Készült: 2024.05.19.19:22:57 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

72. ülésnap (2023.06.14.), 24. felszólalás
Felszólaló Novák Előd (Mi Hazánk)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 23:41


Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

NOVÁK ELŐD (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Miközben a kormány állítása szerint olyan költségvetésünk lesz, amely garantálja Magyarország biztonságát és megvédi a családokat, valójában csak díszszemle méretűek a honvédelmi beszerzések  Ukrajna támogatására bezzeg van 74 milliárd forint! A családok támogatására viszont 2024-ben 50 milliárd forinttal kevesebbet terveznek a 2023. évi keretösszegnél; ráadásul az EU-rekordnak minősülő magyar infláció miatt annyit sem ér.

Tavaly szeptember óta folyamatosan csökkennek a reálkeresetek. A KSH adatai szerint a munkabér vásárlóértéke hét hónap alatt összesen 48 százalékkal csökkent. Az élelmiszerárak az EU-ban itt, Magyarországon emelkedtek a legnagyobb mértékben. Matolcsy György szerint a magyar élelmiszeripar hátulról a második legkevésbé versenyképes az EU-ban Bulgária után. A magyar infláció tavaly november óta minden hónapban a legnagyobb az EU-ban, még mindig 20 százalék felett van; az EU-ban Észtország 13 százalékkal követ minket, jóval alacsonyabb inflációval. Ha egy számjegyű is lesz év végére  amiről beszélnek folyamatos propaganda keretében a valóság helyett , akkor is éves szinten 15-20 százalékos inflációról beszélhetünk.

A kormány pedig, bár nem vallja be, de érdekelt az infláció növelésében, szándékosan gerjeszti azt, hiszen így minden állami támogatást, például az állami szféra béreit is elinflálhatják. A nyugdíjakon kívül szinte semmi nem inflációkövető, hiába szorgalmazzuk azt. Például a gyermekek után járó családi adókedvezmény összege az MNB kimutatásai szerint már feleannyit sem ér, mint 2011-es bevezetésekor, hiszen elinflálódott.

A kormány elhibázott gazdaságpolitikájának három fő bűne van. Egyrészt a koronavírusra hivatkozva végrehajtott, sok esetben kontraproduktív lezárások miatt rendült meg a gazdaság. Másrészt megterhelte a magyar nemzetgazdaságot a kormány által támogatott multinacionális cégek általi kiszipolyozásunk. Harmadrészt pedig az oroszok elleni embargó  ami évek óta tart , majd a különféle, Orbán Viktor által sem vétózott szankciók is felbecsülhetetlen károkat okoztak.

Ez a bizonytalanság költségvetése, amely előttünk fekszik, amelyben egy biztos pont van: a multik támogatása. Úgy tűnik, hogy a multinacionális cégek nemcsak a munka törvénykönyvét diktálják tollba a kormánynak, hanem már az állami költségvetést is. Például a digitális techóriások, mint amilyen a Facebook vagy a Google, továbbra is mentesítést kapnak a reklámadó alól. Pedig a vállalatok 90 százalékban Magyarországon a kkv-szektorhoz sorolhatók. A munkaerőpiacon tízből hét állást ezek a kis- és középvállalkozások kínálnak, a GDP-nek pedig átlagosan 50 százalékát teszi ki ez a szegmens, mégsem kapnak akkora támogatást például egy munkahelyre vetítve, mint a multik. Ne is álmodjanak róla!

Vannak persze támogatott területek, például az 1947-es párizsi békeszerződésből eredő jóvátétel emelkedik, tehát vég nélkül folyhatnak a holokauszt-kárpótlások hetedíziglen is; abszurd módon még mindig költségvetési tétel. A mohácsi vész nyomán miért nem fizetünk a leszármazottaknak? (Nacsa Lőrinc: Milyen szerencséd van a levezető elnökkel!)

A Pénzügyminisztériumban, úgy tűnik, megállt az idő. Csak azt nem tudom, hogy 1947-ben vagy úgy 2020 körül. Hiszen például a nemzeti koronavírusoltóanyag-gyár megvalósítására is a 2023. évi költségvetésben 8,6 milliárd forint, a 2024. éviben ennek már csaknem a duplája, 16,2 milliárd forint van betervezve. Ez egészen elképesztő! Ráadásul 2021 végén a vakcinagyár ünnepélyes alapkőletételén Palkovics László azt mondta, hogy a debreceni gyárban 2022 végén megkezdődik a gyártás; ehhez képest a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánított beruházás még mindig félkész állapotban van. Persze nem a gyár hiányzik nekem, hanem a pénz az államkasszában, az egészségügyre például, a várólisták felszámolására.

S ha már források, akkor hadd idézzem a Mi Hazánk Mozgalom Virradat-programját: vagyonadót az oligarchákra! Ugyanis elszámoltatnánk az oligarchákat, de sok esetben a törvényesített politikusbűnözés miatt a közvagyon visszaszerzése csak a milliárdokra kivetett vagyonadó révén sikerülhet; tehát ha nemcsak populista ígéreteket szeretnénk, hanem tényleges radikális lépéseket, akkor erre igenis szükség van. A milliárdosok megadóztatása ráadásul azért is indokolt és igazságos, mert a társadalmi olló egyre jobban nyílik szét gazdagok és szegények között, a társadalmi mobilitás csökken, tehát szükség volna a milliárdosok nagyobb adójára, ahogy egyébként, mondjuk, a kaszinókéra és a multicégekére is.

S ha már forráshiányok, akkor beszéljünk az önöknek fejfájást okozó EU problémaköréről is! Az Unióval kapcsolatban a fő kérdés, hogy „tagok legyünk vagy szabadok?”. Ez alapvetően nem pénzkérdés, ha az EU a belügyeinkbe egyre jobban beavatkozik, nemzeti önrendelkezésünket felszámolja, a nemzetek Európája helyett egy európai egyesült államokká gyúrva össze az országunkat. De egyre jobban gyarmatosít, kihasznál minket, ami már költségvetési kérdés is. Thomas Piketty, a híres francia közgazdász kiszámolta, hogy több profit megy ki Magyarországról Nyugatra a multicégek által, mint amennyi uniós támogatás visszajön. Úgyhogy bár hivatkozhatnék Csath Magdolnára is  akit önök, ugye, leszavaztak itt az elmúlt hónapokban , viszont ha még egy ilyen baloldali sztárközgazdász is ezt mutatja ki, akkor azt gondolom, hogy ez, mondhatjuk már, hogy vitán felül áll. Miniszterelnök úr is egyébként elismerte ezt.

Bár a Mi Hazánk Mozgalom szerint nem lehet egyik napról, sőt egyik évről a másikra sem kilépni, de el kell készíteni az EU-csatlakozásunk mérlegét, számba kell venni az egyéb lehetőségeket; kétoldalú gazdasági együttműködések kiépítése más országokkal, és még sorolhatnánk ezeket a lehetőségeket. Az Unión kívül is van élet, sőt az Unió után, az Unió megszűnése után is  fel kell készülni az Unió utáni életre.

A költségvetési tervezet 82. oldalának alján láthatjuk azt a közel 700 milliárd forintot, amelyet közvetlenül befizetnénk jövőre az Európai Uniónak. A Mi Hazánk Mozgalom azt javasolja, hogy ne fizessünk tagdíjat, amíg a nekünk járó támogatásokat nem kapjuk meg. Adjuk ezt a pénzt a pedagógusok béremelésére például! Ukrajna magyar pénzügyi támogatása is elfogadhatatlan. A március 16-ai kormányhatározat szerint 74 milliárd forinttal támogatjuk az Unión keresztül a magyarellenes ukránokat, illetve az EU-n keresztül vétó helyett asszisztálásunkkal folyik például a lőszertámogatás is. A harckocsik működését biztosító üzemanyaggal is támogatja az ukránok háborúját Magyarország, közvetlenül is; az ukrán olajfinomítókat és -tárolókat ugyebár nyáron megsemmisítették az oroszok, azóta külföldről látják el Ukrajna hadseregét üzemanyaggal, jórészt egyébként magyar gázolajjal.

Tisztelt Államtitkár Úr! Fideszes képviselőktől azt hallottam önről, hogy ha önt elüti a villamos, akkor Magyarországnak nem lesz költségvetése. Ezt a befolyásos szerepét figyelembe véve én felkerestem önt úgy 2016 környékén egy lobbival, hogy ki merie mondani végre a kormány, és mondja ki a kormány, hogy Magyarország legnagyobb problémája a katasztrofális demográfiai helyzet. Ne közhelyszerűen azt mondjuk, hogy az egyik legsúlyosabb probléma, mert ezt nagyon sok mindenre el lehet mondani! Ki merie mondani stratégiailag a kormány, hogy a demográfiai katasztrofális helyzet az, ami a legsúlyosabb? Mert emiatt például nemcsak kisebbséggé válhatunk a saját hazánkban, akár még e században is, ha mondjuk, a cigányság népességrobbanására vagy az önök által immár migránsimporttörvénnyel is betelepíteni szándékozott külföldi vendégmunkásokra gondolunk, de az egész államháztartás összeomlása is fenyeget egy ilyen elöregedő társadalomban. Éppen ezért ezt ki kellene mondani, de ezt sajnos nem látom, azóta sem.

Tudom, hogy ön, államtitkár úr, a szívén viseli tartalékos honvédként a haderőfejlesztés mellett a demográfiai fordulatot is, de valahogy mégsem látjuk ennek az eredményét. A családok támogatására 2024-ben 50 milliárd forinttal kevesebbet terveznek a 2023. évi keretösszegnél, ráadásul a hatalmas infláció miatt ez annyit sem ér.

(10.40)

A bérlakásépítési program indítása helyett, ami nagyon régóta, ciklusokon átívelően, balliberális kormányokon is átívelően várat magára, most a lakástámogatások előirányzatát a felére csökkentik, 383 milliárd forintról 181 milliárd forintra. Ott tartunk, hogy nagycsaládosnak lenni nagyobb szegénységi kockázat, mint nyugdíjasnak. Ezért a Mi Hazánk Mozgalom inflációkövető családtámogatási rendszert szorgalmaz, legalább a nyugdíjakhoz hasonlóan, valamint a gyermekneveléshez szükséges cikkek világrekord áfájának eltörlését, illetve a főállású szülőség bevezetését, persze a cigánykérdést is szem előtt tartó garanciákkal.

Matolcsy György jegybankelnök szerint is visszaesés indult 2016-ban, ezért egy demográfia 2.0 kormányprogramot szorgalmazott a válaszában, amikor arról a tarthatatlan helyzetről kérdeztem, amit például az MNB egy tavalyi kimutatásában, közvetlenül a választások után  sajnos nem előtte  láthattunk, miszerint a két gyermeket felnevelt nők 15, míg a három gyermeket felnevelt nők 20 százalékkal alacsonyabb nyugdíjban részesülnek, mint gyermektelen kortársaik. Hát, micsoda társadalmi igazságtalanság ez! Pedig a nyugdíjrendszer igazságosabbá tétele a gyermekvállalás elismerésével lehetséges volna, amit már Fekete Gyula és sokan szorgalmaztak itt évtizedeken keresztül hiába  sajnos mi is hiába, egyelőre , ez pedig hozzájárulhatna az egészséges és szükséges demográfiai fordulathoz.

Évente mintegy 20 ezerrel több újszülött kellene Matolcsy György jegybankelnök nyilatkozata szerint is, tehát államháztartási szempontból is, azonban a családtámogatások értéke csökken, nem elégséges az MNB számításai szerint sem. Eszerint három gyermek felnevelése még a nemzetközi összehasonlításban kétségkívül bőkezű hazai családtámogatási rendszerben is jelentős többletköltség, hiszen például három gyermek felnevelésének várható költsége, az átlagos kiadás az MNB becslése szerint 86 millió forint, míg az állami pénzügyi támogatás 54 millió forint; három gyermek felnevelésének várható, becsült költségéről, átlagos költségéről beszélünk; 86 millió forintból 54-et biztosít csak az állam. Tehát ez nem elégséges, ráfizetés, mondhatjuk természetesen, ha családi költségvetési szempontból vizsgálja ezt valaki, márpedig most költségvetési vita van, és minden gyermek közkincs is államháztartási szempontból is, nemzetstratégiai szempontból is, ez azonban nem tükröződik vissza a költségvetésben.

A KSH azt is kimutatta, hogy a három gyermek után járó családi adóalap-kedvezmény havi összege már csak feleannyit ér az átlagbérhez viszonyítva, mint a bevezetésekor. Bocsánat, ez a KSH-adat még a nagy inflációs ugrás előtti, tavaly tavaszi-nyári, május környéki MNB-elemzésben köszönt vissza, tehát ma már felennyit sem ér a három gyermek után járó 99 ezer forintos családi kedvezmény, ami lényegében talán a legfőbb pillére, a legnagyobb büszkesége a kormányzatnak  2011-ben még az is lehetett, ezt nem vitatom  a családpolitika terén, viszont elinflálódott. Elinflálták ezt is, és ez tovább süllyed és értéktelenedik el.

És így vállaljon valaki gyermeket, így tervezzen családot valaki évtizedekre előre?! A jegybankelnök szerint, ami itt az Országgyűlésben zajlott, nem is mondanám, hogy vitánkban, hiszen a kormánykritikában pikáns módon egyetértés volt a jegybankelnök és köztem, ő azt mondta, hogy Magyarország 2010-ben jól indult el, viszont sajnos csak az út felét sikerült megtenni, ami a demográfiai fordulatot, változást illeti. Hát, a fordulat közelébe sem értünk, hiszen ahogy ő is mondta, 2016 óta a dinamika csökken, és tavaly már csak a demográfiai mélypontnak minősülő 88 ezer gyerek született meg, ezért egy új demográfiai kormányprogramot szorgalmazott, ezt azonban most sem látjuk.

A Mi Hazánk Mozgalom Virradat-programjában inflációkövető családtámogatási rendszer szerepel a kiszámítható és tervezhető jövő érdekében. Jó volna egyébként, ha a kormánynak is lenne programja, ha a választásokon nem is indulhatna el olyan párt, amelyik nem tesz le egy, akár bíróságon is számonkérhető programot, hiszen ahogy rágalmazásért, becsületsértésért is lehet számonkérni, mondjuk, médiumokat vagy más személyeket bíróságon, úgy azt gondolom, ígéretszegésért, hazugságért is jó esetben számon lehetne kérni a kormányt, de hogy még csak ígéret sincs, még csak program sincs  idejutottunk , ez valahol a magyar politika, elsősorban a Fidesz szégyene, hogy nem vállalják a miniszterelnök-jelölti és így ezáltal többnyire a képviselőjelölti vitákat sem.

Mindenesetre a gyermekneveléshez szükséges termékek áfájának eltörlése mellett szorgalmazzuk a főállású szülőség bevezetését, mivel jelenleg csak a 15 éve változatlanul és méltatlanul kevés 28 500 forint jár annak, aki életét hivatásszerűen több gyermek nevelésének szeretné szentelni. A főállású szülőség támogatásához persze megfelelő garanciákat szabnánk: iskolai végzettséget, korábbi tartós munkaviszonyt és büntetlen előéletet követelne meg a Mi Hazánk Mozgalom.

Tisztelt Országgyűlés! Támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely növeli hazánk védelmi képességeit, így támogatjuk a Zrínyi honvédelmi és haderőfejlesztési programot is. Ugyanakkor építő jellegű kritikát kell megfogalmazzak a program kapcsán, amely beszerzési programjait túl kis volumenűnek ítéljük meg. Például a 2025-ig beszerzendő vagy beszerezni tervezett, egy zászlóaljnyi Leopard 2A7HU harckocsi nemigen tartaná vissza az ukránokat egy támadástól. Bizony, hazánk számára a legfőbb biztonsági kihívást 2014-15 óta a soviniszta Ukrajna jelenti, amely az elmúlt évek során egyre inkább korlátozta a kárpátaljai magyar nemzetrész jogait, elnyomva és megfélemlítve a magyar közösséget.

Az elmúlt néhány évben ukrán oldalról számos verbális fenyegetés érte Magyarországot, sőt két évvel ezelőtt Magyarországot Ukrajna második számú ellenségeként deklarálták. Fennáll a veszély, hogy Ukrajna fennmaradása esetén a Nyugat által felfegyverzett ukrán haderő a kárpátaljai magyarságon és Magyarországon vesz elégtételt a háborús kudarc miatt. Sajnos a magyar fegyveres erők gyengesége könnyű célponttá teszi hazánkat, és az is felettébb kétséges, hogy szövetségesei a vonakodó csatlós segítségére sietnének. Pedig a Trianonban megnyomorított Magyarország a haderőfejlesztésre vonatkozó korlátozások 1938-as eltörlése után a tengelyhatalmak harmadik legnagyobb páncélosjármű-gyártó kapacitását építette ki, mindössze néhány év alatt. A szinte nulláról induló magyar hadiipar mintegy 950 darab páncélost gyártott le 1944 őszéig, például a magyar fejlesztésű Turán harckocsiból 470 darab készült.

Sajnos a „Zrínyi 2026” honvédelmi és haderőfejlesztési program beszerzései a beszerzési mennyiségek tekintetében inkább csak díszszemle méretűek, azok például egy ukrán támadást nemigen tartanának vissza. Például a sokat emlegetett Leopard tankunkból mindössze 12 darab van jelenleg; vessük össze ezt a hajdanán volt 470 darab Turánnal! Értik már, hogy miért szoktunk mi a Horthy-korszakra mint egy gazdaságpolitikai példára is hivatkozni, vagy kultúrpolitikailag is micsoda nyüzsgés-pezsgés volt azok alatt az évtizedek alatt, amit összehasonlítunk az elmúlt évtizedek politikájával. Hát, nem csoda, hogy szoborért kiált, Horthy-szoborért természetesen, így a kormányzó születésének 155. évfordulója felé közeledve, amikor itt a felsőházban egy ünnepi ülést fogunk tartani a Vitézi Renddel közösen most vasárnap; akkor, azt gondolom, fejet kell hajtsunk utolsó kormányzónk emléke és példája előtt.

A Mi Hazánk Mozgalom a magyar felségjelzésű, Ukrajnába is fegyvert szállító, külföldi megszállások kiszolgálására specializált C-17-es óriás szállító repülőgépprogramban való részvételünk és hasonlók beszerzése helyett honvédelmi célú beruházásokat javasol. Például a viszonylag gyorsan, olcsón és nagy számban szállítani képes török hadiipari cégektől a könnyű páncélos járművek mellett érdemes lenne egyéb haditechnikai eszközök beszerzését, esetleg licencgyártását is fontolóra venni.

Tisztelt Országgyűlés! Mire számíthatunk most, amikor konstruktivitásunk jegyében igyekszünk ráirányítani a figyelmet a problémákra és építő jellegű módosító javaslatokat is benyújtunk? Megtettük ezt korábban is: tavaly 437 módosító javaslat érkezett a költségvetéshez, és hányat fogadtak el ebből? Nullát, egyetlenegyet sem; persze, mindet ellenzéki képviselők nyújtották be. Egyetlenegyet sem fogadtak el, pedig volt sok kisebb-nagyobb, azt gondolom, építő jellegű módosító javaslat; több tucat ellenzéki képviselő próbálkozott jobbítani, sokan legjobb lelkiismeretük szerint. De hogy ezek közül semmi megfontolható, elfogadható nem volt, és ezek után nem szégyellik a nemzeti együttműködés rendszerének nevezni azt, ami még az egybetűs helyesírási módosító javaslatomat is leszavazta!

(10.50)

Mert igen, a helyesírás legfrissebb szabályzata szerint az észszerű szó helyesírása változott egy betűben, de még ezt a módosító javaslatomat is képesek voltak leszavazni. (Nacsa Lőrinc: Nem volt észszerű…) Ez azt mutatja, hogy nagyon nagy cinizmus a nemzeti együttműködés rendszerének hívni azt, ahol leszavaznak 437 módosító javaslatból 437-et. Eközben tapasztaljuk azt, és bizony a parlamenti menzán sorban állás közben volt olyan fideszes képviselő, aki a korábbi években panaszkodott nekem, hogy milyen jó nekünk, ellenzéki képviselőknek, mert mi legalább felszólalhatunk szűkebb pátriánk vagy bármilyen szívügyünk érdekében, ők viszont nem nyújthatnak be például egy módosító javaslatot, hacsak Rogán Antal a belvárosból jóvá nem hagyja azt, vagy újabban Kocsis Máté, a frakcióvezető. Tehát ők így nem is szólalhatnak fel lényegében abban az ügyben, amit szeretnének, milyen ciki volna, hogy nekik is leszavaznák a módosító javaslatukat, amit, ki tudja, hogy honnan vagy mely multicégek diktálnak.

E tekintetben egyébként valóban, nekünk ellenzéki képviselőknek lehet, hogy nagyobb befolyásunk van, mint azoknak a kormánypárti képviselőknek, akik csak egyfajta pohárköszöntőt mondhatnak vita helyett, holott elvileg a napirendi pont címe az, hogy általános vita. Ehhez képest látjuk itt jellemzően azokat a köszöntő beszédeket, üdvözlő beszédeket, amelyeket a Rákosi-korszakból is megirigyelhettek volna. Most viszont vitának van helye, és ezért nyújtunk be módosító javaslatokat, mert elvileg a napirendi pont címe az, hogy általános vita. Ezért nyújtunk be különböző módosító javaslatokat, ahogy benyújtottunk tavaly is, és valóban el tudunk érni mi ezekkel a módosító javaslatokkal is kisebb-nagyobb, inkább csak kisebb sikereket, azért szerényen fogalmazzunk így.

Például amikor tavaly hazánk első nemzetközi repülőtere, a budaörsi repülőtér melletti út felújítására javasoltam 100 millió forintot elkülöníteni, hiszen például a Magyar Honvédség országos haditechnikai bemutatóját is rendkívül méltatlan állapotú úton lehetett csak megközelíteni, akkor bár, ahogy említettem, ezt a módosító javaslatomat is lesöpörték, amit az idei költségvetéshez nyújtottam be tavaly, de mégis az elmúlt hónapokban megvalósulhatott ennek az útnak a felújítása. Tehát azt gondolom, hogy sikerül rávilágítanunk a méltatlan ügyekre a figyelmet, úgyhogy ezen felbuzdulva idén a Ferihegyi repülőtérre vezető út felújítását javasolnám és kérném nagy tisztelettel, hiszen akárcsak az országimázs jegyében, lássuk be, hogy rendkívül méltatlan, amit így szinte elsőként látnak Magyarországból az ide repülővel látogatók.

Természetesen a korábbi években is voltak erre példák, hogy amit benyújtunk, az nem sokkal később megvalósulhat. Az ezt megelőző költségvetési vita számomra 2016-ban volt, hiszen akkor én a Jobbik köpönyegforgatása miatt lemondtam a mandátumomról, de még a költségvetési vitában részt vettem. Egyik utolsó költségvetési módosító javaslatomban például a legnépesebb kerület, Újbuda egyik jelképének számító, a Feneketlen-tó melletti Szent Imre-templom felújítását, homlokzati felújítását javasoltam, amit persze ugyanúgy leszavaztak (Nacsa Lőrinc: Megtörtént!), de egy-két hónap múlva szintén kiállt Lázár János egy Kormányinfón, és bejelentették, hogy támogatják az újbudai Szent Imre-templom felújítását. Tehát én azt gondolom, hogy nem értelmetlen ezeket a módosító javaslatokat benyújtani, még akkor is, ha a kormánypárti képviselők ezeket mind le is szavazzák; legyen szó akár például ebben az esetben újbudai kormánypárti képviselőről is, aki szintén leszavazta ezt rendkívül méltatlan módon.

Tisztelt Országgyűlés! Mire számíthatunk tehát idén? Arra, hogy a Mi Hazánk Mozgalom a költségvetéshez ismét benyújtja az építő szándékú módosító javaslatait, hiszen számos tekintetben gyökeres változásra van szükség a szebb jövő érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Szabadi István tapsol.)




Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai