Készült: 2024.05.08.07:21:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

79. ülésnap (2023.09.25.),  44-47. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:21


Felszólalások:   40-43   44-47   48-51      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gelencsér Ferenc frakcióvezető úr, Momentum-képviselőcsoport: „Aktuális ügyeink” címmel. Öné a szó.

GELENCSÉR FERENC (Momentum): Köszö-nöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Országszerte láthatóak a Momentum igazságot bemutató plakátjai. Az igazság pedig az, hogy a kormánynak és személyesen Orbán Viktornak a felelőssége, hogy lassan egy éve Európa legnagyobb drágulásával találja szemben magát a magyar, amikor boltba megy.

Az állampárt hibája, hogy ma Nyugat-Európában, de bármelyik környező országban is olcsóbb egy bevásárlás, mint Nagyatádon, Sárospatakon vagy éppen Budapesten. Egyszer, csak egyszer szeretnénk hallani miniszterelnök úr szájából, hogy igen, bizony a kormánynak is van felelőssége a tarthatatlan költségvetési és gazdasági helyzet előteremtésében. Vagy tényleg azt akarják hazudni a magyaroknak, hogy az Európai Unióban egyedüliként jogilag háborús vészhelyzetben lévő ország korlátlan közjogi felhatalmazással rendelkező kormánya semmiért sem felelős, ami az országban történik?

Mi van azzal az 50 megszorító intézkedéssel, amelynek zöméről nem is tájékoztatták a magyarokat, vagy ha igen, úgy adták el nekik, hogy ez az ő érdekükben történik? Mutassák már meg, melyik magyar családnak, dolgozónak vagy tanulónak volt az érdeke a kata eltörlése, a városi CSOK megszüntetése, a jövedéki adó emelése, a népegészségügyi termékadó emelése, a gyógyszeradó, a cégesautó-adó emelése! Vagy netalán a vasútvonalak bezárása, a védőnői hálózat szétverése, több száz állami beruházás leállítása szolgálná a magyar családok érdekét? Hol van itt a nemzeti érdek? Miben mérik önök az össznemzeti érdeket? Mert ezek a felsorolt döntések a magyar nemzet elleni húsbavágó politikai döntések voltak.

Ezek kapcsán mikor halljuk a kormányoldalt és személyesen a kormányfőt, hogy elismeri, igen, az elmúlt évtized számolatlan pénzszórása, a haverok kitömése fontosabb volt, mint egy válságálló gazdaság felépítése? Mikor vállalnak végre felelősséget?

Szintén az egész nemzet nevében kérdezhetjük a már-már sajnos elcsépeltnek hangzó kérdést: hol vannak az EU-s pénzek? A magyar kormány több tagja feladatául kapta, hogy hozzák haza az EU-s pénzeket. Klasszikus kérdés: de sikerült? Ez a munka is sikertelen volt. Úgy is mondhatnám, hogy elszúrták, nem kicsit, nagyon. Erre mi a kormányfő válasza? Odarak még egy minisztert: hátha majd az megoldja a problémát.

Az EU-s pénzek hazahozatala a miniszterelnök feladata lenne, az ő felelőssége. Neki kell meghoznia egy politikai döntést: az EU-s pénzeket akarja megszerezni, vagy inkább keleti hitelből, soha meg nem térülő beruházásokból és az ország diktatúráknak való kiszolgálása által akar kimászni a gazdasági válság nevű kútból, ahova az országot lökték önök.

Mondjuk ki az igazságot: ami ma Orbán Viktornak a vízzabáló akkumulátorgyárak, az 75 éve Rákosi Mátyásnak az acélművek voltak; keleti parancsra, a Kelet kiszolgálása érdekében a Nyugatot irigykedve gyűlölő politikai lépés. Ennek eredménye, ahogy a múlt században, most is ugyanaz lesz: vízszennyező ipar, rosszul fizető munkahelyek, boldogtalan szegényház.

(16.10)

Egy mezőgazdasági országot alapjaiban elhibázott koncepció mentén nehézipari fellegvárrá tenni egyet jelentett az adósságspirállal, amit még mi  meg az unokáink is  fizetni fogunk. Most Orbán Viktor a munkaalapú gazdaság elhibázott koncepciója alapján olyan iparágat hozna ide, amihez sem víz, sem energia, de még magyar munkaerő sem áll rendelkezésre.

Rákosi egykor a szovjet vezetők kegyét kereste, Orbán ma Peking és Moszkva gazdasági gyarmatává tenné hazánkat. És mindezt miért? Mert a miniszterelnök már valójában nem akarja megszerezni az EU-s forrásokat; nem akarja, hogy az ország az uniós pénzekből átláthatóbb módon erősítse meg a kulcságazatait; nem akarja, hogy az emberek és helyi közösségek közvetlenül érezhessék meg, miért is jó uniós polgárnak lenni. Pedig a magyar emberek nem ezt kérték, nem ezt várják, és nem is erre hatalmazták fel a miniszterelnököt. Szerezze meg végre az EU-s forrásokat, állítsa le a vízzabáló akkugyárak építését, és kezdje el a következő válságra felkészíteni az országot azáltal, hogy megerősíti a magyar munkavállalók helyzetét, végre a minőség általi növekedésre helyezve a hangsúlyt.

A Momentum a „Holnap Magyarországa” tervében az emberközpontú gazdaság mellett foglal állást. A munkaalapú gazdaság modelljének csődjét mindenki látja a boltok polcain, az árcédulákon, a rezsiszámlán, mert hiába érték el, hogy munka van, ha a fizetés kevés. A magyar ember sokat dolgozik, de keveset keres, sőt önök miatt egy éve egyre kevesebbet. Hogy egy klasszikust idézzek: rosszabbul élünk, mint négy éve. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence miniszterhelyettes úr kíván válaszolni. Öné a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr, Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Ön egyik öninterjújában fogalmazott úgy, hogy ön egy államférfi. Kevesen vannak ilyenek, akik önmagukat ezzé nevezik. De továbbhaladt az imázsépítésben a nyári szünet során, hiszen egy osztrák lapban azt is megírták önről, hogy egy frusztrált lázadó, karizmatikus és intellektuális kommunikációs tehetség, Orbán utolsó ellenfele. Tehát olyan képet próbál magáról lefesteni, tisztelt képviselő úr, ami azért szöges ellentétben áll a mai nappal, hogy finoman fogalmazzak. De semmi gond, próbálkozhatnak a valóság elfedésével és tagadásával. (Gelencsér Ferenc: Infláció!)

De úgy látszik, hogy a tavaszi kudarcok után a Momentum próbál valamiféleképpen a kordonbontó tévútról most valamilyen más kommunikációs irányba menni. Láttuk az interneten megjelent hírekben, hogy negyedáron kapnak plakátfelületeket, ahol most megpróbálnak egy új témát előhozni, mivel kiderült, hogy az az erőszakos akciósorozat, ami nagyon ritkán fordul elő még a magyar politikai életben is, amit önök csináltak, amikor ön két kézzel tolta rá a rendőrökre a fiatalokat, amikor önök  sosem fogjuk megérteni, hogy miért  gumikesztyűben vagy kesztyűben próbálták kezükbe venni a fogókat, és kordont bontottak (Gelencsér Ferenc: Infláció!), pedig hát, menne az anélkül is, tisztelt képviselő úr, nem kell ennyire félni ezektől a szerszámoktól, kesztyű nélkül is kézbe lehet őket venni, nos tehát, miután tavasszal ezek az akciók nem jöttek be, és a Momentum még inkább lemaradt a DK-tól, úgy látszik, új plakátkampánnyal indultak el, és ennek a témáját próbálja ön ide behozni a parlamentbe is. Tehát olyan kísérletnek vagyunk a szem- és fültanúi, amikor a Momentum a DK-hoz próbál valamilyen témával felsorakozni.

Feltette ön a kérdést, tisztelt képviselő úr, hogy hol vannak az EU-s pénzek. Én is feltennék egy kérdést, egy költői kérdést önnek, hogy mit nem tettek meg azért, hogy ezek az EU-s pénzek ne érkezzenek meg Magyarországra. Hiszen ha vannak olyan politikusok, akik reggeltől estig  reggel, éjjel meg este, hogy egy klasszikust idézzek  csak azzal foglalkoznak, hogy megpróbálják megakadályozni azt, hogy a magyar pedagógusok bére EU-s forrásból is emelkedjen; hogy magyar kórházakat EU-s pénzből is felújítsunk; hogy magyar kis- és középvállalkozók úgy tudjanak fejlődni, hogy ne csak magyarországi, költségvetési pályázatból, hanem EU-s forrásból is emelkedni tudjon a bérük; hogy új utakat korszerűsítsünk; hogy új utakat bővítsünk tovább; hogy vasútvonalakat korszerűsítsünk; hogy segítsünk a leszakadó embereknek, leszakadó településeknek abban, hogy felzárkózzanak és esélyt kapjanak; ha van olyan politikus, politikai csoport, amely mindent megtett azért, hogy ez történjen meg, az pontosan önök.

Azért is akartam ezt felsorolni, mert ezzel nem minket támadnak, nem nekünk okoznak nehézséget, hanem azoknak, akik betegek, azoknak, akik iskolába járnak, azoknak, akik közlekedni akarnak, azoknak, akik munkahelyet teremtenek, akik termelnek Magyarországon valamit vagy fejlesztenek Magyarországon valamit, nekik nehézséget okoznak. Ezek után ön itt legfeljebb bocsánatot kérhet a parlamentben, és megszaggathatja a ruháit, hogy elnézést kérjen azért, hogy arra használják havi több millió forintos bérükért az európai parlamentes mandátumukat, hogy megakadályozzák a magyar embereket abban, hogy egyről a kettőre jussanak. Ezért önök szerintem leginkább szégyellhetik magukat, tisztelt képviselő úr.

Ami az akkumulátorgyártást illeti: látom, önök versenyt futnak, hogy ki a zöldebb párt. Most a Párbeszéd teljes zöldprogramot hirdetett, ezt teszi néha az LMP is, önök is, és miközben versenyt futnak azért, hogy ki a legzöldebb párt, aközben a zöldpártok általános európai célkitűzését, az elektromos autók gyártását viszont szintén versenyszerűen támadják. Nehéz pontosan kiutat találni az önök kusza gondolkodásában. De azt hiszem, ezt a választók sem találták meg, ezért ülnek önök ellenzékben. (Szabó Szabolcs: Mit szeretnél elmondani?)

Viszont szeretném visszautasítani önnek egy ma már kétszer elmondott mondatát, hogy a munkaalapú gazdaság elhibázott koncepciója  így beszél a magyar gazdaságpolitikáról. Szerintünk, ha valami helyes politika a piacgazdaság keretei között  ahogyan az Alaptörvényünk is fogalmaz , az pontosan a munkaalapú gazdaság. Ez nem egy elhibázott koncepció! Látjuk, hogy amilyen a finanszírozójuk, olyan a gondolkodásuk. Az önök finanszírozója egy spekuláción meggazdagodott ember, éppen ezért önök is átveszik ezt a gondolkodást (Gelencsér Ferenc: Magyar állam!), hogy nem a munkaalapú gazdaság a fontos, hanem a spekulatív gazdaság. Önök pénzből akarnak pénzt csinálni. Mi abban hiszünk, meg a szüleink arra tanítottak minket, hogy munkával, szorgalommal lehet egyről a kettőre jutni. És igenis, azt szeretnénk, ha Magyarországon termelés is lenne, nem spekuláció meg mindenféle műveletek meg bitcoinbányászat és hasonló, ami a baloldalon nagyon népszerű. Ezek ideig-óráig keveseknek jók és sokaknak rosszak, mert kevesek hasznát ilyenkor mindig végül a sokak fizetik meg, és sokak elszegényedése az ára. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért mi a munkaalapú gazdaságban hiszünk, még akkor is, ha önök szerint ez egy elhibázott koncepció. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)




Felszólalások:   40-43   44-47   48-51      Ülésnap adatai