Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. A Jobbik képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, öné a szó.

(9.40)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többször szóba került kormánypárti képviselőtársaim részéről az elfogadni szánt költségvetés, és ennek számaiból azért nagyon sok minden kiderül. Kiderül például, hogy annyira alacsony a magyarok átlagbére, hogy több mint 16 évnyi átlagbért kellene egy magyarnak félretennie ahhoz, hogy egy átlagos méretű budapesti lakást megvásárolhasson, úgy, hogy közben nem táplálkozik, nem ruházkodik, és semmi egyebet nem csinál.

Az is kiderült, amikor kopogtattunk az ajtón, hogy egy bérfejlesztési alapot kellene létrehozni magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások számára, akkor a kormány nem mutatott nyitottságot, pedig egyértelmű, hogy a magyar bérkérdéssel valamit kezdeni kell.

Nyilván el fogja mondani a válaszadó, hogy nominálértéken az elmúlt években azért volt kimutatható néminemű béremelkedés, és ez egyébként így van, és a régió minden országában így van, a probléma az, hogy Magyarországon volt a legkisebb kimutatható bérnövekedés, és egyáltalán nem tudtunk közelíteni nemhogy Ausztriához, az európai átlaghoz sem, és ez az igazi katasztrófa.

A költségvetésből az derül ki, hogy a kényszerből, a magasabb bérek reményében külföldre vándoroltak hazacsábítása érdekében nem fogalmazott meg üzenetet ez a kormány, a szervezett vendégmunkásimport áramvonalasítására viszont nagyon koncentrál, erre komoly energiákat szán, harmadsorban pedig az itt lévőket nem engedi közelebb jutni a normális bérekhez.

Egy olyan napon vagyunk itt a parlamentben, amikor azért mindenképpen szót kell ejteni a pedagógusok bérkérdéséről. Egészen biztos vagyok benne, hogy a környező országok különböző kormánypárti vezetői nem beszéltek össze a magyar ellenzékkel arról, hogy most jelenjenek meg azok a hírek, ezekben a napokban, hogy a környező országokban hogyan állnak a tanárbérek. Érdemes egy pillantást vetni erre. Nem szeretnék ilyen kisstílű érveket használni, egyik környező országból sem hallottunk olyan kommunikációs panelt, hogy Brüsszelre, Strasbourgra vagy valamifajta külső erőtérre várnának a pedagógusok bérének rendezése érdekében. A mi politikai közösségünk állítja, hogy meglennének a hazai források is arra, hogy a pedagógusok bérét rendezzék.

Azt látjuk, hogy egy országgal keletebbre több mint 150 ezer tanár, 70 ezer tanügyi alkalmazott lépett sztrájkba, és a helyzet az, hogy egy 290 ezer forintnak megfelelő összegről 384 ezer forintnyi összegre nőtt egy kezdő tanár fizetése is. Itt a stresszpótlék mellett még egy nagyon fontos tétel is kimutatható: az eldugott településen oktatók számára egy plusztételt tudtak kimutatni, és pluszfizetést kaptak. Csehországban jött szembe gyorsvonatként egy brutális adat. Az átlagbér 130 százalékára emelik a pedagógusok fizetését. Azért jegyezzük meg, hogy itt nem a Magyarországon jellemző adatból indultak ki, hiszen már az elmúlt időszakban is 795 ezer forintnak megfelelő bérről beszéltünk. Tehát látszik, hogy egy egészen más polcon, egy egészen más dimenzióban, egy egészen más szinten becsülik meg ezeket az embereket. Itt érdekes volt az oktatásügyi miniszter indokolása, aki szó szerint elmondta, hogy szerinte a szükséges összeget az államnak kell biztosítania. Tehát itt sem várnak valamifajta külső erőtérre, és itt sem fogják a kormányzati bérpolitika  legyen szó a versenyszféráról vagy az állami szféráról  kudarcát valamifajta külső erőtérre.

Én nagyon-nagyon szeretném, ha a Magyarországnak járó uniós források végre megérkeznének, mert ezek járnak nekünk. De ehhez egészen más kormányzati gazdaságpolitikára és egészen más kormányzati retorikára, kommunikációra lenne szükség. Mert összességében azt látjuk, hogy akár még a korábbi mondataival is szembemegy a kormányzat, ha mondjuk, a tömegesen szervezett vendégmunkásimport kérdéséről van szó, vagy arról, hogy egy 4 ezer fős somogyi településen miért tartja fontosnak a kormány, hogy 400 filippínó vendégmunkás dolgozzon, miközben a környező falvakban ezrével vannak ott munkaképeskorú, inaktív magyarok.

Nyilvánvaló módon, ha a kormány komolyan venné ezt a kérdést, akkor ezt a költségvetési tervet nemcsak a pedagógusok bérének rendezésével, de azzal is megtöltötte volna, hogy ingyenes átképzési programokat szervez azoknak a magyaroknak, akik valamilyen okból inaktívak, mégis tudnának, olyan életkorban vannak és olyan állapotban, hogy dolgozhatnának. Én látom és belátom, nem fog közülük mindenki megmozdulni, de azt mondom, ha egy nagyobb százalékos arányban sikerül ezt elérni, mint az elmúlt években, az is sokkal jobb, mint bármifajta szervezett vendégmunkásimport.

Amit végképp nem értek, az önök gazdaságfejlesztési minisztere ezt elmondta bizottsági szinten, hogy igen, az aktivitási rátában lenne ilyen feladat, és százezres nagyságrendű benne a hazai munkaerő-tartalék, és ehhez képest ez a költségvetés meg sem próbálja megmozdítani ezeket az embereket, a vendégmunkásokra mégis kiemelt módon koncentrál a kormány. Ezt a kettősséget most a kormánynak illene feloldania, e tekintetben pedig érdemi választ várok. Köszönöm. (Balassa Péter tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. A választ a kormány képviseletében Fónagy János miniszterhelyettes, államtitkár úrtól fogjuk hallani. Parancsoljon!

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy lehetőséget ad számomra, hogy az ön által is egy nagyobb merítésből táplálkozó napirend előtti felvetésre hasonlóan igyekezzek átfogóan válaszolni.

Elöljáróban engedje meg, hogy az ön viszonyítási alapjainál azt a Putnokon járatos népi bölcsességet mondjam, hogy a tál görbe, nem a leves. Szóval, nem mindegy, hogy mit mihez viszonyítunk, ezért kérem, hogy a magyar adatokat azért úgy összességében nézzük.

Engedje meg, hogy a foglalkoztatással kezdjem, hiszen azt ön sem vitatta eddigi hozzászólásai során, hogy Magyarországon a foglalkoztatottak száma örvendetesen emelkedett, soha ilyen létszám még nem volt: ’23 áprilisában 4 millió 710 ezer fő dolgozott. 2010 óta mintegy 1 millióval dolgoznak többen. A foglalkoztatás folyamatosan emelkedik, és a 74,6 százalékos foglalkoztatási ráta meghaladja az uniós átlagot. Mindezt kicsit előreugorva mondom, hogy ott ne kelljen megismételni. Ez azt is jelenti, hogy az inaktívak száma örvendetesen visszaszorult. Vannak, természetesen vannak, a legutolsó, egyébként nem pontos felmérések szerint ezeknek a száma Magyarországon ma 600-700 ezerre tehető. Ezeknek egy jelentős része nem alanya a munkaerőpiacnak egészségi állapota, mentális állapota és egyebek miatt, a másik részére viszont igenis igényt tartunk, és számolunk velük. Nem véletlen, hogy a miniszterem a bizottsági meghallgatás során azt mondta, hogy felméréseink szerint a 2030-ig szükséges mintegy félmillió munkavállalónak jelentős részét az inaktívak bevonásával kívánjuk megoldani.

A nyilvántartott munkanélküliek száma áprilisban 190 ezer fő volt, egy hónap alatt 5 ezer fővel csökkent. A munkanélküliségi ráta 4 százalék alatt van, 3,9, ami a nemzetközi szokványok szerint gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságot jelent. Ha visszaemlékszik képviselő úr a 2010-es 11 százalékot meghaladó munkanélküliségre vagy Északkelet-Magyarországon a 16-17 százalékos munkanélküliségre, akkor úgy gondolom, hogy ezeket a számokat joggal adom meg válaszomban úgy, mint a jelenlegi kormány eredményes munkájának tanúsítványait.

Ami a béreket illeti: 2010-től ’22-ig az átlag- és reálkeresetek folyamatosan növekedtek. A bruttó átlagkeresetek emelkedése 2010-2022 viszonyában 154,7 százalék, a nettó átlagkereseteké a családi kedvezmények beszámítása nélkül is 158,7 százalék, a családi kedvezményekkel pedig gyakorlatilag 168 százalék. Tehát egy igen jelentős 10-12 éves átlag- és reáljövedelem-növekedésről tudunk számot adni. A reálkeresetek emelkedése kedvezmények nélkül 71 százalékos, kedvezmények beszámításával 77,1 százalék volt.

A kormány 2010 után nagyon tudatosan és deklaráltan törekedett arra, hogy a gyermekesek számára ne csak az átlagkeresetek, hanem azoknak a reálértéke is növekedjen. A reálkeresetek tekintetében ’10-től ’22-ig a gyermektelenek esetében 73,7, az egy gyermeket nevelők esetében 100,5, kétgyermekeseknél 130,7, három- és többgyermekeseknél pedig 131,8 százalék volt a növekedés 12 év alatt.

Csak emlékeztetőül mondom  tudom, hogy ellenzéki kollégáim egy része ezt nem szereti hallgatni , hogy ezt megelőzően 2002-től 2010-ig a szocialista-liberális kormányok esetén nyolc év alatt a bruttó átlagkeresetek mintegy 65,5 százalékkal, a nettó átlagkeresetek 71 százalékkal, a reálkeresetek pedig mindösszesen 13,8 százalékkal növekedtek, de ekkor a családi kedvezmény nem létezett.

Kérem, hogy ezeket a számokat vesse össze, képviselő úr, amikor válaszomat értékeli. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokban.)

(9.50)

Felszólalások:   11-14   15-18   19-22      Ülésnap adatai