kell minden nagy kibocsátónak a klímaegyezményekhez. És ez csak az elmélet, mert nemcsak csatlakozniuk kell, hanem a gyakorlatban is végre kell hajtaniuk azokat a változásokat, amelyek egyébként nemcsak rájuk, hanem az ő kibocsátásuknak köszönhetően a magyar emberekre is negatív hatással vannak.

Elhangzott, hogy 2030-ig nagy valószínűség szerint 50 százalékkal fog nőni a villamosenergia-felhasználás Magyarországon az előrejelzések szerint, és ez bizonyára így is van. Itt szeretném megjegyezni, hogy a jelenlegi napelemek elszámolásával kapcsolatos változások a lakosság terhein nem igazán segítenek. Egyrészt jelentős önerőt kell beletenniük. Voltak és vannak állami támogatások, de mindemellett jelentős önerőt kell beletegyenek ebbe, több millió forintot, hogy a háztartásuk energiaellátását tudják biztosítani. Olyan rendszerben pályáztak és olyan rendszerben készültek erre a korszerűsítésre, ami azóta megváltozott. Nyilván volt benne egy kormányzati visszakozás is, hiszen egy drasztikus lépés lett volna. Viszont amennyiben ez az elszámolás marad, ami a jelenlegi kormányzati terv, akkor egy újabb beruházásra van szüksége a lakosságnak, hiszen a tárolókapacitást is ki kell építeni. Én azt gondolom, hogy ez a városban élők, a jobbmódú környékeken élők számára is komoly megterhelést jelent, de higgyék el, hogy vidéken, a kistelepüléseken ez kivitelezhetetlen.

Szorgalmaznék egy olyan felmérést és olyan programot, amely megnézi vidéken azokat a településeket, ahol zömében régi, 80 vagy akár 100 évvel ezelőtt épült ingatlanokban élnek és fognak is élni, hiszen nincs lehetőségük arra, hogy korszerű ingatlanba költözzenek, arról nem is beszélve, hogy esetleg építsenek egy újat, és geotermikus energiával vagy bármi mással, egyébként nagyon jó és fontos energiaforrással fűtsék majd az ingatlanjaikat. Nem, ők ebben fognak élni. Tehát annak érdekében, hogy mindent megtegyünk a karbonsemlegesség céljának az elérése érdekében, nagyon fontos, hogy a kormány és az Országgyűlés mindent megtegyen, de ez pluszterhet ne rójon a lakosságra. Dolgozza ki a kormány azokat a terveket is, hogy a lakosságnak is segítsünk, hogy ők is a lehető legkevesebb hőveszteséggel  legyen szó gázról, villanyról vagy bármiről  tudják fűteni a lakásaikat és élni a mindennapjaikat.

Itt szeretném még zárójelben  de talán nem is kell zárójel  megjegyezni, teljesen érthetetlen, hogy a szélenergia miért nem jelent prioritást a kormány számára. Ma a korlátozások a lakott területektől bizonyos kilométer távolsághoz kötik ezeket. Ha átmegyünk az osztrák határon, mondhatni, hogy ott szélenergia-erdő létesült, kihasználva annak a területnek, annak a helynek az adottságait, kihasználva a benne rejlő lehetőségeket. Azt gondolom, hogy ezekre Magyarországnak, a magyar kormánynak is figyelnie kellene, sokkal jobban, mint teszi ezt.

S ahogy kezdtem, úgy zárom is a felszólalásomat: a Jobbik-Konzervatívok képviselőcsoportja támogatni fogja a törvényjavaslatot.

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat. Folytatjuk munkánkat. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Hollik István képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ott szeretném kezdeni, ahol államtitkár úr. Azt gondolom, nem túlzó megállapítás az, hogy Magyarország klímabajnok. Ez nem egy szubjektív vagy politikai állítás, hanem a tények ezt igazolják. Az elmúlt húsz évben mindössze 21 olyan ország volt a világon, amely úgy volt képes gazdasági növekedésre, hogy közben a szén-dioxid-kibocsátását csökkenteni tudta, és Magyarország mások mellett, Ausztria, Hollandia, Németország teljesítményét is felülmúlva tartozik ebbe a szűk elitklubba.

Azt is szeretném kiemelni ezzel kapcsolatban, hogy Magyarország 2050-re klímasemleges ország szeretne lenni, ugyanakkor és a cél teljesítéséhez szükséges teendőkkel kapcsolatban négy szempontot szeretnék itt megemlíteni önöknek, amelyekhez a Fidesz és a KDNP is ragaszkodik.

Az egyik az, hogy a klímasemleges gazdaságra való átállás költségeit elsősorban a klímarongálókkal, tehát a jelentős szennyező országokkal és nagyvállalatokkal kell megfizettetni és semmiféleképpen sem a lakossággal.

A második ilyen alapelvünk, hogy az alkalmazkodásnak úgy kell megtörténnie, hogy a magyar családok által fizetett energia- és élelmiszerárak emiatt ne növekedjenek meg radikálisan, másként szólva a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartása mellett kell a klímacélok eléréséhez közelebb kerülni.

A harmadik az, hogy elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy az Európai Unió költségvetésében a szegényebb, felzárkózó országoknak járó kohéziós forrásokból akarják átcsoportosítani azokat a forrásokat, amelyeket klímavédelmi célokra tudnak fordítani. Azt gondoljuk, hogy a kettő összekötése hibás logikán alapszik.

A negyedik alapelvünk pedig az, hogy atomenergia nélkül nincs klímasemleges gazdaság, ezért Európában az atomenergia használatát nem korlátozni kéne, hanem ezzel szemben mi úgy gondoljuk, hogy támogatni.

Magyarország  ahogy ezt államtitkár úr is említette  meghozta azokat a döntéseket, kijelölte azokat a célokat és a hozzá kapcsolódó intézkedéseket is, amelyekkel a 2030-as és a 2050-es cél is elérhető, ráadásul azt is láthatjuk, hogy a 2030-as cél elérése akár még korábban is sikerülhet.

Ami az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti: itt többen is elmondták, hogy pontosan miről szól. A cél az, hogy az ebben az uniós rendeletben elfogadott, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus, a CBAM, az Európai Unió belső piacán megtermelt különböző termékek  cement, villamos energia, műtrágya, vas, acél, alumínium, valamint hidrogén  előállítása mellett globálisan is versenyképes maradjon az EU szigorodó üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési céljai mellett. Ennek érdekében az EU-ba importált termékekre  ahogy államtitkár úr is elmondta  fokozatosan, de 2026. január 1-jétől kezdődően kivetésre kerül egy díj. Én azt mondom, hogy végre egy olyan intézkedés az Európai Unió részéről, amely védi az európai gazdaság érdekeit. A problémánk ezzel kapcsolatban pont az, hogy ez a kivétel és nem a főszabály. Hiszen ha például az ukrán gabonabehozatalra gondolunk, vagy a Brüsszelben elfogadott és Európára erőltetett teljesen elhibázott szankciós rendszerre nézünk, akkor azt láthatjuk, hogy ezek mind-mind olyan európai uniós intézkedések, amelyek  ma már teljesen egyértelműen kimondható  teljes mértékben szembemennek az európai érdekkel. De lám, itt van egy jó kivétel, amely végre figyelembe veszi, hogy mi az európai nemzetállamok, mi az európai gazdaságok, mi az európai nagyvállalatok és vállalkozások érdeke, és eszerinti szabályozást alkot, így jár el.

Éppen ezért mi ezt a törvényjavaslatot természetesen támogatni tudjuk. A problémánk az, hogy az EU-s politikák nem ebbe az irányba mutatnak. Jó lenne, ha ez sokkal gyakrabban lenne így. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Mi Hazánk képviselőcsoportjának vezérszónoka Dócs Dávid képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban, mi is úgy gondoljuk, hogy a környezetvédelem napjaink egyik legfontosabb témája, éppen ezért mi is támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot, ámbátor szükséges megjegyezni, hogy ezek rendkívüli terheket jelentenek például azoknak a magyar vállalkozóknak, akiket az elmúlt évek így is sújtottak, hiszen láthattuk, hogy minden évnek volt valamilyen negatív kihatása számukra. Mi mégis azt mondjuk, hogy természetesen támogatni tudjuk azt a környezetvédelmi szempontból nagyon jelentős európai uniós környezetvédelmi célkitűzést is és annak az elérését is, amely a környezetkímélőbb átállásra ösztönzi a vállalkozásokat, és kevésbé terheli meg a környezetünket. Azt gondoljuk, ez a fenntarthatóságnak az egyik alapkövetelménye, ami a XXI. században talán a minimum kell hogy legyen.

A „szennyező fizet” elvét követve a zöldadóknak hatásukat tekintve magasabb mértékűeknek kell lenniük, ezzel is egyet lehet érteni, hiszen valakinek meg kell fizetnie ezt a pluszkiadást; legyenek azok, akik a legtöbbet fogyasztják természetesen, és a legtöbbet állítják elő. A cél e körben az ingyenes szennyezés felszámolása, hiszen azt láthatjuk, hogy a XXI. századra eljutottunk odáig, hogy a Föld nagy része gyakorlatilag a csomagoló anyagok és az egyszer használatos műanyag termékek szennyezése alatt áll, és láthatjuk, hogy a tengereink, az óceánjaink, de gyakorlatilag most már érintetlen területek is a műanyagszennyezés áldozatává kezdenek válni. Ezt mindenképpen fel kell számolni, ezért ez egy jó irány, amit támogatni lehet.

Viszont ebben a karbonvám-összefüggésben azért azt is fontos elmondani, hogy a szén-dioxid-kibocsátás önmaga nem elég, önmagában ennek a mérséklése nem elég, hiszen itt a fő trend talán az, hogy majd valamilyen vámmal, adóval sújtsák a kibocsátókat. Mi viszont azt mondjuk, hogy ezt akár ellensúlyozni is lehessen egy vállalat részéről, és ne kelljen ehhez, mondjuk, a Száhel-övezetbe elmenni erdőt telepíteni, hanem akár a kibocsátás országában is lehessen ezt mérsékelni akár, mondjuk, egy erdőtelepítési programmal egybekötve. Éppen ezért mi azt gondoljuk, hogy ennek a karbonvámnak a kivetése nem feltétlenül szükséges, hiszen elsősorban a semlegesítés lenne a cél, nem pedig az, hogy vám formájában beszedjünk egy újabb adót. Ez elsősorban az uniós importőröket érintheti ugyanis, hiszen ezek a költségek meg fognak jelenni az importtermékek árába beágyazódva, és ezek révén a kibocsátáshoz kapcsolódó új adminisztratív terhek is, hiszen a pénzügyi kiigazítások miatt az import is drágulni fog. Ez természetesen minden gazdasági szereplőre kihatással lesz.

A Mi Hazánk Mozgalom úgy gondolja, hogy a környezetvédelmi szempontokat nagyon fontos betartani, és talán sokkal fontosabb is lehetne, hiszen Magyarországnak nincsen környezetvédelmi minisztériuma sem, ami mondjuk, nagy fokban tudná segíteni ennek hatékonyságát. Mi viszont Európa egyetlen nemzeti radikális zöldpártjaként úgy gondoljuk, hogy a környezetvédelem talán a legfontosabb kell legyen számunkra, és nagyon fontos hatékony válaszokat adnunk és konkrét lépéseket tennünk az éghajlatváltozás kihívásainak a megelőzésére és azok csökkentésére, mivel az egész világon, ahogy említettem, most már egyre elviselhetetlenebb mértéket ölt a környezetszennyezés.

Azt valljuk, hogy aki szereti a hazáját, az magától értetődően egy felelősségteljes és környezetvédő életmódot folytat  ezt kell a politikának, a közéletnek is valahogy elsajátítania. Nem lehet az egyén felelősségére bízni ezt a döntést, hanem ezért van a politika, ezt társadalmilag minél szélesebb körben kell kiterjeszteni, és az embereket egy felelősségtudatos szemlélet felé kell terelni.

Azt gondoljuk, a műanyagszennyezés visszaszorítása minden területen, így az egyszer használatos termékek csökkentésénél is egy nagyon fontos kérdés, illetve az újrahasznosítható anyagoknak az előtérbe helyezését is nagymértékben elő kell segíteni, hiszen magának a problémának a gyökeréig kell lehatolni, és ott kell rá megoldást találni. Éppen ezért a környezetbarát csomagoló anyagok bevezetése és az ösztönző felhívások a takarékos vásárlásra azok a módszerek, amelyek a leginkább tudják segíteni környezetünk megóvását. A gyenge minőségű, rövid élettartamú műszaki árukat és cikkeket is ideje lenne kiszorítani a piacról  kár, hogy a jelenlegi fogyasztói társadalom épp ennek az ellenkezőjéről szól.

A környezet védelmének kiemelt fontosságát, a környezettudatos szemlélet kialakítását, azt gondoljuk, már gyermekkorban nagyon fontos elsajátíttatni. Itt talán az oktatást is össze lehetne kötni ezzel a nagyon fontos és fajsúlyos témával, hiszen már a legkisebbeknél, az óvodában is át lehetne adni azt a fajta tudást és azt a fajta szemléletet, amely majd később, aktív korukban az embereket környezettudatossá fogja tenni, hiszen láthatjuk, hogy a Föld népességének a számlálója gyakorlatilag megállíthatatlanul pörög  (Dudás Róbert tüsszent.) kedves egészségére képviselőtársamnak! , ami azt jelenti, hogy most már több mint nyolcmilliárdan vagyunk a Földön; igaz is, egyébként nem én rendeltem meg ezt a tüsszentést itt magam mellett; ez tehát azt jelenti, hogy napról napra nő az emberiség ökológiai lábnyoma. Éppen ezért a növekvő lélekszámhoz fontos azt párosítani, hogy egy környezettudatosabb szemlélet próbáljon meg gyakorlatilag gyökeret verni a világon, hiszen ez mindannyiunk érdeke.

Azt gondolom, hogy amellett, hogy a jelenlegi törvényjavaslatot támogatjuk, szükséges megjegyezni, hogy mindenképpen olyan formában kell bevezetni, hogy az további terhet ne igazán jelentsen a hazai vállalkozókra, hiszen láthatjuk, hogy ők sajnos az előző években is megsínylették a nehéz gazdasági helyzetet. Éppen ezért megkérjük a kormányt, hogy ez majd úgy legyen bevezetve és úgy legyen kidolgozva, hogy rájuk és a társadalom nagy részére további terheket ne rójanak vele. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most a képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót az LMP képviselőcsoportjából Keresztes László Lóránt képviselő úrnak. Parancsoljon, öné a szó.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök, hogy a konkrét javaslattal kapcsolatban mondhatjuk, hogy teljes konszenzus, teljes egység formálódik, én is azt tudom mondani, hogy az LMP természetesen támogatni fogja szavazatával ezt a javaslatot. Valóban az uniós jognak való megfelelést célozza ez az indítvány, és önmagában egyébként a szándék is nagyon-nagyon támogatandó; nyilván azt szolgálja, hogy az uniós döntéshozatal meg tudjon felelni az éghajlatváltozás jelentette egyre súlyosabb kihívásoknak, de eközben próbáljunk lépéseket tenni, hogy a belső piacot, a belső piac versenyképességét próbáljuk megőrizni, és valóban ezáltal egyébként a külső beszállítókat gyakorlatilag egy ilyen karbonadó bevezetésével tulajdonképpen rákényszerítjük a zöldebb működésre. Ez mindenképpen üdvözlendő, támogatandó lépés, természetesen a szavazatunkkal is  csak ismétlem  támogatni fogjuk.

Egy-két apró kritikát hadd fogalmazzak meg az indítvánnyal kapcsolatban!

Negatívumnak tartjuk, hogy az új klímavédelemért felelős hatóság, a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság működését nem törvény, hanem majd a végrehajtásra kiadott kormányrendelet fogja szabályozni. Mi úgy gondoljuk, hogy ez van olyan fontos kérdés, hogy megérdemelt volna egy törvényi szintű szabályozást. Illetve némi kritikát engedjen meg még, államtitkár úr, a jogharmonizáció sajátossága okán. Itt azt látjuk, hogy a szöveg nagyon sok szempontból utal az EU-s jogszabályokra ahelyett, hogy konkrétan leírnák a törvényi szabályozásokat, és ilyen módon a jogalkalmazóknak majd az uniós jogszabályokat is figyelniük kell  ez egy technikai jellegű kritika , de én úgy gondolom, hogy ezzel együtt is mindenképpen támogatandó a javaslat.

Ugyanakkor engedjék meg, hogy röviden én is reagáljak azért az államtitkár úr felszólalására, illetve kormánypárti képviselőtársaim, illetve ellenzéki képviselőtársaim felszólalására. Azt gondolom, hogy abban egyre erőteljesebb a konszenzus  és ez mindenképpen örömteli , hogy látjuk, hogy nemzeti sorskérdés, hogy mindent megtegyünk az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséért, illetve az alkalmazkodásért, és ehhez nyilván nemzeti szinten is cselekednünk kell, az egyén szintjén is cselekedni kell, és nyilván az európai politikában is ezt kell képviselnie a mindenkori kormányzatnak.

Ugyanakkor  reagálnék egyébként Hollik képviselő úr felszólalására  nem mindig így jár el a magyar kormány, illetve a jelenlegi tervek tekintetében is vannak olyan irányok, amelyek ezzel ellentétesek, illetve vannak nagyon súlyos bizonytalanságok, amelyekkel kapcsolatban kérdést is szeretnék megfogalmazni az államtitkár úr felé. Hibás európai uniós, brüsszeli szankciókról beszélt Hollik képviselő úr, ez gyakran visszatér a kormányzati kommunikációban, ezért amikor én ezt hallom egy ilyen vitaszituációban, akkor mindig emlékeztetek rá, hogy kizárólag olyan szankciókat fogadott el az Európai Unió, amelyeket a magyar kormány támogatott.

(11.20)

Tehát amikor az európai szankcióknak akár a magyar gazdaságra való negatív hatásairól beszélnek, akkor mindig tegyük hozzá, hogy ezeket a szankciókat támogatta a kormány, hiszen Brüsszel semmi olyan szankciót nem tudott bevezetni, amelyhez a magyar kormány nem tudott volna hozzájárulni. Tehát amikor hibás brüsszeli szankciókról és azok károkozó hatásáról beszél, akkor gyakoroljon önkritikát a kormány, hiszen zöld utat adott valamennyi szankciónak, amit az Európai Unióban elfogadtak.

Az ukrán gabonával kapcsolatos intézkedésekkel, kormányzati állásponttal kapcsolatban maximálisan egyetértünk, ezt jeleztük is, természetesen támogatjuk a kormányzati törekvéseket.

A „szennyező fizet” elvét említette még Hollik képviselő úr, illetve, hogy a multinacionális cégeknek, hogy úgy mondjam, feszesebb keretek között kell tudni működni, a nagy szennyező cégeknek. Ehhez képest azt látjuk, hogy Magyarországon az egészen veszélyes üzemet folytató és szennyező multinacionális cégek elképesztő támogatást kapnak, akárcsak az iparstratégia mentén az akkumulátorgyáraknak százmilliárdos nagyságrendben folyósítják a támogatásokat, amelyeket egyébként lehetne a magyar tulajdonú hazai kis- és középvállalkozások számára is rendelkezésre bocsátani ebben a valóban nehéz gazdasági helyzetben. A másik oldalról pedig még a szennyezés hatásai alól is mentesítik őket.

Nem olyan régen elfogadtak egy úgymond veszélyhelyzeti kormányrendeletet, amellyel gyakorlatilag leépítették a környezetvédelem rendszerét. Egy miniszteri utasítással nem lehetett és nem is írták felül ezt a rendelkezést. Tehát ma Magyarországon meg lehet tenni azt, hogy a környezetünket szennyező, akár környezetvédelmi bűncselekményt elkövető cégek egy szerződés megkötésével mentesüljenek a szennyezés hatása alól. Tehát ezt mindenképpen korrigálni kell, legalább most felhívom erre a figyelmet.

Nagyon-nagyon fontos, hogy az éghajlatváltozás által jelentett kihívásoknak megfeleljünk, hogy annak megfelelő gazdaságpolitikát, iparpolitikát folytassunk. Mi azt Magyarország Zöld Pártjaként nem tudjuk elfogadni, hogy egy olyan iparpolitikát kíván a kormány megvalósítani, amely jellemzően idegen tulajdonú, külföldi ipari nagyvállalatok, globális cégek érdekében megnöveli 2030-ig 55 százalékkal Magyarországon a villamosenergia-felhasználást. Beszéltünk itt arról, több képviselőtársam is említette, hogy a lépéseinknek nem szabad olyan hatást generálni, ami által a magyar lakosságra jelentősen növekednének a terhek.

Ha egy ilyen iparpolitika mentén óriási mértékben kell megnövelni az energiatermelő kapacitásokat Magyarországon, azt a magyar adófizetők fogják megfizetni. Ezért nem tudjuk elfogadni, hogy idegen cégek érdekében, egyébként óriási környezethasználattal jellemezhető és óriási energiaigénnyel megjelenő vállalatok kiszolgálását a magyar adófizetőkkel fizettessük meg. Ezen a gazdaságpolitikán, ezen az iparpolitikán változtatni kell.

Fölmerült a Fidesz vezérszónoka részéről az aszály kérdése, az egyre súlyosabb aszály megjelenése. Ezt tapasztaljuk. A múlt évben valóban történelmi aszályt tapasztalhattunk, és láthatjuk, hogy ez egy tendencia része, tehát látható, hogy a csapadék eloszlása egyre extrémebbé válik, tehát nem is kifejezetten a csapadékmennyiség csökkenése, hanem a csapadékeloszlás. Intenzív záporokat látunk, ugyanakkor ezzel párhuzamosan hosszabb csapadékmentes, aszályos időszakokat. Itt az alkalmazkodásnak az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eszköze lenne egy olyan jellegű tájgazdálkodás és olyan jellegű vízgazdálkodás megvalósítása, amely lehetőséget biztosítana arra, hogy az időszakosan megjelenő többletvizeknek a tájban biztosítsuk a helyet, ezáltal egyébként a lehető legerősebb módon tudjunk védekezni az éghajlatváltozás hatásai ellen. Ennek sem látjuk sajnos még a nyomait a kormányzati döntésekben.

Felmerült már a szélenergia hasznosításával kapcsolatos sokéves kormányzati tiltás. Nem is értjük egyébként, hogy most pontosan mi a helyzet. Hátha államtitkár úr tud pontosabb információval vagy aktuális hírekkel szolgálni. Múlt év nyarán még Palkovics miniszter úr jelezte, hogy Magyarországnak igenis szüksége van arra, hogy a szélenergiára alapozzon. Azóta több Kormányinfón hallhattunk pozitív nyilatkozatokat, intézkedéseket, de mégsem tudott még megszületni az a jogszabályi változás, ami teret nyitna a szélenergia hasznosításának. Konkrét kérdésem államtitkár úr felé, hogy mikor lesz olyan konkrét kormányzati döntés, amely lehetőséget biztosít, hogy a szélenergia Magyarországon valóban fontos szerepet kapjon.

Említették már képviselőtársaim, hogy itt a háztartási méretű napelemekkel kapcsolatos kaotikus szabályozások is ezen célok ellen szólnak. Itt is világos, kiszámítható szabályozásokat kell biztosítani.

Hasonlóképpen az egyik legfontosabb intézkedés lenne egy átfogó épületenergetikai program elindítása, hiszen nyilvánvalóan az a legolcsóbb és a legtisztább energia, amit nem kell felhasználnunk. Ezzel is sok éve késlekedik a kormány, holott ennek nagyon komoly gazdaságélénkítő hatása és munkahelyteremtő hatása is lehetne.

Hasonlóképpen a gazdaságpolitikában is hiányoljuk azokat a lépéseket, amelyek a gazdasági hatékonyságot erősítenék. Láthattuk, hogy óriási lemaradásban vagyunk akár, mondjuk, a német vagy az osztrák gazdasághoz képest az energiafelhasználás tekintetében, a gazdaság energiaintenzitása tekintetében. Adott gazdasági teljesítmény eléréséhez kétszer annyi energiát használunk fel. Nyilván ez nem tartható.

Elhangzott több képviselőtársam részéről is az atomenergia szerepe. Itt visszautalok erre a rendkívül súlyos, a magyar emberekre rendkívül súlyos terhet jelentő iparpolitikára és a növekvő villamosenergia-felhasználásra. Hogyan értékeli államtitkár úr, nem vállale túlzott kockázatot a kormány azáltal, hogy egy ilyen iparpolitika mellett döntött és az atomenergiára ilyen mértékben alapoz, miközben a Paks II. még nem is kapta meg azt az engedélyt, ami által érdemben lehetne bármiféle építési munkát végezni? Tehát gyakorlatilag a mai napig is csak előzetes előkészítő munkákat lehet végezni. Még nem kapta meg a jóváhagyást a Paks II. tervdokumentációja, azt az előzetes biztonsági jelentést még nem fogadta el az Országos Atomenergia Hivatal. Ezzel kapcsolatban vane új információ, és mi a véleménye államtitkár úrnak?

Én is azzal zárom a felszólalásomat, hogy ezzel együtt természetesen ezt a döntést mindenképpen támogatni fogjuk. Mi is hosszan tudnánk kritizálni egyébként a brüsszeli döntéseket, ezt minden adandó alkalommal meg is tesszük, amelyek egyébként, mondhatjuk, hogy nemcsak a magyar nemzeti érdekek, hanem az összeurópai érdekek ellen szólnak. Mi is úgy látjuk, hogy ez egy fontos és jó irányú intézkedés, és szerintem egy pozitív üzenet lesz, ha a magyar Országgyűlés valamennyi frakciója egységesen ezt majd megszavazza. Az LMP frakciója így fog tenni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom.

Most megkérdezem Steiner Attila államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

STEINER ATTILA energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a frakcióknak a támogató hozzászólásukat. Engedjék meg, hogy a képviselő urak által felvetett bizonyos pontokra én is reagáljak.

Becsó képviselő úr említette, hogy vannak olyan pillanatok Magyarországon, amikor már teljes mértékben karbonmentesen állítjuk elő a villamos energiát. Egy friss adat, hogy ma reggel 9 órakor 76 százalékban karbonmentes villamosenergia-ellátás történik Magyarországon. Ez minek tudható be? Egyrészt a nukleáris energiának, ami már több évtizede itt van velünk Magyarországon, és nagyon biztonságosan, 50 százalékban biztosítja a hazai villamosenergia-ellátást, de emellett nagyon szépen fejlődtek az elmúlt években a megújulók. A napelemek esetében egy nagyon drasztikus emelkedésnek lehetünk a szemtanúi.

Ma úgy néz ki a magyar villamosenergia-mix, hogy van egy 2 ezer megawattos Paksi Atomerőművünk, és emellett már majdnem hárompaksnyi napelem termel energiát a magyar hálózatra. Ennek eredménye az, hogy most is több mint háromnegyedben, de vannak olyan órák, amikor ténylegesen 100 százalékban karbonmentesen tudunk villamos energiát termelni. Én azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezen az úton továbbhaladjunk.

Az elmúlt évek, az energiaválság is megmutatta, hogy az atomenergiáról nem tudunk lemondani. Ez egy olyan helyzet, hogy azok az országok, ahol alapvetően viszonylag mérsékelt mennyiségben állnak rendelkezésre energiahordozók, ott igenis szükség van atomenergiára, és Európában nagyon sok tagállam él is az atomenergia lehetőségével. Nem azt látjuk, hogy csökken az atomenergia szerepe, hanem éppen fordítva, éppen növekszik. Csak hogy egy példát említsek: a szomszédos Szlovákiában is nemrég adtak át egy új atomenergia-blokkot, de Franciaországban is a villamosenergia-termelés körülbelül 70-75 százaléka atomenergia-alapú. Látszik, hogy ez mekkora biztonságot jelent, mert helyben tudjuk megtermelni azt a villamos energiát, és nem messziről kell ezt az energiát importálnunk. Én azt gondolom, hogy ezen az úton tovább kell haladnunk.

Alapvetően a napelemes szabályozásnál is, amit több képviselő is említett, azt gondolom, nagyon fontos volt, hogy egy olyan feltételrendszert teremtsünk, ahol igenis a jövőben is tovább tudnak fejlődni a napelemes kapacitások. Azt látjuk, hogy 2030-ra még akár meg is duplázódhat ez a mostani szám, és erre jó esély is van, látva azt, hogy milyen engedélyezési igények jöttek be, illetve milyen engedélykérelmek kerültek már elfogadásra új projektek esetében.

(11.30)

A lakosság esetében is már több mint 200 ezer háztartás rendelkezik saját napelemmel, és igyekszünk olyan feltételeket teremteni, hogy ez a trend a jövőben is folytatódni tudjon.

Teljes mértékben egyetértek azokkal a képviselői hozzászólásokkal, amelyekben azt hangsúlyozták, hogy a legnagyobb szennyezőknek kell fizetni és ezeket a terheket vállalni. Én azt gondolom, hogy ezt a magyar kormány is folyamatosan, konzekvensen képviselte a múltban is és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Pont most, decemberben kerül megrendezésre a következő nemzetközi klímavédelmi konferencia, a COP következő éves ülése, és itt nagyon fontos az, hogy globális elköteleződés szülessen; ez részben már meg is történt. Én látok azért elég jelentős elmozdulást nemzetközi színtéren is.

Viszont nagyon fontos, hogy ez az implementációban is leképeződjön, hogy egy olyan számonkérhető globális elszámolási rendszer jöjjön létre, amiben ezeket a vállalásokat számon is tudjuk kérni. Én azt gondolom, hogy Magyarországnak ilyen szempontból nincsen szégyenkeznivalója, és alapvetően az Európai Unió is elég erősen próbálja ösztökélni a többi nagy szennyezőt, hogy konkrétumokat vállaljanak be, de azért történt elmozdulás mind India, mind Kína, mind az Egyesült Államok oldaláról is. De hogy ezt hogyan lehet a gyakorlatba átültetni, én azt gondolom, ez lesz az egyik nagy tétje a mostani COP-konferenciának.

Szeretném továbbá kiemelni, hogy magának a törvényjavaslatnak az implementációja kapcsán teljesen egyetértek azzal, hogy próbáljuk meg a terheket a hazai gazdaság számára minimalizálni. Ez valamilyen fajta adminisztratív többletköltséget jelenthet az importőr cégek számára, illetve az elkövetkezendő időszakban, mire élessé válik a rendszer, addigra szeretnénk egy részletes hatásvizsgálatot is készíteni, ugyanis európai uniós szinten egy nagyon alap-hatásvizsgálat elkészült, viszont tagállamokra szóló hatásvizsgálatot egyáltalán nem készített az Európai Unió. Szeretnénk ezen a területen tisztán látni, és ennek fényében próbáljuk majd meg a 2026-os élesítés előtt a kereteket kialakítani, de ezzel az Országgyűléshez értelemszerűen vissza fogunk jönni.

Egyetértek azzal is, hogy az egyszer használatos műanyagok, illetve a csomagolások tekintetében fontos előrelépésre van szükség. Itt szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a kormány körülbelül másfél évvel ezelőtt bizonyos egyszer használatos műanyagok használatát már betiltotta, és itt nagy ijedelem volt több oldalról is, hogy mi történik majd azokkal a termékekkel, de azt látjuk, hogy a helyettesítő termékek igazából nagyon jól át tudták venni ezeknek az egyszer használatos műanyagoknak a helyét.

És nem véletlenül a hulladékgazdálkodásban bevezetett reformok és az új hulladékgazdálkodási rendszer, ami már július elsejétől érvényben van, pontosan ezt a célt szolgálja, hogy a hulladékra ténylegesen mint másodlagos nyersanyagra tekintsünk, és minél magasabb újrahasznosítási százalékokat tudjunk Magyarországon is elérni.

A szélenergia kapcsán Keresztes képviselő úr kérdésére szeretnék annyiban válaszolni, hogy a szélenergia alkalmazásának vannak előnyei és vannak hátrányai is. Ahogy a korábbi vitákban is többször elmondtuk, azért Magyarország nem a legnagyobb szélpotenciállal rendelkező országot jelenti Európában. Magyarországnak azon területein, ahol viszonylag jelentős ez a szélpotenciál, már most is rendelkezünk 330 megawattnyi szélenergia-termelő létesítménnyel. Az Európai Bizottsággal tárgyalunk ebben a kérdéskörben, van előrehaladás, azonban még nem vagyunk teljesen a végén, úgyhogy még egy kis türelmét szeretném a képviselő úrnak kérni, és erről be fogunk számolni.

Szeretném felhívni továbbá a képviselő úr figyelmét az épületenergetika kérdésköre kapcsán, hogy egyrészt nagyon komoly állami támogatási programok jöttek létre annak érdekében, hogy az energiahatékonysági beruházásokat is támogassuk. Az otthonteremtési program kapcsán, ami egy sikerprogram volt az elmúlt években, ezeknek a forrásoknak körülbelül 40-45 százaléka alapvetően energiahatékonysági beruházásokra került elköltésre. Azt gondolom, ez egy nagyon nagy eredmény.

És az is egy nagyon fontos eleme az intézkedéseinknek, hogy ne csak mindig támogatáspolitikai eszközökhöz nyúljunk, hanem próbáljuk meg az iparvállalatokat, illetve az energiaszolgáltatókat is minél inkább bevonni és mozgósítani. Azt gondolom, hogy az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer is, ami 2021-ben került bevezetésre, egy nagyon fontos eszköz annak érdekében, hogy minden forrást meg tudjunk mozgatni ezen célok teljesítése érdekében.

Arra a kérdésre, hogy miért nem törvényben, hanem majd kormányrendeletben fogjuk az eljárási szabályokat rögzíteni, azt gondolom, itt nagyon technikai eljárási szabályokról van szó; nincs semmi takargatnivalónk ezen a téren. Itt van egy olyan probléma is, hogy az uniós rendelet, illetve annak a végrehajtási rendelete is nagyon későn került elfogadásra, úgyhogy az igazi részletszabályok egy része, hogy ez hogyan is néz ki, még nincs is meg. Azok a részek, amelyeket át kell ültetni, azok pedig nagyon későn kerültek elfogadásra uniós szinten is, de ahogy a szabályok teljesen egyértelműek lesznek, mindenféleképpen szeretnénk majd az érintett importőrök és vállalatok számára egy részletes tájékoztatást adni.

És ahogy említettem, a „szennyező fizet” elvével teljesen egyetértünk. És szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy a kormányzat az elmúlt időszakban is arra törekedett, hogy Magyarország ellátásbiztonságát tudjuk szavatolni, mindezt megfizethető áron, és mindezt úgy, hogy a fenntarthatósági, klímavédelmi célokat is teljesítjük. Ez nem egy egyszerű egyenlet, hogy itt minden elemet ki tudjunk elégíteni. Én azt gondolom, a jövőben is nagyon fontos, hogy ne alapvetően az állampolgárok, illetve a kisfogyasztók viseljék ezeket a terheket, úgyhogy nem tervezünk továbbra sem adó típusú rendelkezéseket, mint azt amúgy már nagyon sok európai uniós ország egyébként bevezette, hanem mi ösztönző programokban gondolkodunk. Szeretnénk olyan programokat, támogatási programokat bevezetni, amelyek lehetővé teszik az állampolgárok számára, hogy ilyen típusú beruházásokat tegyenek, és nem szankciós oldalról tervezzük ezt a kérdést megfogni.

Végezetül szeretnék röviden reagálni az iparpolitikai megfontolásokra is. Én azt gondolom, hogy Európának érdeke az, hogy a stratégiai autonómiáját erősítse, és komoly pozíciókat foglaljon el azokban az iparágakban, amelyek hozzájárulnak majd ahhoz, hogy Európa tudja teljesíteni ezeket a klímavédelmi vállalásokat; ehhez viszont alapvetően ipari tevékenységre is szükség van.

Egy nagyon eklatáns példa erre az elektromobilitás kérdése. Ahhoz, hogy az elektromobilitásban előre tudjunk haladni  és én azt gondolom, ez egy mindannyiunk által osztott cél, ugyanis ez az egyik legnagyobb kibocsátó még mindig az Európai Unión belül , ahhoz viszont az kell, hogy legyenek hozzá gépjárműveink, és ezeket a gépjárműveket alapvetően itt, Európán belül is le tudjuk gyártani; ehhez viszont ipar kell. Én azt gondolom, ha ilyen iparba fektetünk, akkor a jövőbe fektetünk, és nagyon fontos, hogy Magyarország ezekben az értékláncokban komoly pozíciókkal rendelkezzen.

Az, hogy a villamosenergia-fogyasztás várhatóan 50 százalékkal növekedni fog 2030-ig, ez csak részben tudható be az iparvállalatoknak. Természetesen van egy általános elektrifikációs trend is: elektromobilitás elterjedése, hőszivattyúk telepítése, elektromos fűtés telepítése, és ez olyan szempontból kedvező Magyarország számára, hogy villamos energiát sokkal nagyobb mennyiségben tudunk a határainkon belül termelni, és ez alapvetően fosszilisimportot tud kiváltani. Úgyhogy én azt gondolom, hogy energiaszuverenitási szempontból az elektrifikáció egy nagyon kedvező irány, amit támogatnunk kell a jövőben is.

Úgyhogy nagyon szépen köszönöm még egyszer a támogató hozzászólásokat, és kérem, hogy majd a szavazásánál is támogassák ezt a javaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   1-20   21-34   35-60      Ülésnap adatai