Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engem azok a magyarok küldtek ide, akik az elmúlt évtizedek vesztesei. Azokat képviselem elsősorban, akik most egyre kevesebb dolgot tudnak a bevásárlókosarukba tenni, egyre kevesebbszer kapcsolják fel a villanyt a hideg lakásokban.

A Fidesz-kormány pedig kíméletlenül kipréseli belőlük az adókat, például a 27 százalékos rekordáfát. Önök tényleg azt gondolják, hogy olyan jól működtetik ezt az országot, hogy erre ennyi pénzt kell adnunk? Akkor miért nem fizetik ki a tanárainkat? Szent-Györgyi Albert szerint: olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája. Ha ez az önök kormányzására is igaz, akkor a jövőnk sötét, fűtetlen, omladozó, benne agyonhajszolt és megfélemlített alattvalókkal. A NER csak saját gyermekeinek, a fizetőképes arisztokraták csemetéinek tartja fenn a minőségi oktatás privilégiumát; a többiek osztályrésze a fapados közoktatásból a gyári munkapadhoz átlépve, leláncolt és kiszolgáltatott életet élni.

Ez nem egy szóvirág, képviselőtársaim, az ipari beruházásaira annyira büszke kormány azt nem mondja el önöknek, hogy miképp kötik szó szerint villanypásztorral a magyar dolgozót a futószalaghoz; hogyan áll meg az óra, amikor kimegy a mosdóba; hogyan lesz vesebeteg, tüdőbeteg és rákos a magyar melós; magyar nők és férfiak dolgoznak olyan körülmények között, amilyenekben esetleg Dél-Ázsiában szoktak.

Innen az oktatással lehetne kiszakadni, de Orbán Viktor előbb költ minden másra, mint a magyar iskolákra és a tanárokra. Az elmúlt hetekben tanárok, diákok és szülők tízezrei az utcán küldtek egyértelmű üzenetet önöknek, hogy nem értenek egyet a tanárok jogfosztásával, az oktatás rossz állapotával, a tisztes megélhetést sem biztosító tanári fizetésekkel.

Én nem látok a fideszes politikusok fejébe; nem tudom, hogy önöket mi vezeti, amikor lerohasztják az iskoláinkat, és kisemmizik, kirúgják a tanárainkat. Szeretném hinni, hogy valamiért csak nem tudják, hogy mit cselekszenek, ezért én mondanék önöknek öt dolgot, amit azonnal meg kéne tenni azért, hogy elkerüljük a nemzeti tragédiát, az oktatás és vele az ország összeomlását.

1. Azonnal és érdemben emeljék meg a tanáraink bérét! Ha 20 százalék az infláció, akkor innen indulunk, és akkor az nulla, azaz nem adtak semmit; ha 20-at adtak, akkor még mindig nem adtak semmit. Értsék meg: nem lesznek tanárok, ha a sarki boltban pénztárosként vagy Ausztriában pincérként duplaannyit keresnek.

2. Legyen végre valódi életpályamodell a tanárok számára, nem a jelenlegi hazug rendszer, ami csak kötelezettségeket sorol, és a kiszolgáltatottságot növeli. Valódi képzést, előremenetelt, dinamikusan növekvő juttatásokat és sokkal több pihenőidőt kell biztosítani. Értsék meg: nem lesznek tanáraink, ha egy multi cég HR-eseként a sokszorosát keresik meg.

(12.00)

3. Vonják be őket a Nemzeti alaptanterv alakításába, és szabadítsák fel a tankönyvpiacot! Már több olyan generáció is végigment a közoktatás rendszerén, akik csak Hoffmann Rózsa világát ismerik. Értsék meg: nem lesznek tanárok, ha elveszik tőlük a tanítás szabadságát.

4. Állítsák vissza a pedagógusok sztrájkjogát! Én az ipari szakszervezetek világából jövök, ott keményen neki szoktunk feszülni a munkáltatónak: ha nem ért a szóból, akkor leállítjuk a gépeket. Elképesztő, hogy pont az állam tiltja meg, hogy a tanárok gyakorolják a legalapvetőbb jogaikat, a sztrájkjogot. Értsék meg: nem lesznek tanárok, ha sztrájk helyett csak a felmondás marad számukra.

5. Kérjenek nyilvánosan bocsánatot az elmúlt 12 évért, de különösen az elmúlt hónapokért, méltó béremelésről szóló hazugságokért, a tanárokra és diáklányokra támadó pribékjeik ocsmány megjegyzéseiért, a kirúgásokért! Kérjenek bocsánatot! Induljon el egy párbeszéd, mentsük, ami menthető!

Tisztelt Képviselőtársaim! Évtizedek óta nem látott válságban gázolunk: járvány, háború, energiaválság. A magyarok iszonyú áremelésekkel, növekvő bizonytalansággal szembesülnek, egyre nő a vesztesek száma. Békében, jólétben sem bánhatnak így a tanárainkkal. De itt és most nem megegyezni bűn, amit a nemzet ellen követnek el, cselekedjünk végre! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, Komjáthi Imre képviselő úr. Az elhangzottakra Rétvári Bence miniszterhelyettes, államtitkár úr fog válaszolni.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön a legelején arról beszélt, hogy kiket képvisel vajon ön itt a parlamentben. Pár nappal ezelőtt egy érdekes mondatot mondott ezzel kapcsolatban  nem is azt, hogy kiket, hanem hogy mennyi embert képviselnek , azt mondta, nem az a kérdés, hogy 30 százalékos néppárt lesze valaha az MSZP, hanem hogy egyáltalán lesz-e. (Komjáthi Imre: Lesz!) Ez tehát, a lét és nemlét határán billegés a Magyar Szocialista Párt jelenlegi állapota. És nem feltétlenül kívülről kell keressék ennek az okát, tisztelt képviselő úr, lehet, hogy belül van az oka, félig belül, félig kívül, félig a Szocialista Párton belül, félig pedig a volt elnökük, Gyurcsány Ferenc személyében.

Ön arról beszélt, hogy egy nehéz helyzetben mit kell csinálni és mitől kell tartózkodni. Volt nehéz helyzet már Magyarországon, ez volt az az időszak, amikor bár ön itt most szociális biztonságról beszél, de akkor bizony elvettek egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól. Vajon ez szolgálta a szociális biztonságot, amikor önök egyhavi nyugdíjat elvettek a nyugdíjasoktól? Tudja, a saját idejükben is bevezethettek volna rezsicsökkentést, de nem tették meg, sőt, amióta mi bevezettük, tíz éve mást sem csinálnak, csak támadják, támadják: piaci viszonyok kellenek, az emberekre rá kell engedni a piaci árakat, ostobaság, a piac törvényeinek kell uralkodni. Különböző irányból csak és kizárólag támadták a rezsicsökkentést, ami most minden átlagfogyasztású családnak 181 ezer forintos támogatás. Most látjuk igazán, hogy mennyire szükséges volt ez. És nem nagyon talál egy ilyen nehéz szociális helyzetben, az egész világra, de Európára mindenképpen kiterjedő nehéz szociális helyzetben olyan országot, amely a 2013-as, 25 százalékkal csökkentett áron kapja most is az energiát az átlagfogyasztás mértékéig, nálunk sokkal gazdagabb országok sem engedik ezt meg maguknak. Mi megtettük és fenntartottuk.

Vajon az szolgálta vagy szolgálja a nehéz szociális helyzetben az emberek biztonságérzetét, amit önök tettek, amikor elvettek egyhavi bért az orvosoktól, ápolóktól, rendőröktől, tanároktól, szociális dolgozóktól? Tényleg az a megoldás egy szociális válságra, hogy a szociális dolgozók bérét csökkentik 8 százalékkal? Mert önök ezt tették.

Ön azt mondja, hogy nagyon magas volt, hogy 2 százalékkal emelkedett a 12 éves kormányzásunk alatt az áfa, mikor önök egy tollvonással 5 százalékot emeltek az áfán 2006-ban; meghirdették az ötéves adócsökkentési programot, amelynek a vége egy 5 százalékos áfaemelés lett. Önök vettek ki kedvezményes áfakörből számtalan terméket, tisztelt képviselő úr.

1300 milliárd forintos adósságot örököltünk az önkormányzatokkal 2010-ben, amit önök termeltek oda, mert a feladatokat növelték, a finanszírozást csökkentették.

Megszüntették a családi adókedvezményt. Tényleg, a válság arra való önök szerint…  sőt ezt még a válság előtti időben tették, hiszen ezt 2002 és 2004 között tették meg, amikor még messze nem volt válság, hogy családi adókedvezményt elvettek az emberektől.

Ön azt mondta szó szerint, hogy fel kell szabadítani a tankönyvpiacot. Önmagában egy baloldalitól…  tehát ott van a zakóján a régi szociáldemokrata jelkép, a munkásember a kalapáccsal, és miközben itt van ez a jelkép, ön a piacfelszabadításról beszél. Számomra nehezen összefogható ez a kettő, tehát a régi szociáldemokrata nagy állam sok mindenbe szóljon bele, majd a piacfelszabadításról beszél a szónoklatban. Tehát önmagában ez a kép, amit látunk, és amit hallunk, már az is ellentétes. De nemcsak látjuk és halljuk, de tapasztaltuk is, mert önök ezt már megtették, önök már ezt kísérletezték Magyarországon. Tudja, mit jelentett ez a piacfelszabadítás, hány százalékos áremelkedést nyolc év alatt? 70 százalékos áremelkedést jelentett a piacfelszabadítás, amit ön most munkásmozgalmi jelképpel követel ma itt a parlamentben.

A tandíj segítette az önök kormányzása ideje alatt azt (Gréczy Zsolt: Most van tandíj!), hogy a nehezebb sorsúak jobb helyzetbe kerüljenek? Vagy a vizitdíj? A kórházi napidíj? Ezek önök szerint mind-mind a szociális válságot leküzdötték vagy mélyítették?

Az, hogy devizahitelezés miatt több százezer család került abba a helyzetbe, hogy lehet, hogy nem lesz lakása: nem arról volt szó, hogy az áremelkedések mellett a CSOK mekkora részt tud segíteni a családoknak abban, hogy új lakásba költözzenek, vagy a babavárót most mire lehet felhasználni, mire nem, vagy az illetékmentesség meg az egyéb lakásfelújítási, -bővítési támogatások mire jók, hanem a devizahitelezésnél az volt a kérdés, hogy lesze fedél az emberek feje fölött százezres nagyságrendben.

Lehet szép szavakat szónokolni, de azok az elvek, amelyeket ön elmondott, és az a múlt, ami a Magyar Szocialista Párt elmúlt harminc éve mögött van  a kilencven évre nem térnék ki, csak az elmúlt harminc évre , az bizony csak ezeket hozta, az IMF-et és a megszorításokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A rezsinehézségek között is, az energiaválságban is a legnagyobb mértékben mi Magyarországon tudjuk megvédeni (Az elnök ismét csenget.) pontosan a leginkább rászoruló embereket az elszabadult energiaáraktól. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Rétvári Bence államtitkár úr. „Aktuális ügyek” címmel napirend előtti felszólalásra jelentkezett Oláh Lajos képviselő úr, a DK képviselője. Alelnök úr, öné a szó.

Felszólalások:   20-23   24-27   28-31      Ülésnap adatai