Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Momentum képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Tóth Endre képviselő úr „Aktuális ügyeink” címmel. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

(9.20)

TÓTH ENDRE (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Két magyar Nobel-díjas két nap alatt: Karikó Katalin orvostudományi és Krausz Ferenc fizikai Nobel-díjat kapott október elején. Ezúton is gratulálok óriási sikerükhöz. Ez egy nagyon nagy büszkeség Magyarország számára is. Bár mind a ketten hosszú évtizedek óta külföldön élnek és kutatnak, azért azt el kell mondanunk, hogy az iskolai tanulmányaikat, egyetemi tanulmányaikat Magyarországon végezték a 70-es, 80-as években, és a tudományos kutatásaikat is itthon kezdték meg. Magyarország, a magyar oktatási rendszer tehát képes volt világszínvonalú tehetségek útjára bocsátására, akik aztán Amerikában és Németországban a tudományos világ csúcsára érhettek föl.

De vajon kik lépnek majd a nyomdokaikba? Mekkora esélye van egy mai kisdiáknak arra, hogy eljusson egészen a Nobel-díjig? Sajnos ki kell mondanunk, hogy egyre kevesebb. A magyar oktatási rendszer ugyanis már nem tud megfelelő feltételeket biztosítani a diákok tehetségének kibontakoztatásához.

Krausz Ferenc egy interjújában így fogalmazott: „Ha Magyarország tanárai nem oltották volna belém a tudás igényét, nem adtam volna a fejem erre a pályára.” Nos, ha Krausz Ferenc ma lenne kisdiák, akkor nemhogy Nobel-díjas, de még fizikus se lenne belőle, hiszen a korábbi móri általános iskolájában már évek óta nincs egyetlen fizikatanár sem. Egy földrajz-biológia szakos tanárnő helyettesíti a fizikaórákat, és valljuk be, ez nem ugyanaz, nem elegendő ahhoz, hogy felkeltse egy diák érdeklődését a fizikusi pálya iránt. Krausz életében ugyanis saját bevallása szerint az volt a döntő momentum, hogy a Radnóti Miklós Általános Iskolában egy zseniális fizikatanár, Kiss tanár úr vette a szárnyai alá. Kiss tanár úr szenvedéllyel, ragyogóan oktatott, és magas színvonalú óráin ülve született meg későbbi Nobel-díjasunkban az elhatározás, ő is ezt fogja csinálni, amint felnőtt lesz.

Hol vannak ma a Kiss tanár urak? Hol vannak ma a tárgyukat szenvedéllyel oktató pedagógusok? Vannak még, de sajnos egyre kevesebben a magyar iskolákban. Sokuk elhagyta a pályát, másuk soha nem is lépett a pályára, mert pontosan tudták, hogy hiába teszik ki szívüket-lelküket a tantermekben, a kormány nem becsüli meg őket anyagilag.

Tavaly mindössze 28-an jelentkeztek első helyen fizikatanárnak az egész országban. Pontosan tudjuk, hogy ez bizony nem elég a nyugdíjba vonulók pótlására. A hiány pedig egyre nő, hiába tagadja ezt a kormány, és hiába próbálja bőszen titkolni az adatokat.

A helyzet mára odáig fajult, hogy a természettudományos tanári pálya utánpótlását támogató Szabó Szabolcs Alapítvány korábbi vezetője, Szakmány Csaba kémiatanár is otthagyta pár éve a pedagógusi hivatást megélhetési gondok miatt. Értik?! Felfogják, amit mondok? Annak is mennie kellett, aki a szívét-lelkét beletette abba, hogy ne fogyjanak el a fizika- és kémiatanárok. Hát, nem szimbolikus ez? Nem érzik ebben, hogy megszólalt a vészcsengő? És érthető a döntése, hiszen ha sokáig úszol az árral szemben, akkor bizony egyszer elfogy az erőd. Hogyan lesz így újabb fizikai Nobel-díjasunk? El kell mondani, hogy bizony így sehogy, de a kormány célja szemmel láthatóan nem is ez. Egy vízzabáló és környezetpusztító akkumulátorgyárban a futószalag mellett dolgozó munkás ugyanis nagyobb eséllyel manipulálható és kontrollálható, mint egy kritikusan gondolkodó tudós. Miért is kellene hát egy svéd tudományos társaság kegyeit keresni? Még a végén a török szultán is rossz szemmel nézne önökre, ugyebár, kedves állampárti képviselőtársaim.

Jelenleg rengeteg diák ül be nap mint nap az iskolapadba úgy, hogy nincs lehetősége a tehetsége kibontakoztatására, hogy a benne rejlő talentum elkallódik, ez pedig az Orbán-kormány felelőssége, azé a kormányé, amely már közel tíz éve képtelen rendezni a pedagógusok tisztességes fizetését; azé a kormányé, amely bosszútörvényével a súlyos pedagógushiány közepette újabb ezreket üldöz el a pályáról; azé a kormányé, amely csak azért, hogy a saját káderjei üljenek az egyetemek élén, kész feláldozni a magyar felsőoktatásban a hallgatók és az oktatók nemzetközi lehetőségeit. A felelősség kizárólag az önöké.

Tehát, kedves állampárti képviselőtársak, ne fürdőzzenek érdemtelenül Nobel-díjasaink sikerében, hanem azonnal kezdjenek el azon dolgozni, hogy ne ők legyenek az utolsó díjazottaink!

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében az elhangzott napirend előtti felszólalásra Rétvári Bence miniszterhelyettes, államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, öné a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Valóban vártuk a tapsot a hozzászólás végén, de úgy látszik, olyan felszólalást mondott, hogy még az ellenzéki képviselőtársai sem tapsoltak, nemcsak a frakciótársai, de senki más a baloldalról. (Szabó Szabolcs: Én jeleztem!) Valóban, tisztelt képviselő úr, legalább…

ELNÖK: Képviselő úr! Ne jelentkezzen, nem kell jelentkezni, nem kell. (Szabó Szabolcs: Nem jelentkeztem!) Képviselő úr, hamarabb kellett volna jelentkezni, hamarabb kellett volna fölébredni. (Szabó Szabolcs: Nem jelentkeztem  jeleztem!) Államtitkár úr, folytassa!

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tehát legalább az olimpikonok, a Nobel-díjasok lehetnének olyan teljesítmény elérői, akik mégiscsak konszenzust teremtenek itt, a Ház falai között.

Jó hírrel tudok önnek szolgálni, tisztelt képviselő úr. Önök nyilvánvalóan a Momentumból mindig azt próbálják bebizonyítani, hogy a külföld mindig jobb, csak külföldön érdemes boldogulni, a külföldiek példáját érdemes másolni, és nem abban bíznak, hogy Magyarországon olyan tehetségek vannak, akik bizony akár a tudományban, sportban vagy másban is világraszólót tudnak alkotni.

Sajnos ön elfelejtett arról beszélni, tisztelt képviselő úr, mert nem illett bele az ön képébe, abba a képébe, hogy minden rossz, ami Magyarországon van, és mindent le kell szólni, le kell minősíteni, azt kell mondani, hogy az olyan gyenge, hogy szóra sem érdemes, hogy mégiscsak a legutóbbi diákolimpiáról elhoztunk 4 aranyérmet, elhoztunk 12 ezüstérmet, elhoztunk 17 bronzérmet.

Tehát amikor ön azt kérdezi, hogy ezeken a tudományos megmérettetéseken a magyar középiskolások a tudomány területén akár fizikából és természettudományokból is elhoznake érmeket, elhoznake díjakat  igen, hála istennek, elhoznak, mert vannak kiváló tanárok, akik jól fölkészítik őket, és vannak tehetséges diákok, akik ki tudják bontakoztatni ezeket a képességeiket, és ma is aranyérmeket, ezüstérmeket és bronzérmeket hoznak, de más nemzetközi megmérettetésekről is. Az európai szintű tudományos versenyeken a magyar iskolások két aranyérmet, négy ezüstöt és egy bronzérmet hoztak az előbb említett tudományos diákolimpián kívül.

Tehát lehet folyamatosan leszólni a magyar oktatást, és lehet ezt az érzetet kelteni azért, mert önök úgy gondolják, hogy politikailag ez önöknek hasznos, hogy ha mindent leszólnak, ami magyar, akkor majd önök több szavazatot kapnak. De hála istennek, nem csak azok a tudósok, akik évtizedek óta a pályájukon vannak, érnek el olyan eredményeket, amikre tényleg… Hát, melyikünk gondolta volna két hónappal ezelőtt, hogy egy hét alatt két magyar kap Nobel-díjat? Hát, ez egy óriási öröm, mindenkinek együtt kellene örülni, ez mindig egy nagy motiváció. Pontosan Karikó Katalin is azt mondja, hogy abban bízik, hogy az ő sikere motiváció a mai fiataloknak, hogy tegyék föl az életüket egy-egy olyan tudományos pályára, mint amit ő is tett. Mint amikor nyer a vízilabdacsapat, akkor többen jelentkeznek vízilabdázni a következő évben, mert ez motivációt ad a tudományban, a sportban egyaránt. Ennek kellene örülni.

Ehhez képest ön nem feláll, hogy végre vannak Nobel-díjasaink, és minél több magyar fiatal kövesse az ő pályájukat, hanem azt próbálta elmondani, hogy reménytelen, senki ne induljon el ezen a pályán. Hát, a 80-as években kinek lett volna arra hite, reménye, hogy ő egy kommunista blokkban levő Magyarországról a tudományos élet csúcsára eljut? (Tóth Endre közbeszól.) Hát, ha valamikor volt komor kép, akkor az pontosan a kommunista időszak évtizedei, és Karikó Katalin esetében akkor is hittek abban, hogy el tudnak érni nagy teljesítményt, és el is érték. Hát, akkor aztán végképp mit tudott volna mondani? Egy vasfüggöny mögött levő, teljesen lefojtott országban milyen reménye lett volna bárkinek, hogy elér egy Nobel-díjat? De elérte! És ön nem azt mondja, hogy ennél nehezebb körülmények között is el tudta valaki érni, amikor még nem voltak sem iskolai informatikai felszerelések, sem semmi olyan, ami ma már azért sok iskolában elérhető, digitális táblákkal, és lehetne sorolni, hány százezer digitális eszköz érkezett a magyar iskolákba (Hegedüs Andrea: Tanárhiány!), az sokkal nehezebb helyzet volt, de akkor is hittek benne. Hát, az kellene, mondjuk…  most jobb helyzet van (Hegedüs Andrea: Tanárhiány!), még nagyobb esély van, és itt vannak az aranyérmeseink, ezüstérmeseink, bronzérmeseink, hát, itt vannak a jövő magyar Nobel-díjasai, nekik kell segítséget adnunk. (Hegedüs Andrea közbeszól.) Ehhez képest ön föláll, és mindent leszól.

És az önök nagy üzenete, nagy akciója két nappal ezelőtt, hogy odamentek, és vörös festékkel leöntik a kormányzati intézményeket, mint a Hamász-párti tüntetők Angliában vagy máshol, ahol zsidó iskolák bejáratait öntik le ugyanúgy vörös festékkel, ahogy önök leöntötték a magyar kormányzati intézmények bejáratát. Önök ennyit tudnak, egy antiszemita akciót másolnak Magyarországon a kormányzat elleni tiltakozás jeleként. Talán érdemesebb lenne valóban a szövegértésben egy kicsit mélyebbre menni a Momentum tisztelt képviselőinek is.

Ami pedig a fizikatanárokat és egyéb kérdéseket illeti, amikről ön most is beszélt  hála istennek, hogy soha ennyien az elmúlt két évtizedben pedagógusnak nem jelentkeztek, és nem vettek föl ennyi embert, mint idén. Több mint 12 ezer, közel 13 ezer hallgató kezdte meg a tanulmányait. Tíz éve ez még 9 ezer volt, 20 éve még 5 ezer volt, most 13 ezer. (Hegedüs Andrea közbeszól.) Hála istennek, egy év alatt közel megduplázódott a természettudományos szakokra felvett tanárjelöltek száma. Ez volt 260 tavaly, most pedig több mint 500 a fizika, kémia, matematika, biológia, science szakra jelentkezők száma. Hála istennek, hogy ebben is végre egy pozitív elmozdulás van Magyarországon.

Tisztelt Képviselő Úr! Önök mit tettek, a baloldal mit tett, amikor kormányon volt a jövő pedagógusaiért? Tandíjat vezetett be a fizikushallgatóknak is, a biológushallgatóknak is, az orvoshallgatóknak is és a pedagógushallgatóknak is. Na, ez a tandíj viszont biztosan hátráltatta azt, hogy valaki Nobel-díjas lehessen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokban.)

(9.30)

Felszólalások:   13-16   17-22   23-26      Ülésnap adatai