Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy az ember életének egyik legerősebb mozgatórugója és legfontosabb késztetése a biztonságra való törekvés. A dráma akkor következik be, amikor erről a biztonságról kiderül, hogy sérülékeny és sebezhető, még akkor is, ha nagyon magas vagy nagyon vastag fallal vettük körül. Ha veszélybe kerül a biztonság, akkor az élet maga és annak folytathatósága válik kérdésessé és bizonytalanná. Ilyenkor az ember emberfeletti üzemmódba kapcsol, hogy a veszélybe került biztonságot helyreállítsa, visszaszerezze.

Ma Magyarországon és Európában sok millió ember érzi úgy, hogy életét, mindennapi életének a biztonságát sodorja veszélybe a kibontakozó energiaválság és annak következményei. Mi, emberek, sajnos úgy működünk, hogy sokszor csak a veszteség vagy a hiány állapotában ébredünk fel és ébredünk rá akár a másik ember, akár a minket körülvevő világ fontosságára, szépségére, értékeire. Így van ez az energiával is. Amíg jól mennek a dolgok, addig fel sem tűnik, hogy van. Sőt, szinte tudatlanul nyúlunk a villanykapcsolóhoz, tesszük fel töltőre a telefonunkat, dugjuk be a vasalót, tesszük fel az ételt főni, vagy nyomjuk meg a kávéfőző gombját. Ébrenlétünk nagyobb hányada valamilyen külső energiaforrás fel- és elhasználását igényli.

Ha villany nincs, semmi sincs, mondják a Mátrai Erőműben dolgozók, és cseppet sem túloznak. Talán nem tudják, hogy a Felső-Mátra vidékére csak viszonylag későn, 1957-ben érkezett meg a villany. Akkor ünnepséget is rendeztek a hegy tetején a kis falvakban, megjött az ismeretlen vendég, és nem tudták, hogyan lehet vele élni, ma pedig azt nem tudják az ott élők, hogy hogyan lehetne nélküle élni. Első ránézésre sehogy. Nem lenne villany nélkül semmilyen közszolgáltatás, nem lenne vízellátás, szennyvízelvezetés és -kezelés, nem nyitna ki a bolt, megállna a közlekedés, nem lehetne vendéget fogadni, nem lenne elérhető sem orvos, sem rendőr, sem tűzoltó. Villany nélkül leállna minden.

Az energiaválságban észre kell vennünk azt a sok-sok ezer embert, aki igaz, észrevétlenül, de azon dolgozik, hogy minden pillanatban legyen, elérhető legyen és elegendő legyen az az energia, ami a mindennapi életünkhöz és a gazdaság működéséhez szükséges. Vegyük észre a jelen helyzetben azokat, akik lassan éjt nappallá téve azon vannak, hogy legyen elég energiahordozónk az előttünk álló télre. Vegyük észre azokat, akik bányákban, erőművekben, olajfinomítókban nehéz fizikai munkát végezve állnak helyt nap mint nap. Vegyük észre azokat, akik létfontosságú létesítményeket tartanak fenn és tartanak biztonságban. Vegyük észre azokat, akik energiaszállító, -tároló és -elosztó rendszereket működtetnek, szabályoznak, tartanak karban. És vegyük észre azokat is, akik üzemzavarokat hárítanak el, ha kell, a legmostohább körülmények között, testi épségük kockáztatásával. Vegyük észre, hogy sok-sok ezer ember vállvetve csodálatra méltó összehangoltságban dolgozik egymás keze alá, és vegyük észre azt is, hogy mindez értünk van.

Köszönet és hála mindazoknak, akik az energiaellátás biztonságáért dolgoznak és küzdenek ezekben a nehéz napokban. Amikor a villanykapcsoló felé nyúlunk, akkor egy pillanatra legyünk tudatosak, akkor érezzük meg őket. Mert lehet ugyan, hogy úgy néz ki, hogy az egónak áll a bál ezen a világon, de a végén úgyis kiderül, a végén mindig kiderül, hogy egymás nélkül semmire se mennénk, a végén úgyis kiderül, hogy egymás nélkül semmire se megyünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   257-261  262   263-264      Ülésnap adatai