Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian emlékszünk arra, hogy egy korábbi kormány korábbi minisztere azt mondta a magyarországi fejlesztésekről, hogy nem kérdezzük meg a békákat, amikor lecsapoljuk a mocsarat.

Ez az a gondolatiság, ami fémjelzi a rendszerváltoztatás utáni politikát. Azt lehetne mondani, hogy ez a jelenlegi Orbán-kormány ars poeticája. Akkor ez az ars poetica, ha megnézzük, mi történik akár a Balatonnál, akár a Fertő tónál, akár azokon az akkumulátorgyarmatosítással érintett településeken, ahol nem kérdezték meg a helyi lakosságot.

Kettő dologról szól ez a logika: az egyik arról, hogy mit tekintünk értéknek, a másik pedig az, hogy ki szólhat bele a döntésekbe. A Fidesz válasza mind a kettőre ugyanaz: a külföldi tőkét tekintik értéknek, és ők szólhatnak bele, a külföldi tőkések a döntéseinkbe.

Tulajdonképpen van egy 2006 óta létező törvény, amely kodifikálta ezt a logikát, hogy mindenben a külföldi tőke dönt, ezt pedig úgy hívják, hogy kiemelt beruházási törvény. Azt gondoljuk, hogy ez az, ami a Fidesznek, az elmúlt 13 éve gazdaságpolitikájának szimbóluma, ezért azt gondoltuk, hogy a magyar embereknek jogot kell biztosítani arra, hogy erről véleményt nyilvánítsanak.

A következőt csináltuk pontosan ezért. Volt egy népszavazás, amit a Fidesz kezdeményezett 2008-ban, ezt úgy hívták, hogy szociális népszavazás, annak a kérdéseiből kicseréltük a jogszabályi hivatkozást  ez a kiemelt beruházási törvényre vonatkozott , besétáltunk a Választási Bizottsághoz, és vártuk, hogy mi történjen.

Az NVB egy parodisztikus ülésen, ami Ionesco Egy pohár víz című darabjához hasonlított, elutasította ezt a kezdeményezést, azt az indoklást tanítani fogják még a magyar történelemkönyvekben. Ezt követően ugyanakkor a Kúria nem tudott mit tenni, és átengedte ezt a kérdésünket.

Mi erre a Fidesz reakciója? Az a reakciója, hogy holnap szavazás elé bocsátja azt, hogy ezt a törvényt visszavonják, és az összes olyan passzusát, amiről a magyar embereket meg akartuk kérdezni, berakják egy másik törvénybe. Mit jelent ez? Önök azt gondolják, hogy ameddig önök hatalmon vannak, ne lehessen Magyarországon valóban népszavazást tartani semmiről. Ez az önök gondolata.

A népszavazás miről szól? Arról szól bármilyen népszavazás, hogy önök 2022-ben tényleg legitim felhatalmazást nyertek a magyar emberektől arra, hogy kormányozzanak, de nem arra, hogy mindenben mindig döntést hoznak. Az a helyzet, hogy amikor valakinek, egy parlamenti frakciónak az az álláspontja, hogy egy bizonyos kérdésben, például abban, hogy ki dönt a debreceni termőföldekről, önök kisebbségben vannak, akkor erről kit kérdezünk meg. Egyértelmű, hogy a magyar választópolgárokat kell megkérdezni.

Mi semmi mást nem kérünk önöktől, mint azt, hogy hagyják meg nekünk a lehetőséget, hogy a magyar választópolgárokra rakjuk azt a döntést, ami őket érinti; hogy ki dönt arról, hogy mi történik Magyarországon, és hogy mit tekintünk értéknek.

Mi azt gondoljuk, hogy velünk egyetértenek a magyar emberek abban, hogy a Fertő tó fontosabb, mint a német tőke. Azt gondoljuk, hogy a magyar emberek egyetértenek abban, hogy a Balaton fontosabb, mint a kínai tőke; azt gondoljuk, hogy a magyar emberek többsége azt gondolja, hogy az akkumulátorgyártás rossz; és azt gondoljuk, hogy meg kell adni a magyar embereknek a lehetőséget, hogy erről döntsenek, amit önök holnap elsunnyogva el akarnak venni.

Az, hogy Magyarországon ki dönt, nagyon egyértelmű. Látszik onnan, hogy nem a debreceniek, az iváncsaiak és a többi magyar értesül először egy beruházásról, amikor az megtörténik, hanem azok értesülnek róla, akik kötik azokkal, akikkel kötik. A kínaiak, a németek, a dél-koreaiak, ezek az idegen nagyvállalatok mindig előbb tudnak ezekről a konkrét beruházásokról, mint ahogy a helyiek, és ez azt mutatja, hogy önöknek az a fontos, amit ezek a külföldi nagyvállalatok mondanak, és nem az, amit a helyi emberek.

Sokat beszélnek önök a szuverenitásról. Ki a szuverén? Az a szuverén, tisztelt képviselőtársaim, akiknek a nevében Szijjártó Péter vétózik különböző EU-s tanácsüléseken; és ez a saját bevallása szerint sem a mikepércsi anyukák, hanem ez a német autóipar.

Összességében tehát: ha holnap megszavazzák azt, hogy megszavazzák a kiemelt beruházási törvényt, és ezt átrakják egy másik törvénybe, akkor önök egy dolgot döntenek el, hogy amíg önök hatalmon vannak, senki más véleménye nem számít. Itt önök megosztották a szuverenitásukat. Kivel? A külföldi nagytőkével. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A frakcióvezető úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Menczer Tamási államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

MENCZER TAMÁS külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Amikor elkezdett arról beszélni, hogy meg kell kérdezni az embereket, akkor azt hittem  most már látom, hogy naiv voltam , hogy arról fog beszélni, hogy támogatja a nemzeti konzultációt, és ennek kitöltésére fogja buzdítani a magyar embereket. Ugyanis valóban fontos kérdésekben kérjük ki a véleményüket: szuverenitási kérdésekben, például béke és háború kérdésében.

Mi a békét választjuk, a béke pártján állunk, például a bevándorlással kapcsolatos biztonsági kérdésekben, például a gyermekvédelemmel és a szülői jogokkal kapcsolatos kérdésekben, például Ukrajnával, Ukrajna uniós csatlakozásával kapcsolatos kérdésekben.

Tehát sajnálatos módon nem arra buzdított, hogy ezekben a fontos kérdésekben mondják el az emberek a véleményüket, holott erre a kormány és a kormánypártok jóvoltából lehetőségük van, és ezek valóban sorsfordító, több generáción át az életünket  vagy akár még hosszabb ideig  befolyásoló kérdések. Tehát a tekintetben, hogy ezekben a kérdésekben várjuk a véleményt és a nemzeti konzultációt, itt is buzdítok mindenkit, hogy minél többen töltsék ki, és mondják el véleményüket. Hogyha ön ezzel egyetért, akkor ebben egy platformon vagyunk.

Na most, amit a tisztelt képviselő úr Szijjártó miniszter úr vonatkozásában mondott az európai politikát illetően, hadd hívjam fel arra a figyelmét, hogy az európai politika úgy működik, hogy akkor van közös döntés, hogyha mindenki bólint, és mindenki egyetért. Ha valaki vagy valakik nem értenek egyet az európai politikában, akkor az nem vétó, akkor nincs közös döntés, erre csak technikailag hadd hívjam fel a figyelmét. A mi szavunk és a mi véleményünk...  mi egy ország vagyunk, tisztelt képviselő úr. Egy ország vagyunk, a mi szavunk és a mi véleményünk pontosan ugyanannyit ér, mint bárki másé.

Ön a beruházásokról beszélt. Hadd térjek ki erre is! Ön itt ostorozta azt a politikát, amelyet a kormány folytat, miszerint beruházásokat hozunk be az országba, Magyarország kiváló találkozási pontja a keleti és a nyugati beruházásoknak, ön ezt kritizálja.

Hadd hívjam fel a tisztelt frakcióvezető úr figyelmét arra, hogy bár jól láthatóan feledni kívánja, de ön mégiscsak egy olyan választási koalíciónak volt személy szerint is és a pártjával együtt is a tagja, amelyet baloldali csoportosulásnak nevezünk, Márki-Zay Péter vezette ezt, tisztelettel emlékeztetem, bár szeretné feledni  ez a szavaiból kitűnik. (Derültség.) És ez a baloldal, amelynek ön is tagja, és a korábbi, legutóbbi választáson indultak közösen, ez a baloldal tette tönkre 2010 előtt az országot egyebek mellett oly módon is, hogy munkahelyek szűntek meg, és emberek váltak munkanélkülivé. Családok vesztették el a jövedelmüket, a bevételi forrásukat, és vált bizonytalanná a jövő.

Ez az egyik és legfontosabb oka annak, hogy a kormány beruházásösztönző politikát folytat. Ezek a beruházások munkahelyeket teremtenek, Magyarország gazdaságát erősítik, és ez a beruházásokra és exportteljesítményre építő gazdaságpolitika teszi lehetővé azt, hogy a fiataloknak adómentességet adtunk, hogy a családtámogatási rendszerünk világszinten is kiemelkedő, hogy visszavezettük a 13. havi nyugdíjat, és hogy egymillió munkahelyet tudtunk létrehozni az elmúlt években.

(13.10)

Tisztelettel arra kérném, hogy ezt fontolja meg, és ne beszéljen a beruházások ellen.

De még néhány konkrétum, ha a tisztelt képviselő úr megengedi, ugyanis kiváltképp beszélt az akkumulátorgyárak ellen. Megállapodott…  hírek a világsajtóból: „Megállapodott a CATL”  ez a kínai akkumulátorgyár  „és a Stellantis nevű olasz-francia gyár, kínai akkumulátorok mehetnek a dzsipekbe, Fiatokba, Peugeot-kba és Alfa Romeókba.” Tehát a franciáknak és az olaszoknak kellenek az akkumulátorok. Szeretném idehozni azt is, hogy Németországban óriásgyárat építenek, 140 futballpálya nagyságút, mondják a németek, és az önök kollégái, a zöld gazdasági miniszter, Robert Habeck még éjjel is tapsol örömében, és azt mondja, hogy világítótorony-projekt az, amelyet Németországba visznek, a Zöldpárt Nouripour nevű vezetője pedig szintén azt mondja, hogy fantasztikus ez a klímabarát átalakítás, amelyet most Németországban végrehajtanak.

Az Egyesült Királyságban pedig egy indiai akkumulátorgyártó hajt végre beruházást, a spanyolokat tudták megelőzni, ez is mutatja az európai versenyt, és a Greenpeace vezetői örömüket nem is tudják, hogy fejezzék ki azért, hogy végre Angliában akkumulátorgyárat hoznak létre. (Közbeszólások az LMP részéről.) Ugyanis más országok is így tesznek, és örülnek, hogy Anglia is ehhez a sorhoz illeszkedik.

Még annyit zárásként, hogy a közlekedési szektor adja a károsanyag-kibocsátás 14 százalékát, tehát környezetvédelemről akkumulátorgyárak, illetőleg elektromobilitás nélkül nem lehet beszélni. Kérem, fontolja meg még egyszer az álláspontját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   1   2-4   5-10      Ülésnap adatai