Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megkérdezem Azbej Tristan államtitkár urat, hogy kíváne most felszólalni. (Jelzésre:) Nem kíván. Köszönöm szépen. Ennek megfelelően, amennyiben zárszó lesz, 15 perces időkeret áll majd az ön rendelkezésére.

Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Külügyi Bizottság előadót nem állított.

Most a képviselői felszólalások következnek, a napirend szerinti időkeretben. A vita során kétperces felszólalásra nincs lehetőség. Az időkeretek a hirdetőtáblán fent vannak. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, kíváne valaki felszólalni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, a vitát lezárom.

Megkérdezem Azbej Tristan államtitkár urat, hogy kíváne zárszót mondani. (Jelzésre:) Nem kíván. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Soron következik a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/3526. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

A vitában elsőként a Törvényalkotási Bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Salacz László képviselő úrnak, a bizottság előadójának, az időkeret nyolc perc. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. SALACZ LÁSZLÓ, a Törvényalkotási Bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási Bizottság 2023. április 27-én tartott ülésén megtárgyalta a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény módosításáról szóló T/3526. számú törvényjavaslatot. Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság a házszabály 46. §-a alapján 27 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény esetében a hatósági jogalkalmazás során összegyűlt tapasztalatok alapján több helyen szükségessé vált a normaszöveg pontosítása, kiegészítése, átstrukturálása. Jelenleg a Vksztv. felügyeleti szabályai kizárólag víziközmű-szolgáltatókra vonatkoznak. Azonban a gyakorlatban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal jelentős számú ellenőrzést végez az ellátásért felelősök tekintetében is.

A javaslat három ellenőrzési típust vezetne be: a célellenőrzést, a témaellenőrzést és az utóellenőrzést. A törvényjavaslat célja továbbá, hogy az adott víziközműrendszerhez tartozó víziközmű-fejlesztési hozzájárulásból felújított rendszerfüggetlen víziközműelemekért ne kétszeresen kelljen az ellátásért felelősnek fizetnie; a cél, hogy azok az adott víziközműrendszeren maradjanak. Ennek érdekében rögzítésre kerül, hogy legfeljebb könyv szerinti nettó értéken az ellátásért felelős részére írásban megvételre felajánlják.

További módosítás, hogy az üzemeltetési szerződések közös megegyezéssel való megszüntetése esetére enyhébb szabályok kerülnek megállapításra, mivel indokolatlan a nyolc hónapos határidő fenntartása, ehelyett a felek négy hónapot kötnek ki. Az üzemeltetési szerződés megszűnése esetén alkalmazandó szabályok is kiegészítésre kerülnek. A javaslat szabályozza az átadandó adatok körét és az átadás határidejét.

Az átmeneti díjak megállapítására irányuló eljárások során felmerült gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a módosítás egyértelműsíti, hogy az alapdíj mértéke átmérőnként eltérő. Figyelemmel arra, hogy a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás lényegében vagyoni értékű jognak tekinthető, ezért szükséges azoknak az alapvető rendelkezéseknek a törvényi szinten történő rögzítése, amelyek lehetővé teszik a megszerzett kvóta átruházását, illetve áthelyezését.

Tisztelt Ház! A Törvényalkotási Bizottság eljárása során a normavilágosságot és a jogértelmezést támogató módosítások kerültek megfogalmazásra. Mindezekre tekintettel a javaslat támogatandó. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Varju László képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, öné a szó.

VARJU LÁSZLÓ, a Törvényalkotási Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A törvény vitájának menetében többször felhívtuk a figyelmet arra, hogy többet kell tenni annál, mint ami jelenleg a törvényben megvan. Már csak azért is, mert az a helyzet, ami településeken kialakult a gyakori csőtörések miatt, számos problémát vetett fel. Ezekre a problémákra önmagában az a válasz, hogy egybekényszeríteni és lényegében megzsarolni a településeket, hogy a vagyonukat adják át, önmagában nem válasz. Ráadásul ezeknek a társaságoknak a lefolytatott egyeztetésben elmondott véleményükből semmit nem fogadtak el. Éppen ezért azokat a szakmai és civil szereplőket, akik összefogtak, figyelembe kellett volna venni. A vízellátás összeomlásának veszélye ma közbeszéd, például már a vízszivárgásnál vagy a szennyvízszivárgásnál példákat lehet sorolni településeknél, hogy egyébként mi az, ami probléma.

Kormányzati szinten most, ugye, államtitkár úr személyében, látva az óriási problémát, ez megjelent, de az ezzel kapcsolatos valódi társadalmi egyeztetés nem indult el. Éppen ezért a víziközmű-hálózat állapotának átfogó felmérésére van szükség, és önmagában a vízdíjadó terhelésének átstrukturálásával foglalkozni kell.

Kisebbségi véleményben továbbra is arra hívom fel a figyelmet, hogy igenis a csőcserét, a hálózatbővítést, az erre vonatkozó programterv ütemezését, finanszírozását el kell készíteni, de ezt önök idáig nem tették meg. Eközben pedig az államosítás helyett az önrendelkezés megerősítésére lenne szükség, hogy azok, akik szolgáltatóként ezt tudják végezni, meg is tudjanak maradni.

Önök ezt nem teszik, ezért a kisebbségi véleményben ezt megfogalmaztuk, és ennek alapján továbbra is azt mondom, hogy ez így, ebben a formában nem támogatható. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem V. Németh Zsolt államtitkár urat, hogy kíváne élni a felszólalás lehetőségével. Amennyiben kíván, tájékoztatom önt, hogy a vitában és a zárszóban összesen 15 perces az időkerete. Amennyi most elhangzik a vita elején, annyival kevesebb felszólalási időre lesz lehetőség a vitában való részvételre, illetve a zárszóban való felszólalásra. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. (Varju László közbeszól.) Bocsánat… (Varju László: TAB-ülés kezdődik, és elnézést, ha el kell mennem.) Köszönöm szépen. Államtitkár urat illeti a szó. Parancsoljon!

V. NÉMETH ZSOLT energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Varju Képviselő Úr! Mint ahogy az általános vitában is elhangzott, és a bizottsági ülésen is hangsúlyoztam, alapvetően ez a mostani törvénymódosítás nem az integrációs folyamatról szól, azonban természetesen a vitában képviselőtársaim ezt érintették. Köszönöm azt a hozzáállást, amit akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselők részéről tapasztaltam, hiszen maga az ágazat iránti aggódás kitapintható volt.

(18.00)

Mindezek mellett képviselő úr figyelmét hadd hívjam fel, hogy az integrációs folyamatban egyik köztulajdonból egy másik köztulajdonba kerülnek, kerülhetnek át a víziközművek és maga a működtető vagyon is, amennyiben a tulajdonosi kör így dönt. Ez egy kicsit különbözik attól a helyzettől, ami az önök kormányzása idején volt, hogy eladták az infrastruktúrákat. Tehát itt szó nincsen erről, hanem arról, hogy él a kormányzat a felelősségével, és felajánlja ezt a lehetőséget az önkormányzatok számára.

Mindezek mellett fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem csupán ebben a törvényben jelenik meg a kormány felelőssége, hanem lázas munka folyik, hogy akár a díjrendszert egy méltányos és igazságos díjrendszer kialakítása felé mozdítsuk el, és természetesen ezzel egy időben a rekonstrukciós programot is meg kívánjuk indítani. Tehát látjuk, hogy valóban  ebben egyetértünk  a víziközművek állapota nem a legjobb, nagyon magas a hálózati veszteség, és ezen a helyzeten szeretnénk változtatni, úgyhogy minden törekvésünk ez. Köszönöm a képviselő urak hozzászólását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom önt, tisztelt államtitkár úr, hogy 12 perc és 43 másodperc időkerete maradt a vitában való felszólalásokra és a zárszóra összesen.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a kijelölt Gazdasági Bizottság előadót nem állított.

Most megadom a szót Keresztes László Lórántnak, a vitához kapcsolódó Fenntartható Fejlődés Bizottsága előadójának, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mind a bizottsági ülésen, mind előtte a plenáris ülésen megegyeztünk abban, hogy a víz maga az élet, hogy nemzeti sorskérdésről beszélünk, amikor egyébként a vízgazdálkodás, a vízellátás kérdéseiről beszélünk. Abban is ugyan véleménykülönbségek voltak és vannak, hogy milyen mértékben, de abban egyetértés volt, hogy nagyon-nagyon nehéz állapotban van ez a víziközműrendszer, az infrastruktúra.

Én ezért is azzal szeretném kezdeni ezt a felszólalást, hogy tisztelettel megköszönöm az ágazat vala-mennyi dolgozójának, hogy áldozattal végzi a munkáját nehéz körülmények között, adott esetben egyébként megalázóan alacsony bérek miatt is. Teljesen világos, hogy ha ők nem állnának helyt, akkor nagyon sok helyen bajba kerülne a legfontosabb közszolgáltatás, tehát az ivóvízellátás biztosítása.

Valóban, a bizottsági ülésen is kifejtettem részletesebben, hogy mit gondolok az ágazat, az infrastruktúra nehéz helyzetéről. Elhangzott az, hogy a statisztikák alapján már 20 százalék alatt van a megfelelő minősítésű csőrendszerek aránya. Beszéltünk a rendkívül magas hálózati veszteségről, amely a 25 százalékot közelíti, tehát ilyen arányban a megtermelt ivóvíz elfolyik a rossz csőhálózat miatt.

Arról is szót ejtettem, hogy ugyan nagyon nehéz volt a 2010-es örökség, de azóta megduplázódott a csőtörések száma, tehát a helyzet egyértelműen rosszabb lett, és bizony látható, főleg nyári időszakban, hogy nagyon sok helyen, és nem csak néhány helyen az országban bizony kihívást jelent az ivóvízellátás folyamatossága, ennek a biztosítása. Mondhatjuk, én ezt egy kisebb személyes sikerként élem meg, hogy nem olyan régen miniszterelnök urat egy azonnali kérdés formájában erről kérdezhettem, és ő maga is már visszaigazolta, hogy 3000 milliárd a forráshiány, míg jó egy évvel korábban még abban egyetértettünk, hogy 1000 milliárd, akkor még nem fogadta el miniszterelnök úr, hogy 3000 milliárd. Az én megítélésem szerint egyébként most már sokkal rosszabb a helyzet, nyilván jelentős inflációval is szembesültünk. Egyébként a 3000 ezer milliárd forintos becslés egy 2017-es adat, akkor a Megyei Jogú Városok Szövetsége egy átfogó stratégiai dokumentumot készített, és nem a szükséges, hanem a hiányzó forrásokat így becsülték meg, tehát egészen elképesztő a probléma.

A korábbi kormányzati döntések és a jelenlegi helyzet közötti összefüggésekről muszáj volt megemlítenem a bizottság ülésén is azt, hogy már 2015-re kellett volna azt a bizonyos átfogó felmérést elkészíteni, amit most indít el a kormány gyakorlatilag. Évek óta hallgatjuk, hogy valamiféle átfogó stratégia készül. Ennek kapcsán is az volt a döntés, hogy 2021 végéig kell valamiféle konkrét lépéssorozatot felvázolni.

Tehát én amellett érveltem, és azért sem tudtam támogatni ezt a törvényjavaslatot, ez volt az egyik oka, mert egyszerűen nem látom az ágazat helyzetének a súlyosságához mért szigorú ütemezést és lépéssorozatot, következetes lépéssorozatot ebben a törvényjavaslatban és általában a kormány részéről, és emiatt én azt gondolom, hogy ezek a lépések elégtelenek.

Felhívtam a figyelmet arra is, hogy ugye, az Országgyűlés már elfogadta az idei évi költségvetést, és ha megvizsgáljuk annak a számait, akkor látható, hogy az infrastruktúra állapotához mért szükséges támogatási összeg egyszerűen hiányzik, tehát azonnali költségvetési módosításra van szükség. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben, amelyek a táblán már megjelentek. A vita során kettőperces hozzászólásra nincs lehetőség. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván a vitában felszólalni. (Jelzésre:) Keresztes László Lóránt képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ilyen módon egy kicsit lekerekíteném az iménti felszólalást, aztán a frakcióm véleményét is szeretném ismertetni. Nos, tehát mi azt mondjuk, hogy ahhoz, hogy ne következzék be ez a bizonyos összeomlás, amitől, azt gondolom, joggal tartunk mindannyian, azonnali költségvetési átcsoportosításra van szükség, és már az idei évben nemcsak a cégek, tehát az állami és az önkormányzati cégek gazdasági fenntarthatóságához biztosított forrásokat kell jelentősen megnövelni, hanem a karbantartási munkákhoz is százmilliárdos nagyságrendben kell többletforrásokat biztosítani. Ezt nem látjuk, ezért mi attól tartunk, hogy a működésben sajnos súlyos problémák lesznek, ha ezzel nem szembesül a kormány.

A rendelkezésemre álló rövid időben ismertetném a frakció véleményét is. Mint az már elhangzott, a víz maga az élet, és valóban, ha a nemzet jövőjét érintő legfontosabb kihívásokról beszélünk, akkor, én azt gondolom, hogy itt az egyik legsúlyosabb kérdés az, ami most napirenden van, tehát a víz biztosítása gyermekeink, unokáink számára, az egészséges ivóvíz biztosítása, az ivóvízbázisaink megvédése.

Sokszor elhangzik különböző politikusoktól, hogy Magyarország víznagyhatalom, és hogy igazából ezzel jelentős probléma nincs. Egyébként döbbenetes, hogy amikor még az iparstratégiával kapcsolatos vitákat is hallgatjuk, akkor is gazdaságpolitikai, kormányzati szereplőkről olyan jellegű kijelentéseket hallunk, hogy hát, ezzel igazából soha nem volt probléma. Hát, bizony van probléma!

Magyarországot bizonyos szempontból lehet víznagyhatalomnak nevezni, de ha megnézzük, hogy a vízkincsünk 95 százaléka a külföldről befolyó folyóvizeket jelenti, és ezek nagyobb mértékben távoznak az országból, akkor látható, hogy óriási a baj. Világos, hogy ez nem a jelenlegi kormányzatnak és egyébként nem is az azelőttinek a hibája, hanem ez egy sok évtizedes probléma, hogy Magyarországon egy rossz szemléletű vízgazdálkodás van érvényben, és emiatt gyakorlatilag az ország lecsapolása történik, a vizek minél előbb történő elvezetése. Ez vezetett ahhoz a kritikus helyzethez, amit megtapasztalhattunk egyébként múlt évben, és most is tapasztalhatunk, hogy milyen brutális hatásai vannak az éghajlatváltozásnak, milyen elképesztő történelmi aszályt élünk meg, és ez összefüggésben van azzal is, amiről most beszélünk a víziközműrendszerrel, hogy itt alapvető szemléletváltást kell érvényesíteni.

Ez egyébként alkalmat ad arra, hogy nagyon röviden kitérjek arra, hogy egy kis pozitívumról azért be kell számolni. Nem olyan régen a Vízgazdálkodási Tanács szervezésében sor került egy konferenciára. Ugyan nem tudtam ott lenni, de a munkatársaim, akik ott voltak, jelezték, hogy bizony a problémák súlyának a helyes megítélése már megjelent egy ilyen magas szintű szakmai fórumon, és mondhatjuk, én nem akarok senkit megbántani, de azok a vízügyi munkatársak is, akiknek bizony ez a régi berögződés szerinti koncepció határozza meg a szakmai elgondolásait, talán picit nyitottabbnak mutatkoznak azok felé, akik bizony erről beszélnek, hogy egy vízmegtartó vízgazdálkodásra van szükség, és alapvetően a talajban történő vízmegtartásra van szükség, hiszen ez a természetes közege a víznek.

No de visszakanyarodva, alapvetően egy vízgazdálkodási problémával szembesülünk, a közmű, az ivóvízellátás problémáival, a vízbázisok védelmével, ami megint csak összefügg alapvetően a szennyvízelvezetés, a szennyvízkezelés kérdéseivel, illetve a felszíni és a felszín alatti vizeink védelmével. Hosszasan lehetne sorolni, hogy a különböző területek mely minisztériumokhoz tartoznak. A törvényjavaslat is foglalkozik vele, hogy egyfajta szakmai bizottság jön létre. Ez bizony aláhúzza azt, hogy nincs egy egységes kormányzati szemlélet a vízügyek, a vízgazdálkodás mögött, és ez bizony kihozza ezeket a problémákat, amelyekre részben már utaltam, mert itt, hogy úgy mondjam, nem elég egy helyes vízgazdálkodás, nem elég egy helyes politika az infrastruktúra rendben tartására, de például egy olyan iparpolitika, egy olyan gazdaságpolitika is szükségeltetik, amely figyelembe veszi Magyarország lehetőségeit, a természeti kincseink végességét.

(18.10)

Ilyen szempontból bizony nagyon-nagyon komoly problémákat láttunk, és itt a frakciómnak is az az álláspontja, hogy ez a törvényjavaslat ugyan egy jó irányba tett aprócska lépés, önmagában elismerjük a fontosságát is, és szeretném aláhúzni, hogy van egy államtitkára immár ennek a rendkívül súlyos, ha nem az egyik legsúlyosabb magyar rendszerproblémának, de összességében ennél sokkal komolyabb, ütemezettebb, gyorsabb lépéssorozatot szeretnénk látni és annak a végrehajtását.

Egyetlenegy dologra szeretnék utalni ebben a rendkívül rövid időben, ez bizony az infrastruktúrának a nemzeti kézben való megőrzése. Itt kisebb vita kibontakozott már. Mi valóban azt gondoljuk, hogy súlyos hiba, ha nem bűn az, hogy az ilyen stratégiai infrastruktúrát magánosítja valaki. Tehát ahogy egyébként elhangzott államtitkár úr részéről is, a megelőző kormányok, a 2010 előtti kormányok ezt jónak tartották, csinálták is, és sok esetben önkormányzatok is bizony dobra verték a víziközműveket. Mi ezt súlyos hibának, felelőtlenségnek tartjuk, és mély meggyőződésünk, hogy nemzeti kézben kell tartani ezt a stratégiai infrastruktúrát, és soha nem fordulhat elő, hogy a víziközművek, a vízkincsünk feletti ellenőrzés magánkézbe vagy idegen kézbe kerül. Ez nem történhet meg.

Ugyanakkor abban vitánk van a kormánnyal, vitám van államtitkár úrral is, hogy igazából ez mindegye, hogy állami vagy önkormányzati kézben van. Én azt gondolom, hogy megint csak nagyon komoly szakmai hiba, ha a helyi felelősségtől távolabb akarják vinni ezt a fontos közszolgáltatást és annak a fenntartását, a helyi tudástól távolabb akarják vinni. Alapvetően nemzeti kézben, de a mi véleményünk szerint önkormányzati kézben kell tartani ezt a szolgáltatást. Egyébként én itt idézném Debrecen fideszes polgármesterét, aki nagyon világosan elmondta, hogy ez egy olyan fontos stratégiai infrastruktúra, amit az önkormányzat nem adhat ki a kezéből. Az önkormányzatnak van egy ellátási kötelezettsége, egy felelőssége, felelősséggel tartozik az ott élő emberek iránt, a lehetőséget és az infrastruktúrát is meg kell tartani, hogy ennek a felelősségnek meg tudjon felelni.

Ezért mi azt kérjük, hogy mind az önkormányzati, mind pedig az állami cégeknek adják meg a működéshez, a fennmaradáshoz és a karbantartáshoz szükséges forrásokat is. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Mi Hazánk képviselőcsoportjából Dócs Dávid képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Ahogy az előttem szóló képviselőtársam is elmondta, a víz a jövő egyik nagy kérdése és megoldandó feladata, hiszen láthattuk az elmúlt évben és láthattuk az elmúlt évtizedekben, hogy a nem túl helyes vízgazdálkodás és a víziközművagyonnak, illetve infrastruktúra-hálózatnak az elhanyagolása milyen problémákhoz vezethet, hiszen tudjuk jól, hogy ennek a víziközművagyonnak a közel 50 százaléka a műszaki élettartamán már túl van, rendkívül rossz állapotú.

Éppen ezért a víziközműszektorban dolgozóktól kapott információink alapján elmondható, hogy napi szintű problémával találkozhatunk, és napi szintű probléma az, hogy ezeket a víziközműrendszereket karban kell tartani, illetve a spontán meghibásodásokat gyakorlatilag napi szinten kell helyreállítani és kieszközölni. Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben nem volt elég forrás fordítva erre a kiemelten fontos célra, hiszen akár az ENSZ Közgyűlése 2010-ben kimondta, hogy a tiszta víz és az ivóvíz mindenki alapvető emberi joga, illetve Magyarország Alaptörvénye is így rendelkezik a P) cikkelyben. Úgy gondolom, hogy ez sajnálatos módon ma Európa szívében, Magyarországon sem biztosított mindenki számára, hiszen láthattuk, a tavalyi aszály volt a főpróbája ennek, amikor gyakorlatilag a vízhiányt itt Európa szívében, a Kárpát-medencében is megtapasztaltuk, nem valahol Afrikában vagy a Közel-Keleten, hanem tényleg itt a Kárpát-medencében. Ez abból a hibás hozzáállásból következhet, hogy egész egyszerűen a medencénkből, a Kárpát-medencéből több vizet engedünk ki, mint amennyi beérkezik.

Éppen ezért kicsit abszurd, amikor a kormány itt az engedély nélkül létesített kutak összeírását, regisztrációját tervezi, majd aztán ezt esetleg egy későbbi adóvonzattal is párosítja. Ha ezt akkor tenné, amikor hazánk vízgazdálkodása és a víziközművagyon teljesen rendben lenne, akkor még érthető is lenne, hogy a mindenkori kormány féltve tekint a vízkészletünkre és a vízbázisunkra, ám láthatjuk ezt a kettősséget, hiszen az egyik oldalon azt látjuk, hogy pontosan az elhanyagoltság az, ami jellemzi a víziközművagyont és egyébként az országunk vízgazdálkodását is, míg a másik serpenyőben pedig azt látjuk, hogy igazság szerint indokolatlanul fölösleges kiadásokra próbálja a magyar lakosságot rákényszeríteni. Bár jó hír, hogy ma a mezőgazdasági bizottsági ülésen megtudhattam bizottsági elnök úrtól, hogy az Agrárminisztérium nyomására, illetve maga a miniszterelnök úr is úgy nyilatkozott, hogy ő a legnagyobb élharcosa annak, hogy a kutakat ne kelljen különadóval, illetve külön illetékekkel és kiadásokkal sújtani, jobban mondva: a kutak tulajdonosait. Mi ennek kiváltképp örülünk, hiszen mi egy aláírásgyűjtést is indítottunk országszerte, ami igen népszerű, hiszen nem szeretnék a magyar emberek sem, ha még több bőr lenne lehúzva róluk.

Ez úgy kapcsolódik az egész víziközművagyonhoz, hogy egész egyszerűen ezt a víziközművagyont most államosítani akarják, hiszen láthatjuk, hogy az önkormányzatoknak egy ultimátum formájában felajánlották, hogy vagy átengedik az állam részére, vagy pedig különböző szankciókat fognak ellenük életbe léptetni, ami, azt gondolom, hogy jelen pillanatban nem túl aktuális és nem túl időszerű, hiszen az önkormányzatok jelen pillanatban is rengeteg problémával küszködnek. Köszönhető ez az alulfinanszírozottságuknak, köszönhető ez annak, hogy az elmúlt években egész egyszerűen hibás politikát folytatott a kormány akkor, amikor mondjuk, egy Covid-mizéria kapcsán az önkormányzatok vállára tett pluszterheket, nem pedig levett róla, illetve akkor, amikor saját adó elvonását is kezdeményezték, és az önkormányzatok így igen nagy bevételkiesést szenvedtek el. Ez tapasztalható és kézzelfogható a víziközműrendszer karbantartásában avagy karban nem tartásában is, hiszen ezekből a lecsökkentett bevételekből erre már végképp nem futja. Viszont az egészen nonszensz, hogy ezt a vagyontárgyat az állam el akarja úgy venni az önkormányzatoktól, hogy még az ezzel kapcsolatos költségeket az önkormányzatokkal akarja megfizettetni.

Éppen ezért, ahogy már az előzőekben is elmondtam, egész egyszerűen a Mi Hazánk Mozgalom azt az álláspontot képviseli, hogy a kormány először tegye helyre az ország vízgazdálkodását, tegye helyre a víziközművagyont különböző átcsoportosított forrásokkal, és azután lehet bármilyen más hozzászólást vagy bármilyen más törekvést megfogalmazni, hiszen mi úgy látjuk, hogy jelen pillanatban egy kicsikét olyannak tűnik, mintha a csík megelőzte volna a repülőt.

Éppen ezért mi azt szeretnénk, hogyha a víziközművagyonra jelentős forrásátcsoportosításokat hajtanának végre, hiszen ha tovább romlik ezeknek a hálózatoknak a minősége, illetve az állapota, akkor nagyon sok helyen akár az egészséges és a mindenki számára biztosított ivóvízellátás is problémás lehet és veszélybe kerülhet. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szabadi István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, a vitát lezárom.

Most megkérdezem V. Németh Zsolt államtitkár urat, kíváne a vitában elhangzottakra válaszolni. (Jelzésre:) Parancsoljon, államtitkár úr! 15 perces időkeret áll önnek rendelkezésre. Parancsoljon!

V. NÉMETH ZSOLT energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom megismételni az általános vitában elhangzottakra a választ, illetve a bizottsági ülésen elhangzottakat, de azért néhány elemre újra hadd utaljak.

Keresztes László Lóránt képviselő úr, bizottsági elnök úr bizottsági ülésen is elmondta többször itt is, ott is, hogy most kezdi el az állam elkészíteni azt a felmérést, aminek már készen kellene lennie, és tulajdonképpen ez is akadályozza magát a rekonstrukciók elvégzését.

Évek óta kötelező a cégeknek, a szolgáltató cégeknek gördülő fejlesztési terveket készíteni, amit a MEKH-nek benyújtanak, tehát tudják. Tehát azt, hogy hol kell beavatkozni, tudja, valamennyi szolgáltató tudja, ez nem akadályozza legkevésbé sem a fejlesztéseket. Forrást fogunk biztosítani, és ütemezetten elindulnak ezek a fejlesztések  bocsánat, rekonstrukciók , mégpedig azokon a helyeken, ahol a legszükségesebb.

Természetesen lehet bírálni azt, hogy maga a vízzel való foglalkozás hány helyen jelenik meg a kormányzati struktúrában, azonban szerintem számos struktúrában lehet jól együttműködni. Ma is voltam például egy olyan megbeszélésen, ahol a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásáról nemhogy esett szó, hanem az ottani tervet ismertették, és ott azon valamennyi szereplő együtt ült a Belügyminisztériumtól a területfejlesztési felelős kormányzati szereplőig. Tehát jó együttműködéssel ezt a problémát föl lehet oldani.

(18.20)

Mindazok mellett Dócs Dávid képviselő úr is említi  és ez valahol mindig megjelenik , hogy az állam nem jár el kellő gondossággal a víziközművek területén. Azért azt hadd említsem meg, hogy az elmúlt években mégiscsak számolatlanul a százmilliárdos vagy talán az ezermilliárdos nagyságrendet is elérheti az a forrás, amelyet európai uniós és hazai forrásból társfinanszírozással az állam biztosított anélkül, hogy az önkormányzatoknak, amelyek ügyében önök szót emelnek, egyetlenegy fillért is hozzá kellett volna mindezekhez tenni. Tehát például ez a fejlesztési mód teljesen más megközelítésbe, teljesen más kontextusba teszi azt, hogy az állam amúgy szívesen fogadja, ha az az önkormányzat, amely gondolja, szeretné, felajánlja számára ezt az infrastruktúrát, még egyszer mondom, hogy nem kötelező jelleggel.

Általában beszélnek a képviselő urak az önkormányzatokról, meg hogy az önkormányzati körökben. Melyik önkormányzatiban? A 200 fős önkormányzatiban? Mert én azt látom, hogy a kistelepülések a legkevésbé sem ragaszkodnak ezekhez a vagyonokhoz, mert nem tudnak vele mit tenni, mit csinálni. Tehát ahol ez a fajta gondolat, amely megjelenik akár kormánypárti, akár ellenzéki településeken, azok jellemzően nagyvárosok, megyeszékhelyek, ahol elérik azt a nagyságrendet, ahogy a vagyonnal való gazdálkodás amúgy értelmezhető. Sok ezer kistelepülésen ez legkevésbé sem.

Mindezekkel együtt most is megköszönöm azt a hozzáállást, azt a fajta aggódást, ami ez iránt az ágazat iránt megjelenik, és kérem, hogy képviselőtársaim szavazatukkal is támogassák majd a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   206-208   208-221   222-226      Ülésnap adatai