Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Képviselő úr!

ELNÖK: Képviselő úr, figyelmeztetem! (Szabó Szabolcs: A kollégát…) Őt is figyelmeztetni fogom, amennyiben még egyszer… (Szabó Szabolcs közbeszól.) Képviselő úr, még egyszer figyelmeztetem! Folytassa, államtitkár úr!

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. A felháborodott képviselők számára jelzem, hogy volt egy intermezzo (Rétvári Bence: 40 másodperces!), amit lényegében Szabó képviselő úrral én töltöttem ki, azt az időt is bele kell számolni. (Dr. Vadai Ágnes: Az alatt jobb lett volna, ha az elnök úr beszél végig! Jobban jár mindenki. Jobban jár mindenki, ha Latorcai elnök úr beszél!)

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjából Komjáthi Imre képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Most komolyan elgondolkoztam, hogy el merjeme ezt a beszédet ezek után mondani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai felszólalásom úgy terveztem, mint az utolsó idei alkalmat, amikor szót váltok önökkel. Az volt a szándékom, hogy a szeretet ünnepe előtt a kormányt és az ellenzéket is arról győzködöm: nem érdemes mindig konfliktust keresni. Aztán berobbant a számvevőszéki büntetés híre, ami minden ellenzéki pártot igen nehéz helyzetbe hoz. Mit tehet ilyenkor az ember? Nyit egy új lapot, és ír egy jó dühös beszédet? Kidobja a béketeremtő vágyat az ablakon, és azokhoz csatlakozik, akik még mélyebbre ássák az árkokat? Nem, kedves kollégák, pont ezért még fontosabbnak tartom, hogy elmondjam, amit mára szántam.

Kiabáljanak, fenyegessék egymást, de ma akkor is lesz öt perc, amikor a különbségek elfogadásáról, az együttműködés fontosságáról fognak hallani. (Dr. Vadai Ágnes: Nem Nacsa kollégával!  Az elnök csenget.) Kezdve a legfontosabbal: a kétharmados hatalommal. Szeretike önök, tisztelt Fidesz-KDNP-s kollégák, a békét? (Dr. Vadai Ágnes: Nem! Tudjuk, hogy nem!) Mihez képest, ugye? Attól függ! A szomszédunkban zajló honvédő háború kapcsán mást sem hallok, mint békevágy, béketábor, békemisszió. Nagyon őszintén mondom, ez derék, szép igény. Megvalósíthatjuke itthon is? Lehetnee 2024 az az esztendő, amikor nem raknak ki senkit óriásplakátra pusztán azért, hogy arra biztassák a magyarokat: na, őket kell gyűlölni?! Lehetnee 2024 az az év, amikor a plakáton csak akciós szafaládé és Ákos-koncert van?

Az ellenzék legnagyobb pártja a Demokratikus Koalíció. Közös a múltunk, jelenleg is sokban közös a politikai meggyőződésünk. Az pedig példaértékű, ahogyan Gyurcsány Ferenc pártja a kezdetektől az ukrán nép mellé állt a bajban. Én csak annyit szeretnék kérni önöktől, ha szeretik Ukrajnát, szeressék egész Kárpátalját is, az ott élőkkel együtt. Ha kettős állampolgár, ha Magyarországon szavaz, akkor is. Magyarok, mint mi! Kössünk szövetséget 2024-re, hogy együtt segítjük őket, ahogyan az Erdélyben, a Vajdaságban vagy a Felvidéken élőket is.

Aztán a béke legegyszerűbb és leginkább kézen fekvő formája, amire kérem a Mi Hazánkat: nyugalomra, szeretetre. Magam is nagycsaládos ember vagyok, mint Dúró Dóra képviselőtársam, és mindketten tudjuk, hogy a gyerekeink miként néznek fel ránk, hogyan másolnak mindent, amit teszünk. Szerintem sokkal jobb, ha azt látják, hogy a szülő diót darál az aranygaluskához meg kekszet a kókuszgolyóhoz, nem pedig könyvet. Lehetne 2024 az az év, amikor arról beszélnek, kit szeretnek, nem pedig arról, hogy kit nem.

A Momentum EP képviselője, Cseh Katalin pár napja Afrikában járt, ahol a többi európai liberálissal tartottak konferenciát. Ezt írta onnan: „Afrika nem egy monolitikus egység, hanem kultúrák, történelmek és törekvések mozaikja, erőteljes hanggal és elképzelésekkel a saját jövőjükről. A mi feladatunk, Európa feladata pedig az, hogy meghallgassuk őket, nem pedig hogy kioktassuk.” Egyetértek. Ha ezekben a mondatokban Afrika helyett Magyarország szerepelne, azzal pláne egyetértenék. Lehetne 2024 feladata, hogy ezt közösen valljuk.

Annak nagyon örülök, hogy a Jobbik is küzd a magyar munkavállalókért, egykori kollégáimért a gyárakban. Annak egyáltalán nem, hogy sokkal kevesebbet hallom tőlük a „szakszervezet” és a „kollektív szerződés” szavakat és sokkal többet azt, hogy „migránsmunkás”. Higgyék el nekem, ebben nem találnak fogást a Fideszen. Dolgozhatnánk ehelyett jövőre azon, hogy a magyar dolgozókon legyen a fókusz.

Látványos és elismerésre méltó, ahogyan Ungár Péter igyekszik a közösség erejét növelni. Én csak annyit kérek, hogy mindeközben végig legyen tisztában: a Fidesz olyan választási rendszert kényszerített ránk, ahol bárki ellép a többiektől vagy bárkit eltaszítanak, azzal Orbán Viktor hatalmát erősítik. Mindketten pártelnökök vagyunk, mindkettőnk legfontosabb dolga, hogy a pártunkat sikerre vigyük. De ma, ebben a rendszerben nincsenek egyéni érmek, csak csapatsport.

A Párbeszédnek ezt nem kell magyaráznom, ők a legrégebbi szövetségeseink. Egy fontos kérésem van feléjük: 2024-ben ne adjanak felesleges támadási felületet a Fidesznek, mert amíg együtt vagyunk jóban-rosszban, addig a rossz mindenkin csattan. Pontosan tudom, hogy semmilyen szabálytalanságot nem követtek el, de ahogyan ezt az egyik szocialista ikonunk, Kósáné Kovács Magda fogalmazta: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Legyünk jövőre óvatosak, támadhatatlanok.

Kedves Képviselők! Őszintén hiszem, hogy mi együtt dolgozhatnánk közösen az országért, közösen a nemzetért. A különbségeink fontosak, a vitáink szükségesek, mert általunk adódik össze az erőnk, a tudásunk. Próbálják ezt meg önök is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Akivel pedig addig nem találkoznánk, áldott, békés ünnepeket kívánok. Csak rajtunk múlik, hogy az lesz-e. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Dömötör Csaba miniszterhelyettes, államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, miniszterhelyettes úr!

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon röviden szeretnék reagálni abból a felismerésből kiindulva, hogy a felszólalása jelentős részét nem nekünk, hanem az ellenzéki pártoknak célozta. Minden bizonnyal egyszerűbb lett volna, ha időpontot egyeztetnek, és az üléstermen kívül megbeszélik a javaslataikat, mert az ellenzéki pártoknak címzett javaslataihoz a kormány képviselőire nincsen szükség. Tehát a kormánynak ebben nincsen álláspontja.

Ha egyébként egyeztetnek majd, és valamilyen megállapodásra jutnak, akkor egyetlenegy pici dolgot javasolnánk: vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogyan lehetne úgy ellenzékben politizálni, hogy az nem függ külföldi támogatásoktól. (Dr. Vadai Ágnes: Jaj, tessék már leülni! Unjuk már ezt a szöveget! Ezt a hazug szöveget! Elnök úr, elég volt!) Mert szerintem ez a legnagyobb terhe most az ellenzéki politikai létnek, függetlenül attól egyébként, hogy milyen egyeztetésben vannak.

Ami a kormánynak címzett észrevételeit illeti: azt tudom önnek, illetve az ön szavazóinak is mondani, ha valakinek minden nézetkülönbségünk ellenére fontos az ország biztonsága, békéje és az, hogy minél hamarabb visszataláljunk a gyarapodás útjára (Dr. Vadai Ágnes: Akkor Dobrev Klárát támogatják!), az erőteljes gyarapodás útjára, amelyen több mint 13 évig jártunk, akkor a kormánypártokra és a kormányra a jövő évben is számíthat. (Dr. Vadai Ágnes: Az, persze!) Addig pedig önnek is boldog karácsonyt kívánok, ha addig nem találkoznánk és nem egyeztetnénk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   19-22,24-26   23,25,27-30   31-36      Ülésnap adatai